Egész úton nem szóltunk egymáshoz Danival. Képtelen voltam a szemébe nézni az eset után. Féltem, hogy azt hinné, több van közöttünk Kimivel mint puszta munkakapcsolat. Nagy árat fizettem azért, hogy rájöjjek, nekem mindig is ő jelentette a világot, nem szúrhatom el egyetlen csók miatt. Egy hosszú évet vesztegettünk el az életünkből egymás nélkül, és már szánom-bánom, hogy anno szakítottam vele. De miért is? Hiszen azóta mintha kicserélték volna, annyira odafigyel rám, ügyel mindenre, közben pedig tud szakítani időt a zenére is. Nem is kívánhatnék jobb társat magamnak, mint őt. Igen, minden erőmmel azon leszek, hogy megtartsam. Nem fognak holmi Raikkonenek bezavarni. Nem. Különben is, nem is viszonoztam a közeledését, mitől kellene félnem, kibújtam előle, nem csináltam semmi rosszat. De nem kéne ezt Daninak elmondanom, mert ő kicsit heves természet, és tudom, ha megtudná a dolgot, egyből nekimenne Kiminek, és akkor az az én és az ő állásába is kerülhet. Nagyon nem szeretném, hogy ez megtörténjen, hiszen Dani nagyon sok mindenen ment keresztül, hogy idáig eljusson, és nem hagyom, hogy ezt egy pillanat alatt elvegyék tőle. Tartom a szám, legalább is igyekszem, bár megmagyarázhatatlan módon tényleg remegtem a csók után, de már a tánc közben is.
-Szerintem, zuhanyozz le, az jót fog tenni! - már a szállodában voltunk, és a szobámba igyekeztünk, végig magához szorított, egy pillanatra sem engedett el, közben a hátamat simogatta. Mikor mellette vagyok, oly mértékben meg tud nyugtatni, hogy senki nem hinné el. Csak valahogy hiányérzetem van... nem tudom, mit hiányolok... egy érintést, egy arcot, egy mosolyt, fogalmam sincs, de valami hiányzik...
-Igazad lesz, lemosom magamról a mai napot! - már fent voltunk nálam, és őt addig leültettem, míg én tényleg elvonultam zuhanyozni. Bevetettem magam a forró víz alá, és ki se jöttem onnan. Muszáj kitisztítanom a fejemet, és át kell gondoljam, hogy nézzek majd ezek után mindenki főleg Kimi szemébe. Nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy néhány játékszabályt nem tisztáztunk le. Munkakapcsoalton kívül semmi több. Már mindent eljátszott ezzel a mai dologgal. Totál összezavart mindent, ami jó volt, azt is. Most már képtelen vagyok tisztán látni. Eddig totálisan biztos voltam Daniban, most pedig ezzel a tánccal meg azzal a csókkal teljesen megingatott. Kedvelem Kimit, de képtelen lennék megmaradni mellette, mondhatni megbolondulnék, mert mindenbe belekötne, aki nem szimpi neki, elküldené vagy elüldözné. Ezzel szemben Dani teljesen más. Mellette biztonságra nyugalomra leltem, és ami legfontosabb odaadó önzetlen társra. Persze neki is vannak hibái, de jót tett neki hogy egy évig nem láttuk egymást. Felerősödött benne, hogy hiányzom neki, és most hogy szerencsés módon megtaláltuk egymást, mindent megtesz hogy ne veszítsen el újból. Azt hiszem, látszólag egyértelmű, melyik oldalra billen a mérleg. Nem is teszek ellene, mert ha nem lesz ez így jó, azt előbb-utóbb úgyis megérzem majd én is.
-Ezt idd meg, jót fog tenni! - kijöttem a zuhanyzóból, felöltözve, és Dani egy pohár forró kakaóval várt. Még mindig emlékszik mindenre.
-Még ilyenekre is emlékszel? - ezzel sikerült engem lenyugtatni mindig, és most is. Nem hiszitek el, de egy pohár forró kakaó csodákra képes. Belém visszahozza az életerőm és az életkedvemet is.
-Kellett egy ideig Bilobilen élnem ehhez... - tiszta lökött. Semmi baj sincs az emlékezőképességével, emlékszem, még én irigyeltem, hogy az első randin is minden mondatomat tudta. Én meg csak pislogtam, hogy ilyenekről is szó volt:)
-Legalább be mered vallani:) - húztam meg a készítményét. Mindig olyan finomat tud csinálni, mert sok csokit kever bele, és nagyon fincsi ízt ad neki. Szégyellem ezt mondani, de még anyuénál is finomabb, de nem tehetek róla, az ízlelőbimbóim üzenik ezt, én csak tolmács vagyok:)
-Látom, már jobban vagy, ha így pimaszkodsz:) - nem maradt belőle egy csepp sem. Mentem még megfésülni a hajamat, mert a kóctól kicsit érdekes állaga volt. Nem tudom minek, hiszen alvásidő lenne, de nem vagyok álmos egyáltalán és különben is, még csak 10 óra van, gyerek az idő. Mindig valamikor éjjeli egy körül szoktam álomra hajtani a fejemet, szóval még élek-virolok, de szegény csak, már csak meztelenül, aki Alonsoval volt. Őszintén, tényleg jobban vagyok, és már csak nevetek az egészen, hiszen nem is nekem volt kellemetlen, hanem annak aki a reflexem áldozata lett. Úgyhogy, végülis én csak megszépítettem az estéjüket:)
-Mi tagadás, igen. Már csak nevetek az egészen, addig amíg Ron úgy dönt, végleg kiteszi a szűrömet... - szerintem azért emiatt nem fog kirúgni, mert véletlenségből ilyen kétballábas-kezes voltam, keményebb fából faragták őt. Hiszen az eszemért vett fel.
-Ugyan már. Egy ilyen balszerencsés este miatt... dehogyis! - megint átölelt, jajj, olyan jó volt odabújni hozzá. Nem is tudom, miért kezdtem el rajta gondolkozni. - Van egy ötletem... - rögtön ki is bújtam a fogásából, és kérdően néztem rá. 10 órakor mi a fenét akar még csinálni? Ha "azt", akkor azt felejtse el de rögtön, mert most nagyon nincs hozzá hangulatom, és... - Menjünk le a fiúkhoz, mutasd meg nekik a hangodat, na mit szólsz? - tessék? Az egy dolog, hogy imádom a zenét, és nem tudom mi lenne velem, ha nem lenne, de nekem nincs hangom, hamis vagyok, és különben is, csak Daninak voltam hajlandó énekelni, mások előtt nem merek, ugyan már, nem komplett, ennyire már azért ismerhetne...
-Te megőrültél? Azt már nem! Nem! Nem! Nem, és nem! - tényleg bolond, jól tudja, hogy ha a nézőközönség nullánál több főből áll, képtelen vagyok énekelni, mindig bezárt ajtóknál magamban szoktam, de akkor is tudom, hogy pocsék, és nincs tehetségem hozzá.
-Úgysem tudnád megállni, hogy a gitáromat ne vedd a kezedbe, fogadjunk! - na ne, ne szivasson, nem vagyok most én olyan állapotban. Mondjuk, nem tudnám megállni, hogy ha gitárt látok, nem állok neki játszani, de most ki fogom bírni, bebizonyítom neki!
-Azt hiszed, nincs semmi akaraterőm? - a kis kekeckedik, de majd meglátja, hogy velem nem lehet packázni. Most aztán kihúzta a gyufát!
-Azt! - ha így állunk, tegyünk egy próbát, csak attól félek, hogy nem fogom tudni betartani a szavam. Ha zene vesz körül, nekem annyi, nem foglalkozom mással, csakis a zenével, és ez nem mindig jó.
-Akkor nyomás a fiúkhoz! - összekaptam magam, és már lefele tartottunk. Ilyen későn szoktak próbálni, mert általában senkit sem zavarnak, és akik betévednek, örülnek hogy láthatják őket zenélni. Szóval nekem megtiszteltetés, hogy végre megismerhetem a zenésztársait és egyben a barátait, ez egy barátnő számára nagy dolog. Alig várom, viszont azt nem, hogy én majd csak ülni fogok, és hallgatni. Emberek, mi a fenét csináljak? Ha összeszorítom a fogam, akkor kitörne az összes, nekem nem megy, hogy egy helyben üldögéljek. Akkor inkább éneklek, nem érdekel ha kinevetnek, így is mulatság tárgya lettem a mérnökök körében, szerencsére ez munka alatt nem ütközött ki, mondjuk sokat nem is voltam velük.
-Fiúk, meghoztam a sokat emlegetett hölgyet! Eszti, őt itt Matyi, Bali és Pogesz. - huh, az akit Matyinak hívnak, nekem valahonnan nagyon ismerős volt. Ez az arc... mosoly... IGEN! Egy gimibe jártunk, tényleg! Meg nulltáborban is csoportvezető volt, és esténként ő gitározott mindig akkor. Nohát, nem hittem volna, hogy idáig eljut, kicsi a világ.
-Szia! - hangzott el mindegyikőjüktől, kezet fogtunk gyorsan, én meg nem bírtam magammal, és megkérdeztem.
-Matyi, te nem véletlenül az Eötvösbe jártál? - addig mindenki visszament a hangszereihez, leültek, csak Matyi és Dani nem tett így. Megfordult, és meglepett arcot vágott. Nem csoda, hisz egy hozzám hasonló ember, honnan tudhatja, hova járt.
-De igen. Csaknem te is? Nem az én csoportomban voltál nullban? - na úgy tűnik, aktív beszélgetőpartnerre leltem, amúgy de igen, ő volt a vezetőm. Nem igazán tartottuk egymással a kapcsolatot, mert én is csak egy voltam a sok elsős közül, így vicces, hogy emlékszik, vagy csak blöfföl.
-Én is. És a te csoportodban voltam. Elég jellegzetes arcod van, úgyhogy könnyű téged megjegyezni, semmit sem változtál. - mondtam a szokásos dolgokat. De hihetetlen tényleg, Danival is itt találkoztam, és most még ő is, szuper, ezt a pocsék estét kezdem teljesen elfelejteni, hála nekik.
-Ti ismeritek egymást? - az "ismerés" erős szó, inkább csak futólagos, mert velem nem beszélt olyan sokat, eléggé visszahúzódó voltam gimi alatt, meg előtte is, így csak harapófogóval lehetett belőlem bármit is kiszedni. Ő meg hamar feladta, mert nemcsak velem kellett foglalkoznia, én elvoltam magammal, szóval nem kellett félteni.
-Igen, úgy "futólag". - néztünk össze Matyival, én meg jó mélyre elraktároztam ezt az arcot, látszott rajta, hogy nem is nekem örül, hanem annak, hogy Dani végre kiegyensúlyozott és a régi.
-Dani egy csodás hangról mesélt nekünk, ami itten van ebben a torokban. Szeretnénk hallani. - szólalt meg Bali. Hát szép, és még el is meséli milyen irtózatosan hamisan tudok énekelni, hát mondhatom, szép kis helyzet. Nem, én nem éneklek. Ha kifeszítenek, és megkínoznak akkor sem. Én közben a mellettem tátongó gitárt mustráltam, meg akartam fogni, és játszani, pengetni a húrjait, hallani mit is tud. De Dani elvette...
-Héé, kérem! - Dani magában ott nevetett. Jól tudta, hogy tényleg nem tudom megállni, és persze kihasználta. Most jót szórakozik rajtam, de nem fog sokáig, mert nem hagyom.
-Látod, elvesztetted a fogadást, így muszáj lesz énekelned! - kacsintott egyet Matyiékra, ezek szerint mindvégig tudtak erről, és semmit nem tettek ellene. Szép mondhatom. Dani pártját fogják, de ha éneklek, mi lesz ha belép valaki. Mi van ha más is meghallja, rajtuk kívül. Én nem vállalok ekkora kockázatot, nem ám.
-Ahhoz előbb ki kéne nyírnod! - Dani odaadta Matyinak a gitárt. Majd a túlvilágban, csak ott fogok dalolni, sehol másutt, nem vesznek engem rá.
-Eszti, odaadom a gitárt, ha énekelsz velem egy duettet. Ott nemcsak te énekelsz, hanem én is. - micsoda? Én és Matyi, na ne, ez csak vicc. De mond valamit. Nemcsak engem hallanak, nem vagyok akkor már teljesen egyedül. És nemcsak rám mered minden szem, hanem őt is analizálják.
-Tegyük fel, belemegyek. Utána leszáll rólam mindenki? - Dani arcán abszolút vigyor jelent meg. Elégedett, biztos megfűzte Matyit, hogy ezzel biztos rávesz. Tök jó, mindenki ellenem szövetkezett. Najó, nem siránkozok, ahelyett, hogy örülnék, hogy törődnek velem, itt szapulom őket. Miért is ne énekeljek, legalább egy életre elveszem a kedvüket attól, hogy erre kérjenek.
-Ha rádszállnánk, te már rég nem élnél:) - regaált Dani. Végre az ő hangját is hallani. Remélem, most elégedett magával, mert este utána olyat kap tőlem, hogy nem ismer majd magára, kicsit átrendezem az arcberendezését:)
-Te még ezért lakolni fogsz! - suttogtam halkan a fülébe.
-Meg fogod te még ezt nekem köszönni! - válaszolt, megölelt, mielőtt matyihoz eresztett volna. Már kíváncsi vagyok, mit szántak nekem. Matyi rögvest átadta a szöveget, és láttam rögtön a címét, igen, ismerem, a Szépség és a Szörnyeteg betétdala, de legalább magyarul:)
-Szerintem ismered, akkor csapjunk bele! - én bólintottam, felálltunk, és vártuk a zenét. Annyira izgulok, veleadok apait-anyait, minél jobban nevessenek rajtam. De megmutatom, ami bennem van, nem akarom, hogy Dani csalódjon, úgyis épp ilyen hangulatban vagyok.
-(Én)Ősi monda szól/ Tiszta és való/ Két sors rögös út/ Összeér a múlt s olvad már a hó/ (Matyi)Furcsa pillanat/ Hátrányból előny/ Lelkünk megremeg/Két ilyen gyermek/ Szépség és a Szörny/(Ketten) Vannak még csodák/ (Matyi)Félre mind a bút/ (Ketten)Ragyog már a nap/ (Én)S együtt szárnyra kap/ (ketten)Jövő és a múlt/ - zene - (Ketten)Vannak még csodák/ (Matyi)Félre minden bút/ (Ketten)Ragyog már a nap/ S együtt szárnyra kap/ Jövő és a múlt/ (Én)Ősi monda száll/ Lég mind az idő/ (Ketten)Keserédes dal/ Változásra vall/ Megváltó erő/(Matyi) Kelj fel drága nap/ Áradj fényözön/ (Én)Ősi monda vár/Párra hogy talál/ (Ketten)Szépség és a Szörny/ (Én)Ősi monda száll/ Egymásra talál/ (Ketten)Szépség és a Szörny! - most ért véget a zenének, úgy érzem nem sikerült olyan borzasztóan rosszul. Körülnéztem, mindenki csak nézett rám, hogy jézusom, mi a fenét csinált már megint ez a liba. Te jó ég, ne mondjátok, hogy ennyire hamis volt, pedig most tényleg igyekeztem!
-Énekelsz a lemezünkön? - mivan????? Matyi nem komplett! Ezek nem normálisak, hiszen semmi affinitásom nincs ehhez, ráadásul egy musicalt énekeltettek el velem, ennyiből még nem vonhatják le, hogy bármit is el tudok kornyikálni!
-Szerintem nálatok teljesen elmentek otthonról, jó éjt! - indultam volna kifele, de Dani azonnal megragadta a karomat, biztos tudta, hogy egy ilyen kijelentésre csakis így fogok reagálni. A fenéket! Nem éneklek sehol senkinek!
-Ugyan már, ezt te sem gondolod komolyan! Nekik van hallásuk, és ha pocsék lett volna, azt is megmondták volna! - nem hiszem el, most tényleg szórakoznak, néztem körül rajtuk, és a szemükből nem vettem ki, hogy nem lettek volna őszinték. kizárt hogy jónak tartsanak, és azt meg főleg hogy én lennék a legjobb alany a lemezükhöz.
-Dani, ne hazudj ekkorát! - állt fel Bali háttérből. jézus, akkor mégis szar volt, tudtam, hogy csak megjátsszák. - Esztinek nem jó, hanem csodálatos és egyedi a hangja. Ráadásul, Matyival tök jó duett volt, akár közösen szerezhetnének egy számot. Viszont nekem van egy sokkal jobb ötletem... holnap este lépjen fel velünk itt a bárban. Összeszedjük a dalokat, amikben énekelne, a duetteket, betanulja, ami szerintem neki nagyon könnyen fog menni, és ennyi. Nos mit szóltok? - huh, nagyon szúrós tekintettel néztem Balira. Ez már több a soknál, akkor már inkább a lemez. Méghogy én itt énekeljek, abból nem eszik, és szerintem dani sem fogja engedni!
-Ezzel teljesen egyetértek! - bólintott Matyi és Pogesz, fantasztikus, most már hárman vannak ellenem. Abszolút király.
-Állj, azért nekem is lehetne beleszólásom? - nekem ez már elég volt - Én ezt nem vállalom, a színpadon lámpalázas vagyok, el fogom rontani az egészet, nem vállalom, nem, és nem! - pattogtam nagyokat, nem akartam énekelni, de mi tagadás, ez is megnyugtat olykor a kakaón kívül. De könyörgöm, nem a színpadon nézőközönség mellett.
-Ugyan, kicsim! Ott leszünk melletted, nem leszel egyedül, és addigra hidd el, elmúlik a lámpaláz, és szerintem Balinak igaza van, csodás hangod van. - jött oda hozzám Dani. Nem hiszem el, hogy ezekkel a szemekkel mindig meg tud győzni. hát tegyünk egy próbát, legalább nem kell ma este aludnom, mert úgyis csak az esti dolog járna az eszemben.
-Na jó, rendben, de csak holnap, és máskor nem! - néztem körül. Örültek, hogy belementem. hát legalább szabadedzés után lazulhatok kicsit. Úgyis rámfér már a szórakozás és a pihenés. Nagyon kimerítettek az elmúlt napok eseményei.
-Szuper! Akkor át is nézhetjük, amúgy kecsesen estél!:) - hangzott el Matyitól. Na mi az, ő is ott volt? Na ezért még számolunk, nem ússza meg ennyivel!
-Jól raktározd el a képet, mert ilyet többé nem látsz! - hozzávágtam a széken található pulcsit, mindenki röhögött, de örültem, mert elfeledtették velem, hogy milyen pocsékul is éreztem magam eleinte. Most hogy ők itt vannak nekem, sokkal jobb és valahogy megnyugtató érzés. És többet nem vacilálok Kimi és Dani között, számomra Kimi lezárt ügy, és ezt a zárat nem tudja semmi sem feltörni, nem ám... legalábbis remélem...