...csak visszament, be sem jött hozzám, hogy jól van nem vettem magamra, nincs semmi gond, vagy leordítaná a fejemet, vagy dühében kidobna, mondjuk erre nem vágyom, nem akarom. Nem tudom... szerintem, hogyha egy ember igazán szereti a másikat, bemenne hozzá, és tisztáznák ezt a szitut. De ahogy kivettem a szavaiból, hitt nekem, legalábbis Jensnek ezt mutatta, más kérdés, belül mennyire őrlődik miattam. Nem tudnám sose elhagyni őt. De hogy bizonyítsam be neki? Mit tudnék én tenni? Ha mondom, abban kételkedhet. Azt hiszem, legjobb lesz, ha beszélek vele, végülis ez a leghelyesebb. Valamelyikünknek úgyis engednie kell. Én jöttem ki ebből rosszul, tehát. Jól van, szedd össze magad Eszti, és indulj, nem lesz semmi baj! Mielőtt meggondoltam volna magam, felkeltem, és pár pillanat múlva már Kimi ajtaja előtt találtam magam, de ami a legfurcsább...hogy nyitva volt. De hát nem szokta ezt csinálni. Nem jellemző, mi a fene üthetett belé? Na jó, bementem.
-Kimi! - szóltam, közben beljebb merészkedtem, de sehol az ég világon nem volt. - Ez meg mi? - találtam egy levelet az ágyán, az én nevem volt rajta. Ugye nem az amire én gondolok? - "Kicsim, tudtam, hogy átjössz, ne haragudj, de el kellett rohannom, nem tudom, hova kapjak, hol áll a fejem, sorozatában szerencsétlenségek történnek! Ha visszatértem, meglátogatlak! 4ever Your's: Kimi". - ennyi volt benne, ezzel meg mit akar mondani? Mik azok a borzalmak? Te jó ég, remélem nem a hozzátartozói, vagy valamelyik embere, barátja! Istenkém, fel kell hívnom, mi ez az egész!!! De... ez hihetetlen, a telefonját sem vitte el! Most mi a jó fenét csináljak? Talán Montoya tud valamit erről, tényleg, na jó, hívjuk fel őt... Ki van kapcsolva. Nem hiszem el, hogy ez történik velem, ennyit nem volt képes megtenni? Hogy betéved a szobámba, hogy bocsi, elrohanok, később beszélünk? Ha visszajön, kitekerem a nyakát, keresztbe lenyelem, megverem, nem tudom! A vicces az, hogy én nem fogok addig várni! Nem ám! Ha addig élek is, a végére járok ennek az egésznek! Mindenkit meg fogok kérdezni, akivel csak szembe találkozok. Ha megtalálom, csak kerüljön elő! Azt hiszem, jobban járok, ha a drága büféstől kérdezem meg először, vele úgyis jóban vagyok, akkor irány lefele. Azt vettem észre menet közben, hogy nagyon kihalt ez a hely, egy lélek sincs itten! Egy mindenkit érintő szörnyűség történt? Felrobbant valami? Nem is tudom, mire kéne gondolnom még. Nem merek már semmire.
-Szia, nem tudnád megmondani, Raikkonen hol van? Sehol sem találom, és állítólag valami borzalmas történt! - támadtam le lélekszakadtamban szegény srácot. Csak nézett rám, mintha olyat mondtam volna, ami a szívébe döfött.
-Öhm... ezek szerint te nem tudod még... - az istenit, miről kéne tudnom???
-De mit??? - türelmetlenkedtem már, utálom, ha húzzák az időt, és ez a srác híres erről az oldaláról, ráadásul olyan lassan beszél, hogy én annyi idő alatt egy egész regény felolvasnék. - Ez nem lehet igaz...
-Tessék, elméletileg itt van... - a kezembe nyomott egy cetlit, rajta a címmel. Ez képtelenség, pont a legfontosabb futam előtt, komolyan, miért veri a sors a McLarent? Miért pont őket? Annyira nem érdemlik meg, hogy ezek történjenek velük. Miért nem a Renault, vagy a Ferrari, vagy a BAR-Honda, vagy tudom is én.
Azonnal rohantam, ahogy bírtam, fogtam egy taxit, és nagyon kértem, hogy taposson a gázba, mert nem érünk rá. Meg akarom tudni mi folyik itt, és főleg engem miért nem értesítettek a történtekről? Nem igaz, hogy Ron képtelen felemelni a mobilját, és rám szólni, de amin nagyon kiakadtam, hogy Kimi még csak nem is szólt róla. Olyan mintha én itt sem lennék.
Hála istennek, hamar ott voltunk, nem húzta az időt, és a legrövidebb utat megtalálta. Adtam is neki hálám jeléül. Ami érdekes lesz, hogy találom meg, ezen belül hol van.
Hehe, nem volt nehéz, hiszen csak a legnagyobb tömeget kellett keresnem. Áh, meg is van. Ismerős arcok, ha kimegyünk innen, beszédem lesz egy-két emberrel.
-Te honnan tudtad? - támadott le rögtön Ron. Mondhatom, kedves fogadtatás. Inkább honnan nem tudtam, ez lenne a helyes kifejezés. Nem ezt ő ugyebár nem így gondolja.
-A büféstől kellett megtudnom mindent. De ez most lényegtelen, tudom, és kész! Inkább azt mondd meg, hogy van, és egyáltalán mi ez az egész? - esküszöm a sírógörcs kerülgetett. Amikor a büfés közölte, akkor még nem fogtam fel igazán az eseményeket, de most, hogy szemtől szemben állok vele, most emésztődik az egész, és annyira fáj! Komolyan nem értem, miért őt kell büntetni?
-Hála istennek, semmi komoly. Másodfokú égési sérülés, és kisebb zúzódások. Igazi mázlista. - úgy mondta, mintha semmi különös nem történt volna, jól van, megúszta, és ennyi. Hogy lehet így hozzáállni? Úgy kezeli, mint egy nélkülözhetetlen tárgyat, akinek ha nem esik komoly baja, már nem is lényeg.
-Hogy lehetsz ilyen nyugodt? Arra nem gondolsz, hogy esetleg máskor is megtörténhet? - úgy tűnik, bogarat ültettem a fülébe ezzel. Szerintem csak azon járt az esze, hogy nem indulhat a holnapi futamon. Gondolhatna néha arra is, hogy Montoyával mint emberrel, baráttal mi van, nem mint egy pilótára, akit bármikor pótolhat! Juant nem lenne könnyű helyettesíteni, sőt!
-Nyugodt vagyok, mert nincs komoly baja. És válaszolva kérdésedre, a rendőrség már nyomoz a vezető mérnök után. - fél szememmel a távolban Kimit is megláttam. Ült, és a kezét tördelte. De úgy tettem, mintha nem látnám. Jobb ez így. Irtózatosan mérges voltam rá, hogy nem szólt, hogy Juan kórházban van. Sokat koszonhetek neki, foleg, hogy idaig eljutottam. Szerintem az lett volna a minimum, hogy megjegyzi. No mindegy, errol majd negyszemkozt szamolok vele.
-De hogy tortent, azt lehet tudni? - nekem van egy verziom a tortentekre. De az biztos nem, hiszen Juan fomernoke teljes mertekben megbizhato. Nem csinalna ilyet, o tuti nem bunos.
-En annyit lattam, hogy amikor kimetnt a palyara, meg teljesen jol ment az auto, de ahogy gazt adott neki, abban a pillanatban iranyithatatlanna valt a kocsi, es kigyulladt a motor, es a falnak ment. Azert mondtam, hogy csoda, hogy ennyivel meguszta. - reagalt nyugodt szivvel Ron. Amit igy most mar megertek, de en elorelato vagyok, es azon torom a fejem, hogy mi lesz akkor ha ez meg egyszer elo fog fordulni. Nem akarom, hogy megessen vele! Pont ő az, aki nem érdemli meg! Elég, hogy már hátrányból kezdi a versenyt a vállsérülése miatt, de hogy még ez is! Kimi szokott ilyen peches lenni.
-Az már igaz. És akkor most mi lesz vele? Fog tudni indulni holnap? Főmérnök nélkül? - nagyon higgadtan viselkedett. Ellentétben velem. Nem tudom, mi ütött belé. Ha valami sérti őt, vagy a pilótáit, azokat a szívén szokta viselni, és most egy magyar kórházban fekszik az egyik versenyző, és semmi aggódás, izgalom nem tűnik fel rajta.
-Nem, az orvos bent tartja még 3 napig. Biztonság kedvéért. - csörög közben Ron telefonja - Bocsáss meg! - elment felvette a telefont. Én Conniet kerestem a szememmel, de nem találtam sehol. Biztos bent van Juannál. Szegény, tuti halálra rémült.
-Szia! - lépett oda hozzám Kimi, átkarolt, és adott egy puszit a homlokomra. Most jól esett hogy mellettem van, nem számít, hogy nem szólt, azt később megbeszéljük, meg a Jenses dolgot is, most az a fontos, hogy Juan rendbe jöjjön.
-Nagyon megijesztettél, mindennel, ugye tudod? - bújtam oda hozzá, ő meg erős karjaival magához szorított, és simogatott.
-Tudom, de nem tudtam hova kapjak mikor megtudtam. Juan már szinte a bátyám. Ha bármi baja esik, nem is tudom mi lenne... és még Jens is felbukkant... kicsit sokk volt mára, minden értelemben.
-Ezt majd később megbeszéljük, nem ez a legalkalmasabb pillanat. - toltam el magamtól finoman, mert szomjas voltam, az automatából vettem egy pohár kólát, hogy valami legyen bennem. De azért szerettem volna vele tudatni, hogy nincs minden rendben közöttünk, van miről még beszélnünk.
-Eszti, azt hiszem beszélnünk kell, Kimi, te is jöhetsz! - jött vissza Ron a telefon után, nagyon zaklatott volt. Félrevonszolt minket a tömegtől, szerencsére senkinek nem tűnt fel, hogy elmentünk, egy folyosóval arrébb.
-Mi az, Ron? Nem vagy valami jó színben! - tudakoltam, mert alig kapott levegőt. Végre láttam rajta, valami emberi reakciót. El sem tudtam képzelni, mi ilyen rossz.
-Hamar fény derült az igazságra... Juan főmérnöke beépített embere a Renaultnak. Lekenyerezték, hogy állítson el egy kis alkatrészt Juan-Pablo autóján. Kirúgtuk természetesen, és most üresen áll a helye. - te jó ég! Itt lassan vér fog folyni, de hogy lehetnek ilyenek?! Nem akarom elhinni, hogy ennyire véresen komolyan veszik, hogy Alonsóból bajnok legyen! Mondjuk azon csodálkozom, hogy nem Kimi volt az áldozat... Hiszen neki ő legfőbb riválisa! Miért pont Juan? Lehet, hogy ez csak üzenet volt neki, hogy ő is így jár?
-Nekem egyvalami nem tiszta... a VB-n nem Juan jelenti a legfőbb veszélyt rájuk, hanem... - itt Kimire néztem - Akkor miért Juannal tették ezt? - na most aztán bogarat ültettem a fülükbe, mert mindenki elgondolkodott rajta. - Én arra gondolok, hogy csak Kimivel akarják tudatni, hogy mindenre képesek, hogy elérjék a céljukat... - lassan elmehetnék nyomozónak. Túl sok krimit és thrillert néztem, hogy ennyi eszem még legyen az ilyesmikhez.
-Szerinted, akkor Kimi most veszélyben lehet? - Ronon most már aggódás jeleit fedeztem fel, na végre.
-Véleményem szerint igen, de az autójára úgyis én vigyázok, ott biztos nem lesz probléma, sokkal fokozottabb figyelemmel fogok ellenőrizni mindent, ezt megígérhetem. A futamokon az autó miatt nem eshet baja.
-Én már csak attól tartok, hogy valamelyik pilótát is belevonják... áh, de ne fessünk rémképeket a falra! Igazából másról akartam veletek beszélni. - itt nézett ránk, nagy szemekkel, szerintem hatásszünetet tartott. Most már fúrta az oldalamat, hogy mi az, ami ennyire nem ér rá a kórházon kívülig. - Úgy döntöttem, hogy ideiglenesen te lennél Juan főmérnöke... a stratégiáját nem kell kidolgoznod, csak az autót csináld meg neki... benned jobban bízom mint bárkiben most már. - mi a fene? Így is nagyon sok a munka Kiminél, a mérnökök irányítása, az autó ellenőrzése, a szerelők felügyelete és eligazítása, a stratégiák, sajtó... és még Juané is. Ez kicsit sok, levegővételnyi időm nem lesz akkor ha ezt elvállalom.
-Ron, igazán jól esik a bizalmad, de... így is rengeteg dolgom van Kiminél... most még Juané is... nem tudom, bírnám-e.  -próbáltam kivágni magam, de láttam, hogy Ron hajthatatlan.
-Eszti, most már csak rád számíthatok. A fizetésedet is megduplázzuk, a sajtót meg átvesszük, rendben? Ez csak ideiglenes megoldás lenne. - na jó, ha ideiglenes, akkor jó. Nem bánom, de sürgősen találjanak valakit a helyemre.
-Tudod, hogy nem a pénzért csinálom. De ha ideiglenes akkor elvállalom, úgyis sokkal tartozok Juannak. - azzal Ron a nyakamba ugrott. Huh, mi lesz itten még... Kész diliház...