-Mosolyt! – és megjelent egy fotós az orruk előtt. Lucy azonnal felkapta a szatyrot, és az arca elé tette, mielőtt a fotós elkészítette volna a képet róluk. A lány felállt, és rohanni kezdett. Nem akarta, hogy bekerüljön bármelyik újságba!

-A rohadt életbe! – Kimi lökött egyet a riporteren, aki nagyot esett ennek következtében. – Tudtam, ezt nem hiszem el! – kivette a gépet a kezéből a riadt férfinak, és darabokra törte mérgében. Egy perc nyugalma nincsen. Minden lépését lesik az emberek, megfordulnak utána, hisztis lányok zaklatják, mindig a saját képét kell dedikálnia, és amikor véletlenül nyugalma van, akkor is érzi, hogy a lesifotósok a nyomában vannak. Mint most. Miért kell ezt neki csinálnia? Mi lenne, ha csakúgy azt mondaná, hogy vége? Hogy ennyi volt? Feladja a karrierjét azért, hogy békés, nyugodt, emberi életet éljen. Hogy legyen ideje Jennyre, helyrehozni, amit elrontottak. Csak és kizárólag erre vágyik, semmi másra. Nem érdekli már annyira az autóversenyzés, a világbajnoki cím sem olyan életbe vágó. Igen, ő valójában nem akarja ezt a címet, hanem csak Ron erőlködik nagyon, a főnöke. Mert olyan tévhitben él, hogy valaha is lesz olyan autó a hátsó fertája alatt, amivel szépen ölébe hull a trófea. Ugyanis ő a világhírű száguldó cirkusz nagy reménysége. A Forma 1 „sztárpilótája” a McLaren Mercedes csapatát erősítve. – Elegem van, ennyi volt, emberek, kész, vége! Értitek? – megállt az út közepén, észrevette, hogy mindenki őt bámulja, és nekik szólt be. Utána sietett a gyerekkel együtt a kocsihoz, bepakolta a babakocsit is, meg a gyereket, és száguldott is. Útközben tárcsázta főnöke telefonszámát, a gyerek pedig békésen ült becsatolt övvel az anyós ülésen.

-Szia Kimi! Mondjad! – vette fel a kagylót a híres nevezetes csapatfőnök.

-Szia! Azonnal beszélnünk kell. Nem lehet telefonon. – vágott a közepébe rögtön Kimi.

-Te, tudod, hogy mit kérsz tőlem? Nem vagyok most Svájcban! Sajnálom!

-Kérlek, ne táncolj az idegeimen! Életbe vágó, érted? Nagyon fontos, és halaszthatatlan!

-Mi a frász az, ami ilyen sürgős?

-Megtudod, ha idejössz!

-Oké, de ez volt az utolsó, hogy egy konferenciát elhalasztok a te hisztid miatt! Ajánlom, hogy tényleg fontos legyen!

-Az, hidd el! Mikorra tudsz idejönni?

-2 óra múlva a házadnál leszek. – és letette a telefont. Kimi nem hitte volna, hogy ilyen könnyű lesz ez a döntés. Bezzeg Schumacher még mindig húzza, de ő csak így egyik percről a másikra hozta meg. Az élete volt az autóversenyzés, de ennek most vége. Nem ér ennyit az egész. A nyugalom sokkal fontosabb. Idegeire megy már, hogy meg kell játszania, hogy nem mérges, nem adhatja ki a dühét, a szponzorok előtt fel kell öltenie a bájmosolyt, a nagy embereknek kell eleget tennie, nincs ideje sem magára, sem a családjára. De ennek most véget vet. A gyereket rábízza Ramira, szól a barátjának, hogy nála van, utána hazamegy, és lecsillapodik.

-Szia, hát te? – Ramit már a kertben találta. Jó neki, hogy most kihagy egy évet, és szabin van. Van ideje kertészkedni is. Mi a fene.

-Sürgős dolgom van. Tudnál vigyázni Joe lányára? Kérlek szépen! – és azonnal kiszedte a kocsiból a lánykát, a cuccaival együtt.

-Azok után, amit a házamban műveltél, még én tegyek neked szívességet? – itt célzott Rami a Lucyval való összezörrenésükre. Nem kellett volna akkor jelenetet rendeznie, túl sokat engedett meg magának. Viszont tényleg sokkal lóg Raminak Kimi, hiszen tegnap este nála aludt, mert nem akart Jenny szemébe nézni azok után, hogy vele is csúnyán összekapott. Hihetetlen. Mindenkivel csak üvölt, senkihez nincs egy jó szava sem.

-A főnökömhöz nem állíthatok oda egy gyerekkel, aki még csak nem is az enyém. Segítened kell! – szinte már-már könyörgött a finn versenyző.

-Ahhoz volt merszed, hogy ne aludj a feleségeddel tegnap. Ahhoz meg nincs, hogy egy csecsemővel menj a találkozóra? Hidd el! Az előző húzásod nagy hülyeség volt! – Rami nem akart engedni. Próbált olyan határozottnak feltűnni, mint Kimi. De az öccsét még sosem hagyta cserben. Mindig kihúzta a bajból, mert nem éppen az unalmas, mindennapi emberek közé sorolható. Sokkal inkább a zűrösebbik csoportba tartozhatna.

-Ez két teljesen különböző dolog. Jennynek meg az a dolga, hogy elfogadjon ilyennek, amilyen vagyok! No, akkor vigyázol rá? Joe-t majd megkérem, hogy idejöjjön Sallyért. – berakta a kislányt a babakocsiba, ráakasztotta a cuccait, és már száguldott is tovább az autójával. Kicsit elvetette a sulykot, de tényleg rohannia kell. Rendet kell tennie az otthonában, és Jennyit is értesítenie kell, hogy Ron jön.

-Mi baj, Kimi? – Joe-t, a barátját hívta, aki egy csörgetés után fel is vette.

-Sallyt Ramira bíztam, hozzá menj majd érte! A főnökömmel van rendkívüli találkozóm, és nem állíthattam be egy gyerekkel. – közölte vele az információkat.

-Tudtam, hogy ez lesz belőle. – és Joe levágta a telefont. Kimi nem fogta fel, miért volt így kiakadva. Hiszen nem történt semmi baja a kiscsajnak, jó kezekben van, Rami sokkal gondoskodóbb, mint ő. Azt sem értette, miért rá hagyta Sallyt. Jól tudja, hogy nem ért a kicsikhez, semmi érzéke ehhez, sosem volt még csecsemő a kezében, pelenkát sem cserélt még meg ilyenek. Gyakorlottabbra kellett volna hagynia.

-Jenny! Merre vagy? – lépett be az ajtón Kimi. Nem lakott messze testvérétől, mégis sok időt vett igénybe a hazaút. – Itt ordibálok már fél órája, miért nem szólaltál meg? – megtalálta a kertben, amint a lovas képeit nézegeti.

-Jó volt? – kérdezte Jenny, miközben az asztalra vágta a fotókat. Nagyon mérges volt. Ez látszott rajta.

-Tessék? Jól vagy? – Kimi nem értette neje kérdését. Valami nagyon nem stimmelt, de valahogy nem jut semmi az eszébe.

-Felelj a kérdésemre! – állt fel immáron a székből a feldúlt asszonyka.

-Tudod, hogy gyűlölöm, ha rébuszokban beszélsz!

-A rébusz megfejtése: kinek az ágyában töltötted az éjszakát, szívecském? – a srác sejtette, hogy erre céloz, de nem érti, miért fújja fel ennyire a dolgot, hiszen ha jól emlékszik, még sms-t is írt neki. Bár erre nem esküszik meg.

-A bátyámnál voltam. – válaszolt röviden és tömören Kimi. Ezt is nagyon nem szerette Jennyben. Hogy minden egyes percéről be kell számolnia. Hogy semmit nem hisz el neki. Hogy minden egyes hibáját az orra alá dörgöli. Ez körülbelül másfél éve megy így, és Kimi próbálja megoldani ezt a problémát. Többször beszéltek már erről, de semmi sem változott azóta. Olyan mintha Jenny nem bízna benne.

-Nézd, lehet, hogy nem rendelkezem diplomával, de nem szeretem, ha hülyének nézel! Szóval? Hogy hívják a nőt? Ismerem? Tán a legjobb barátnőm, Jessica? Vagy valamelyik sztriptízbárban szedtél fel valakit részegen? Vagy valamelyik szurkolóval? Egyszer az életben mondj végre igazat! – a nő szinte ordított, és teste remegett a dühtől. Kimi már-már azon gondolkozott, hogy a saját nejével beszél, vagy valami titokzatos lény megszállta, és csak a teste van itt, de a lelke nem.

-Kicsim, ha ennyire érdekel a dolog, derítsd ki! – és elindult a konyha felé, otthagyva nejét.

-A feleséged vagyok. Nem beszélhetsz velem így! Érted? – elővett Kimi a hűtőből egy üveg sört, és pohár nélkül belekortyolt, és csak később vette észre, hogy Jenny is ott van, mert mikor megfordult, véletlenül leöntötte a ruháját.

-Ne haragudj, véletlen volt! Várj, kimos… - lerakta az üveget, de a nő már szinte felrobbant, közben csillogott a szeme, de nem a boldogságtól. El volt keseredve, hova jutottak ők ketten.

-Mondd, miért csinálod ezt? Tönkre akarsz tenni? A bemutatómat is elfelejtetted délelőtt, pedig megígérted, hogy eljössz! – Kimi is kétségbe zuhant. Úgy beszélnek egymással, mintha ellenségek lennének. Állítólag szeretik egymást, 3 éve házasok, és már jó ideje ez megy. Mindketten számon kérik a másikat, minden rossz húzásukat egymás orra alá dörgölik. Ez így nem normális.

-Basszus, tényleg! Mekkora ökör vagyok! Sajnálom, de Joe megkért, hogy vigyázzak Sallyre. Mikor lesz a következő? Arra ígérem, elmegyek. – közben észbe kapott a srác, hogy mekkora balfék. Jenny tényleg említette a lovas bemutatóját, ő pedig a nagy eszével elfelejtette. Ehelyett azzal a csajjal szórakozott, azzal a Lucyval, vagy kivel. Akárhányszor meglátja, felmegy benne a pumpa. Idegesíti nagyon. Miért botlik mindig beléje? És még rá is küldte a médiát. Tuti sokat fizettek neki, de előkeríti a csajt, és nem lesz vele úriember. Ezt megfogadja most rögtön!

-Nem, Kimi. Már a harmadikat hagytad ki, és ugyanezt mondtad. Én mindig elmegyek a futamaidra, egyet sem felejtettem el, te pedig egyszer sem vagy képes eljönni, és megnézni, mire áldozom a szabadidőmet a modellkedésen kívül? Ráadásul most azt próbálod beadni nekem, hogy a bátyádnál voltál. Inkább vallottad volna be.

-Hívd fel Ramit, ha nekem nem hiszel! – nyújtotta kezével a mobilját. De Jenny nem vette el.

-Kimi, azt hiszem, időre van szükségem. Ez így nem mehet tovább. Nem úgy viselkedünk egymással, mint két házaspár. Jobb, ha egy ideig külön vagyunk, és mindketten átgondoljuk ezt az egészet. – Kimi nem hitt a fülének. Hogy mehetnének külön? Hiszen jól megvannak, csak van néha pár összezörrenés, de hol nincsenek? Ebbe nem fog belemenni.

-Jenny, én szeretlek, és ehhez nem kell szétmennünk, hogy tudjam. Veled akarom leélni az életem, mi kell még? – idegességében leverte a sörét is. Szinte remegett. Azt hitte, hogy biztos családi háttere van, és semmi nem fenyegeti. De most nagyot koppant. Mi ütött Jennybe? Csak azért, mert nem hajlandó elhinni, hogy Raminál éjszakázott? Ez még nem ok arra, hogy lelépjen, mert gondolkodnia kell róluk.

-Kölcsönös bizalom. – erre már nem tudott mit felelni a srác. Hagyta, hogy a nő felmenjen az emeletre. Ezek szerint valami baj lehet a kapcsolatukkal, ha Jenny így kikészült. El akar menni gondolkodni. Egyedül kéne lennie ebben a nagy házban. Mikor hazajön, senki nem fogja várni. Még ez is a nyakába zúdult. Úgy érzi, az élete kicsúszott a kezei közül. Mintha nem tudná már irányítani. Nem tudná, mit akar valójában. Lehet, hogy az egész eddigi élete egy hatalmas tévedés volt? Nem, az nem lehet. Hiszen autóversenyzésről álmodozott már kis kora óta. Szereti a családját, imádja Jennyt. Mi kellhet még? Hogy ezt mind-mind viszonozzák. Csakis ez. De ezt Jennytől most nem kapja meg. Nem bízik meg benne, és nem érti, miért nem. Régen voltak durva húzásai, hogy lecsúszott pár feles, és megfogdosott néhány táncos lányt, de semmi nem volt. Most pedig csak egyszerűen csak kiborult, és a bátyjánál aludt, ennyi volt. Ma meg csak Sallyre vigyázott, igaz, hogy Lucy társaságában, de őt ki nem állhatja. Akkor meg mi van most? Darabjaira hull szét.

-Csrrrr! – csengetést hallott. Ezek szerint túl sokat mélázott, mert a főnök már itt is van. És még az ő szemébe is nézzen. Ez nagyon húzós menet lesz. Nem lesz könnyű elfogadtatnia Ronnal, hogy végleg vége, és neki ez már többé nem kell.