Kimi a szokásos edzésterve után végre visszatérhetett volna a szobájába pihenni, de miután Ian edző elment, barátja, Juan jelent meg a teremben. A szállodának direkt van egy elkerített edzőterme, ahol szabadon készíthetik fel a pilótákat a versenyekre. Így Juannak nem volt nehéz dolga, hogy megtalálja azt, akit most éppenséggel keresett.
-Szia! - Kimi azon nyomban felpattant a padról, mert tudta, hogy barátja merre járt. Nagyon aggódott, hogy csaknem miatta elküldik azt a lányt, aki kihúzta őt ebből a siralmas állapotából, és visszaadta neki a normális élet lehetőségét.
-Na? - a kolumbiai nagyon elkomorodva nézett rá. Nem, gondolta, nem lehet, hogy elküldte, és nem tudta meggyőzni! Akkor majd ő beszél vele, vagy inkább ő hagyja ott a csapatot, de Esztinek maradnia kell, nélküle semmire sem megy, nemcsak szakmailag. - Sejtettem. - dobta magát vissza Kimi.
-Te hülye, maradhat! - Kimi felkapta a fejét, hatalmas kő esett le a szívéről, és örömét nem is tudta, hogyan fejezze ki. Elkezdjen ugrálni, vagy inkább rítustáncot járni? Lehetetlen eldönteni melyik a jobb megoldása a dolognak.
-Nem akarok buzinak tűnni, de imádlak haver! - és megölelte csapattársát, és egyben legjobb barátját. Ők aztán szenzációs páros, mindig kiállnak egymásért, soha nem hagyják cserben a másikat, Juan bebizonyította, hogy még mostanság sem. Pedig Kimi nem éppen volt barátságos vele az elmúlt időszakban.
-Hát tudod, én már nem tudom mire gondoljak! Aki 2 éve nem csajozik, hát öregem... - röhögtek egy nagyot. Kimi most már egyáltalán nem sértődött meg ezen a megjegyzésen, hiszen visszagondolva magára, tényleg röhejes dolog amit csinált. Csak nevetett magán már. - Tényleg, és mi az ábra Esztivel? - Kimi most volt igazán gondban. Ron megfenyegette, hogy Eszti tiltott terület. Nem létesíthet bizalmas kapcsolatot a munkatársával. De amíg Ron nem tud a dologról, addig semmi probléma. Végre sínen vannak a lánnyal, úgy néz az érzései viszonzásra találtak, de az a baj, hogy senkinek nem beszélhet róla. Minden abszolút titkos. Sajnos még a barátja előtt is, mert félő hogy elmeséli az asszonynak, aki szintén tovább adná, és akkor szép kis pletykasorozat indulna, és ki tudja, miket költenének hozzá.
-Semmi sincs, jól megvan azzal a zenésszel. - az a baj vele, hogy nem szeret és nem is tud hazudni, és Juan nagyon csúnyán nézett rá. Sejtette, hogy itt valami bűzlik.
-Legalább nézz a szemembe, és úgy próbálj meg hazudni! - most aztán szarban van. Na jó, legyen, de ő lesz az egyetlen beavatott emberke. Ha elmondja a nejének, akkor keresztbe lenyeli, vagy feltrancsírozza, vagy mit tudja ő.
-Esküdj meg, hogy senkinek, még a nejednek sem beszélsz semmit! Csak kettőnk között marad, érted? - Juan már látta rajta, hogy most nem hazudik, de mi a fene ez az egész? A titkos szerelem csakúgy? Itt kell lennie valaminek a háttérben, amiről ő nem tud.
-Kimi, mi ez az egész titkolózásdi? Normális vagy? Ne hozzak valamit? - érthető volt hogy így reagált, de majd mindjárt megtudja, hogy kivel is állnak szembe. Nem hagyhatta szó nélkül, el kell mondania neki ezt is, basszus, most aztán tényleg van félnivalója hogy kiderülhet.
-Ezt Rontól kérdezd! Láttad, hogy a lapok megírták, hogy megcsókoltam az erkélyen, és megfenyegetett mindkettőnket! Ha megtudja, hogy közöttünk bármi is van, azon nyomban kirúgja Esztit! Én nem akarok neki ártani! - Montoya nem tudja hova legyen a döbbenettől. Ez nem vall Ronra, mindig is józan és céltudatos ember volt, de azt nem hitte volna, hogy ez maximalizmusra növi ki magát, és hogy ennyire. Szegény Kimi és Eszti. Na de várjunk csak, akkor egyáltalán van köztük valami? Juanban felmerült a kérdés, mivel Eszti elutasító volt az erkélyen a cikk szerint, és ott van még az a zenész faszi is. Most akkor mi van?
-Nem akarok ünneprontó lenni, de tudtommal Eszti azzal a fószerral jár, nemde? Egyáltalán most mi van köztetek? - hát igazából ezt ő is szeretné tudni, de hogy nemcsak munkakapcsolat, és nemcsak barátság, hanem annál sokkalta több, az fix. Az előbb Eszti pont azt mutatta, hogy nincs ellenére, ha Kimi megcsókolná, sőt ha nem kopog a zenészgyerek, akkor meg is eshetett volna.
-Elvileg igen, vele jár, de azóta sokminden történt, és igazából már én sem értem. - törülközés közben elgondolkodott magában. Hogy változhatott meg a véleménye egyik pillanatról a másikra? Pár óra alatt 180 fokos fordulatot vett az egész.
-Haver, utálom mikor ilyen rejtélyes vagy! - Juan ezzel csak rá akarta venni, hogy beszéljék meg a dolgot, hátha ketten többre jutnak. Ha Kimi nem érti, lehet hogy ő kibogózhatná neki, ahogy eddig segített neki mindenben.
-Tudod, volt a mai eset, hogy azt hittük eltűnt. Nekem felvette a telefont, aztán felmentem hozzá, és akkor olyasmiket mondott, amiből teljesen az jött le, hogy valamit jelentek neki, és hagyta volna hogy folytassuk, ami az erkélyen történt, de közben kopogtatott az a majombarátja. Nem tudom már, mit gondoljak, mert ha szeretne, akkor rég kidobta volna azt a srácot, de nem tette. - Juan nem győzött annyit pislogni, hogy kifejezze, ez meglepő változás. Connienak még anno meéslt erről a srácról, és totál el volt tőle ájulva, és most ez az incidens Kimivel. Hiába, a női lélek megfejthetelen örök rejtély marad minden élő férfi számára.
-Én sosem értettem a nőket, de hogy ilyen bonyolulttal még nem találkoztam, az fix! Tudod, nekem az a furcsa, hogy Connie még látta Esztit készülődni az interjúra, és akkor mesélte, hogy belépett az a pasi, és majd kiugrott a bőréből, úgy örült neki. Most pedig neked enged, több mint meglepő. Valaminek történnie kellett. - igaza van Juannak, döbbent rá Kimi. Magától nem hozott volna meg egy ilyen döntést. Valakinek hatnia kellett rá, valakinek beszélnie kellett vele. Viszont Kimi úgy volt vele, hogy őt már ez sem érdekli, csak az hogy vele lehessen, és most már annál inkább szeretné, hogy el lettek egymástól tiltva.
-Az a helyzet, öregem, hogy most hogy Ron közénk állt, én annál jobban szeretem Esztit. De szeretnék biztos lenni abban, hogy nemcsak játszik, hanem ő is ugyanolyan komolyan gondolja, mint én. Ezt nekem úgysem fogja megmondani. - Juan értette a célzást. Azt akarja finn haverja, hogy ő beszéljenvele, és szedje ki belőle, mi ez az egész. Jogosan kételkedik benne, hsiezn még Dani is a képben van.
-Tudod, én megfogadtam, hogy nem szólok bele többet a dolgaidba. Viszont szerintem az érzéseit mi sem bizonyítja jobban, minthogy önzetlenül névtelenül húzott ki a Ferraris balhéból. Nem? - erre nem is gondolt Kimi. Szóval Eszti már akkor kezdett el érezni valamit, mikor neki eltökélt szándékában állt őt elüldözni innen. Csak akkor még a lány sem tudta igazából, miért is teszi. De leesett neki, főleg az erkély után. Itt a magyarázat, és a biztosíték.
-Mondasz valamit. De ez nem magyarázza meg a zenészfiút. - ebben egyet értett Montoya. Az számára is fatális kérdőjel maradt. Szégyellte magát, de elkezdett Esztiben kételkedni... lehet, hogy Kimit egy fogásként használná, hogy pénzhez jusson... nem, ez képtelenség! Eszti nem ilyen, nem tenne ilyet... reméli...
-Idefigyelj, ne törődj ezekkel a kérdésekkel, szerintem szeret téged, és nekem lakat van a számon ezer zárral. - próbálta leplezni kétkedését, nem szerette volna megosztani ezt finn barátjával, mert maga sem gondolta komolyan, csak egy lehetőség talán. De elhatározta, hogy a végére jár a dolognak, nem szeretné, ha Kimi visszaesne abba a depressziós állapotába, amiben volt. Ezt nem fogja megengedni.
-Igazad van, nem kéne rajta ennyit filóznom, de valamiért akkor is foglalkoztat a kérdés. Na mindegy. Menjünk. - felálltak mind a ketten, és az öltözőbe vették az irányt.
-Lejössz majd a bárba? Állítólag most lesz egy meglepetésemberke! És ihatnánk valamit. - Kimi bólintott, szíve szerint Esztihez ment volna, de titkon reméli, hogy azt a pancsert végleg kidobja, és igaza lesz. Egyelőre ez egy fél szép álom marad, viszont ő tenni is fog érte. - Amúgy van egy tervem... - és halkan sugdolóztak, mert Juannak éppen eszébe jutott valami, ami talán Kimi ínyére is lehetne...
                                                 *********
-Eszti, mi van veled? Matyival annyira jól ment, de a mi duettünk nem az igazi! - már habtákban álltam, felvettem a fellépő ruhámat, és már órák óta gyakoroltunk az estére, alig fél óra maradt kezdésig. És Dani teljesen kétségbe van esve. Sajnálom, egyszerűen nem tudom átélni úgy igazán ezt a dalt. Nem megy. Matyival jó volt, mert őt alig ismerem, és Kimi arcát könnyen oda tudtam képzelni, de Danival nem tudok mit csinálni.
-Nem hagyhatjuk ki ezt a dalt? - valahogy ki kéne vágnom magam. A fiúk csak ott ültek és nézték, ahogy kis híjján felrobbanok. Tizedszerre énekelteti el velem ugyanazt, és ami nem megy, nem kéne erőltetni.
-Dani, Esztinek igaza van. Ha nem akarja, ne erőltesd, és lépjünk tovább! - Dani erre nagyon mérges villámokat szórt a szemeivel mindenkire, főleg Balira, aki végre csatlakozott az én hozzászólásomhoz. Kész rémálom vele dolgozni, meg se hallgatja a véleményemet, pedig néha annyira nevetséges helyre rakja a hangsúlyt, és sokszor túljátssza a dalt, amit nem kéne. De Matyiék csak ülnek és hallgatnak, nem merik kinyilvánítani, hogy ez nem jó, ezt így kéne, azt meg amúgy.
-Matyi, énekelj te vele, én már nem bírom! - hát ez aztán már igazán nevetséges. Még ő mondogatta nekem, hogy mindig arról ábrándozott, hogy énekeljen velem egy szerelmes duettet, és nem hogy segíteni, vagy tartanánk egy lélegzetvételnyi szünetet, hanem csakúgy nyugodt szívvel átpasszolja a barátjának.
-Ha ezt akarod. - felállt a gitárjától, és odahuppant mellém, épp egy bárszéken próbáltunk - Szia! - köszönt mosolyogva, és átvette a dalszöveget Danitól. Ami a legviccesebb volt az egészben, hogy amikor elkezdődött a dal, azonnal becsuktam a szemem, és éreztem, hogy átjár, egy láthatatlan szőnyeggel magával repít, túl az óperencián, a kurtafarkú kismalacon, szállok a végtelenbe. Valahogy tudtam, hogy menni fog, meg tudom csinálni, képes vagyok átadni magam a dalnak, és elénekelni úgy, ahogy mindenki elvárja tőlem, sőt még túl is teljesítve.
-Bámulatos! - szólalt meg a szám közben Dani, és egyszerűen köpninyelni nem tudott, nagyon tetszett neki, és nem tudta, hogy akkor vele miért nem voltma képes így előadni. Hiszen úgy tudja, szeretem, akkor nem érti a dolgot. Na mindegy, ezt most kénytelen volt elfelejtenie.
-Dani, most te próbáld meg! - nyújtotta vissza a szöveget Matyi. Ezek után Danival is menni fog.
Hihetetlen, hogy ez a fél óra is elrepült, mindenki szótlanul vonult színpadra, és házigazda, vagyis a tulaj megnyitotta kapuit. Egy egész sereglet csődült be, egy ismerős arc sem volt köztük, ott álltam mikrofonnal a kezemben, és egyáltalán nem is izgultam, sőt boldog voltam, hogy itt lehetek, és ennyi mosolygós és kíváncsi arcot látok. De nini, Juan is itt van, és integetett, én meg bólintottam. Most aztán tényleg nem is volt miért izgatnom magam, szóval nosza rajta, vágjunk bele.
-Köszöntök mindenkit ezen a szép estén! A megszokott felállásunkat most kibővítettük egy igen gyönyörű hölggyel csak ma este erejéig, fogadjátok sok szeretettel, Esztit! - előrébb léptem, meghajoltam, és égtelen nagy tapsvihart kaptam. Dani még szólt pár szót, biztos a számokkal kapcsolatban, én már kevésbé figyeltem oda. Juan kézjelekkel valamit mutogatott, de nem igazán vettem ki, mit szeretne. Valamit nagyon el akar mondani, de mi az...
-Eszti... - suttogta Matyi. Hoppá, én jövök, és akkor én is kezdek egy szólóval rögtön, hajrá, igen, szuper. Nem volt semmi, már egy csomó számon túl vagyok hál' Istennek, ha jól emlékszem nekem már csak egy szólóm van, mégpedig a Csak szerelem című musical részlet. Azt a duettet is jól el tudtuk énekelni Danival, amiért annyit hisztizett. Felcsendült a zene, és feltűnik a tömegben egy arc...