Amikor visszamentem a szobánkba, Kate már ott volt. Lehet hogy látszott rajtam hogy kissé feldúlt vagyok, mert elkezdett faggatni:
- Asley! Valami baj van?
- Semmi komoly.
- Ja, persze én meg George Michael barátnője vagyok.
– Felőlem……… Kate, George Michael az buzi!!!!!!!!!!
- Asley!! – ordított rám
- Jól van na. Lementem egyet snowboardozni, találkoztam Kimivel, aztán leültünk beszélgetni, oda jött a barátnője, leribancozott, én meg lecsavartam neki egyet. Kimi most rám haragszik……….. láttál már ilyet?!
- Asley mit vártál? Jó hogy így reagált a dologra.
– Te is mellette állsz? Köszönöm szépen – ezzel kiviharzottam a szobából.

Ezt nem hiszem el, hogy a saját nővérem is az ő pártját fogja. Amikor mérges vagyok, sokszor órákra eltudok tűnni, és olyan marhaságokat csinálok, hogy a legtöbb ember fejre állna tőle. Elmegyek megnézem a Halál lejtőt. Nem érdekel hogy ki mit mond.

*****

- Szia Jim! Nem láttad Asley-t? Már órák hossza keresem mindenhol.
- Nem, reggel láttam utoljára.
- Köszi, szia!

Hol lehet? Nem hiszem el, hogy képes így eltűnni.
– Kimi
- Igen? Ááá szia!
- Hello! Nem láttad Asley –t ? A találkozásotok után feljött aztán elment valahova.
– Óó……. Még ő a mérges? Elmesélte hogy mit csinált? Szegény Emily –t úgy földre teremtette, hogy alig tért magához.
– Jó, jó. Asley ilyen, de azt is tudnod kell, ha felbosszantják, akkor nagyon hülye tud lenni. Nem tudod hogy mégis hova mehetett?
- Neem……… jaj, ne…. Remélem nem a lejtőhöz ment!
- Milyen lejtő?
- Kérdezett tőlem egy lejtőről, és ………
- És, mi, egy lejtő? Csak ennyi?
- Kate, ugye? Az nem csak egy lejtő, az a Halál lejtő. Még képzett deszkások sem mernek rajta lemenni, olyannyira veszélyes.
– Akkor most azonnal vigyél oda, mert tuti ott lesz.
– Rendben, menjünk

Na végre ideértem. Hűha…….. jó meredek. De szeretnék most lemenni rajta, de sötét van. Majd reggel visszajövök, a deszkámmal, és majd meglátjuk hogy tényleg olyan veszélyes –e ahogyan Kimi leírta.

- Asley! Azonnal gyere el a szélétől!!! – ordított rám Kimi
- Mert ha nem, akkor mi lesz? Nyugi, annyira nem vagyok hülye hogy sötétben menjek le rajta, várok vele holnapig. 
- Na azt már nem! – jött oda Kimi, és a karomnál fogva rángatott el.
– Hélo! Állítsd már le magad!
- Asley, bazz, ezt nem csináld többet megértetted? Mégis mit képzeltél? Kimi……. Majd hozd fel a szobába, nekem nincs most olyan idegrendszerem hogy itt maradjak! – ordította le a fejem nővérkém, majd elment
- Vedd le rólam a kezed!!! – és egy lendületes mozdulattal elrántottam Kimi kezét. Pechemre elcsúsztam, és csak a kezemmel kapaszkodtam egy kiálló sziklába.
– Asley, kapaszkodj!! Add a kezed! – nyújtotta Kimi a kezét felém
- De nem tudom, ha elengedem , akkor leesek!
- Nem hagyom hogy leess! Bízz bennem!
- Bízok benned, de haragszok rád!
- Asley most nem érünk rá erről beszélni. Add ide a kezed!!!!!
Nagy nehezen odanyújtottam a kezem. Kimi felhúzott. Hu…. Ez meredek volt. Annyira megijedtem, hogy erősen átöleltem Kimit.
– Oké! Már nincs semmi baj! – nyugtatott meg
- Köszönöm!
- Nincs mit. De még egyszer ne csinálj ilyet.
– Rendben! – lassan felálltunk, és azok a szemek, jaj……… annyira gyönyörűek
- Szeretnék bocsánot kérni, a délutáni eset miatt! – és úgy nézett rám, mint egy kisgyerek, aki nem kapta meg a játékát
- Semmi baj! – mondtam halkan, majd egyre közeledett az ajkunk
- Nem lehet….. – suttogta Kimi – én Emily-vel………
- Tudom, és ne haragudj! – szakítottam félbe
- Nem történt semmi! – de mért suttog még mindig? Annyira édes.
A történetek után visszabattyogtunk a szállásra. Elköszöntünk egymástól, majd bementem a szobába, Kate már húzta a lóbőrt. Másnap én ébredtem korábban, és engesztelésül, Kate kedvenc kajcsiját készítettem el.
– Jó reggelt! – mondtam mosolyogva
- Jó reggelt! Finom illatot érzek. – válaszolt álmosan
- Igen. A kedvenced csináltam. Szeretnék bocsánatot kérni, hogy csak úgy eltűntem. Hülye voltam.
– Na igen. De semmi baj, már hozzászoktam, csak tudod, ez nem London, ahol “biztonságosabban” tudsz dühöngélni. Kint vagyunk a szabadban, és itt azért veszélyesebb.
– Tudom, többet nem csinálok ilyet. Na jól van, én mentem is. Szióka!
- Szia!
Rohantam ki. A nagy rohanásomban belebotlottam Bryan-be.
– Áááá……..nocsak kit látnak szemeim.
– Asley.. szia! -hangzott az “ Úristen most mit tegyek” válasz
- Még jó hogy nem jöttél el. Még jó hogy a barátnődet leszarod, és egy másik csajjal enyelegsz
- Te meg miről beszélsz?
- Ne add az ártatlant. Láttalak téged!
- Ok. Én voltam. És ha már így szóba hoztad………….
- Nem, nem te fogsz velem szakítani, ha nem én veled. Itt és most befejeztünk. Elfelejtem, hogy megcsaltál, és ha akarod barátként válunk el.
- Jó! Akkor barátok? – látszott rajta, hogy ezt a pillanatot már nagyon várta. Egy nagy öleléssel rendbe tudtuk.

Indultam volna kifelé az ajtón, de megláttam Kimit, ahogy egymagában ül a padon.

- Szia! Olyan vagy mint akin átment egy úthenger. Mi baj van?
- Szia! Ááá ……. semmi csak, Emm…
- Összevesztetek?
- Nem. Szakítottam vele. Megláttam egy sráccal csókolózni, és hát ugye, egy szobából jöttek kifele ……….
- Én is most szakítottam a pasimmal. Egy csajszikával jött el ide, amikor nekem azt mondta hogy nincsen kedve eljönni. Hát így jártunk 
- Jahh ……. Nem értem az egészet. Amióta idejöttünk Em nagyon megváltozott. Nem így viselkedett……. – és lehajtotta a fejét
- Bryan az mindig nagy nőcsábász volt, de azt hittem hogy ez nem fog velem megtörténni. – mondtam szomorkásan
- Ez van. .
– Jah… Asley nem megy… –
- Megyünk egyet siklani? – vágtam a szavába
- Menjünk! Én is ezt akartam kérdezni. 
Elindultunk lassan. Nem is szóltunk egymáshoz.