Eszméletlen. Mi a fenét képzel már? Neki mindent lehet, mert ő a nagy finn versenyző? Enyhén szólva most már inkább ki vagyok akadva rá. Nem értem most miért csinálja ezt, és miért mondta ezeket, biztos van valami oka rá, de miért nem képes elmondani? Nem értem őt, egyáltalán nem értem, pedig még nemrég azt hittem, tényleg ismerem. De kezdem úgy érezni, hogy kész, csődöt mondtam.
-Szép jó reggelt mindenkinek! Nos, itt vannak a mai teendők, és ezennel szeretnék én is beállni a mérnökökhöz és a szerelőkhöz dolgozni, szóval... - mindenki úgy nézett rám, mint borjú az új kapura. Tuti a monoklim miatt, meg sok behegedt sebem kápráztatta el őket. Na nem érdekel, nem figyeltem erre, csak puszta észrevétel volt. Jól van, nem gondolok Kimire, most csakis a kocsik a fontosak. Mondtam a mondókámat, de...
-Eszti, állj le, azonnal gyere, ez nem tűr halasztást! - rontott be Ron a terembe, nagyon fel volt húzva, csupa idegrángás látszódott a homlokán. Kezdtem megijedni derekasan. Komolyan úgy nézett ki, mint akit vérszomjas kutyák üldözték volna. Most már muszáj megnéznem mi a rákot akar, pont akkor mikor munkába küldeném a mérnököket magammal együtt. Fasza, éppen ilyenkor tud jönni.
-Ezt nézze át addig mindenki, pillanat! - ledobtam egy rakat papírköteget az asztalra, hogy mindenki vegyen magának és tanulmányozza, ami eszembe ötlött otthon. Na kirohantam a szobából, már amennyire ezt rohanásnak mondhatom, de siettem a magam módján a másik szobába. - Mi az a baromi sürgős dolog? - kérdeztem meg ahogy szembe találtam magam Ronnal.
-Idefigyelj, gyere velem most rögtön, csak pár lépés! - segített menni, de már képes voltam járni, csak egy kis horzsolás, semmi komoly. A szomszéd szobába mentünk, ahol ott volt Juan is és Kimi is. Hujaj, ebből nagy botrány lesz. Én nem békéltem meg Kimivel, és ameddig nem hajlandó beszélni a dologról, engem nem lát nem hall.
-Ron, kérem, sokkal fontosabb, hogy minél előbb dolgozzunk! - nyafogtam amint beléptünk az ajtón. A pillantásaival ölni tudott volna a főnököm, de még mennyire. Ha azt akarja, hogy Kimivel társalogjak, régen rossz.
-Elkapták Juan tettesét. Közülünk került ki, az egyik mérnökünk beépült, mint Renault-kém. - fasza, ez ráért volna este is. - Arra kérlek, hogy egy percre se hagyd magukra az embereket, légy a sarkukban, az autóra meg nagyon ügyelj, rendben? És szólni fogok a gyártónak is! - értettem eleve is, ezért is akartam én is beállni a mérnökökhöz. Nem hagyom magukra, de mondjuk magukra hagyhatom, és a végén ellenőrzöm majd minden egyes beállítást, hogy úgy készült-e el, ahogy én elrendeltem.
-Főnök, az tökéletesen elég, ha a kész terméket átnézem, és derekasan elzárom. A gyártón múlik minden. Ott pedig nem lehetek minden lépésnél. - elgondolkodtatta a mondandóm. Belátta, hogy valamicskét igazam van.
-Rendben, tudod hogy bízom benned. Ja, és Jeremy nem ér rá Kimivel foglalkozni, így kénytelen vagy te edzeni vele. - ezt nem hiszem el, most csak szivat. 
-Nézzen rá, pihenésre van szüksége, nem dolgoztathatja halálra! - szólt közbe Juan. Aranyos igazán, de én vállaltam hogy dolgozok, és minden velejárót, így ezt sem úszhatom meg. Legalább edzem magam arra, hogy szokjam, hogy mindenem fáj.  
-Vállaltam, hogy dolgozom, és ez alól az edzés sem kivétel. - vágtam a szavába, mielőtt orvosi kioktatást fog tartani mindenkinek. Semmi bajom, nincs belső vérzésem, nem tört el semmim, csak kiszínezték a búrámat és a testem néhány további pontját. Ez történt.
-Ezt az Esztit ismerem én. - veregette meg a vállamat Ron - Így legalább tudtok beszélgetni is. - no ez a megjegyzés hiányzott. Kimivel összenéztünk, én megvetettem, ő meg szótlanul bambult. Mintha már nem beszéltünk volna eleget. Többet is mint kellene. - Akkor munkára! - törte meg a csöndet, és Juan Ron társaságában kivonult a szobából. Mi meg ott maradtunk ketten.
-Lent leszek az edzőteremben. - kiviharzott a szobából szélsebesen. Ó de sietős itt valakinek. Hogy fordulna fel a saját levében. Én pedig átmentem, kiosztottam mindenkinek a menetet, aztán... hé... úgy tudom, Pauláék most elmentek a szobából, Kimi lent van az edzőteremben... mi lenne ha kicsit körülszaglásznék? Hátha találok valami bizonyítékot arra az estére. Nem is rossz ötlet, de sunyi. Kimi is sunyi módon titkol mindent, most visszakapja. Nem vitás. De csak az ő érdekében teszem, hogy kiderüljön, milyen hazugságot etetett meg Paula vele. Oda is értem, és mindenki ilyenkor nyitva hagyja a szobák ajtaját, mert jöhetnek takarítani. Kimié is így volt. Körülnéztem... viszonylag rend volt csak az asztalán volt minden szanaszét. Kezdjük ott, hátha lesz ott valami használható. Nem... nem... egy újság... egy pár tervrajzom, amit anno adtam neki... még több papír, amiről lövésem sincs micsoda, de McLarenes dolog volt, tehát hozzám nem lehet köze, valami számlaszerűség, vagy mik... a rohadt élet... dobtam vissza hirtelen mozdulattal egy Fomulás lapot, erre valami leesett a földre. Az sem fog segíteni, valaminek a darabja talán, na jó kidobom a szemétbe, úgyis ma takarítás van elvileg.
-Mi a fene... - emeltem fel... ez egy Hondás fecni, Button neve is benne van, és a McLarenről is szó van, de semmi konkrét, mert csak egy kisebb darabka. Ez hogy került Kimi szobájába? Lehet hogy ennek köze van az esti vitához? Nem értem, de nagyon nem értem, elképzelésem sincs, hogy mi állhat ennek a további darabjában. Valószínű Kimi összetépte, és az asztalhoz csapta mérgében, ez volt az a hangos zaj, amit hallottam, és aminek hatására átrohantam. De mit keres ott Jens neve? Tiszta homály. Ezt elrakom, el volt dugva, úgyhogy szerintem Kimi azt sem tudja hogy ez itt maradt, mert nem találom a többi részét. Biztos Paula jó mélyre eltűntette, hogy ne találjam meg. Szerintem sejti, hogy előbb-utóbb el fogok odáig jutni, hogy kutatni kezdek a tett helyszínén. Na oksa, legalább találtam valamit, amin elindulhatok. Az első megállóm majd Juan lesz. Csak benne bízok, na jó, meg Ronban is de nem fogom az én gondjaimmal zaklatni. És Juan sokkal közelibb kapcsolatban áll Kimivel, mint Ron. Ők csapattársak, így érthető is. De most már muszáj menni le az edzőteremben, hogy túléljem a sértegetéseit. Nem kell félteni, megvédem én magam ha kell. És most muszáj is lesz. Rohanás, különben még gyanút is fog.
-Na jól van, akkor kezdhetjük felőlem. - nyitottam be az edzőterembe, és Kimit nem éppen egyedül találtam, hanem... még csak ő kellett ide... a kikészítés szuper turmixa előállt!
-A látszat kedvéért szépen összeveretted magad. - Rami semmit sem változott, amióta egyszer beolvasott nekem. Nem lesz könnyű dolgom vele, de neki se velem azt garantálom. Nem fog itt nekem sértegetni.
-Huh, mennyi filmet néztél, te kis naiv! De nem alacsonyodom le, hogy magyarázkodjak neked, gondolj amit akarsz! - néztem azonnal Kimire, és most már bele kéne fogni az edzésbe mert nem jutunk egyről a kettőre - Szóval... - ő pedig rögtön megszólalt.
-Hohoho, tisztára hasonlítasz egy avaron csúszó-mászó kígyóra, ugye öcskös? És a végtelenségig aljas... - Kimi ezért pofont kapott, de Raminál tűrtőztetem magam. Kész, most megadom magam, nem fogok reagálni rá.
-Tudod, Rami, felőlem azt mondasz rám, ami csak jól esik, de Kiminek edzenie kell, világos? Tisztában vagy ugye vele, hogy mint Kimi edzője, ki is dobathatlak, mivel feltartasz minket? - kihasználom, hogy Kimi nekem úgymond a beosztottamnak számít, tehát az ő szava az enyémmel szemben nem éppen lehet döntő. Úgyhogy Raminak nincs más választása, mint elhúzni a belét innen záros határidőn belül.
-Ezt majd az öcsém eldönti, nem egy zöld színben pompázó csaj fogja eldönteni! - ezt már nem tűrhetem el, de tűrtöztetem magam a kitörésektől, szükségem van még az energiámra, hiszem most emiatt a sok fekvés miatt picit gyenge is vagyok.
-Sajnos megteheti. - ennyit nyögött ki az én drága egyetlenem. Jaj  de szeretem mikor elismerik, hogy én feljebb vagyok mint ők. De én ezzel nem szoktam visszaélni, de ebben a helyzetben muszáj volt valamit cselekednem.
-Na jól van, akkor tényleg elmegyek. Csak hogy tudd, neked nincs helyed köztünk, ezt jobb ha eszedbe vésed! - és egy laza mozdulattal bevágta maga mögött az ajtót. Egy utolsó bunkó, komolyan. Paula mindenkit ellenem hergelt, csoda, hogy Juan és Ron még szóba állnak velem. Kíváncsi lennék arra, hogy náluk is bepróbálkozott-e vagy nem.
-Le sem tagadhatnád, hogy a bátyád. - jegyeztem meg halkan, de közben megnéztem a menetrendet, mivel is kezdünk. Ha jól látom, biciklizéssel töltünk legalább két órát. Baromi jó. -Ugyanolyan faragatlan, mint az öccse. - böngésztem a papírokat, majd leraktam. És odaforultam hozzá.
-Legalább nem vagyok álszent sunyi menyét, mint te! - odanézzenek, milyen művelt valaki filmekből. Eddig tudtam, hogy csillagok háborúja, de hogy családi filmek, milyen meglepő.
-Annyi különbséggel, hogy csöppet sem pályázom az órádra! Nem nekem kell erdőt megmentenem! - én elkezdtem futni, meglepődött, hogy ilyen sebekkel képes vagyok megterhelő mozgásokra.
-Neked tökéletesen áll az erdőirtás, nehogy felhagyj vele, különben ember is marad talpon, az pedig neked nem kedvez! - állt fel ő is a futógépre és elindította. Azt hiszem ebből licitáljuk túl a másikat meccs lesz. Baromi jó.
-Ahhoz, hogy elérjek valamit, nem kell kiiktatnom az ellenfeleket! Hagyd már abba ezt az egészet, mi lenne ha végre felnőttként viselkednél? - álltam meg mérgemben a futógépen, de én húztam a rövidebbet... - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! A FENÉBE! - alattam meg még ment a talaj, vagyis az idézőjeles talaj. Szuper, és a földön kötöttem ki. Fájdalmamban mint a sakál, úgy üvöltöttem, annyira fájt minden, de nem mutathatom ki, hogy gyenge vagyok, nem engedhetem meg magamnak. Fel kell pattannom, nincs mese.
-Neked kéne emberként viselkedned, nem állatként! - állt meg ő is a gépen, ő sem kapcsolta ki, és ő is pofára esett. De én már felálltam előbb. Nem érdekel, megérdemelte, végre szó szerint pofára esett. Ez már kellett neki.
-A masszázsig nélkülem is végig tudod csinálni, és tudsz tárcsázni ha végeztél! - fogtam a tervet cakkundpakk, és hozzá vágtam. Nézett nagyokat, én pedig kivonultam, enyhén szólva bicegve. Nagyon bevágtam a lábam egy másik gépbe, amint látom szép kis seb hasadhatott fel, mert egy óriási vérfolt tátongott a nadrágomon. Vicces, mert fehér színű, akarva akaratlanul is észreveszi az ember. De a mérgem annyira elnyomta a fizikai kínt, hogy nem is éreztem már semmit. Jobb lesz ha felmegyek a szobámba és ellátom, mielőtt még elfertőződik. Mondjuk ki a fenét érdekelne, rajtam kívül. Hangokat hallottam amint felértem a lépcsőn arra a folyosóra, ahol az én szobám van. De ismerős, ez csakis Paula lehet, senki más.
-... kérlek, segíts! Ezzel Kiminek tennél jót, érted, szívem? - hangzott a finn anyuka szájából. Nem vitás, megint valakit fel akar bérelni, mint Jenszel tette. Nem szólok közbe, hátha valami érdekesebb is kisülhet belőle.
-De, kérem, mégis mit tehetnék én? - kérdezte az ismeretlen hölgy. Kezd foglalkoztatni a dolog. Előkapart valami fruskát, hogy kezdjen ki Kimivel, mélyedjen el a kapcsolatuk, és akkor én már nem kerülhetnék képbe? Oh, milyen agyafúrt vagy, drága Paulám, csahogy ez most nem fog sikerülni.
-Okos és gyönyörű vagy. Csak annyit kéne, mint régen, amikor meghódítottad, emlékszel? Milyen szép idők is voltak. Nem vágyódsz azért kicsit vissza? Ő minden nőben csak téged keres, hát nem érted? - ezt nem hiszem el. Felkereste Kimi korábbi barátnőjét vagy... nem, ő csakis a volt felesége lehet. Hiszen Kiminek rengeteg futó kalandja, vagy rövidebb ideig tartó kapcsolatai voltak, kivéve Jennit. Csak Jenni lehet, nem vitás.
-Komolyan mondja? De hát ennek már vagy 2 éve... - közbevágott Paula, nehogy ellenkezni tudjon a lány. Istenem, még Jennit is belekeveri a dolgainkba. Nem tudok már hova kapni, az emberiség hova süllyedt. Paula miért utálhat engem ennyire, hogy bárkit felhasznál, csakhogy tönkretegye, vagyis már megtette, a boldogságunkat?
-Jaj, kedvesem! Kimi tudott mit csinált ezalatt a 2 év alatt? Magában őrlödött, egyetlen kalandja sem volt, egyetlen barátnője sem, számára csakis te létezel. Ti egymásnak vagytok teremtve. Miért nem esik le ez neked, kiscsillagom? - egy pillanatra odakukucskáltam, és Paula Jenni arcát simogatta, mintha csak a saját gyerekével beszélgetne. Jenni valóban gyönyörű lány, nem hiába finn szépségkirálynő. Én mellette nem rúghatnék labdába, az százas.
-Még meggondolom. - mosolygott Jenni, de valamiért úgy tűnt, hogy kínos neki a szitu. Paula egy percet sem veszteget. Szerintem Ramit kellett volna kinyírnom ahhoz hogy tényleg így viselkedjen velem, akkor totálisan megérteném, de így... Egyáltalán nem. Paula Jenni mondatára csak bólintott egyet, és visszatért a szobájába, mármint Kimiébe. Én meg megragadtam az alkalmat, és feltűntem a tett kínos helyszínén.
-Jenni, igaz? - szóltam hozzá. Ő pedig csak tátotta a száját, közben meglátta a még nagyobbá nőtt vérfoltot a gatyámon, és elkerekítette a szemét. Nem csodálom, elég ijesztő látvány, de nekem ezek után mindenhez van gyomrom.
-El fog fertőzödni, nem gondolod? Ja, igen, én vagyok. Te bizonyára Eszti. - bólintottam egyet, és az irányomat a szobám felé vettem.
-Van egy perced? - szerintem ő is úgy gondolta, hogy itt az ideje tisztázni a helyzetet. Tuti sejti, hogy mindenről tudok. De hogy Paula miért volt olyan biztos benne, hogy nem találok fel a szobámhoz, azt nem tudom, lehet hogy direkt úgy csinálta, hogy Kimivel kelljen foglalkoznom, hogy ő addig nyugodtan tárgyaljon Jennivel.
-Várj, segítek! - bementünk a szobámba, én pedig elestem, mert már nem volt erőm a lábamon állni. Felsegített, és bevitt a mosdóba.
-Kedves tőled... ááááááááááá... de boldogulok! Addig ülj le! - én levettem a nadrágom, és vizes ronggyal törölgettem a sebet. Közepes méretű volt, hála a másik gépnek aminek nekiestem. Ennél sokkal kisebb volt tegnap este.
-Gondolom, hallottál mindent! - látta, hogy kínszenvedés minden, ezért kikapta kezemből a rongyot, és ő mosta le a sebet. Nem hittem volna, azt gondoltam, hogy élvezi, hogy így elbántak velem.
-Köztem és Kimi között már nincs mit elrontani. Paulának hála, valami olyannal etette be őt, ami miatt ellenem fordult. Szóval, csinálj amit jónak látsz! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - fájt, meg csípett nagyon. Közben próbáltam jópofát vágni ahhoz, hogy Kimi volt neje kezeli le a sebemet. Hogy süllyedhettem idáig?
-Paula csak azután lett velem kedves, miután elváltam a fiától. Ugyanezt csinálta, mint most veled, csak az volt a különbség, hogy nagyon megmérgezte a kapcsolatunkat, rengeteget veszekedtünk és a fő ok mindig az anyja volt. Egy idő után elhidegültem tőle, és faképnél hagytam. Most boldog házasságban élek, van egy 4 hónapos lányom, és eszemben sincs visszamenni Kimihez. Ezért mondtam Paulának hogy meggondolom. Lecseréltem minden elérhetőségemet, de megvan még a régi, amin elért Paula. De már ki fogom dobni azt is, hogy végre megszabaduljak tőle. - hát ez most meglepett. Én úgy tudtam, hogy jó viszonyban voltak, és nem volt semmi ellentét. Bár hülyék lesznek a sajtónak kiteregetni a családi szennyest. Én sem tenném.
-De akkor meg miért fogadtad el Paula találkozási kérelmét? - ez mondjuk még nem volt tiszta. Ha boldog feleség és családanya, akkor meg mi értelme volt neki idejönnie. Beleképzelve magamat az ő helyzetébe, talán a félelem, és a múlt lehet rá a válasz.
-Paula hangja nagyon kétségbeesett volt, mintha valami megrázta volna, sírt is, meg hasonlók. Nem tudtam volna neki nemet mondani. A másik ok, hogy később hallottam arról, hogy meglincseltek téged, és Kimi lelépett egy egész napra, akkor elhatároztam, hogy veled is beszélek, szeretnék segíteni valahogy. Kimi nagyon jó ember, és elég szerencsétlen dolog, hogy az anyja nem engedi, hogy boldog legyen azzal akit szeret, vagyis veled. Nekem mindig is úgy tűnt, mintha szerelmes lenne Kimibe, ezért üldözi el az összes lányt a közeléből. Ellentétben Raminál, a menyével mintha legjobb barátnők lennének, ezért mertem erre gondolni. Azért ismerem őt vagyis őket valamennyire. - már kész is volt a kötés. Mint valami hadisérült, úgy néztem ki. De hát erről nem én tehetek. Vagy csak részben. Meglepett Jenni monológja, és inkább jól esett, hogy ő nem ellenünk van hanem mellettünk. Örülök hogy összefutottam vele, mert így legalább többet megtudhatok majd a szülőkről, hogy felfegyverkezzek, ha esetleg szóba elegyednék az anyukával.
-Igazán kedves tőled. Jó tudni, hogy valaki még a világban a mi pártunkat fogja. De én egész egyszerűen nem tudok mit tenni. Nem tudom, miért mérges rám, és nem hajlandó megmondani. Nem hallottam miről beszéltek akkor este. csak egy hatalmas csattanást, és utána rohant el Kimi, mint akit üldöztek. Mikor visszajött csak veszekedtünk, most sem lehetett vele beszélni, főleg mert a bátyja megadta az alaphangulatot. Kezdem úgy érezni, hogy Paulával veszett fejsze szembeszállni, értelmét nem látom, mert nem tudom kideríteni, mit tud ő, amit én nem. - közben felvettem egy másik nadrágot, hogy ne már félpucéran közlekedjek itt a szobában, főleg olyasvalaki előtt, aki segíteni szeretne.
-Szétnéztél már a szobában? - nézett rám mosolyogva, és kérdően. Az volt az első dolgom, de szerintem sejti, hogy már tettem ott egy körutazást.
-Persze. - mosolyogtam nagyokat - Ez volt az első dolgom a mai nap. És csak ezt találtam. - átnyújtottam neki a papírdarabot. Nézett nagy kerek szemekkel a cetlire.
-Most Paula úgyis a tenyeremből eszik. Majd én kifaggatom, rendben?