...megpróbált kihúzni a pácból. Össze-vissza hordott hetet-havat, mindent ami az eszébe jutott, annyira kétségbe esett az arcom és a nyakam láttán. Sosem aggódott még értem ennyire senki sem. Jól esett, csak sajnos már mindenki rám figyelt nem az időmérőre, ami most Kimi számára nagyon fontos, és ebben a pillanatban nem velem kéne foglalkozniuk, hanem az edzéssel.
-A képernyőt bámuljátok, és figyeljetek oda Kimire! Nem én vagyok itt most a látnivaló, világos? - ordítottam el magam azonnal. Sosem láttak még sebes arcú embert? Mintha olyan ritka dolognak számít hogy Raikkonenért kikaparják szó szerint az ember szemét.
-Eszti, idefigyelj... nem maradhatsz itt ilyen állapotban... menj vissza a szállodába, és pihenj! - Ron nem mondott ezzel újat. Olyan szánakozó pillantásokat szórt reám szemeivel, hogy majdnem elbőgtem magam. Pedig semmi sem történt. Pár seb, meg se kottyan.
-Ron, ezt nem teheted velem. Nekem nagyon fontos ez az edzés! És Kiminek is! Itt akarok maradni, leápolom magam gyorsan, jól vagyok! Ne aggódj! - láttam, hogy nem hatott rá a mondókám. Jobban aggódott a testi épségemért, mint a saját pilótájáért. Megértem meg minden, de gondolhatna arra is, nekem mi a jó.
-Eszti, ez parancs! Ne akard, hogy biztonságiak kíséretében küldjelek el! - azzal faképnél hagyott. Az kis liba jól megcsinálta. Tönkretette a mai napomat! Volt értelme egyáltalán felkelni ma, ha nem végezhetem a dolgomat?
-Ti meg mit néztek? Vége a műsornak! - azzal laza elegáns női mozdulattal becsaptam az ajtót magam mögött, és véres arccal rohantam ahogy csak a lábam bírta. Az első taxiba belevetettem magam, és már mentem is "haza" a dühümmel együtt.
-A fenébe! Hogy lehettek ilyenek? - csuktam be immáron a saját szobám ajtaját, majd az ágyra huppantam teljes mellszélességgel. Nem akartam elhinni, hogy ilyen pitiáner ügy miatt képes volt Ron erre a napra kirakni a szűrömet. Ez nem lehet igaz! Mit vétettem? Attól, hogy van pár folt az arcomon, még az agyam nem sérült, tudok józanul gondolkodni!Valahogy úgy érzem magam, hogy amiért nem vehettem részt az időmérőn, mintha egy darabot szakítottak volna ki belőlem. Most érzem csak igazán, hogy minden porcikám erre született. Ha meghallom az autók motorhangját, beleremegek. Ha látom őket, nem hiszem el, hogy itt vagyok. Ha megérinthetem a szerkezeteket, mintha egy babához nyúlnék, oly szeretettel teszem. És ha beleülök és vezethetem, az maga a mennyország. Mindez szép és jó, csak nem én szabom meg kik lehetnek ott, most ezért fekszem itt ilyen lazán a világ legkényelmesebb franciaágyán.
-De legalább van időm gondolkodni... - ültem fel, rádöbbenve, hogy azért egy pici előnye van a dolognak. Rávettem magam, és megtisztítottam az arcomat. Mindjárt másképp nézett ki. Csak azok a ronda karmolásnyomok nem fognak egyhamar elmúlni. Már látom is, "Eszti hirtelen kirohanása", "Két nő egy férfiért", "Amazonküzdelem a boxutcában". Annyiban nyugodt vagyok, hogy Ronon éreztem, hogy nem haragszik emiatt. Inkább értem aggódott, mintsem a pletykákért. Ez azért pozitív dolog.
-Így ni... - tudjátok mi nem fér a fejembe? Hogy Kimi miért kételkedik bennem. Egy dolog hogy eleinte nem szívleltem, de már minden megváltozott. És az hogy volt az a Jenszes dolog is, az már a múlté. Összejöhettem volna Jenszel, de ezt is feladtam a McLaren csapata miatt. Mert tudtam hogy így nem működne, minden megmérgezné a kapcsolatunkat. Jó, persze, Dani más eset volt. Belé fülig szerelmes voltam régen, de már elmúlt. Rájöttem arra, hogy nem forgathatom vissza az időt. Ilyen nincs. Nem lehet egy kapcsolatot nosztalgiára építeni. Meg kell tanulni lezárni a fejezetet és továbblépni. Igen, ezek nagy szavak, könnyű kimondani őket, de megcsinálni, végrehajtani borzasztóan nehéz. Kb olyan mintha fél tonnát akarunk felemelni. Nem megy olyan egyszerűen. De ha kitartóan próbálkozunk, akkor bármi sikerülhet...bármi sikerülhet... bármi si... és elszenderedtem. Az idegesség és a harag nagyon levett a lábamról, kicsit ki is ütöttem magam, amint ez látszik.
-Csrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr - a szobatelefonom csörgésére ébredtem. Nem is tudtam egészen idáig, hogy van ilyen.
-Halló, tessék! - szóltam bele egy nagyot ásítva. Közben az órára néztem, jesszus, már 4 óra!!! Az edzésnek már tuti vége van! Legalább nem azzal töltöttem az időt, hogy azon rágódok miből maradtam ki, hanem én pihenhettem. Legyünk azért optimisták.
-Kisasszony, egy bizonyos fiatalember keresi Önt, azt üzeni, hogy nagyon sürgős! Felküldhetem? - ki a fene zakalt már megint, ez hihetetlen, hogy nem lehet egy nyugodt pillanata az embernek. Hogy nem Kimi az, az tuti. De akkor ki? Mindjárt kiderül.
-Rendben, küldje fel! - meglepődött, hogy egy vadidegent csak úgy beengedem, de ez nem a portásra tartozik. Ő csak tegye a dolgát, ahogy azt kell. Kezdek kicsit félni, lehet, hogy valami gyanús alak, aki ki akar rabolni, vagy valami lesiújságírós, vagy gyilkos, vagy...
-Kopkopkopkopkop... - ej de türelmetlen itt valaki. Mi lehet ilyen fontos, hogy képtelen megállni, hogy betörje a... - kinyitottam, és nem hittem a szememnek, te jó szagú uram atyám...
-Te mit keresel itt? - döbbenetemben csak ennyi jött ki a torkomon... ezt nem akarom elhinni. De hát hogy talált meg? Honnan tudja, hogy itten vagyok?
-Ezt én kérdezhetném tőled, nem gondolod? - azzal mint egy feldúlt kergetett vad betört a szobámba. Mondjuk megértem, hogy dühös, mivel nem mondtam el neki az igazat. Sejthettem volna, hogy ez előbb-utóbb úgyis kiderül, márpedig a sajtó előszeretettel mártja a tolla hegyét a dolgaimba. Számíthattam volna rá.
-Nem tartozom magyarázattal neked. - azt hiszem úgysem marad sokáig, mivel amennyire ismerem annyira felhúzza majd magát a dolgon, hogy rohanni fog.
-Kicsi kislány, ugye ezt te sem gondolod komolyan? Engem finoman lepattintasz csak azért hogy a McLarennek dolgozhass zavartalanul és botrányok nélkül? Emellett Kimivel is összejössz? Ki lesz a következő? - jesszusom, miket képzel ez rólam? Azt hiszi, egy pilótafaló hülye liba vagyok? Képtelenség, Jens nem lehet ilyen vak és buta. Nem!
-Édesem, a szemed előtt lévő reluxát fel kéne húznod ahhoz, hogy jobban láss és ítélkezésbe bocsátkozz! Fogalmad sincs, mié... - nem bírta ki, azonnal a szavamba vágott, de már kicsit feljebb emelte a hangját, ez elég szokatlan volt tőle.
-Jól van, ne haragudj, lehiggadtam... - vett egy mély lélegzetet, és most már nyugodtabban folytatta - ...csak azt nem értem, miért nem voltál velem kezdettől fogva őszinte. - nem tudom, mit vár, összesen kétszer találkoztunk, és akkor sem én voltam a kezdeményező.
-Nézd, Jens, nem történt köztünk semmi, és te is tudtad, hogy csak átutazóban vagyok. Mégis mit vártál? Hogy úgy álljak eléd, hogy "Hello, Eszter vagyok, mellesleg magyar, de a McLarennél szeretnék dolgozni. Kihagytam volna hogy vérszívó is egyben? Szóval rettegj, menekülj!"? - lehet, hogy kicsit elragadtattam magam, nem kellett volna.
-Te éreztél egyáltalán valamit akkor? - láttam rajta, hogy nagyon hidegen hagyja amit mondok. Akár a képébe vághattam volna, hogy menjen el, nincs semmi sem. De mégsem tettem, mert szerettem őt, mégha csak kevés időt is töltöttünk együtt. Nem fogok hazudni neki.
-Jens, nem fogom letagadni... hogyne éreztem volna... de... továbbléptem... szeretem Kimit, mégha néha nem is értünk egyet mindenben... és ez az érzés sokkal erősebb, mint azt hinnéd... sajnálom... - nem akartam megbántani, de tényleg így van. Nekem Kimi sokkal fontosabb. Nem akarom elveszíteni őt. Olyan érzésem van most, mintha döntenem kéne kettejük között. De képtelenség lenne. Annyira különbözőek, még összehasonlítani sem lehetne őket.
-A világért sem akarnék kettőtök közé állni, csak ezt akartam hallani... hogyha nem lett volna ez az egész, akkor...
-Eszti, figylej, be... - a rohadt életbe, mi jöhet még? Kimi nyitott be, és ahogy meglátta Jenst, elkezdett kombinálni. A szemében tükröződött mindaz, ami most lejátszódik benne. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar végez. Engem most ki fog csinálni, nekem lőttek!
-Asszem, én megyek is! Sziasztok! - vágta ki magát Jens. Ügyes, ügyes. Neki ne essen bántódása, azért ezt nem vártam volna tőle.
-Kimi, várj... - és bevágta az ajtót azonnal. Jesszusom, mit tettem!
-Jenson, állj meg! - hallottam az ajtón túlról. Nane, ha itt verekedés lesz, megnézhetem magam. Ronnal első dolga lesz kirúgni, Kimi kidob, a sajtó meg bekajálja a sztorit. Jobb lesz, ha résnyire kinyitom az ajtót, ha valami baj lenne akkor közbeléphessek.
-Felesleges aggódnod! Semmi nem történt, csak elmesélte, hogy téged szeret mindennél jobban, ennyi. Szerencsés vagy, hogy ilyen barátnőd van! - ez Button hangja volt. Ezt azért nem hittem volna. Furcsa férfiak, hogy ezt a jelenetet így intézik el. De ehhez azért nekem is lesz majd egy pár szavam. Nem ússza meg Kimi.
-Nézd, én n... - Kimi most akart volna mondani valamit, de Jens félbeszakította. Azt mindigis tudtam, hogy Kimi nagyon nyugodt természet, de hogy ennyire? Én a helyében már rég bemostam volna Jensnek, ha férfi lennék, nem pedig lepacsizni vele.
-Ne féltékenykedj, hanem figyelj rá! Na ciao! - és a léptékekből ítélve úgy tűnt, tényleg elment. Mivel nem tudhatja, hogy minden szót hallottam, ezért a szobámban maradtam és megvártam, történik-e egyáltalán valami. Semmi, Kimi visszament a szobájába, hozzám be sem nézett. Azt hittem, legalább annyit érek neki, hogy tisztázzuk ezt a félreértést. Ehelyett...