Basszus, ha nem sietek, tényleg el fogok késni. Jaj, pedig annyira nem jellemző rám. Mindig inkább korábban odamegyek, mintsem hogy várassak bárkit is. Volt olyan, mikor moziba mentünk barátnőimmel, és én már 1 órája ott álltam, és vártam, és türelmetlenségemben kiáltozni kezdtem telefonon az egyik lánnyal, és enyhén szólva jól hajba kaptunk. Később azért beláttam, hogy egyáltalán nem volt igazam, bocsánatkérés volt a vége persze. De ha itt ugyanez fordul elő, ami kizárt, nem úszom meg egyszerű bocsival. Úgyhogy nagyon gyorsan össze kell kapnom magam, különben a jó hírnevemnek lőttek. Na jó, kinézek, hátha még nincs itt, legalábbis reménykedem benne.
-A fenébe! - ez nem igaz, egyszer az életben nem lehetne már kicsit szerencsém? Miért nem tud ő elkésni! Lett volna defektje, vagy a pénztárcáját otthon hagyja, vagy szimplán dugó lett volna. - Jól van, menjünk! Essünk túl rajta! - még utoljára belenéztem a tükörbe, megigazítottam magam, és a táskámmal együtt lerobogtam a hotel elé. Frászban vagyok, nehogy elszúrjak valamit. Nem akarom, hogy Ronék csalódjanak bennem. Remélem, nem fogok hülyeségeket mondani.
-Jó estét! Igazán csinos! - szaladt elém egy igen fess fiatalember. Igen, személy szerint Wéber Gabival találtam magam szemben. Nem minden nap találkozik vele az ember! Úristen, a híres gokartozó és kommentátor. Kezdek büszke lenni magamra:)
-Köszönöm! Maga sem panaszkodhat! - ugyanis fekete öltönyben volt, fehér inggel és nyakkendővel megspékelve. Hiába, a férfiak akkor a legsármosabbak, ha így ki vannak öltözve. Meg kéne érteniük, hogy ekkor a legkapósabbak! De ennek tudatában sem szeretnek ilyet viselni. Pedig lenne hasznuk, az tuti.
-Indulhatunk? Nincsen messze, gondoltam, jobb ha személyesen jövök magáért! Elvégre nem mindennapi teremtéssel állok szemben, nemde? - megkezdődtek a hízelgések. Nem csinálja rosszul, de azért még nem vett le teljesen a lábamról. Semmi bizalmas információt nem fog tudni belőlem kicsikarni. Mondjuk nem úgy néz ki, mint akinek ez lenne a legfőbb szándéka.
-Azt hiszem ebben a kérdésben nem engem kellene megkérdezni:) - reakcióm hallatán elmosolyodott, és kinyitotta kocsija ajtaját, hogy szálljak be. Ez az alapudvariasság elvárható, ha már szegény elfoglalt kiscsaj időt szentel rá, főleg a szabadidejét. Na jó, csak vicceltem, ennyire magas lóra nem ültettek még, hála istennek.
-Remélem ,szereti az indiai ételeket, mert egy igen különleges helyre megyünk. - már magunk mögött is hagytuk a hotelt, szerencsére. Jól jön most egy kis kikapcsolódás, Gabi nem is jöhetett volna jobbkor. Elég sok mindenen kéne elgondolkodnom, pláne azon, hogy én mit akarok valójában. Vagy jobban fogalmazva, akarom-e Danival újrakezdeni, vagy nem. Fellángolás vagy tényleg a szerelem vezérelt? Nem tudom.
-Legalább most megtudom, mi a jó. - tényleg nem is tartott sokáig, 10 perc alatt egy igen flancos étterem előtt találtam magam. Egy eldugott helyen volt, mégis annyira mély benyomást tett rám. Valahogy a látványától megnyugodtam.
-Ne aggódjon, itt rosszat nem ehet! - és kinyitotta megint az ajtót. Majd a karját nyújtotta, hogy karoljak belé. Igazi úriemberként viselkedik. Ez mondjuk tőle nem meglepő, róla rosszat még sosem olvastam. Mindenre odafigyel, minden apró részletre is, előrelátó, nyugodt és kiegyensúlyozott. Nem az a tipikus "autós versenyző", aki túlhajszolt, feszült és sokszor a dolgait az italba fojtja. Szöges ellentét, és egyben kivételes is.
-Jó estét! Negyed 10-re foglaltattam asztalt! - itt ugyanis az a szokás, hogy csak foglalással lehet enni, anélkül nem, hiába van pénzed rá. Ebből is látszik, hogy nem a legolcsóbbik étterem. És nagyon elegáns is.
-Igen, Wéber úr, erre parancsoljanak! - majd egy nagyon fess úriember odavezetett minket az asztalunkhoz. Nem sajnált semmit, gyönyörű fehér terítő, arany evőeszközök, csillogó poharak, gyertya és virág az asztal közepén, bársony székek, le vagyok nyűgözve. - Az étlap kisasszony! - kezembe nyújtott egyet, majd Gabinak is.
-Köszönjük! - kinyitottuk, mire a fiatal pincér megint megszólalt.
-Italt esetleg hozhatok? - Gabi azonnal pezsgőt kért. Fantasztikus, le akar itatni, és így húzni ki belőlem dolgokat? Na azt már nem. Ennyire nem vagyok naív, hogy beveszem. Ha megpróbálja, nem fogom magam hagyni, igazi kemény lány vagyok, olyan könnyen nem kaphatnak meg.
-Igazán kellemes ez a hely. Jó ízlése van. - vágtam jópofát hozzá. Valahogy az a baj, hogy nem az én stílusom, hogy ilyen enyhén szólva elegáns helyre jöjjek enni. Olyan feszültnek érzem magam, és folyton azon pörög az agyam, nem szúrtam-e el valamit. Betartok-e minden illemszabályt, megfelelek-e mindenkinek. Itt nem érzem, hogy önmagam lehetek, hanem meg kell játszanom magam, és igazából egy idealizált fantomképet ismernek meg az emberek, nem az igazi énemet.
-Köszönöm! Javasolhatom, hogy essünk túl a nehezén, folytassuk le ezt a beszélgetést, míg ki nem hozzák az italt, benne van? - meglepett a kérdése. De én is jobbnak láttam így. Nem kell addig is jópofizni, mintha évek óta ismernénk egymást, közben pedig én trenkölöm magam, nehogy leszóljak bármit is. Mondjuk semmi olyat nem tud kérdezni, mert nincs olyan dolog, amit titokban kéne vagy lehetne tartani, ugyanis elég sokan dolgozunk itt ahhoz, hogy titokban maradhasson bármi is.
-Részemről rendben, kérdezzen! - feladtam neki a leckét. Elővette a noteszét, és a diktafonját, persze előtte megkérdezte, hogy szabad-e. Nem ellenkeztem, csak legyünk túl rajta. Nem igazán ért egyik kérdése sem váratlanul. Számítottam rá, hogy elsősorban rám kíváncsi, hogyan keveredtem én hozzájuk, majd milyen a kapcsolatom a bentiekkel, különösen Kimi érdekelte, nem csodálom, hiszen vele dolgozok együtt, nem pedig Montoyával. És rátértünk a technikára. Még nem mondhattam semmit sem a kocsiról, az nem lett volna nyerő ötlet, mert így a csapatokhoz kiszivároghat. És lőttek volna a meglepetésnek, és nagy robbanásnak. Burkoltan próbált faggatni, de elég jó szemem van, átlátok én a szitán.
-Azt hiszem, végeztünk is a hivatalos részével, igazán lekötelezett! - hála istennek, túl vagyok ezen is, túléltem, úgy hiszem nem szúrtam el semmit, megnyugodhatok, a diktafont is elrakta, és megjött közben a kaja is, azért szakítottunk időt, hogy válasszunk, ne maradjunk itten éhen:)
-Nincs mit! - körbenéztem, és volt két csaj, aki folyamatosan minket bámultak. Nem tudtam mire vélni, de olyan lekezelő, undorodó pillantásokat szórtak rám. Nem mondhatnám, hogy ismerem őket. Így fogalmam sincs, mit ártottam nekik. - Maga szerint az a két lány miért néz így rám? - már nagyon zavart a dolog, és nem tudtam már magamban tartani. Kíváncsi voltam, vajon ő is észrevette, vagy csak én képzelődöm, vagy üldözési mániám van.
-Még nem tudja, de itt Magyarországon nagyon sokan tudnak már magáról, vannak akik elismerik, és vannak akik szimplán féltékenyek. Sajnos szerintem ők az utóbbi táborhoz csatlakoztak. Kaptam elég sok dühítő levelet, hogy azért utálnak, mert Kimivel lehetsz nap mint nap, és nekik ez nem tetszik, hogy lenyúlod az ő pasijukat. Ne lepődj meg rajtuk, van pár elvetemült rajongója Kiminek, akik ki akarják sajátítani. - ez már mindent megmagyaráz. Lehet, hogy neki van igaza, és tényleg puszta féltékenységből néznek így rám.
-Kezd megrémíteni. - vágtam valóban rémült arcot, hogy tudatosuljon benne, én még nem készültem fel ilyesfajta esetekre.
-Úgy tűnik, még nincs tapasztalata benne. Az a titka, hogy nem kell velük foglalkozni. Ők direkt azért csinálják, hogy valami őrültséget csináljon, ezt akarják elérni. Ha nem hagyja, akkor le fognak szállni magáról. - igaza van, erre én is rájöttem. Gabinak most sikerült elterelnie a figyelmem, így nem is foglalkoztam velük. Igyekeztem rá figyelni, és nem törődni azokkal a tyúkagyú libákkal.
-Ócska lotyó, biztos a dekoltázsod miatt vettek be, de Kimit nem kapod meg! - és egy pohár vörös borral nyakon is öntött. De hát ez meg mi volt? Semmi sincs köztem, és Kimi között, nem értem ezt az alaptalan rágalmazásokat, meg hogy jön ő ahhoz, hogy engem itt nyílt színen sértegessen, és még le is önt, mondhatni kellemes este, ha engem így meglátnak, ujjj... Connie engem ki fog nyírni, akasztófán végzem, hiszen tönkretettem a legszebb ruháját.
-Ne menjen, nem ér annyit az egész! - felpattant Gabi nyomban, és utánuk eredt. Én meg addig törölgettem le magamról a foltokat, amennyire csak lehetett. Nem üvöltözött, tudja jól, hogy itt nem illik. Hanem úriember módján lerendezték a dolgot. Majd nemsoká vissza is tért az asztalhoz.
-Jobb lenne, ha mi most mennénk... - gyorsan kérte a számlát, és fizetett. Amúgy teljesen igaza volt, ennél már csak pocsékabbul érezhetem magam, nincs értelme tovább itt lenni a történtek után.
-Menjünk. - már gőzerővel robogtunk is ki, a kaját elvitelre becsomagoltattuk, persze az éttermesek sűrű elnézésekbe bocsátkoztak, de nem tehetnek róla. Nem az ő hibájuk egyáltalán.
-Ne haragudjon ezért a kellemetlen estéért, máskor bepótoljuk, és olyan helyre viszem, ahol garantáltan nyugalom és békesség van! - szabadkozott miközben kinyitotta nekem ismét a kocsi ajtaját.
-Csak egy része volt kellemetlen, nem az egész. - nyugtattam meg, majd bedobtam magam a kocsiba. Annyira látszott, hogy ő szégyenkezik a két csaj helyett is, szegény, fogalmam sincs, mivel tudnám elkergetni ezt az érzést, ő semmi rosszat nem akart, csak interjút, és kellemesen eltölteni ezt a szabad estét. - Köszönöm, hogy haza hozott. És nem maga tehet erről, ne rágja magát! Jó éjt! - 10 perccel később már szálltam is ki az autóból, mert egy köpésre volt a hotel. Ahogy lehetett rohantam fel, nehogy valaki meglásson ilyen ruhában, de nem sikerült... ahogy a szobám ajtajához értem, a szomszéd ajtó hirtelen megmozdult, és egy ismerős arc tűnt fel az ajtófélfán...