Nagyon sok dolog történt a mai napon, és idő kell ahhoz, hogy megemésszem. Muszáj lenne kicsit egyedül lennem. Montoya kiiktatási kísérlete, Kimi rejtélyei és bizalmatlansága, Jens, Ron hirtelen jött állásajánlata... Azt is elfelejtettem ekkor hogy ki vagyok egyáltalán. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy csak így pörögjenek az események. Nekem ez nem megy. Még nem megy. Ne várják el tőlem, hogy mert dupla állsáom lesz tripla fizetéssel, örömtáncot fogok lejteni. Jó meg minden, meg a pénz is, Juannak is visszafizethetem végre, amit tőle kaptam, kiegyenlíthetem a számlám, de emellett nulla élet. Ezzel az egy melóval még volt lélegzetvételnyi szabadidőm, de most nem lesz, és érzem, hogy ebből bajok lesznek. Lehet, hogy a munkám minősége is romlani fog. No pont ettől tartok, nem akarom.
-Kérsz valamit? - visszakocsikáztunk a motelba Kimivel. Furcsa módon, de részemről érthető, nem szóltunk egymáshoz egész úton semmit. Képtelen voltam megszólalni. Ezalatt az idő alatt el is felejtettem, hogy egyáltalán haragszom rá. - Mondj már valamit! - már rég a szobában voltunk, én pedig az ablakhoz vonultam, ő pedig a konyhába. Nem volt fal köztünk, így tudtunk kommunikálni. Már amennyire én akartam. - Nem akarom elhinni ezt az egészet! - fakadt ki Kimi. Elővette a rejtett alkoholomat, hoztam magammal vodkát, mert gondoltam, hátha valakinek kell vinni ajándékba. Úgymond elővigyázatosság. Jesszusom, már a harmadik pohár csúszott le a torkán.
-Ettől még nem lesz jobb Juannak! - rohantam oda hozzá, és kikaptam a kezéből az üveget. Köztudott volt, hogy nem bírja a röviditalt. Mondjuk 3 pohár vodka után, én már padlón lennék.
-Add vissza! Most meg mi a fene bajod van? Neked! Pont Neked! - ajjajj, ennek nem lesz jó vége! Még ha már nincsen is magánál, hogy mer így beszélni? Mi a fenét képzel?
-Tudni akarod? Rendben! Egy cseppet sem bízol bennem, pedig állítólag szeretsz! Elfelejtettél értesíteni, hogy hova mentél, mikor égen földön kerestelek, és Juan nem csak a te barátod! Felhívhattál volna, ahelyett hogy egy rejtélyes levelet hagysz magad után! És nyugodt szívvel mész be a kórházba, miközben tudod, hogy én halálra fogom izgulni magam, hogy hol vagy, és mi történt! - az ő kezéből hirtelen kiesett a pohár ami sajnos nem vettem el tőle. Darabokra tört, úgy ahogyan most én is. Láttam magam előtt azt az embert, akit szeretek, aki miatt 2 jó embert kergettem el magamtól, részegen, dühösen, és velem kiabál. És kérdezem magamtól... megérte vajon?
-Befejezted? - nézett rám kérdően, és azt véltem felfedezni, hogy legszívesebben felképelne. Már nagyn nem józan. Még jó, hogy az üveg nincs a kezében.
-Igen, édesem, befejeztem! - mondtam ironikusan, és a konyhából átléptettem az ablakhoz vissza.
-Én nem lehetek dühös? Szerinted nekem nincs okom rá? - fordultam hátra, és a szemébe néztem, hadd mondja csak a magáét - Amikor beléptem a szobádba, egyik riválisomat látom, és elfelejtetted közölni, hogy ismered is egyáltalán... aztán ott van még a ficsúrénekes... még is mi a fenét vársz tőlem? Amióta belédszerettem, nem alszok nyugodtan, mert folyton attól rettegek, hogy engem is egy másik miatt ugyanúgy félredobsz mint őket miattam. Elegem van az örökös csalódásokból! - ezt nem hiszem el. Ebben az a baj, hogy igaza van. Megértem, hogy fél, de hogy bizonyítsam be neki, hogy semmi értelme.
-Azt hiszem, jobb lesz ha kialszod magad! Majd holnap beszélünk, menj! - és mutattam neki, hogy arra kívül tágasabb. Ilyenekről nem vagyok hajlandó beszélni úgy, hogy nincs magánál, és hülyeségeket mond.
-Ohhooho! Ácsi! Mi még nem végeztünk! - rohant oda lóhalálában hozzám, beleütközött közben az asztal sarkába is, de nem ott ahol gondoljátok:) Mondjuk most kivételesen megérdemelte volna. Hagynom kellett volna, hogy leigya magát a sárga földig, és Ron jól lehordja, akkor egy életre megtanulná hol a helye.
-Szánalmas ahogy viselkedsz! Ahogy egy kis sérelem ér, rögtön a pohár fenekére nézel... de úgy tűnik már látni is elfelejtettél... az alkohol teljesen elvette a józan eszedet! - már szinte üvöltöttem, mint egy házsártos vénasszony, de ha nem lehet vele másképp beszélni, akkor mit lehet tenni. Ő márpedig nincs magánál.
-Ugyan mit tudsz te rólam?! Alig 2 hete ismersz, és máris úgy csinálsz mintha évek óta ismernél! Tudod, mit? Jobb ha hallgatsz inkább, hogyha fogalmad sincs arról, mit miért teszek! Mindennek, minden lépésemnek megvan az oka, és ennek is! - már az ablaknak támaszkodott, és szerintem mindjárt kijön belőle, mert azóta megivott még egy pohárral. Kicsinykét túlzásba viszi a dolgot. Mégha magam alatt lennék, akkor sem nyúlnék alkoholhoz.
-Annak is, hogy részegen ordibálsz velem ok nélkül? - löktem kicsit hátrébb. Nagyon furcsa, de most valahogy legszívesebben letagadnám, hogy vele járok. Más részegen is normálisan beszél a nőkkel, de ő nem ismer határt és megállást.
-Jenni, most nem erről van szó! Hanem... - TESSÉÉKKKK????? Minek nevezett? Az exnejének? Na ez már végképp felháborító!!! És nem foghatja arra hogy illuminált állapotban van! Az ember részegen a legőszintébb, és most kibújt a szög a zsákból!
-Tessék? Hogy neveztél? Hogy hívtál? - egyre feljebb emeltebb hangszínemet, mert nem tudtam, hogy kiboruljak vagy őrjöngjek. Nem tudtam, mire kéne gondolnom. Hogy még mindig őt szereti? Még mindig őt akarja visszakapni? Hogy már az emlékétől sem szabadulhat meg? Mégis mivel érdemeltem ezt ki?
-Eszti. Ez most miért fontos? - nem gondolkoztam, csak mentem amerre a lábaim vittek, ők pedig arra parancsoltak, hogy ki a szobából, ne hallgassam tovább, ne beszéljek többet vele amíg nem józan. Azt sem tudom, már mit gondoljak róla. Eddig úgy nézett ki, hogy ő számomra a legtökéletesebb férfi, és akit úgy érzem, nagyon szeretek. Ennek ellenére, rá kellett ismét döbbennem, hogy tökéletes ember nincs. A tökéletesség is olyan szubjektív fogalom, mint a szépség. Hiába választunk szépségkirálynőket, meg világszépét, nem az egész világ döntése, hanem egy zsűri döntése, hogy nekik ki a szép. Mindenkit mást jelent. Ugyanúgy a tökéletesség is. A barátnőm is tökéletesnek mondta a barátját. Pedig az én szemszögömből korántsem volt az. Meglehetősen buta volt, beszélni is alig tudott, énekesnek készült és be is futott pedig szikra hangja sincsen. De neki tökéletes volt. Mert valaki őt választotta. Azt hiszem, kicsit magasra tettem a mércét. De minden ember más. Mást tartanak fontosnak. Én is. Azt éreztem, hogy Kimiben minden megvan ami számomra fontos. Értelmes, visszafogott (a mát kivéve), törődő, jószívű, nem karrierista, és az autóversenyzés a szenvedélye, plusz a sportok. De ami a legeslegfontosabb, úgy tud szeretni, ahogy senki más. Hatalmas szíve van, ha meg kéne mondani a méretét, az univerzum sem lenne elég. Jó, a mai nap, ez nem éppen mutatkozott meg, de az alkohol kihozza az emberből mindent, ami nyomja a lelkét. Én csak azt sajnálom ebben az egészben, hogy nem mondta el nekem, hogy képtelen elfelejteni Jennit, hiába szeret engem. Találtunk volna megoldást erre a problémára ketten. Nem sértődtem volna meg, hanem megpróbáltam volna segíteni. Együtt biztos megoldottuk volna. Mondjuk még nem késő. De azt hiszem, holnap futamig nem akarom látni. Rá gondolni sem akarok. Nem akarok azon töprengeni, mi lett volna ha. Szeretnék végre egy csendes békés éjszakát. Amikor senki nem zaklat, nem kell semmi miatt lelkiismeretfurdalásomnak lennem, amikor nem gondolkozom. De ilyenről én már csak álmodozhatok. Lehet hogy hiba volt ez az egész F-1-es dolog. Amióta itt vagyok, katasztófa az életem, legalábbis a mai napom. Nem panaszkodásként, csak már 1 hete nem aludtam ki magam, folyton történik valami, a sajtó a nyakunkon liheg.
-Szabad ez a hely? - éppen a Duna partján ültem egy padon, török ülésben, és néztem a vizet, ahogy folytatja útját. Erre ki jelenik meg? Úgy tűnik, Marcsit mindig akkor hozza össze velem a sors, mikor a legnagyobb szükségem van rá. Pont eszembe jutott. Tök vicces.
-Persze! De örülök neked! Mit császkálsz itten kint éjjel? - szinte már a jelenlétével elűzte bánatomat. De hát mit mászkál egyedül ilyen késő este? A szülei engedik ezt neki?
-Abban reménykedtem, hogy összefutok veletek, és lám igazam is lett. Mondjuk a finn versenyzőnk hibádzik, de nem érdekes. Úgyse értettem volna amit mondana:) - úgy tűnik, Marcsi kicsit lebecsüli magát. Pedig Kimi jól artikuláltan beszél angolul, mi is így kommunikálunk egymással. Már megszokta, mert inkább beszél érthetően, mint "amcsisan".
-Ugyan már. Kimit meg lehet könnyen érteni:) De miért szerettél volna összefutni velünk, ha nem vagyok indiszkrét? - most már kíváncsivá tett, komolyan. Biztos valami nyomós oka van rá:) Vagy egyszerűen csak aláírás kell, vagy hasonló. Tippem sincsen, de Marcsit szívesen látom bárhol bármikor:)
-Öhm, hát hol is kezdjem... A lányokkal csináltunk Juan-Pablonak egy kis vigasztaló csekélységet, itt van a dobozban. A másik kicsit bonyolult. Tudod, a suliban sporthét lesz jövő héten, és az a feladatunk, hogy híres sportolókat kéne begyűjteni, és az egész suli előtt interjút kell velük készíteni. Régi hagyomány. Arra gondoltam... persze csak ha belefér az időbeosztásotokba... és ha nem tartasz arcátlannak... - sejtettem mi a kérés. Az én gimimbe is volt ilyen hagyomány. De mondjuk nálunk nem sporthét volt, hanem sportnap.
-...Hogy Kimi menjen el rá, igaz? - mosolyogva fejeztem be a mondatát. Tudtam, hogy mit szeretne. De szerintem ennek semmi akadálya nincsen.
-Hogyha nem, az sem baj, nem gond, csak gondoltam... - nagyon szimpatikus csajszi, most miért ne szerezzünk örömet neki. Tartozom neki ennyivel, főleg azután a lánybunyó után, hogy kihúzott belőle.
-Meglátom mit tehetek, beszélek Kimivel. Ehhez viszont egy telefonszámra lenne szükségem. - kacsintottam rá. Beírtam a telefonomba, azonnal átállítottam magántelefonszámra, mivel nem akarom, hogy bárki is tudja a számomat. Le volt némítva, láttam Kimi 16-szor hívott. De nem érdekel.
-És hogyha belefér az időbeosztásba és el tudtok jönni, arra meg lehet kérni, hogy te legyél Kimi tolmácsa? Szeretném, ha te is jönnél! Úgy nem lenne igazi a dolog. - mondta további kéréseit, miközben beírtam a telefonomba.
-Holnap este felhívlak, hogy végülis mi a helyzet. Viszont még valami. Melyik nap lenne? - nem mindegy, mert akkor megpróbálom ahhoz igazítani az utazást, és a felkészülést.
-Kedden lenne a ti napotok, ha sikerül összehozni. - az még jó. Szerintem oda nem terveztem be Kiminek semmit. Hát akkor az lesz a pihenőnap. Szerencsére én állítom össze az edzést, a megbeszélést, mindent.
-Majd beszélek vele. - aztán eszembe jutott, hogy mi lesz, ha holnap kommunikálunk egymással. Egyáltalán emlékezni fog-e rá, hogy megbántott. És mit csinálhat most vajon? Iszik még, vagy engem keres, amit kétlek.
-Hogyhogy most nem vagy vele? Már ha nem titok. - összerezzent és belenyúlt egy szatyorba - Ezt nektek csináltuk a klubbal. Nagyon szeretünk benneteket, és gondoltuk meglepünk egy kis csekélységgel. - elővett egy összegörgetett papírt, jó nagy lehetett, mert vastag volt. De aranyosak, hogy figyelnek ránk. Most már nagyon kíváncsi vagyok.
-Ez nem lehet igaz... Ez fantasztikus... Gyönyörű... Köszönjük, ki fogjuk rakni, az tuti:) - rólunk csináltak egy hatalmas fotómontázst, díszítésekkel, figurákkal, effektekkel. Eszméletlen mire képesek. Eldobom az agyam mindjárt.
-Szívesen. Nos miért nincs most veled? - tudta jól, hogy úgyis elmondom neki. Miért ne. Miatta még nem voltam címlapon, sőt, néha még többet is tudott a barátomról mint én.
-De csak akkor ha a klubnak sem mondod el, hanem köztünk marad - az eskü jelét mutatta, mit mondhatnék, megérzés, hogy úgysem tenne ilyet azokkal akiket szeret - Montoya balesete miatt eléggé kiborult, és megtalálta a vodkás üvegemet a polcon, és lehúzott belőle 5 perc alatt 4 pohárral. Aztán ordítoztunk egymással. Olyanokat mondott amiben nincs igaza. A végén pedig Jenninek szólított, és észre sem vette. Én pedig mérgemben és szomorúságomban rávágtam az ajtót, és most itt vagyok. Azóta 16-szor hívott, de nem vettem fel. Nem akarok beszélni vele, nem én... - elmondtam mi bánt, ő pedig közbevágás nélkül végighallgatott. Pont erre volt most szükségem. Hogy figyeljenek rám, megértsenek, és segítsenek.
-Hát ez nem hangzik túl jól. Szerintem ne lepődj meg, biztos még nem heverte ki a szakítást, és mindenkiben őt keresi. Ne veszekedj vele, hanem figyelj oda rá, mégha nagyon bánt is a dolog. Így könnyen elveszítheted szerintem. - nocsak, valahogy a fiatalabbak sokkal bölcsebbek. Ebben tökéletesen igaza van, csak nem akarom, hogy az legyen hogy...
-Igazad van, és tudom is, csak ha elfojtom azokat a dolgokat, amik bántanak, akkor majd egyszerre fog kijönni, és akkor megbántom majd azt akit szeretek. Ezt nem akarom. - de láttam, hogy nincs más választásom.
-Ez csak akaraterő és józan ész kérdése. - az órájára nézett - Ne haragudj, de mennem kell. Anya már biztos aggódik. Akkor várom a hívásodat. És gondold át még egyszer, mit teszel. Az igaz szerelemért érdemes kockáztatni és változni. - hihetetlen módon úgy néz ki, sokkal többet tud az életről mint én. De ez nekem csak jól jön. És persze a sors mindig tudja, mikor van rá szükségem. Ez a másik unglaublich.
-Persze, menj csak és köszönök mindent.
-Nincs mit, Juannak jobbulást és fel a fejjel! Szia! -azzal elment, most valahogy megnyugodtam, és kicsit átértékeltem a dolgokat. Nem kellett volna ennyire felfújnom ezt az egészet. Azt hiszem, visszamegyek a motelba, és kialszom magam holnapra. Hogy a futamra is tudjak koncentrálni. Meg hát Kimivel is beszélnem kell...oh, Istenem, de nehéz nap lesz...