Hát igen, elég komoly elhatározás, hogy segítek egy olyan emberen, aki eddig csak lábtörlőnek nézett, nem érdemelné meg, hogy kihúzzam a trutyiból, de én sem fogom fel, miért teszem meg. Talán a magam megnyugtatására. Hiszen én találtam meg azt a blokkot, és észre is vettem az összefüggést, nem tehetek úgy, mintha mi sem történt volna, menjen el a szemem előtt, hogy valakinek megmenthetném a becsületét. Még ha olyan is az illető, aki nem a szívem csücske. Talán meg akarom mutatni, hogy én nem vagyok olyan mint ő, hogy lenézi az embereket, és semmibe veszi. Mert ő pontosan ezt csinálja. Ha fordított lenne a helyzet, nem vennék rá mérget, hogy mellém állna. Hát nem tudom mit gondoljak. Mondjuk itt a szaunában elég furcsa volt. Eddig minden alkalmat megragadott, hogy kiforgassa a szavaimat, de ma nem, teljesen nyugodt volt, és csak egy szemét mondata volt, ami nála rekord. Úgy tűnt nekem, hogy valami történhetett vele. Vagy valaki beszélt a fejével, vagy nem is tudom, áh nem érdekel, inkább fogom magam, és lesétálok Ronhoz, úgyis alattam lakik a földszinten. Nem fog nagyon örülni nekem, de ez nem tűr halasztást. Megmosakodtam, felkaptam valami elfogadható ruhát, és egyenesen Ron ajtajáig meg sem álltam, kezemben a blokkal. Eléggé muris, előbb azért akartam itt állni, hogy kilépjek Kimi miatt, most viszont Kimiért állok itt. Ironikus mi? Képtelenség, én is az vagyok, legalábbis a viselkedésem. No mindegy, nincs visszaút mert már kopogtam is az ajtaján. Hallottam bent hogy beszélgetett valakivel, gondolom a nejével, úgyhogy valószínű, hogy még ébren van. Azonnal ajtót is nyitott.
-Jó estét, ne haragudjon, hogy ilyen későn zavarom, de ez a dolog nem tűr halasztást! Van számomra egy perce? - lesett rám nagyokat. Még át sem öltözött, közel sem úgy tűnt, mint aki aludni készül, még szerencse.
-Szia, hogyne, rád mindig van időm. Gyere be! - bevezetett, és előttem egy mclaren pólós férfi állt. Gondolom egy mérnök, vagy ki tudja. De most ebben a pillanatban nem éppen ez izgatott, hogy ki lehetett. - Kálmán Eszter, ő itt Martin Sanderson, az egyik legkiválóbb mérnöke a csapatnak! - kezet fogtunk, azzal Martin távozott is, és eléggé furcsán nézett rám. Remélem, nem azt hiszi, hogy én és Ron... gáz lenne ha ez elterjedne... ujjajj, most aztán szarban vagyok, és még enyhe kifejezést használtam. Na mindegy, ezzel ráérek később törődni, most még egy ennél is nagyobb dolgot kell rendbe tennem.
-És mi lenne az a halaszthatatlan dolog? - leültem egy székre amire mutatott, és ő is.  Hát hogy is fogjak hozzá. Ezzel mindig gondjaim akadnak.
-Igen, halaszthatatlan. Tudod, hogy kiderült, hogy Kimi már aláírta a Ferrarival a szerződést, elég nagy balhé volt belőle, mert ő azt mondja, soha nem tett ilyet. Elég nevetséges, de nekem bizonyítékom van rá, hogy nem volt akkor és abban az időpontban... - oly, elég szép kis szónoki beszéd lett:) Azt hiszem, hogy ő nem tudja, hogy Kimivel nem éppen vagyunk puszipajtások, de előbb-utóbb ez is a felszínre fog kerülni...
-Eszti, ugye ezzel most nem tréfálsz?! - eléggé elkomorodott, és kisebb fajta megkönnyebbülés tükröződött ki borostás arcára, jó volt azért Ront végre valaminek örülni látni, mostanában elég gondterhelt, amit meg is értek.
-Nem, dehogy is. És ez a bizonyíték egy számla, ami akkor készült, amikor Kimi állítólag Jeannál volt. Tessék nézd meg! - odanyújtottam neki az áfás számlát, rajta volt a neve, címe, és az időpont. - Ekkor Kimi éppen vásárolt, tehát nem lehetett ott, és ez délelőtt volt. Ezt onnan tudom, hogy a lenti büfés srác rám bízta a szatyrot amiben az ekkor vásárolt pulcsija volt, hogy adjam oda neki, mert valamikor délelőtt itt felejtette, de azóta nem futott vele össze. Szóval Kimi igazat mondott. Nem írt alá semmilyen papírt! - Ron remegve szorongatta azt a papírt, ami Ron legkedvesebb emberének igazságát és becsületét alátámasztja. Nem gondolta volna hogy ennyire fog örülni, hogy Kimi ennyi pénzt kiad egy vacak pulcsira. Kő esett le a szívéről, nem is érti, hogy kételkedhetett a szavában. És miért hitt ennek a szemét Jeannak! Tartozik neki minimum egy hatalmas bocsánatkéréssel.
-Eszti, most tudod mit tettél? Engem mentettél meg! Kimit pedig, hogy a sajtó bemocskolja! Most azonnal átmegyünk hozzá, és... - ekkor megállítottam, mert én is vagyok a világon, és ehhez azért nekem lenne egy kis hozzáfűznivalóm! Sajnos, nem akarom, hogy megtudja, hogy én segítettem neki.
-Ez nem ilyen egyszerű. - azzal visszaült a helyére, és meredten figyelt hogy mit akarok ezzel mondani. Félt hogy valami pénzt kérek érte, vagy hasonlók. De nem, én azért nem vagyok ilyen. - Tudod, Kimivel nem vagyunk egymásnak szívünk csücskei. Egyáltalán nem jövünk ki jól egymással, de ez a munkában más. Egyetlen egy kérésem lenne. Szeretném, ha nem derülne ki, hogy az én kezem van ebben az ügyben. Mondd azt neki, hogy a büfés odaadta egy ismeretlen embernek a pulcsiját, aki a blokk láttán elhozta neked, vagy amit akarsz, de az én nevem ne hangozzon el! - szinte már a hangomban érezhető volt a könyörgés. Nem tudom, miért nem akarom, hogy kiderüljön. Mit csinált, hogy ilyen nagy áldozatra vagyok képes érte? Nem értem a saját viselkedésemet!
-Eszti, én ezt nem értem. Miért nem akarja hogy kiderüljön? Hiszen akkor még akár jó viszony is kialakulhatna köztetek! És sokkal jobb hangulatban tudnátok együtt dolgozni. Kihúztad a lehető legnagyobb gödörből, és azt akarod, hogy szellemnek lássa a megmentőjét? Ezt nem engedhetem! Sajnálom, de nem tehetek eleget a kérésednek! - ezt nem gondolhatja komolyan! Eddig tiszteletben tartott mindent, most pedig annyit sem képes megtenni, hogy magában tartsa a nevemet? Ez azért már több a soknál.
-Nézze! Nem érti. Kimivel utáljuk egymást, és ha kiderülne, hogy én mentettem meg, adósomnak fogja magát érezni, kiszolgáltatottnak, és csak még jobban megutál! Látszik, hogy nem éppen kommunikált vele mostanában! Nem látja őt! Ha beszélne vele, megértené! - nem tudom ,ezeket is miért mondtam el neki. Egyszerűen jött minden, ami itt legbelül volt.
-Rendben van, Eszti! Nem mondok neki semmit, és ezt a beszélgetést is elfelejthetjük, mert van egy olyan érzésem, hogy azt sem akarod, hogy megtudja, hogy én tudom, hogy maguk rosszban vannak. Ne aggódj, lakat a számon. - huh, gondolatolvasó. Ez lett volna a következő kérésem hozzá. Megkönnyebbültem most. Jobban érzem magam, jót tett, hogy nem kell titokban tartanom ezt a bizonyítékot, még arra is volt eszem, hogy elhozzam a pulcsit tartalmazó zacskót. Egyetlen szerencsém.
-Köszönöm, és sok sikert! - és eltávoztam a szobájából, amilyen gyorsan csak lehetett. Legnagyobb meglepetésemre ott állt kint Martin, az a mérnök, akit bemutatott Ron nekem. - Jó estét! Maga Ronra vár? - kérdeztem mosolyogva. Mit sem sejtve. De aztán hatalmas pofára esés lett a vége.
-Tudom, miért van itt, kislány! - bájvigyorral a képén közeledett pár lépéssel. Azonnal lefagyott az arcomról a kedves emberszerető mosoly, mert ilyen ocsmányságot csak Kimitől tűrtem el eddig, senki mástól, nem is gondoltam volna rá, hogy másoktól is ezt fogom kapni.
-Tessék? Világosítson fel, ha maga jobban tudja mint én! - örömöm tellett volna bele ha pofán törölhettem volna, de úgy hogy az állkapcsát hetekig igazgathatja, csak hát a női mivoltom most ebben a pillanatban tiltja még.
-Ne játssza itt meg magát! Az öreg a kislányokra bukik, a csinos, hamvas bőrre, ezért nincs családja, mert most is vadászik. És magát már úgy látom be is cserkészte. Elég hamar lezavarták a dolgot. Kíváncsi voltam meddig bírja. - most mostam be neki egy hatalmasat, elegem volt! Mit képzel magáról? Azt hiszi zsarolhat, vagy egyáltalán van fogalma arról, miért jöttem én ide le? Jobb ha csendben kotródik el, vagy még a golyóit is leszedem, és kirakom az épület 4 sarkába feldarabolva!
-Ha nincs jobb dolga, mint mások életében vájkálni, talán a munkáját is komolyabban vehetné, hiszen nem titkos ügynöknek van itt! Egyébként is nem tud rólam semmit! - most kapott még egyet, mert majdnem kinyitotta a száját reagálni, de megelőzte a tenyerem. - Ezt pedig a nőkkel szembeni tiszteletlenségéért kapja, hogy emlékezzen! - azzal szedtem a sátorfámat, és elmentem. Megtettem a magam dolgát, segítettem, de egyben kikészítettem az egyik alkalmazottat. Az a baj, hogy lehet, hogy be fog árulni vagy azt fogja terjeszteni, hogy lefeküdtem a főnökkel és csak ezért vagyok itt. Huh, milyen mocskos világot élünk manapság. Nekem ebből elegem van, hogyan fogom én ezt a helyzetet a továbbiakban kezelni, azt meg nem tudnám mondani! Most azt hiszem jobb is ha lefekszem aludni, kiheverni ezt a mai napot, és felkészülni, hogy holnap nagy nap lesz, hiszen reggel tesztelünk, és akkor dől el, mi lesz. És Ron is akkor fog beszélni Kimivel, és kiderül, működőképes-e az autó, jujj, már nagyon izgulok és várom:) És azt is, hogy majd beszélhessek Danival. Szegényt ma nagyon letorkolltam, nem kellett volna, és ezért bocsánatkéréssel tartozok neki, és ott van, hogy aggódhatok, hogy Ron ne szólja el magát, és hogy ne terjedjen el rólam az a pletyka, hogy cafka vagyok, mert az nem lenne fair velem szemben! Hát izgalmas napnak nézünk elébe...