Hallottam a nevemet, de nem tudom miért. Én mit keresek a listán? Hiszen én csak egy vagyok a sok közül, jaj, én nem akarok kimenni, azt sem tudom, mit kell majd csinálni!
-Kicsim, menj! - nézett rám kérdően Dani, hogy mit ücsörgök még itt. Mondjuk szerencsére nem figyelték, ki megy ki, de... nem tehettem mást, nem csinálhatom ezt Ronnal sem. Bevett a csapatba, és nekem vállalnom és el kell fogadnom, ami ezzel jár. Hiszen ez csak egy megnyitó mi bajom lehetne...
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! - fel akartam állni, de a saját lábamban sikeresen elestem, istenem nem is Kimi a pancser, hanem én! De égő ez most! És pont most!
-Jól vagy? - segített fel rögtön Dani, uh, most előtte is jól leszerepeltem. Már csak ez hiányzott. Mennyi fotós és kamerás van? Holnapra címlapsztori lesz, a kétballábas üdvöske címmel, nagyon fog mindenki örülni, és persze a fél világ rajtam fog röhögni.
-Igen! - felálltam, megigazítottam magam, és kimentem a csajtömeg rengetegébe elvegyülni. Szuper, sikerült úgy állnom, hogy az én kis finnem tenyérbemászó képét lássam. Nem hiszem el, egyfolytában néz, de hát... mit akar? Szerintem csak az előbbi eseten mulat magában, de nem érdekel, bármi is lesz a feladat, lepipálom őt, nem fog itt szórakozni sokáig.
-...Most hogy mindenki kifáradt, ismertetném a nyitást. Az urak mindegyike kap egy számot, így anonimok maradnak, és a hölgyeknek nehezebb dolguk lesz. A mögöttük lévő asztalon kendők sokaságát találják. Válasszanak egyet, és a helyükön kössék be a szemüket! - micsoda? Ez egyre rosszabb lesz! Mit kell nekem bekötött szemmel csinálni? Nem tudok egy lépést sem tenni a szemem nélkül, én... - Ha ezzel is megvolnánk, minden hölgy húz a kalapból egy számot, a szám egy táncpartnert takar. Aki a számát hallja, fáradjon oda a hölgyhöz! Aztán folytatom! - fantasztikus. Hogy táncoljak vakon? Főleg egy olyan pasival akit még sosem láttam, nem tudom, tud-e táncolni, istenem, egy újabb fatális égés, ez kell az én lelkivilágomnak. - Húzzon, kérem! - hopp, ez nekem szólt, na jó, választottam, már amennyit ki tudtam tapogatni. - A 17-es urat kérem! - húha, 17, ezt a számot nem szeretem, mert a 16 után jön. Miket beszélek, csupa zöldségeket. Inkább csak be vagyok tojva, hogy mi sül ki ebből az egészből. Botlábam van, és ha behergelem magam, képtelen vagyok odafigyelni.
-Igazán csinos ma este! - és egy ismeretlen száj ért a kezemhez, te jó ég, valaki kezet csókol, én meg ebből semmit sem látok, még a hangja sem ismerős, ki a fene ez? A határán vagyok annak hogy kiszálljak ebből az egészből, de az nem vezetne jóra, Dani folyton azon lovagolna, hogy ez csak egy hagyomány, és pár percig tart. Pár perc, pedig millió példányú újságcímlapot jelent, és milliárd embert, akik rajtam röhögnek!
-Köszönöm, Mr. Anonim! - le kéne csillapodnom, de nem tudok. Izgulok, pontosan úgy érzem magam, mint amikor Ronnak bemutatott Juan. Görcsben van a gyomrom, a torkomban dobog a szívem, mi történik velem?
-Nyugodjon meg, majd én vezetem! - suttogta a fülembe az ismeretlen férfi. És kezét a derekamra helyezte, a másik kezével a másik kezemet emelte fel. Hú, ha keringő akkor megnyugodtam, mert azt még tudok szerencsére.Mondjuk még lehet tango is, meg sajnos bármi más.
-Maga ismerős nekem! - a hangja valahogy ismerősen csengett a fülemben. Mintha találkoztunk volna már. De nem esik le, hogy ki lehet, olyan bosszantó. Főleg hogy úgy táncolsz valakivel, hogy nem látod az arcát, és nem nézhetsz a szemébe. Nekem úgy nehezen fog menni.
-...és kezdődjék a bécsi keringő! - mázlim van, de komolyan. Nem tudom, minek húztam úgy fel magam. Az alaplépéseket tudtam, forgás is megy, más meg nem is kell, néhány pikánsabb mozdulatnak is a birtokában vagyok, nem lehet itt probléma. Akkor induljunk.
-To really... - csengett fel a számomra ismert dal, Bryan Adamstől a Have you ever really loved a woman. Szalagavatón erre táncoltunk, és amikor először hallottam, annyira belemarkolt a szívembe, hogy nem bírtam ki könnyek nélkül. A szövege, a dallama, minden, az egész olyan gyönyörű volt. Mindent megadni az igaz szerelemért, ez a lényege a számnak. Ez is kint van a gyűjteményfalamon. Soha nem fogom leszedni, mert nagyon szép emlékek kötnek hozzá, és a mai este csak ezt gyarapítja. Nem tudom, kivel táncolok, de nagyon egy húron pendülünk, nagyon jól vezet, tudom mindig merre kell menni, mit kell lépni, sosem volt még ilyen, mégha nem is látom, beleütközök-e valakibe vagy valamibe, akkor is. Erősen tartott, mintha valami versenytáncos lenne, aki tudja mire kell figyelni, de ami meglepett, a kezemet néha így az ujjaival megsimogatta. Véleményem szerint csak nyugtatás céljából, de nagyon jól esett. Ahogy a szám közepéhez értünk, a szívem egyre hevesebben vert, kalapált, mintha a gyomrom is ismét görcsben lenne, és nem hiszitek el, de remegés fogott el.
-Jól csinálja, ne hagyja abba! - magához húzott hirtelen mozdulattal, kihasználta a lehetőséget, és a fülembe súgta az előbbi szavakat. A szám egyre bizalmasabb részéhez érkeztünk, és egyre szorosabban ölelt magához, éreztem már hogy egész testével hozzám simul. Arca az enyém mellett, kezével a derekmat kényeztette, másikkal a kezemet, és istenem, sosem volt még senkivel sem ilyen jó és harmonikus a tánc. Még Danival se, köztudott, hogy nagyon botlába van, anno az ő szalagavatóján is szinte én vezettem, annyira nem volt érzéke hozzá. De kétségtelenül van a zenéhez, a szövegíráshoz, a zeneszerzéshez, és ahogy gitározik, különösen:)
Olyan érzésem van, mintha a felhőkön táncolnánk, és csak úgy visz magával a zene mámora. Tökéletes minden. Szállunk fel a végtelenbe, és mindent magunk mögött hagyva repülünk el, ki tudja hova. De sajnos...
-Köszönjük szépen a kitűnő nyitótáncot! A hölgyek levehetik szemükről a kendőt! Ezennel a nagydíjat megnyitom! - szólalt fel ugyanaz a férfi, aki a tánc előtt beszélt. Végre, most megtudhatom, ki az, akivel maga a tökély volt ez a pár perc.
-Ezt nem akarom elhinni... - levettem a piros kendőt, és... döbbenten álltam a férfi előtt, akiről eddig beszéltem... ilyen nincs, ez nem puszta véletlen, biztos a zsákban csalás volt, mert ugyebár nem láttam a számot, amit húztam, lehet, hogy ez direkt így lett megrendezve. - Kimi... - igen ő volt. Tudtam, hogy ismerem, de miért nem jöttem rá hamarabb, és akkor magammal vonszolhattam volna Danit, mégha botlába is van, vele szívesebben táncoltam volna... de mégis... Kimivel annyira más volt... mintha évek óta együtt járnánk órákra, mert ilyen harmoniát nem lehet csakúgy pikkpakk elsajátítani.
-Köszönöm a táncot! - és ismét kezet csókolt. Majd elment. De hát... én meg csak ott álltam a parkett szélén és néztem utána. Ezalatt a pár pillanat alatt annyira megbabonázott, hogy egy lépést sem bírtam tenni. Ez nem igaz.
-Bocsánat! - mialatt én próbáltam megemészteni, ami most történt velem, rengeteg ember gyűlt össze ezen a helyen, és belém is ütköztek. Hát úgy tűnik útban vagyok, így jobb lesz, ha...
-NEEEEEEE!!! - basszus, még ez is!
-Mi a fenét csinál??? - nem, komolyan nekem innen lépnem kéne. Ugyanis nem volt elég, hogy estem egy nagyon a felállásnál a saját lábamban, még most a sarkam is letörik, mert erőset léptem, elesek, de ez mind semmi, véletlenül vagy spontán reakcióból belekapaszkodtam annak a csajnak a ruhájába aki véletlenségből Alonsoval táncolt... ezt hívják magasfokú balszerencsének, vagy töketlenségnek... az összes szem rám meredt, mindenki engem nézett, de olyan lesújtóan, hogy kínomban fogalmam sem volt, ebben a pocsék kellemetlen helyzetben mit kéne tennem...
-Elnézést! - egyedül csak ez tudott kijönni a számon, képtelen voltam másra, hajtottam magam a lábam után, nekem azt hiszem ezen a partyn nincs több keresnivalóm. Vissza kéne mennem a szállodába, magamra zárni az ajtót, és ki se jönni többet. Hogy lehetek ilyen, most elszúrtam aztán mindent, Kimi esküdt ellenségénél nagyon kihúzhattam a gyufát, mondjuk ahogy elnéztem meg is érdemelte... egy magas vékony festett szőke és vörös keverékhajú csaj volt, aki miután megtörtént az incidens, bőgőrohamot kapott, esküszöm a Nílusnál is jobban áradt. Szerencsére mindenki rá figyelt, én meg csendben megkereshettem a kijáratot, és közben Danit, hogy hazavigyen. Na jó, nem leszek most ennyire gyáva, csak mert a libucit ádámkosztümbe öltöztettem, de azért egy kis nyugalom rámfér, áh, megtaláltam az erkélyt végre, kimegyek, és kiszellőztetem a fejem, és átgondolom, mi lenne most a leghelyesebb, de...
-Szia! - a nyugalom nem jött össze, mert Kimi lépett ide hozzám. Meglepett a dolog. Főleg hogy a partyját úgymond sikerült tönkre tennem, és rólam fog majd beszélni az egész világ, meg Kiminek is mondogatni fogják, hogy milyen röhejes munkatársad van. Hát kijutott most minden, az tuti.
-Ne mondj semmit! Kérlek! - nevettem el magam, mert biztos hogy az előző jelenethez neki is van pár szava.
-Hiába tetted ezt, a csaj nem az esetem!:) - hát ilyen nincs, azt hittem lekap a 10 körmömről, hogy hogy lehettem ilyen béna, hogy nem figyelek, ráadásul pont a riválisába kötöttem bele.
-Ha a Pancserek Királynőjét keresed, örvendek! - valahogy a tánc után egész más szemmel néztem most rá, magamon is meglepődtem, de nem értem. Nem akarok belékötni, nem akarom már szivatni, meg cseszegetni, csak hogy normális emberi kapcsolat legyen közöttünk, semmi más.
-You are the Dancing Queen... - ez nem normális, elkezd mindenki előtt énekelni, de akkor sem vagyok a táncok királynője, mégha ő azt is állítja, akkor sem. Egyáltalán nem tudok táncolni, főleg nem úgy mint ő.
-Shut up and go to sleep!:) - utasítottam helyre, rögvest le is állt, nem is hitte volna, hogy én ilyeneket is tudok. Okozok én még neki meglepetéseket. Sőt másoknak is.
-Egyedül nem megyek!:) - hohohoho, a kis kiéhezett. - Haza!:) - most már mind a ketten nevettünk, kész, nem hittem volna, hogy tud normális is lenni, de hogy még humora is van, az újdonság:)
-Tudom, tudom, rossz az aki rosszra gondol, igaz? - és egyre közelebb húzódott, én hagytam, de azért bizalmaskodni nem fogunk. - Majd kerítünk neked egy alkalmas hölgyet, oké? - próbáltam oldani a dolgot, de sajnos olyasmit láttam most a szemében, amit még soha... vívódott magában... valamit akart mondani vagy tenni, de folyton azon rágja magát, hogy helyes-e...
-Nem kell sokat keresgélni... - és nyomban megcsókolt! Nanem, ez több a soknál, sőt sokknál! Ezt azért nem engedem meg!
-Mi a fenét képzelsz? - löktem el magamtól, és azon nyomban elszaladtam, hova, nem is tudom, valahova, ahol békén hagynak, és nem csak a skalpomat akarják. Elegem van. Attól még hogy jól táncol és el tudtunk normális csevegni, ne akarjon mindent.
-Hol voltál? Mindenütt kerestelek! - állított meg Dani, látta, hogy nagyon fel vagyok dúlva. - Eszti, nyugodj meg, semmi baj! - kezem-lábam remegett azután a csók után, nem tudtam hova tenni. Dani magához szorított, simogatott, nem is vágytam most másra. Azt hittem, ez lesz életem egyik legszebb estéje, de tévedtem. Ennél jobban nem is lehetett volna elszúrni.
-Kérlek, vigyél vissza a szállodába! - látta rajtam hogy nagyon ki vagyok borulva, és nem akarok tovább itt lenni, azonnal ugrott, és hozta a kocsit. Annyira rendes és megértő, mintha kicserélték volna. Velem még sosem bánt így, de nem is érdekel, az a lényeg, hogy szeretem, és senki mást nem szeretek, igen, ez így van! Vele akarok aludni, vele akarok kelni, magamhoz ölelni, mindent megadni neki, de...