Amikor átvettem, nem akartam hinni a szememnek. Juan egy levelet nyújtott át, és nem is akárkitől. A magyar nagydíj előtt lesz egy megnyitó ünnepség, amelyre engem is hivatalosan meghívtak. Mindenki ott lesz, aki csak részt vesz ezen a nagy versenyen. Hihetetlen, az összes pilótát látni fogom szemtől szemben, kezet foghatok velük, beszélgethetek is.  Köpni nyelni nem tudok, elállt a lélegzetem, és lassan újra kéne éleszteni. Most kezdem igazán felfogni, hova is csöppentem. Eleinte olyan álomszerűnek tűnt az egész, még mindig az, de most ez valahogy más. Érzem, hogy fontos vagyok, hogy kellek ezeknek az emberek, és ami a legjobb, hogy végre érek valamit, bizonyítani voltam képes. És ez nagy elégedettséggel tölt el.
-Ugye csak viccelsz? Mondd, hogy ez egy álom, és ébressz fel, csípj meg, kérlek, nem hiszem el! - szegény embernek már a karját rángattam örömömben. Kiugranék a bőrömből, ha erre volna mód, de nem véglegesen. Csak pár percre.
-Ha így folytatod, letéped a pólóm, és mindenki félreérti majd a szitut:) - nevettünk egy nagyot, és hogy visszazökkentsen a valóságba, meg is ölelt. Annyira jól esett, rég éreztem, hogy valakinek azért számítok valamit.
-Azt próbálják meg, akkor a golyóik a diótörőben végzik. - ekkor szinte odébb húzódott, mintha az került volna napvilágra, hogy fertőző beteg vagyok, vagy leprás.
-Eszti, kezdek félni tőled. Sajnálom szegény Kimit! - hát ezzel meg mit akart mondani? Fantasztikus érzéke van ahhoz, hogy kicsit lelombozzon. Pont Kimi az, akiről most nem akarok beszélni, így is elég fejtörést okoz nekem.
-Nem kell őt sajnálni, sajnálja ő magát nélküled is! - vágtam vissza gyorsan, mielőtt még valamit hozzátett volna. Néha azt veszem észre, hogy szeretne közeledni, de néha viszont megint a hideg oldalát mutatja, mintha kilehelték volna belőle az életet. Szeretnék elmenni rajta, de nem tudok. Őszinte legyek, a szívem azt súgja, hogy meg kell ismernem őt, és nem szabadna folyamatosan civakodnom vele, de ez soha nem jön össze, mindig valamin összekapunk, vagy beletiporunk a másik lelkébe, vagy valami apróságon vitázunk.
-Fogadni mernék, hogy arra se tudnád rávenni, hogy a bálon táncoljon veled, annyira elhidegítetted már magadtól! - persze, naná, csak viccel. Már őt sem értem. Egyre csak gyűlnek a listámon az érthetetlen férfiak nevei. Azt hiszi, olyan egy hárpia vagyok, hogy nem tudnék megenyhülni? Ezt azért nem hagyom annyiban.
-Én meg fogadni mernék, hogy igen. Nem én löktem el magamtól, ő zárta be előttem a kapuit. Nem értem, hogy lehet valaki ennyire magába zárkózott. Mintha elszállt volna belőle az élet. Nem tudom ép ésszel megérteni, ez mire jó. Talán történt valami vele? - próbáltam áttérni valami komolyabb témára, nehogy csak viccelődjünk ilyenekkel. Ellenben meglepő módon tényleg érdekel, miért vált ilyenné Kimi. Első látásra pont az ellenkezőjét gondoltam róla, hogy egy jókedvű, népszerű, kedves, életrevaló, életvidám ember, aki semmitől és senkitől nem riad vissza. És én estem pofára. Mint mindig.
-A fogadást komolyan tartom. Válaszolva a kérdésedre, igen történt vele valami, ami nagyon megrázta, és alaposan megváltoztatta az életét és ezzel együtt őt is, de sajnálom, nem mondhatom el. Kimi a barátom, és megőrzöm a titkát, ha erre kért. Majd ő elmondja, ha akarja. - annyit tudok ebből az egészből, hogy 2 éve ilyen, de hogy miért, ezek szerint örökre rejtély marad. Főleg előttem.
-Értem, persze. - nyeltem egy nagyot, nem akartam tovább kérdezősködni. Igaza van, én is így tennék a helyében. Juan igazi barátként viselkedik. Annyira örülök, hogy ismerhetem, és vele lehetek. Folyamatosan pozitív tulajdonságai kerülnek a felszínre, rosszat még nem igazán mondhatok rá. Nem is fogok, mert egész életemben hálás lehetek neki mindenért, amit eddig ő adott nekem a feleségével együtt, és ezt sosem felejtem el.
-A fogadást még tartom. Ne feledd! Most jobban tennéd, ha aludnál, nehéz napok elé nézünk! Ciao! - ezt a fogadást tényleg komolyan gondolta? Én ezt nem csinálom meg, mi vagyok én, valami játék? Úgyse táncolna velem, mégha én lennék az egyetlen nő a Földön, akkor sem kellenék neki. Ne nevettesse már ki magát, hogy venné ez ki.
                                                           *********
Juan elviharzott, úgy vélte, most végre jót cselekedett, Esztit rákényszerítette arra, hogy Kimihez közeledjen, muszáj az ünnepségen táncolnia vele, és hátha esetleg kicsit jobban összemelegednek. De ehhez azért rá kell segíteni a másik oldalról is. Kimi magától nem fogja felkérni, meg kell tudnia az ő álláspontját, lehet hogy vele is fogadnia kéne. Rájuk férne most egy jó kiadós beszélgetés a nőkről.
-Szia, haver, lehuppanhatok kicsit? A nejem alszik, így én meg totál magányos vagyok. - a jó ürügy mindig kapóra jön. Na most aztán beveti magát, és nem kíméli. Azon lesz erőteljesen, hogy az Esztivel való fogadást elveszítse.
-Gyere, hogyne. - ébredezett fel Kimi. Nem aludt, mégis nyűgös hangulatban volt. Azon törte a fejét, Esztiék vajon mit titkolnak el előle, miről beszélhettek ott kint a folyosón. Talán pont arról? Sajnos egybevág minden, de ez korántsem biztos. Nincs egy tanu sem, aki látott volna mindent. Hangokat sem hallottak. Bármi is az, meg kell tudnia, nem tud ilyen bizonytalanságban élni, főleg hogy a főnökéről van szó. A szemébe is alig bír nézni ezek után, hogy ezt hallotta.
-Na, több vidámságot, hiszen a magyar pálya a kedvenced, a magyar nőkkel együtt! Vagy tévednék? - hozta fel a témát nagyon ügyesen, de Kimi nem fogta a lapot. Azt gondolta, biztos csak tréfálkozik. Szereti a magyar lányokat, igaz az persze hogy ők a legszebbek az egész világon, de neki csak egy nő létezik, ő pedig csúnyán elhagyta, és ebben ő a hibás.
-Nekem Jenni kell, jól tudod te is, akkor meg miért beszélsz hülyeségeket? - esett rögtön neki. Nem gondolta volna Montoya, hogy ennyire szíven fogja szúrni ez az ártatlan kijelentés. Nem ez volt a szándéka.
-Kimi, Jenni elment, végleg, tedd már túl magad rajta! Immár 2 éve ennek. Ha kicsit kinyitnád a szemed, vannak itt olyan lányok, akik vevők lennének a te társaságodra, csak éppen elüldözöd magadtól őket! Nem veszed észre, hogy szánalmas, amit csinálsz? - a kolumbiai már nem volt képes magában tartani ezeket a gondolatokat, ki kellett adnia. Szent célja, hogy fagyos barátját kirobbantsa a saját kis magánvilágából, és végre tiszta lappal új életet kezdjen. Nem rosszindulatból mondta, amit mondott. Nem.
-Mondd, kikről beszélsz te egyáltalán? Jenni volt az életem, a lelkem, a megnyugvásom, a boldogságom. Egy nő sem érhet a közelébe se. Soha. Senki. - Kimi nem igazodott ki barátján. Egészen idáig megértette, támogatta, most meg hirtelen magának mond ellent. Nem fog találni olyan lányt, aki kicsit hasonlítana Jennyire, mert ő számára maga a tökéletesség.
-Azért, mert nem is engeded, hogy megpróbálják! Honnan tudod, ha senkinek egy csöppnyi esélyt sem adsz? Nyitsd ki a szemed végre! - Juanban az ütő megállt, nem hitte volna, hogy a nagy nőcsábász Jégember ennyire vak tud lenni. Ott van az orra előtt a lehetőség, ott van az orra előtt egy lány, aki közeledni próbál hozzá, de nem veszi észre. Sosem viselkedett így. A szerelemben csalhatatlan volt a szimata. Ez volt az ő erénye. Szerették, mert tudta, melyik nő, mit akar. De ezt az erényét már sajnos úgy tűnik elvesztette.
-Ha most Esztire célzol, akkor... - teljesen elakadt. Kimi pontosan tudta, hogy Juan Esztire gondol, de nem értette, mit akar ezzel mondani. Pont Eszti az, aki nem közeledett. Akkor meg miről beszélnek itt?
-Született gondolatolvasó, gratulálok! Szegény lánynak már elég sok fájdalmat okoztál. Ideje lenne, hogy megolvadjon a jég végre. Eszti jószívvel próbált közeledni, de te bezártál előtte minden kaput, még a kis ablakokat is becsuktad, és a kilincsre csak szúrós tüskéket raktál. - persze, és még ő a hibás, mindenki okolja csak őt, ez a legkönnyebb. Még hogy jószívvel. Csak mejátszott volt, próbálta bevetni a bájolgást, de sütött róla, hogy nem gondolja komolyan. Akkor meg?
-Ő küldött, igaz? Saját maga nem mert idejönni, hogy elmondja ezeket? Vagy azt sem meri felvállalni, hogy a főnökkel hetyegett? - ez hihetetlen, Juannak ez már sok volt, de pofozkodást nem engedhet meg magának, különben mennie kell. Legszívesebben a földbe döngölte volna. Szóval már ő is hisz ennek az alaptalan pletykának.
-Neki ehhez semmi köze. Kicsit sem ismered, mert ha ismernéd, te is belátnád, hogy ő ilyen ocsmányságot képtelen tenni. Azt hittem, ennél értelmesebb vagy, hogy pletykák alapján ítélkezz bárkiről. - Kimi szerint Eszti biztos elmondta őt neki fűnek fának, csoda hogy bokornak nem. Azon csodálkozik, hogy Eszti miért nem maga állt elé, és a szemébe mondani a véleményét? Igaz, hogy ezt már elég sokszor megtette, és nem értett vele egyet. Egyáltalán nem.
-Neked is elcsavarta a fejed, csak azért, mert csinált egy jó kocsit. Na bumm, a mérnökök is rájöttek volna erre maguktól előbb-utóbb. Nem kellett volna ő. Különben is, honnan veszed, hogy nem igaz? Martin látta őt éjjel bemenni Ron szobájába, és egy jó ideig ki se jött onnan. Te ebből mire következtetnél? - Juannak lassan betelik a pohár, és fel fog robbanni. Soha nem látta még Kimit ilyen elfogultnak, kivéve a versenyzésben. Szentül meg volt győződve arról, hogy igaz a szóbeszéd. Ő nem is tudja, hogy miért volt ott nála. Nem is tudja, hogy Kimi jóhírét és becsületét mentette meg. El kéne neki mondani, de Esztinek megígérte. Nem tehet mást, patthelyzet.
-Tény, hogy szakmailag első osztályú falat. Én viszont tudom, hogy neki Ronhoz semmi köze sincs, és nem az történt ott akkor, amire gondolsz, mert tudom, elmondta nekem, ezért hiszek én neki. Jobban tennéd ha te is így cselekednél. - Juan szerint akkor nincs köztük semmi? De akkor mi történt ott? Mi, amit így el kell titkolni? Lehet, hogy igaza van, és nem kéne hinnie Martinéknak. Ami bosszantó, hogy nem tudja kiverni ezt a fejéből. Még belegondolni is gusztustalan.
-Tegyük fel, hogy hiszek neked. Csak akkor, ha elmondod, mi volt! Mi volt olyan sürgős éjjel, ami nem várhatott? - Juan sejtette, hogy rá fog kérdezni, mégsem mondhatja el, megígérte Esztinek. Nem teheti meg ezt vele.
-Sajnálom, de nem tehetem meg. Egy baráti jó tanács. Engedd kicsit közelebb magadhoz, nagyot fogsz nézni! - ha ő nem mondja el, majd megtudja máshonnan. De miért izgatja ez őt ennyire? Valahogy most nem is Montoya érthetetlensége foglalkoztatta, hanem hogy saját magán nem tud kiigazodni. Nem tudta, hová rakja, egyfelől kedveli a lányt de mégsem képes valóságban engedni. Mintha lenne egy láthatatlan gát, ami olyan magas, hogy képtelen átugrani, egy idő után pedig fel is adja. Így gondolta a nőkkel. Jennivel nem jött össze a dolog, mással miért igen? A többi szóba jöhető nőnél is elkövehteti ugyanazt a hibát, amit már Jenninél eleve elkövetett. Igen, ettől fél igazából. Nem akarja, hogy beleessen ugyanúgy egy lányba, aztán pedig elveszítse, pont mikor úgy érzi minden a legnagyobb rendben van. Nem akarja átélni ugyanazt a csapást, ugyanazt a fájdalmat, mint 2 évvel ezelőtt. - Az ünnepségre talán mehetnétek együtt is.
-Még egy ilyen, és nem állok jót magamért. Nem érted, hogy végeztem a női társadalommal? - ez most elég félreérthetően sikerült.
-Akkor most jönnek a férfiak? - már mind a ketten nevettek, el is felejtődött, hogy az előbb milyen hevesen estek egymásnak. Jobban érezték magukat, végre nevetnek, és végre Kimi arcára is mosoly kúszott fel. Ez már nagy előrelépésnek számít.
-Ennyire még ne kombinálj! Csak még időre van szükségem. Nem olyan könnyű túltenni magam Jennin. - nagyon megrázta, de sikerült belátnia hogy tovább kell tudni lépnie, nem szabadna folyton őt gyászolnia. Vicces, előbb még nem ezt mondta, Juan ébresztette rá, ebben a szent pillanatban.
-Nézd, haver, tudom, hogy fáj, de muszáj túltenned magad rajta. És fel kell nyitnod a szemed, mert az előtted álló lehetőségek türelme is végesek. Ezt tartsd szem előtt. - egy sóhajtás keretében körülnézett, és észrevette ébredező nejét, szemei hívogatták vissza a helyére, így barátját most magára fogja hagyni. - Megyek vissza a kis ébredező asszonykámhoz. Te meg gondolkozz el azokon amiket mondtam, rednicsek? - kacsintott egyet rá, kezet fogtak, Kimi még megígérte, hogy így fog tenni, és visszatért a helyére. Sikerült eljutni arra a pontra, hogy Jennit el kell felejtenie. Vagy nem elfelejteni, hanem egy szép emlékként elraktározni szívébe, mert egy nagy igazi szerelmet senki nem tud végleg elfelejteni, nem lehet, mert már az illető az életünk részévé vált, és az illetőnek sokmindent köszönhetünk. Meg kell őt őrizni itt belül a szívünkben. Nem szabad miatta szomorkodni sem, hanem épp ellenkezőleg. Büszkének kell lenni arra, hogy része volt életünknek, és arra mennyi mindent kaptunk és tanultunk tőle. Igen, Jennire is így fog gondolni Kimi. Nem fog bezárkózni, de időbe telik, mire megváltozik, nem megy az egyről a kettőre, nem ám...