Szerencsére a szerelők még időben elkészültek az előírt beállításokkal, úgyhogy már csak pár kör autókázás, és végre készülődhetek a partyra. Oh, jajj, Daninak nem is szóltam! Pedig azt szeretném, hogy elkísérjen engem, ő az én támaszom már. Senki más. Kimivel abszolút végeztem. Lett volna esélye rá, hogy bizonyítson, de ehelyett csalódnom kellett. Nem, semmiképpen sem. Hogy most házisárkánynak nevezett, és amilyen hangnemben beszélt velem, az oly mértékben dühítő, hogy egyszerűen undorodom tőle. Hál' istennek, munkában nem ilyen kibírhatatlan. Szót lehet vele érteni, meggyőzhető, kiváló alany. Ellenben mint magánember, egy percig nem bírnám ki mellette. Dani pontosan az ellentéte. Imádok vele lenni. Olyan sorsszerű, hogy megint találkoztunk ennyi idő után.
-Szia, szívem! - ijesztett meg hátulról, de nagyon, az emlegetett szamár:) Mintha csak szólt volna neki valaki, hogy keressen meg. Épp törtem a fejem, hogy felhívom, de a számát sem tudom, ami nevetséges dolog, ha egyszer már összejöttünk.
-De örülök neked! - ugrottam a nyakába, és megöleltem szorosan. Valahogy megnyugtatott, hogy itt van, már hiányzott. Azt hiszem tegnap láttam utoljára, ami számomra elég hosszú idő.
-Sok a munkád még? Mert arra gondoltam, hogy... - félbeszakítottam rögtön, mert elkezdtem puszilgatni. Hát mi tagadás. Nőből vagyok, vagy mi a szösz. Egyszerűen ellenállhatatlan.
-...hogy elkísérsz engem a megnyitó ünnepségre ma este fél 9-kor. - fejeztem be a mondatát a magam módján. Meglepődött nagyon, nem is tudott ezek szerint erről a rendezvényről. Látszik, hogy nem éppen a szíve csücske a Forma 1, mert ha egy picinykét is szereti, akkor erről lenne fogalma, hogy minden nagydíjat egy partyval nyitnak meg. De nem baj, őt nem is ezért szeretjük:)
-Ahová csak akarod, Hercegnőm! - és ismét adott egy puszit a számra. Én valahogy többre vágytam, úgyhogy jeleztem is neki. Mivel pasiból van, rögtön vette is az adást, és forrón meg is csókolt, ami viszonzásra is talált, csak...
-Még van egy kis dolgom, addig te készülődj, 3/4 8-ra gyere értem, rendben? - hagytam abba rögtön, mert Kimi remélhetőleg bármelyik pillanatban beléphet, és nem akarom, hogy azt lássa, hogy lazsálok. Mégiscsak neki dolgozom.
-Akár előbb is. Ciao! - voltam olyan szerencsés hogy kaptam még egy "búcsúpuszit", és elment. Én meg mosolyogva néztem utána, és azon töprengtem, vajon hogy talált rám. Nem mondtam neki, hogy ma hol leszek. Biztosan kérdezősködött valakitől, de nem is ez a lényeg, hanem hogy itt volt, és tudom, hogy a tegnapit komolyan gondolta. A szívecském ujjong a boldogságtól, olyannyira, hogy nekidőltem a kocsinak, és magamat rávetve elkezdtem ellenőrizni a leírásunk szerint. Remélem, valaki beszélt Kimivel, és belátja, hogy nem vagyok maximalista, csak realista. Ha nem készülünk a versenyre minden erővel, akkor nem nyerhetjük meg. Én csak az ő érdekében teszem, nem máséban. Mert nekem nem örömünnep, hogy ráadásként még túlórázok, lenne nekem sokkal jobb dolgom is, mint neki segítsek, például ezalatt Danival elmehettünk volna a kedvenc teaházunkba, a Kicsi a világba, vagy a kedvenc kávéházunkba, ahol a legeslegfinomabb forró csokit készítik, a Central Kávéházba, ahol újságtartókon olvashat az ember újságot. Szóval, én már csak reménykedem hogy észbe kap, mielőtt engem kirúgat.
-Nocsak, a szegény áldozatot idevonzotta a kocsi? Ne aggódj, a házisárkány nem okád most e pillanatban tüzet, nem kell fedezékbe bújnod! - láttam amint bejött, és minden egyes szavamnál valamelyik cuccát vágtam hozzá, a ruhát, a sisakot, a rádióadóvevőt, az ivóflaskáját stb. Nem akartam ennyire gúnyos lenni, de sajnálom, ezt hozza ki belőlem.
-Eszti, én... - kapott ismételten valami alkatrészt.
-És vigyázz, ne eltűnjön ne adj úristen az egyik hajszálad! Mert bizony dollármilliókat ér, főleg a hülye hisztis rajongóidnak! - nem is tudom igazán, miért vállaltam ezt az egészet. Egyetlen előnye volt ennek a dolognak. Danit visszakaptam, és megismertem ennek a sportágnak a sötét világát, és meg kell hogy mondjam, sokan segítették őt, hogy megutáltassák velem az egészet. Nagyon a határán vagyok, egyedül Dani fog vissza, és az Apának tett ígéretem. Igenis ki fogom bírni, és viszem én itt valamire! Meg fogja látni mindenki! És nem hagyom, hogy egy ilyen rideg ember megakadályozza a terveimet!
-Nézd, én... - ismét hozzávágtam a leírást, más sajnos nem akadt a kezem ügyébe, de volt egy kis bökkenő... - Te megőrültél? - azzal a vastag keménykötésű füzettel azon helyen találtam el, ami a férfiak többségének a gyenge pontja... Basztikuli, ezt azért nem kellett volna. Nem nézek oda, és nem tudok rendesen célozni, én marha. A fájdalomtól összeroskadt, én meg álltam és nem csináltam semmit. Segítenem kéne, de... - Hahahahahaha... - Kimi nevetett. Értitek, nevetett, nem a fájdalomtól ordítozott, hanem mosolygott. Hát nekem ez teljesen új reakció. Ilyenkor én a helyében fognék valamit és nekem dobnám, de nem ezt tette. Mi a fene ütött belé?
-Te lököttebb vagy, mint gondoltam! - most már rávettem magam, és odamentem segíteni felállni. Szerencsétlen annyira fogta a férfiasságát, hogy együtt csuklottunk össze. Erre mondják azt, hogy pancser!:)
-Most már mondhatom magam áldozatnak? - és mosolyogva végre hajlandó volt őméltósága felállni. Nehogy azt higgye, hogy én most ettől meghatódom, és mindent elfelejtek, mert nem így van. Véglegesen búcsút mondtam neki, és semmi nem vehet rá, hogy ne tartsam be a szükséges 3 lépés távolságot.
-Pattanj be a kocsiba, különben robbantott csirkét csinálok belőled! - rám nézett, és láttam, hogy már nem is "az" fáj neki, hanem más. De engem ez mit érdekel, nem vagyok a dadája! Ha nem ül be, akkor kaphat oda még egyet.
-Igenis, főnővér! - felöltözött lassanként, én meg csak néztem. Vicces, hogy lehet egy férfi ennyire precíz, ügyelni a részletekre. Persze, arra megy ki a játék, hogy húzza az időt? Hát abból nem eszik!
-A főnővérnek nevezett házisárkány követeli, hogy vonszolja be a ványadt valagát a kocsiba, mert jön a diótörő! - Kimi csak nézett nagyokat. Sajnos be kell lássa, hogy jogosan viselkedik vele így, a helyében ő sem örülne, ha házisárkánynak nevezik, ez egy nő számára a lehető legnagyobb sértés, és nehéz lesz rávenni őt, hogy felejtse el, mert nem gondolta komolyan. Abban a pillanatban mikor sajnálatos módon ez elhagyta a száját, a szerelem érzése ellen küzdött, de ezt nem mondhatja meg nekem, mert ezzel nem nyithat felé. Hanem elsősorban bocsánatot kér, de annak most nincs itt az ideje.
-Előbb szeretnék elnézést kérni a mai dologért. Hülyeség volt, hogy azt gondoltam, a pulcsimra fáj a fogad. Ne haragudj! - bólintottam, de csakis azért, hogy kezdjük már! Nekem még annyi tennivalóm lenne, hiszen Danival megyek a partyra, és muszáj gyönyörűnek lennem, hogy ne hozzak rá szégyent, és büszke legyen arra, hogy velem mehet az ünnepélyre. - Oké, oké, megyek már! - Kimi bepattant az autóba, ahogy Eszti kérte, beindította, és száguldott ki ezerrel a boxutcából. Rajta kívül senki nem volt a pályán, így egyszerű dolga volt, nem kellett figyelnie senkire, csak hogy hogy használja ki a kocsi előnyeit. Ahogy vette a kanyarokat, egyre jobbnak érezte. Minden tökéletes benne, Esztinek mindenben igaza volt, nem is értette miért vitatkozott vele ezeken. A motor is kiváló, sosem volt még olyan négykerekű, ami ennyire kihozná belőle a saját erősségeit. Eszti közben mérte az időeredményeket, és bemondta a rádión keresztül. Mindig utasította, mit próbáljon ki, adta a tippeket, és mondta is be az adatokat. Hihetetlen hogy miatta képes még túlórázni, nincs is benne a menettervben, de ő ezt is megteszi. Ebből is látszik, hogy mindent megtesz Kimi győzelméért. A leggyorsabb szakaszban is az eddigi rekordot is alaposan megdöntötte, és ez még csak a kezdetek kezdete. Olyan ez mint a zipzár. Úgy passzol hozzá, hogy nem lehet őket elválasztani, csak akkor ha valaki ismeri a titkát. Bárcsak Esztivel is így lennének. Ő még nem tudja, de már megtalálta a Kimihez vezető kulcsot. Szembeszállt vele, kiállt a saját véleménye mellett, mégha Kimi Raikkonennel is áll szemben. Más ezt nem merte megcsinálni, mert féltette volna a bőrét és az állását. Ennek ellenére titkon érezte, hogy nem reménytelen az ügy. Még akkor sem, ha azzal a zenésszel van most együtt. Viszont őt nehéz lesz neki kiütnie a nyeregből, van egy olyan érzése. De nem érdekli, ha harc, legyen harc.
-Jól van, elég, azt hiszem mára végeztünk, jégember! - szóltam be neki a rádión keresztül. 4 kör azt hiszem eléggé megmutatta, hogy mit tud ez a kis kocsi. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól sikerül. Ez már több mint jó, majdnem egyenlő a tökéletes szóval. A szerelők remek munkát végeztek. Holnap majd megmondom nekik. Félek kicsinykét a szabadedzéstől, remélem nem megy tönkre a motor, és nem kell cserélni, mert akkor az emberem a leghátsó pozícióból indulna, ami nem szerencsés, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy Kiminél semmi sem lehetetlen. Így nem kéne aggódnom. Na mindegy.
-Mi lenne velem nélküled! - vette le a sisakját a finn, aki leparkolta a járgányt, és kikászálódott belőle. Nekem itt ne hízelegjen, ezért fizetnek. Ez a dolgom.
-Valószínűleg VB 2.!:) - cikiztem kicsit, hadd ingassam meg az önbizalmát. Őróla tudni kell, hogy nála nincsen 2., mert az olyan mint majdnem első, de mégsem, és hiába tartják jónak, akkor is csak a dobogó és a siker hátát láthatja. Megalázónak tartotta, így én erről tudván bátorkodtam szivatni, a házisárkány után megérdemli.
-Be kell vallanom, csalódtam benned... - tessék? Mi a fenéről beszél? Mit csináltam már megint? Ezt most miért mondja... mindegy, mondjon amit akar, engem nem érdekel, fel is fordulhat, rászakadhat a ház, legyen utolsó, nem tud meghatni. - ...kellemesen. - mosolygott, közben megindult kifelé. De megfordult. Hát mint a filmekben, csak abban különbözik a sémajelenet, hogy mi nem szerelmespár vagyunk, hanem munkatársak, amúgy ezek szerint esküdt ellenségek.
-Ne reménykedj, továbbra is tele a tár! - néztem rá gúnyosan, hogy nehogy azt higgye, kibékültünk, korántsem. De annyit elismerek, hogy a pályán olyan dolgokat vitt véghez, hogy a szavam is elállt. Az új autóval úgy bánt, mintha már száz éve ezt vezetné, ha mondtam mit csináljon, értette mire gondolok, le a kalappal. Ekkora tehetséget még sosem láttam, jó a 18 életévemmel mondhatok bármit, viszont olvastam Sennáról és a többi neves pilótáról, futamokról, technikáról, és azért nem kell feltétlen látni a futamot, hogy tudjam, voltak nagy emberek.
-Szia! - köszönt el, én meg addig letakartam a művemet, és összeszedtem a dolgaimat. Most már végre mehetek vissza a hotelba, és készülődhetek a bálra. Alig várom, hogy Dani oldalán vonuljak be. Jajj, viszont csipkednem kell magam, ha időben el akarok készülni, mire kicsim ideér.
                                                            ********
Az a pár óra hamar eltelt, és abban a pillanatban már a partyn tudtam magam Danival.
-Álomszép vagy, mondtam már? - ekkor léptünk be a helyiségbe. Ámultam és bámultam, soha nem láttam még ilyen szép csillárt, tükröt, zenekart, ennyi embert, akik estélyiben vannak. Mintha csak valami királyi sarj lennék, aki állandóan partyról partyra jár. Nem tudom, egy idő után elvesztené az egész a varázsát. Nem tudnék mindig ennyi ékszert és estélyiket viselni, ha egyszer-egyszer kell, az nekem nem mindennapi dolognak számítana.
-Te sem panaszkodhatsz! - nagyon jól állt neki az öltöny és a nyakkendő. És nagyon kitett magáért, rózsával érkezett, és mindenre figyelt, túlságosan is lovagiasan viselkedett, aminek én nagyon örültem, nem mintha nem lenne udvarias. Indulás előtt mondta, hogy nem akarja, hogy szégyeljem őt, így mindenre oda fog figyelni, és nem fog rám szégyent hozni. Aranyos meg minden, de ő az egyetlen, akire büszke vagyok, és legszívesebben világgá kürtölném, hogy engem szeret a világ legcsodálatosabb embere.
-Köszöntök mindenkit, kérem foglalják el a helyüket... - megkerestük az asztalunkat, névtáblák alapján sikerült is. Közben a szokásos megnyitó beszédek hangoztak el, a szponzoroknak a köszönetnyilvánítása stb. Nem igazán figyeltem erre, Danit néztem, milyen átszellemülten hallgatja az unalmas beszédeket. Nagyon kitett magáért, képes volt eljönni egy falncos ünnepségre, ahová nem ment volna el még erőszakkal sem, de értem megtette. Annyira más lett, pozitív irányba változott, és annyira jól esik, hogy valaki ennyire szeretne nekem megfeleni. - ...és most hagyományunkhoz híven következik a nagydíj megnyitása. Kérem, hogy akik a nevüket hallják, fáradjanak ki a táncparkettre, külön a hölgyek és az urak. Hát lássuk... - egy rakás olyan név hangzott el, kivéve Juan és Kimi neve, akiket nem ismertem. - ...Kálmán Eszter... - én? Mi ez az egész?