-Ne vedd fel, légy természetes! - karolt át büszkén Kimi, jelezvén, hogy hozzá tartozom, és ebben ne kételkedjen senki sem. Mindenki nézett utánunk, valaki azt gondolta, mi a fenét keresünk itt, valaki elismerően mosolygott, valakit meg egyszerűen nem értettem. Az a baj, hogy könnyű mondani, hogy leplezzem, hogy zavar a dolog, nekem nem megy. Rám mindig rám van írva, mi játszódik le a fejemben.
-Igyekszem, de legszívesebben minden második csajt felképelnék! - súgtam oda neki a bájvigyorom mellől. Tudjátok mit? Nem érdekel! Ezt az estét nem fogják elrontani holmi ismeretlen anonimusok, akiknek fogalmuk sincs semmiről.
-Cicám, hűtsd le magad, ez a mi esténk akárki akármit gondol vagy mond! - adott egy puszit, és elment italért. Remélem egy hordó sörrel tér vissza, és hogy kicsattanóan jól érezzem magam, egy jó nagy vodkával. Sosem akartam berúgni, de lehet hogy ezt az éjszakát másképp nem vészelném át. Na jó, nem akarom Kimit lejáratni, normális maradok, és megőrzöm önmagam. - Tessék, ettől majd jobban leszel. - igaz hogy sörrel nem szokás koccintani, mi ezt a hagyományt megszegtük. Miért ne? Igazi fenomenális a mai nap, megérdemeljük, hogy kirúgjunk a hámból és azt tegyük ami csak jól esik. - Ejha, ez hamar lement. - hát igen, nálam egy üveg sör sosem hosszú életű. Nem szopogatni kell, mert attól tényleg be lehet csípni, ellenben ha gyorsan legyűröd akkor nem. Mivel a sörben a legkisebb az alkoholtartalom. Figyelitek ezt az okfejtést?:)
-Tényleg jobban vagyok tőle, köszi! Igazi gondolatolvasó vagy:) - kerestem egy szemetest, és adtam neki egy puszit. Erre már ő is hamar végzett vele, így nem volt más hátra mint a táncparkett.
-Kitalálom, minden vágyad az, hogy velem táncolj itt és most egész este! - ölelt át, én pedig bólogattam. Nem vártunk sokat és bevetettük magunkat a tömegbe. No persze, a szakmai ártalomhoz hozzátartozik, hogy a lesifotósokat azonnal kiszúrom a tömegből már. De nem foglalkoztam velük. Úgyis mindenki megtudja majd, hogy csaptunk egy igazi görbe estét magyar módra.
-Már ne is haragudj, de hogy vehetsz fel ilyen ruhát? Inkább egy oszlopra hasonlítasz, nem pedig nőre! - lépett oda tánc közben később egy szőke maca. Aki kis híján szétesett a sok plasztikai műtéttől. Nem vettük fel, egyikönk sem szólalt meg, hanem angolosan odébb húzódtunk. Jobban magához szorított, nehogy a külvilágra koncentráljak. Viszont azt hiszem, ez sem segít túl sokat, mert nem tudom kizárni a környezetemet ha egyszer nyilvános helyen vagyunk. Mondjátok meg! Mi rosszat csináltam? Mit vétettem?
-Azt hiszed, mert most te nyertél, Alonsot lepipáltad? A kisujjáig sem érsz fel! Ő nincs ennyiszer a címlapon az italozási gondjai miatt, és tudod miért? Mert nincsenek is! - Kiminek az a mázlija, hogy ebből egy szót sem értett, max az Alonso nevet. Én már ezt nem hagyhattam szó nélkül, hiszen a barátomat becsmérlik.
-Kedves agyonplasztikázott oszlásnak induló plázacicusom! Látom a nyelvtudásod nem terjed el az angolig, mert ha nem tudnád, a magyart nem fogja megérteni! A másik, hogy mi a fenét képzelsz, csak ideállítasz a tűsarkú állatbőrből készült topánkáddal, amiért sok szép ugyanolyan élő állat lett áldozata, csak azért hogy ilyet vegyél fel, és azt hiszed megmondod neki a frankót?! És ezzel már nagy kislány vagy?! Jobban teszed, ha szó szerint sarkon fordulsz, és eltipegsz innen, persze ez könnyen menne ha tudnál ebben járni! - anyám, ennyi sok hülyeséget hogy tudtam összehordani, azt nem tudom, de sírva távozott el, mert mindenki kinevette. Szegény Kimi nagyokat pislogott. Nem tudta egyáltalán miről volt szó. Kicsit begurultam, és ami csak jött, kimondtam, de meglett a hatása. Biztos most rohan a plázakandúrjához, majd valamelyik sajtóshoz, akivel már rég lefeküdt, és elújságolja persze teljesen megmásítva.
-Megosztanád velem az imént történteket, kérlek? - szólalt meg rögtön, miután visszafordultam hozzá, hogy folytassuk a táncot. Közben gyorsan elmeséltem neki, ő pedig jót nevetett, mennyi marhaság jött ki a számon. Szerencséjére hogy még finoman fogalmaztam. Kevés hiányzott, hogy leüvöltsem a haját is, és kopaszon menekülhetett volna haza.
-Te nem tudtad? Hiszen már Buttonon is átment. Most éppen Kimit fogyasztja. Hogy ki lesz a következő? Talán Montoya. - ez viszont már nem magyar szöveg volt, hanem angolul diskurált egy férfi és egy nő, tőlünk pár lépésnyire. Hát mondhatom, jól nézünk ki. Ahogy betesszük a lábunkat valahova, mindenki már rólunk beszél. Kész röhej. Nincs jobb témájuk? - Kimi szülei azt nyilatkozták, hogy látni sem akarják ezt a nőt, és hogy jobban örültek volna ha nem válnak el Jennivel. Kész gusztustalan szappanopera, amit ez a nő művel! - ezt már a srác mondta. Kimi szó nélkül otthagyott, és megindult ahhoz a párhoz.
-NNNNNNNNEEEEEEEEEEEEEE! - és nekiesett... Kimi béketűrő ember, nehezen lehet kihozni a sodrából. Nem hiszem el, hogy képes volt megütni valakit. Én nem is mertem odamenni... álltam ott dermedten tőlük pár méterre, kémlelve az eseményeket, két kezemmel a számhoz kaptam, és úgy maradtam. Hihetetlen mire képes. Miattam nem kellett volna verekedésbe kevernie magát. Nem érek én ennyit. Jézusom, ezek már véresre ütik egymást. És persze a tömeg köréjük gyűlt, és mindenki két nevet kiáltott. Mintha egy boxmeccsen lennének. Senki nem lépett közbe, mindenki élvezte, kivéve én. Ezt már nem nézhetem tétlenül. Muszáj közbelépnie valakinek, különben itt vér fog folyni. Mondjuk már mindkettejük orrából dől, de nem akarom, hogy ebből komolyabb legyen.
-Elég legyen, térjetek már észhez! - álltam be közéjük, és a másik srácot ellöktem Kimitől.
-Te ebbe ne szólj bele, hülye p****! - és arcon vágott... nem Kimi, hanem ez a vadállat... de olyan erővel, hogy padlóra küldött. Egy kis időre nem tértem magamhoz. Valahol ott találhatott el, ahol az embereknek van az érzékeny pontja, amit nem szabad eltalálni mert megszédülnek stb.
-Elég volt! - lökte Kimi arrébb. Engem meg falkpott, és már mentünk is taxiért. Ugyanis gyalog jöttünk, mi marhák. Nem hittem volna, hogy ekkora balhé lesz, mert elmegyünk bulizni. Nagyon szédültem, émelyegtem, legszívesebben kidobtam volna a taccsot, de mégis csak taxiban vagyunk.Nem tehetem meg. Kiminek sem lenne éppen ínyére. Azért azt megérte, hogy abbahagyta a püfölést, és elhúztunk onnan. Na ezért Rontól mit kapunk. Belegondolni sem akarok. Kezd elegem lenni a magyarázkodásokból, a botrányokból, a vérből is már. Folyton Kimi hangja csengett a fülemben, hogy jól vagyok-e, bírjam ki. De hogy kérhet tőlem ilyet? Nézzen rám!
-Most már magunk vagyunk... gyere, hozok borogatást, addig ide leraklak! - már visszaértünk a szállodába. Persze nem úsztuk meg kérdő és csodálkozó tekintetek nélkül. De legalább már a zárt nyugodt szobámban voltunk, és nem zargathat minket senki. Kimi lerakott az ágyra, és elrohant jeges borogatásért. - Itt is vagyok. Nincs semmi baj!... Így ni. - letisztította az arcomat, és jéggel teli rongyot szorított az arcomhoz, ahol megütöttek. Jól esett, hogy így pátyolgatott, de nem kéne minden marhaságot felvennie.
-Nem kellett volna összeverned azt a fiút, nem ért annyit a dolog. - közben nyögdécseltem, mert hideg volt a jég. És fájt a sérülésem. Szép lila lesz majd az arcom holnapra.
-Nem hallottad ezek szerint, amiket mondott... - most elkomorodott. Te jó ég, mi kavarhatta fel ennyire? Nem igazán emlékszem most a történtekre, vagy legalábbis az agyam most éppen szép köröket ír le a fejemben, akkorát kaptam. Nem is rémlett az sem, milyen undorító mondatok hangzottak el. Pár homályos kép lebeg előttem, de semmi konkrét.
-Nem kell felvenni amiket mondanak, tudod, hogy imádnak pletykálkodni. Ne foglalkozz velük. - próbáltam nyugtatni, mert biztosan belénk kötöttek, megint. Én már hozzászokok lassan, persze nem mindig tűröm el, de hát ezzel jár a hírnév.
-Ezt olvasd el... - és elém nyomott egy neves lapot, amelyiknek még sosem volt botránya abból, hogy kamu riportokat, cikkeket írt volna. Nem kívánom megnevezni, ha nem haragszotok. Ez elképesztő... Kimi szüleiről van egy cikk. Elmondják, hogy igen, milyen büszkék rá, meg minden, és mikor rólam kérdezik... Ez nem igaz...
-Szivem, a szüleid biztos nem mondanának ilyet, hiszen nem előítéletesek... ez biztos kamu... - szabadkoztam. Elég csúnyán fogalmaztak rólam. Tulajdonképpen egy utolsó utcalánynak tartanak, mert volt cikkezve rólam Jens és Dani miatt is. Azt gondolják, hogy én csak szórakozok mindenkivel, és kiforgatom őket a pénzükből. Egészen ízletesen írták le az újságírók, de sajnos magamat sem tudtam meggyőzni arról, hogy ezeket nem a szülei mondták volna.
-Ez az egyik leghitelesebb ilyen pletykalap sajnos... Ezek sajnos az én tulajdon szüleim szavai... Egyszerűen nem értem őket... - állt fel, és járkált fel alá, iszonyatosan ideges volt, azt sem tudta mit tegyen vagy mondjon. Nem csodálom hogy bántja, hiszen Kimi számára fontos vagyok, és szeret, erre a szülei ennyire lejáratnak, ráadásul a fia választottját tiporják a sárba, és ezzel a fiúkat bántja meg. Fel sem fogták biztos, hogy mit tesznek, egyszerűen féltik.
-Tudom... de nem gondolod, hogy talán inkább csak féltenek téged... - fordult rögtön vissza hozzám. És még magam ellen is beszélek.
-Tessék? Te most magad ellen beszélsz, ugye tudod. - guggolt le elém, és megfogta a két kezemet.
-Szerintem az ő fejükben is végigjátszódott az, ami a tiedben is... hogy esetleg téged is faképnél hagylak valaki más miatt...de mi ezt már megbeszéltük... ugye? - és átölelt. Tudtam, hogy most már hisz nekem, és kitart mellettem. Nem kételkedik már abban, hogy ő a mindenem.
-Most menjünk aludni, és holnap beszélek anyuékkal. Remélem tisztázódik itten a helyzet.
-Ugye te nem gondolod ezeket rólam? - bogoztam ki magam az öleléséből. Nekem inkább csak az számít, ő mit gondol, mert ha őt befolyásolja a szülei előítélete, akkor nekünk nincs miről beszélnünk. Ebben az esetben értem nem fog kiállni senkivel szemben.
-Kicsim, nekem te vagy a legfontosabb, bárki bármit is mond! A szüleim még nem ismernek, én viszont igen, és ámulatba ejtően gyönyörű vagy kívül belül. Most őszintén, az sem számít, a szüleim mit mondanak rólad. - ismét egymást ölelgettük. Én hiszek neki, csak meglátjuk, a szüleivel szemben kiáll-e majd értem. Ha egy sráccal ennyire összeütközött, akkor a szüleivel szemben is megállja majd a helyét, nem félek most már. Tudom, hogy őszinte, és ez számít a legjobban.
-Téged is le kell ápolni, nem maradhatsz így nekem. - azonnal felugrottam, leápoltam. Az nem kifejezés, mennyire élvezte. Ez lehet hogy hülyén hangzik, de imádtam simogatni az arcát, mert annyira ápolt és sima, mint a baba bőre, ahogy mondják. Olyan kényeztető. Miután ezen is túlestünk, mindketten elmentünk a saját szobánkba. Én egész éjjel nem tudtam aludni, folyton azon járt az eszem, hogy lehetnek Kimivel ilyen kegyetlenek a szülei. Nagyon sajnálom. Bezzeg az enyémek nem nyilatkoztak arról, hogy mit gondolnak a választottamról. Ők maradtak a háttérben. Nem szoktak beleszólni, szívem kihez húzzon. Mindig rám hagyták, mert bíztak abban, hogy tudok józanul gondolkodni. Azt hiszem, kinyitom az ablakot, hadd szelőzzön ki a szoba ettől a sok mocsokságtól, ami mostanában ért minket. De hát mi ez? Ordibálások... a szomszéd szobából... ami Kimié... és van még egy nő és egy férfi ottan... mintha idősebbek lennének... alig egy órája ment el tőlem, és máris veszekedő partnerre talált? Ez érdekes.
-Már ne is haragudjatok, de ideállítotok az éjszaka kellős közepén, bejelentés nélkül, és azt várjátok, hogy örüljek? Ráadásul hajnali 3-kor próbáltok meggyőzni arról, mennyire vak vagyok? De nekem ez sok! - ez Kimi hangja volt. Te jó ég, kik azok? Na jó, leülök ide az ablak mellé, és inkább csak sasolok, nehogy bármi galibát okozzak. Megígérem mindenkinek most itt, hogy csak akkor fogok Kimi szobájába átrohanni, és megnézni miről van szó, ha én kerülök a beszélgetés középpontjába.
-De kisfiam, még nem késő kiraknod ennek a buta libának a szűrét! Nyisd már végre ki a szemed! A vak is látja, hogy a vagyonodra és a hírnévre pályázik! Nem ért semmit ezekhez a száguldó szerkezetekhez! - na szuper, már rájöttem kik törtek rá szegényre az éjnek évadján. Az emlegetett szamarak, vagyis a szülei. Ez speciál az anyukája Paula volt. És látom, bármit megtennének azért hogy minket elválasszanak, de én ezt nem fogom szó nélkül hagyni, ahogy Kimi sem.
-Anyu, hogy mersz ítélkezni felette, mikor még nem is ismered? Nem tudsz róla semmit sem! Ja, és kiválóan ért a Forma 1-hez, úgy ahogy szinte senki sem. Hogy mered ezt is kétségbe vonni? Ha ő nem lenne, ma nem nyertem volna! - emelte fel Kimi a hangját. Nem igazán szokott ordibálni, na jó, én mesélhetnék róla:) Viszont jól esik hallgatni, hogy azért vagyok számára annyira fontos, hogy a szüleivel szemben is megvéd. Így derül ki, mennyire szeret.
-Hogy beszélsz anyáddal? Fiam, nem ismerek rád! Most aztán nagyon megbántottad, látod? Ezt akartad? - hallottam hogy anyukája már sírt. Pedig csak helyre rakta őket. Nem értem, hogy nem képesek felfogni amit Kimi mond.
-Azt nem veszitek észre, hogy ezzel engem bántotok? Az már kicsit sem érdekel titeket én mit vagy kit akarok? Nem ti fogjátok megszabni, kit szeressek, világos? - uhh, ez nem kellett volna édesem, ennyire nem kéne beletiporni a lelkükbe, hiszen mégiscsak a szülei. Ez már kicsit merész volt és durva.
-Az a hülye k**** teljesen ellenünk hangolta, ezt nem hiszem el! - hangzott ez a mamától zokogva. Hogy mit mondott? Ezt már nem tűrhetem tétlenül. Felkapok valamit, és azonnal átmegyek rendet rakni. Ablakot sem kell nyitnom ahhoz hogy halljam az üvöltözéseket. Ahogy rendbe szedtem magam és emberi külsőt öltöttem, bár a kék-zöld foltok miatt nem látszott, átrontottam a szomszéd szobába.
-Már elnézést, hogy megzavarom ezt az idilli társalgást, de az egész motel maguktól zeng. - szólaltam meg finoman. Erre a két szülő tekintete szinte ölni tudott, Kimi feje pedig már színvörös, mint az alma.
-Az érintett személy is végre megérkezett. Legalább személyesen is elmondhatom a véleményemet. Nem igaz? - lépett oda hozzám a mama, én pedig Kimire néztem, és igyekeztem közölni vele, hogy ne aggódjon, elküldöm a sunyiba ha kell.
-Szeretném ha a szemembe gyalázna a fiúk előtt nem pedig a hátam mögött, ami enyhén szólva sunyi és gyáva dolog! - mondtam meg a magamét. Nem zavartattam magam. Legfeljebb így mutatkozok be. Mondjuk én akkor vagyok a legkarakánabb, ha este van, és nem hagynak aludni menni. Akkor aztán minden kijön. Szóval nem kímélem őt.
-Látom szépen felvágták a nyelved, nem csoda hogy az összes pasid kirúgott! Azt nem értem, a fiam mit eszik rajtad! - huh, hát ez erős volt. Mi a fenét képzel ez a nőszemély? Hogy csak ide beállít, és máris megfordul a világ?
-Elég legyen! Anya, szállj le róla! Menjünk el aludni, és holnap mindannyian higgadt fejjel beszélünk majd egymással, megegyeztünk? - szólt közbe Kimi, jól tette, mert különben kikapartuk volna egymás szemét.
-Rendben, akkor jó éjt! - csaptam be magam után az ajtót, és otthagytam mindenkit. Elegem van! Elegem van! Elegem van! Komolyan ilyenek az emberek? Ilyen hülyék? És vakok?
-Kicsim, szerintem beszélnünk kell...- lépett be az ajtón Kimi...