Na várjunk. Előbb azt mondta, hogy aludjunk, és megbeszéljük holnap, higgadtan. Velem most abszolút nem lehet normálisan kommunikálni. Annyira dühös vagyok, hogy bárkire ráborítanék egy asztalt! Mégis mit képzel magáról ez a nő?
-Kimi, kérlek, inkább holnap! - próbáltam elküldeni, de megragadta a karomat, és leültetett az ágyra. Nem akarok vele vitatkozni, nem akarok megint összeveszni, elegem van az üvöltözésekből, és a megbocsátásokból. Végre legyen egy kis nyugtunk Kimivel. Amikor semmi és senki nem tör ránk.
-Képtelen vagyok nyugodtan aludni, ha nem beszéljük meg! Úgyis hozzád kényszerültem, mert anyuék nálam alszanak, ha persze tudnak ezek után. - ennek bizonyos szinten nagyon örülök. De egész éjjel nem lesz alvás, és nem az amire gondoltok, hanem mert úgyis átbeszéljük az estét.
-Ne haragudj, de nem bírom ha ítélkeznek anélkül, hogy ismernének, és ráadásul azok az emberek teszik, akik a szerelmem szülei, akik neki egyértelműen fontosak. És most sikerült úgy bemutatkoznom nekik, mint egy hisztis buta liba. Mindent elrontok, még azt is elfelejtettem megkérdezni, hogy Marcsi sulijában készíthetnének-e veled interjút, azt is elfelejtettem, hogy néha a hülyeségeimet háttérbe kéne helyeznem, és nem kéne mindenen megsértődnöm. Úgy viselkedek mint egy óvodás, és lassan a diliházban végzem! - temettem kezeimbe az arcom. Ő pedig simogatott.
-Ez most nekem is sok információ volt egyszerre, kicsit befásult az agyam, de ne rágd magad miattuk. Kialusszák magukat, és holnapra megbékélnek majd. Gyere, tegyük el magunkat mára, és a Marcsis dolgot is megbeszéljük holnap. Én egyáltalán nem haragszom rád, mert igazad van, csak lehet hogy a tálalás nem volt megfelelő. - tudom, teljesen igaza van. Nem így kellett volna kifejeznem nemtetszésemet. Most nem múltam felül a mai plázamacát, akit elküldtem a sunyiba.
-Rendben. Holnap a legjobb formámat fogom hozni. Minden gáncsoskodás ellenére kedves leszek, és megmutatom, hogy büszkék lehetnek rám is. Csak az idegesít tudod, hogy nekik Jenni a mérce. És szerintük a kisujjáig sem érek fel. - bosszankodtam kicsit hangosan, miközben átöltöztünk és elraktuk magunkat holnapra. Vagyis jobban mondva már éjfél rég elmúlt, szóval mára. De tényleg. Annyira zavaró. Teljesen ez jött le a monológjából. Nagyon bántó. Bezzeg amikor Jenni még Kimi neje volt, akkor biztos kezesbárányként bántak vele. Tuti szép volt, és kedves, meg talpraesett és életrevaló. És nagyon szerette Kimit.
-Azt hiszem az alvásról le kell tennünk:) Furcsán fog hangzani amit mondani fogok. Anyuék akkor lettek jóba Jennivel, miután elváltunk, és külön utakat járunk. Sosem fogadták el egyik barátnőmet sem, különösen anyu. De mikor már látta, hogy ezzel a viselkedéssel engem is elüldöz, felhagyott vele, és megpróbálta elfogadni őket. De sajnos nem tudta leplezni az állandó ellenszenvét. Jennivel is nagyrészben ezért ment tönkre a házasságunk, sajnos. - hát nem lehetett akkor könnyű élete mellette. Az apja békésebbnek tűnik, talán nála be tudok vágódni, és akkor meggyőzheti a feleségét, hogy szeretem a fiát, és nem akarok semmi rosszat sem a világon. Csak Kimivel lenni amennyit csak lehet.
-Egyszem fiúgyermek vagy? Vagy van még testvéred? Ezek nem éppen bíztató kilátások, hallod... - sóhajtottam egy nagyot. Sajnos sokmindent nem tudtam róla. Annyira utáltam végig, hogy a róla írt cikkeket mindig átlapoztam. Mondjuk én nem vagyok egy nagy pletykalapolvasó. Így nagyon nem tudok szinte semmit egyik versenyzőről sem, meg mérnökről, meg nagyemberekről. Fogalmam sincs a botrányokról sem. A barátnőmtől hallottam, hogy Kimi nem vetette meg az italt, de azon kívül nem.
-Van, egy bátyám. Mint tudtad, mert anno letámadott, hogy egyáltalán nem illünk össze. Nem emlékszel? - ajjajj, tényleg. Rami váratlanul beállított. Jézus, de kihagy az agyam. Nem voltam én ilyen feledékeny, uh. Sürgősen össze kell kapnom magam. Ha már ezt elfelejtem, mi lesz később?
-Jól van, Eszti, most már amnéziás is vagy. Ez egyre szuperebb. - fordultam oldalra az ágyon.
-Ugyan már. Csak fáradt vagy. Anyáék pedig majd megbarátkoznak veled. - nem szóltam már erre semmit, egyszerűen leragadt a szemem, annyira álmos voltam már. Nem emlékeztem, hogy Kimi még beszélt-e hozzám, de idővel biztos meggyőződött róla, hogy mélyen elnyomott az álom. Legalább végre aludtam... valamennyit. Pár órát, hiszen reggel az hamar eljött, és most már 8-kor kidobott az ágy. Láttam, hogy Kimi még mélyen alszik, így nekiálltam, és összeütöttem valami ehetőt. Gyorsan lefürödtem, és tárcsáztam Marcsit.
-Szia Marcsi, Eszter vagyok. ... Ne haragudj, hogy csak most jelzek vissza, de örömmel értesítelek, hogy Kimivel elmegyünk a sulidba, és faggathatjátok! ... Az szuper, akkor holnap reggel 10-kor. ... Szívesen, puszi, szia! - huh, de örült neki Marcsi. Öröm volt hallgatni, ahogy sikongatva ugrándozik. Ezt csal hallani tudtam, de kár hogy nem láttam. Biztos muris látványt nyújtott volna. Ha már ennyire hétalvó, akkor felhívom anyuékat is. Jó lenne velük is találkozni. Remélem ma már átmehetünk. Annyira örülnék neki. Telefon:
-Szia Anya, Eszti vagyok. - Szia!!! Te jó ég, mióta nem hallottam a hangodat! Igazán felhívhattál volna minket előbb! - Tudom, csak annyi itt a munka... Sosem hittem volna, hogy sikerül! - Én igen, csak apád nem. De most már ő is elhiszi, mivel hallottuk a sok undorító rágalmakat, meg fotókat. Tényleg Raikkonennel jársz? - Igen, vele. Hihetetlen, mi? - Igen. Emlékszem, mennyit káromkodtál rá, most pedig kéz a kézben, de végre boldognak látlak. Danival nem volt olyan felhőtlen régen. - Ő már végleg a múlté. Na, kérdeznék valamiket! Hogy vagytok? Átmehetünk ma Kimivel hozzátok? Szeretném, ha megismernétek! - Jól vagyunk, Tündi egyre jobban tanul, Luigi változatlan ötösáradata maradt, apa megvan, dolgozik, és büszkélkedik veled, nagyban. Átjöhettek, persze, amikor csak akartok. De... mi nem tudunk finnül, sem angolul... - Anyu, ez nem baj, majd fordítok, úgy tudtok majd beszélgetni, ne aggódj! A nyelvi probléma a legkisebb akadály. - Na jól van. Mit szeretnétek enni? Mit főzzek gyorsan? - Lepj meg minket valami finommal. Úgy az igazi:) Ugye mindenki otthon lesz? - Persze, jön Zoli is, tudod, Tündi barátja. - Na, annál jobb. Akkor hányra menjünk? - Gyertek 2-re. - oké, akkor ott leszünk, Puszi mindenkinek! - Neked is, akkor várunk, szia! - leraktam. Hát ez simán ment, azt hittem, jobban meg fog sértődni, ami jogos is lett volna. Annyira hiányoztak már. Végre ma már láthatom őket. És anyu főztjét ízlelhetem. Hiányzott az az ízmix. Mindig mindent olyan pikánsan, édesen, ízletesen tud csinálni, hogy minden ember a 10 ujját nylaogatja utána. Kimi is így fog tenni. Ha egyszer végre felkel. Beszélhet majd a szüleivel, hogy bocsi de a délutánt máshol töltöjük. Viszont szerintem már felkeltem, mert még le kell mennie edzésre, ki ne jöjjön a kondícióból, különben rosszul lehet majd a teszteléseken.
-Szivem, hasadra süt a nap. - simogattam a karját, közben adtam neki egy puszit, hátha magához tér. De nagyon kiütötte magát. Talán bevetek más módszert is. - Sajnos van szivem felverni téged. - odabújtam hozzá, erre már megmozdult. Hát nem lep meg. - Telhetetlen. - megfordult, és megcsókolt.
-A második módszer kifejezetten hízelgő. - tudtam mivel kell a kedvében járni. A reggelit telefonálás közben tálaltam már. Szóval egy szava se lehet.
-Kimi, ne most! Kihűl a reggeli. És ma 2-re megyünk anyuékhoz, most beszéltem velük, nem lustizhatsz! - nem igazán lepte meg, hiszen valamikor említettem neki, hogy jó lenne elmenni már hozzájuk.
-Hallottam minden szót, nem mondtál újat. - ült fel most már, én meg kicsit beléböktem, szóval végig csak színlelt. A kis álszent.
-Mondták már hogy sunyi menyét vagy? - álltam fel, hogy asztalhoz menjek mert már korgott a gyomrom, erre ő visszahúzott az ölébe.
-Inkább nem merték:) - neki nem lehet ellenállni. De nem most reggel, friss fejjel, meg minden. Újra ellustulnék, ami nem lenne jó. Ki kell használni, hogy jó a kedvem, friss vagyok, üde meg minden.
-Na, ne csináld! Inkább tedd rendbe az ágyat, öltözz fel, és hívd át a szüleidet, csináltam nekik is reggelit! - én már felöltöztem, ő volt még olyan mint egy mosott rongy.
-Ennek nagy ára lesz, arany virágszál. - és összeágyazott végre, majd elment mosakodni. Én addig megterítettem az asztalon, hoztam székeket, meg tálaltam. Isteni finom tojásos nokedlit csináltam. Szerintem ez a kegjobb reggelire. Ezt nem lehet se elrontani, se elfőzni stb. Remélem szeretik. De majd kiderül. Örülnék annak ha ez a nap jól sülne el, minden tökéletesen menne, működne stb. - Akkor szólok anyuéknak. Nem lesz könnyű menet. - felkapott valamit, szerencsére hozott váltóruhát. Azonnal átrohant a szomszéd szobába, és megnézte, mi a helyzet ott.
                                                              *********
-Jó reggelt! - lépett be Kimi a szobába. Kicsit félve, remélte legbelül most nem lesz veszekedés. Nem akarta, hogy leüvöltsék a fejét, már megint. Jennit majdnem elküldték a fenébe, mikor bemutatta anyukájának. Fiúgyereknél ez normális reakciónak minősül, bár nem olyan formában amiben Paula szokta tálalni, féltik a fiúkat, hogy más nő is belépett az életébe rajta kívül.
-Szia, Kimi! Hogy aludtál? - látta, hogy anyukája már készen van, csak édesapja mosdik még. De az nem szokott sokáig tartani, nem időzik hosszú időtartamig a fürdőben, mint egy nő.
-Eszti mellett nem lehet rosszul aludni! - reméli nem érti félre. De szeretné minden egyes mondatában tudatosítani bennük, hogy Eszti hozzá tartozik. És ezt mindenki tartsa tiszteletben.
-Tudod, kisfiam, erről nekem mi a véleményem! Én azt a nőt nem akarom látni! Soha! - ezeket a szavakat Paula halkan mondta. Mint akit nagyon megsértettek volna. Pedig csak az igazat vágta a fejéhez Eszti tegnap. Mindketten nagyon forrófejűek, de az a különbség kettejük között, hogy Eszti próbálja meglátni a jót másokban, de anyukája nem ilyen. Ahhoz még talán az sem lenne elég, ha az életét megmentené.
-Anyu, kérlek, a kedvemért próbálj megbarátkozni vele! Amúgy mellesleg azért jöttem, hogy együtt reggelizzünk, négyesben nálunk! Eszti isteni tojásos nokedlit készített, mert megsúgtam neki tegnap hogy szeretitek. Nem én kértem rá, csak szeretné, ha jóban lennétek, és jobban megismernétek, mielőtt kimondjátok rá a halálos ítéletet! - ekkor jött ki a fürdőből teljesen készen Kimi papája, Matti.
-Szia, fiam, mi újság? - látszólag sokkal job volt a kedve mint tegnap. Mintha megbékélt volna már Esztivel.
-Azt akarja, hogy azzal a nővel együnk, felfogtad? - az apját egy cseppet se lepte meg a dolog. Hiszen tegnap elég véres lett volna a vita, ha Kimi nem lép közbe.
-Na, legalább kiderül, mennyire tud főzni:) - próbált viccelődni, de a felesége ezt nem hagyta annyiban.
-Apus, te olyan ostoba vagy, folyton csak a gyomrodra gondolsz! Én nem vagyok hajlandó egy levegőt szívni vele! Az tuti!
-Ne csináljátok már! Ez olyan gyerekes! Apu, legalább te gyere át! Anyát úgysem tudom meggyőzni, hogy nincs igaza. Túl forrófejű és önző ahhoz! - Kimi rájött hogy ez egy kicsit nyers volt. Nem éppen kellett volna most neki is belerúgnia, de ha egyszer ez a véleménye, miért tartsa magában.
-Ez igaz. Na jó, én átmegyek! Rájöttem, hogy hülyeség előre megítélnem a kisasszonyt! - Paula nem tudott hova kapni. Őt képtelenség bármiről meggyőzni, bocsánatkérés sem az ő műfaja.
-Szuper! Akkor menjünk! Szia Anya! - azzal távoztak a szobából.

                                                             ********
-Áh, jó reggelt, hogy aludt? - köszöntöttem a papáját. Vele különösebb bajom egyáltalán nem volt. Ő nem bántott meg, nem is folyt bele a dologba annyira, mint az anyja.
-Köszönöm, kedvesem, jól. Finom illatok áradnak. - és leültek mindannyian, vagyis Kimi és Matti az asztalhoz. Én mertem mindenkinek amennyit kért, végül én is leültem hozzájuk. - Szeretnék elnézést kérni magától! Tévesen álltam a dolgokhoz, személyesen szeretném megismerni nem a bulvárlapokból. - ó, hát ez hízelgő. Igazán meglepett, hogy végre 2-ből egy belátta, hogy mekkorát tévedett. Lehet, hogy voltak dolgaim, de nem ilyenekből kell kiindulni. Mert amíg nem tudja milyen vagyok, mit miért csinálok, addig nem ismernek és nem ítélkezhetnek.
-Ezt jó hallani. Akkor szerintem kezdjünk mindent tiszta lappal... Kálmán Eszter, örvendek! - álltam fel, és nyújtottam a kezemet. Jelezve, hogy én mindent elfelejtek, és nyissunk új fejezetet, induljunk onnan hogy bemutatkozás. Ahogy Kimire sandítottam nagyon örült neki, hogy így állok a dolgokhoz.
-Matti Raikkonen, részemről a megtiszteltetés! - és éppen amikor kezet fogtunk, valami jobban mondva valaki megzavarta mindezt...