Mi az hogy már fél órája várnak? Azt mondta Ron, hogy csak egy óra múlva jönnek, és van egy szabad óránk, így azt csinálunk, amit csak akarunk addig. Mi pontosan itt voltunk, akkor nem értem, most mi a fene baja van?
-Mi az hogy ránk várnak? Hiszen ránk telefonáltál, hogy 1 órát késnek! Itt vagyunk pontosan, akkor meg miért üvöltesz velünk? - vágok vissza Ronnak, el sem tudom mondani, milyen dühös vagyok. Ha már itt voltak előbb, miért nem telefonált ránk? Hopszi... el voltam némítva... lehet hogy tényleg hívott...
-Én???? Te meg vagy huzatva! Ezt honnan veszed? A sajtó SOHA SEHONNAN nem szokott késni! - most már tényleg nem értek semmit! Mi a lószar folyik itt? Már abban sem lehetek biztos, mikor ki hív? De hiszen meg tudom mutatni, hogy tényleg hívott!
-Megmutatom! - elővettem a telefonom, és a fogadott hívásokban meg is találtam, sőt az időt is. Akkor hívott, igen!
-De hiszen, én ekkor nem is telefonáltam! Nálam sincs most se! A motelban hagytam! Ez nekem nagyon bűzlik! - Ron és mi már azt sem tudtuk, mit gondoljunk. Ki szórakozik? Valaki nagyon keresztbe akar tenni nekünk, de ezt nem viszi el szárazon főleg ha rajtam múlik!
-Valaki bement a szobádba! Lehet, hogy az lesz a legjobb, ha kihívod a rendőrséget! Ezt nem hagyhatod bűntetlenül! - hangzott valami Kimitől. Eszméletlenül aggódott, ki az aki minket a sajtó előtt le akar járatni? Ki akar ennyire keresztbe tenni nekünk?
-Igen, az lesz, figyeljetek, azonnal be is megyek. Ha nem érnék vissza, akkor mondjátok azt, hogy valami nagyon sürgős dolgom akadt! - azt azon nyomban elrohant. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszerű technikai sport ennyire fontos lehet valakinek, hogy képes és ártatlan embereknek tesz botot a lábuk elé. Hová fajul a világ? Hova tűnt a sport eszménye, szenvedélye, varázsa? Ebben az egészben azt sajnálom a legjobban, hogy lassan már a sport elveszti a régebbi jelentését... hogy ez csak "játék"... nem pedig élet-halál harc!
-Semmi baj, itt vagyok, és vigyázok Rád! - ölelt át hátulról, átkarolta a derekamat. Látszódott rajtam, hogy nem tudom felfogni ezt az egészet. Hogy mire nem képesek az emberek. Lehet, hogy eddig álomvilágba ringattam magam, de ez az eset a rózsaszín felhőket szerte üldözte. Ha az ember belekerül, akkor rájön, milyen gennyes ez az egész. Csak ebből a nézőpontból. A sport maga egyszerűen izgalmas, érdekes, kreatív, fejtörő és gyönyörű! Ahogy meghallom a motor hangját, beleborzongok! Nem tudom, miért gyakorol rám ilyen hatást, de nem tudok ellene tenni. Mert akkor az autóban megindul az élet, és életének egyik legszebb szakasza, a futam, hogy megmutassa mire képes. Lehet, hogy azért, mert akkor az életkedv (ami nem mindig van) belém is visszalépked:)
-Azt hiszem, be kell mennünk a sajtótájékoztatóra... - egyelőre csak az  kavargott a fejemben, hogy vajon, ki volt az, aki ilyesmire vetemedik. Szerintem összefüggésben lehet a Montoyás esettel. Ott mondjuk megtalálták a tettest... de itt nehéz lesz... hacsak nem hagyott valami nyomot maga után.
-Majd én bemegyek, te addig várj meg a fülkében, hogy átbeszéljük a stratégiát és a beállításokat, meg átnézd az autót, rendben? Nem hiányzik, leginkább neked, hogy még a sajtó is nyaggasson. Majd kimentelek, cica! - megcsókoltam, és bevonultam a szobába. Végre egyedül. Csak erre vágytam most. Nem akarom, hogy Kiminek bármi baja essen! Nem akarom, hogy ugyanaz előforduljon mint Montoyával! Mert nem biztos, hogy megúszná pár horzsolással. Akár az életébe is kerülhet... ne, ne gondolj ilyesmire, eszedbe ne jusson még egyszer! Nem fog megtörténni, ott fogok állni a kocsi mellett végig, újra és újra ellenőrzöm majd, hogy minden a helyén van, hogy senkinek ne legyen alkalma bármi hibát tenni a szerkezetben. Úristen, életem leghosszabb futama lesz, végig fogom rágni a kezemet, hogy épségben érjen célba. Már az sem érdekel, hanyadik lesz, csak élje túl! Jesszus, ez körülbelül úgy hangzott, mintha Kimit valami terroristák fenyegetnék, hogy bármikor megölhetik, mert valami rosszat tett másokkal. Ő a légynek sem tudna ártani.
-Szia, azt hittem, sosem szállnak le rólam... folyton faggattak, hogy hol voltam, és a Juan-os ügyről, elég kiborítóak tudnak lenni... - huppant le mellém, én pedig csak néztem az egyik monitort a sok közül, ugyanis ez egy számítógéppel teli helyiség, hogy a kocsi minden egyes részét át tudjuk tanulmányozni, pályák vannak betáplálva, szimulációkat lehet végezni, statisztikát is lehet böngészni, elemezni, mindent. Elég profi dolog. Nem kell a sok papír, és fotó. - Hozzak valamit? Vizet, vagy valami harapnivalót? Kicsim, mit tegyek, hogy megnyugodj? - még mindig ott állt, és tehetetlenül bámult. Nem értette mi a probléma, nem tudta elképzelni, mi az ami ennyire lehangol.
-Akkor vegyük át az egészet... - álltam fel, odaléptem mellé, bekapcsoltam a gépeket. Újra átrágtuk magunkat mindenen. Pontosan tisztában volt minden szituációval. Hihetetlen mintha computert szereltek volna az agyába egy végtelen gigabájtos memóriával. A beállításokat kicsit megváltoztattuk, mert rájöttünk, hogy van sokkal előnyösebb megoldás. Ami meglepett, hogy neki jutott eszébe. A beállításokat szerencsére még meg lehet változtatni, itt most minden számít, Alonsot nagyon meg kell vernie, nem kerülhet fel a dobogó legfelső fokára, vagy legalábbis Kimi elé nem. - ...jól van, akkor leviszem a nyomtatott verziót a szerelőknek, hogy rakják át, én meg ha kész vannak mindent megnézek, és el sem mozdulok az autó mellől! - ezt a mondatomat nagyon indulatosan mondtam, mintha valakit várnék, vagy meg akarnék verni valakit, vagy rosszabb. Nagyon mérges vagyok arra az illetőre aki hülyét csinál belőlünk, és arra a főmérnökre aki ilyet tett Juannal! Majd megmutatom, hogy az én eszemen nem járnak túl ilyen könnyen. Arra mérget vehet mindenki, aki csak velem találkozik.
-Megijesztesz, mi van veled? Olyan furcsán viselkedsz. - érthetetlenül tekintett rám. Nem értette miért beszélek úgy mint egy veszélyes bűnözőre vadászó zsaru.
-Juannal megtették, Veled nem engedem meg! Csak a testemen keresztül! - vágtam hanyatt magam a székre, és a fejemet a tenyerembe temettem. Nem bírtam ki, nem bírtam már a szemébe sem nézni. De miért félek ennyire? Hiszen jól tudhatják, hogy a McLaren a Montoyás eset óta sokkal odafigyelőbb és óvatosabb. Miért támadnák meg Kimit?
-Eszti, nem strázsálhatsz örökké az autó mellett! Juan után velem már nem követik el ugyanazt. Nem tudják, hiszen a te ellenőrzésed alatt folyik minden. És tudom, hogy te nem ártanál nekem, innentől kezdve nincs miért aggódnom. - adott egy puszit az arcomra, én pedig átöleltem. Mihez kezdenék én nélküle? Nem lenne az életemnek sem értelme. Nem tudnám már elképzelni. - Menjünk, add oda a szerelőknek a papírt, különben Ron megint balhét csap! - bólogattam, és leszaladtam a szerelőkhöz, addig Kimi átöltözött. Szerencsére nem kell sokmindent megváltoztatni, csak pár dolgot. Meg is vártam, és megragadtam az alkalmat, és átnéztem az egész kocsit gyorsan. Alig volt már időnk. Ki kell már vinni a pályára, fel kell állni már a rajtrácshoz, és kissé szorít az idő...
-Minden rendben, szuper, akkor toljátok ki a kocsit! - Kimi is hamar átvedlett, én pedig már felvett a mikrofonos fülhallgatómat vagy minek mondják ezt a dolgot. Sosem tudtam az ilyenek neveit. Pedig nagyon jó és hasznos kis készülék.
-Akkor állandó kapcsolatban vagyunk, és tudsz mindent - fordultam azon nyomban Kimihez - Sikerülni fog! - egy utolsó ölelés futam előtt, én pedig visszavonultam a helyemre. Beültem a képernyő elé, mikrofont beüzemeltem, és felőlem indulhat a futam. Kész gyötrelem lesz. Imádom az autósportot, de hogy valakik ennek a megszállottjai legyenek az kicsit merész számomra. Én is a rabja vagyok, de nem minden áron. Létezik élet az autósport világán kívül is, például a család, a barátok, a szerelem, az izgalom. De úgy tűnik, másoknak eléggé leszűkült az agyuk egy dologra, győzelem és hatalom egyben. Velük nem tudom mi lesz, szerintem évek múlva a börtön rácsai mögött felteszik majd maguknak a kérdést: Megérte? És ha végigjátsszák az agytekervényeikben az elmúlt évek eseményeit, cselekedeteit, akkor rájönnek, hogy életfogytiglani fegyház áll szemben egy pár napos örömmel, akkor ráébrednek talán arra, mekkora marhák voltak. De ugye ekkor énekenél azt, hogy "If I Could Turn Back The Time", by R. Kelly. De hát sajnos erre nincsen semmilyen módszer. Ha lenne is, akkor a nagy emberek úgyis eltitkolnák, mert gennyesebbnél gennyesebb ügyek intézésére használnák, és az egész világ meghülyülne, mint ahogy itt a magyar nagydíj futamán is, már vagy jó bő fél órája megy, lement körülbelül 20-25 kör, én pedig bambulok, és próbálok koncentrálni. Nem igazán nyugtat meg a tudat, hogy Ron nincs itt mellettem, és egyedül vezénylem pár segítővel Raikkonent. Csak őt, mivel Montoya még megfigyelés alatt van a mai nap. Utána jó lenne benézni hozzá, mi van vele. Aggódom érte, nem nagy öröm egész végig egy szobában kuksolni úgy, hogy szegény Connienak is van melója. Ő pedig egyedül, és nem csinálhat semmit. Emlékszem, mikor autóbaleset miatt kórházban voltam, a körülöttem lévő emberek mindegyikét a pokolba kívántam. Enni sem akartam, és kicsit aggresszívabb is lettem, na ne ijedjetek meg, nem vészes. Azt hiszem, Kimit lassan ki kéne zavarnom tankolásra. Remélem kibírják a gumik, direkt teljesen újfajta senki által nem ismert keveréket használunk most a Michelin jóvoltából, úgy tűnik nagyon szépen bírják a megterhelést. Szegény, őrjönghet majd magában hogy az első helyről szedem ki, de laglább még Alonso előtt kijön, és így akkor nem kérdéses a győzelem, elég nagy előnyt kiautózott, és 26 másodpercnél tart, és ha most kijön, akár még a kék ruhás versenyző elé is visszatolhatja a McLarent. Ez durván egy boxkiállásnyi idő. Innentől kezdve, ha nem mondja fel az autó bármelyik része a szolgálatot, nyert ügye van szó szerint. És akkor végre újra mosolyogni láthatom őt.
-Siettem, ahogy csak tudtam, hol van Kimi? - huppant le mellém Ron. Még jókor jött vissza a rendőrségről.
-Most hoztam ki Kimit tankolni, szinte egy boxkiállásnyi előnye van Alonsoval szemben, nem lesz gond, ha a gumik és a kocsi kibírja. - számoltam be az eseményekről. Összesen ezt a két mondatot beszéltük, nem szabad egy pillanatra sem elvennünk a szemünket finn pilótánkról. Sok múlhat neki minden percen. Csak nyugodtan vigye végig ezt a maradék 25 kört. Semmi mást nem kérek tőle, csak tartson ki mind idegileg, mind fizikailag. Hiszen ha jobban megnézzük, a kanyarokban mekkora és milyen nagyságú erőhatás éri őket. Lehet hogy ha mi most beülnénk, már tönkremennénk, mivel nem edzettünk eleget, sőt szinte semmit. Nekik muszáj formában lenniük, így vicces módon a megbeszélések egy részét lent tartják a konditeremben, közben a pilóta fizikailag készül a megmérettetésre, azalatt megbeszélik a technikai, pénzügyi és stratégiai dolgokat. Az lenne a legideálisabb ha a pilóta minden nap mozogna, vagy legalábbis olyan gyakorlatokat végezne, amik erősítik őt, amire neki a kocsiban szüksége van hogy bírja a strapát.
-Már csak egy kör, és megvan a mi bajnokunk! - ugrott fel a székről Ron örömében, mert épp most ér be a célba Kimi. Istenem, hát sikerült! Végre! El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok! Legszívesebben kiugranék a bőrömből! Az előző futam elvesztése után most egy verhetetlen győzelem, hatalmas eredmény! - Még mit üldögélsz itt, menjünk oda hozzá, és ugorjunk a nyakába! - ragadott karon Ron. Nekem ilyen nagy események kisebb hatásszünet után esnek le. Lassú ilyen téren a felfogásom, és még nem fogtam fel, hogy ez most mit jelent, hogy megnyertük a magyar nagydíjat, komolyan. Mire odaértünk, már lerótta a tiszteletkörét, és kászálódott ki az autóból. A biztonsági emberek nagy nehezen beengedtek hozzá, és Kimi ahogy meglátott minket, felaállt az autóra, célozván, hogy menjünk oda mi is, és azonnal felkapott!
-Nélküled nem sikerült volna, ez a te érdemed! Köszönöm! - öleltük egymást jó szorosan, közben mondogattam, hogy igen, megvan, megcsináltuk.
-Nemcsak az a lényeg, hogy a test meglegyen, ha hiányzik belőle a lélek, nincs élet! - azzal megcsókolt, egész nyilvánosság előtt, én pedig a szememmel érzékeltem, hogy a fotósok kihasználták az alkalmat, és pár százezer képet ránk pocsékoltak, utána meg Ron és Kimi közös ölelésére. Aranyos volt, Ron azonnal felkapta, és vállon veregette:) Sosem mondok ilyet két férfira, de olyan édesek voltak. Büszke voltam mindkettejükre.
-Na gyere, és lessük a pezsgő és a gravitáció közti kölcsönhatást:) - Ron azt értette ez alatt hogy a pezsgőt majd ledobja Kimi nekünk. És ő arra vár. Én inkább másra várok:) Nekem nem feltétlenül a pezsgő a lényeg, hanem aki most a dobogó legfelső fokán ugrál örömében, és épp a himnuszt hallgatja ekkor. Bárcsak én is így tudnék versenyezni. Ennyi hiba és kudarc után még van kitartási, él még benne a remény, hogy lesz ez még sokkal jobb is, és arra érdemes várni. És tessék, neki lett igaza. Bennem lenne ennyi, már rég én is versenyző lennék. Apát kiskoromban sokat nyaggattam, hogy hadd kezdjek el versenyezni tanulni, gokart meg ilyesmik, és én ezt akkor nagyon komolyan gondoltam, de sajnos apa kinevetett, ahogy szerintem mindenki tenné a helyében, de én kitartóan ostromoltam, és végül akkorát ordított, hogy meg se mertem nyikkanni. Azóta szóba sem hoztam az autósportot, mindig titokban olvastam újságokat, könyveket, fizikáztam sokat stb. Mindent amit egy autóról tudni kell. Hát és így kerültem ide. Visszatérve a futamhoz, már az interjúk is lementek mialatt én elméláztam, volt már taktikai megbeszélés, meg minden. Kimivel megbeszéltük, hogy csapunk egy hatalmas ünneplést, csak mi ketten, mármint úgy, hogy belevetjük magunkat az éjszakába.
-Kész vagy? Mehetünk? - lépett be az ajtón a laza és vadítóan dögös Kimi Raikkonen:) Egy feket nadrág volt rajta és egy világosabb kék kockás ing. Még sosem láttam rajta inget, de nagyon jól áll neki. Én imádom az inges pasikat. Főleg ha értem vannak oda, és úgy tűnik, kihalásztam egyet:) A legeslegédesebbet:)
-Jól nézel ki, többet kéne inget hordanod:) - köszöntöttem. Rajtam nem volt semmi extra, csak egy egyszerű térdig érő világoskék spagettipántos ruci, szexi fülbevalóval, nem feltűnő sminkkel. De ruha azért az alakomhoz simult, ami ugyebár nincsen, vagy ha van akkor is torz:)
-Mázlista vagyok... - képedt el, mikor már indulóra fogtam a figurát, menni kellene, mert holnap nem tudunk felkelni, pedig akkor se lesz lazsálás...
-A futam miatt? Hát igen, de ez tehetség kérdése:) - zártam be az ajtót, és már indultunk is a ZP-be:) De ő karon ragadt, és visszahúzott:)
-Hogy a világ legcsodálatosabb nője engem szeret - és megcsókolt. Hát ennek én már nem bírtam ellenállni, így viszonoztam is:) Nem kellett külön kérvényt benyújtani:)
-Akkor nyomás. - és hát elindultunk végre nagy nehezen. Kézen fogva a sötétben, sétáltunk, és én csak élveztem ezt a szabadságot. 1 óra múlva oda is értünk a kiválasztott helyhez de nem várt minket túl barátságos fogadtatás...