A kis mozgás után visszamentem a szobába. Mi van velem? Szerelmes vagyok? ………… neeem…….. Tegnap este majdnem megcsókoltam…még jó hogy ma nem történt semmi olyan.
- Asley? Itt vagy?
- Igen, pillanat - ki lehet az?
- Szia! – Bryan állt ott előttem
- Szia! Búj be. Mizu? – ez meg mi a fenét akar?
- Csak átjöttem beszélgetni. Tudom, ez nagy bunkóság tőlem, hogy ezek után……… - Ne folytasd! Nem bunkóság, hiszen megállapodtunk abban, hogy barátok maradunk. De megkérdezném hogy mióta vagytok együtt?
- ……. Háát már lassan 3 hónapja…. – 3 hónapja? Nyugi Asley – egy parti bulin ismerkedtünk meg és…
- Oké, bocsi. Figyu most ki kell mennem kiszellőztetni a fejem. Majd dumálunk máskor. – két puszit kapott majd kiterelgettem a szobából, és már indultam is. Elmentem egyet sétálni, most ez kellett a legjobban, majd bementem a panzió halljába. Megiszok egy forrócsokit. Kis bögrével a kezemben, lehuppantam az egyik kanapéra. Egyszer csak mellém ült valaki.
- Szia Asley!
- Szia Kimi!
- Mi baj van? – tuti észrevette hogy elvagyok kenődve
- Semmi, csak az expasim…. feljött beszélgetni, és olyan dolgok derültek ki hogy… mind1
- Megbántott? – kérdezte
- Aham……….. vagyis, nem az hogy megbántott, csak én bíztam benne, ő meg már 3 hónapja csalt.
- 3 hónapja? A kis mocsok.
- De mind1. Asszem ma van a Finnország-Dánia hokimeccs. Nem nézzük meg?
- De. jó ötlet :)
- Sziasztok! – Jött oda Bryan meg a barátnője, akit amikor megláttam meg állt bennem az ütő
- Ti? Együtt? – kérdeztem leesett állal
- Vele? – kérdezte Kimi
- Igen! Valami baj van? De ha jól látom, akkor ti is jól összemelegedtettek!
- Nem vagyunk együtt! – mondtam kicsit idegesen
- Lesz*rom magasról. De te már akkor kikezdtél az expasimmal amikor olyan jót beszélgettek. –mondta Emily , kissé dühösen
- Na idefigyelj……. – és már lendítettem volna a kezem, amikor Bryan megfogta és lerántotta
- Ne csinálj hülyeséget! Mindig is ilyen voltál, csak nem tudom, hogy hogy nem vettem észre. Már régen ott kellett volna hagyjalak a p*csába. –mondta Bryan, lenézően - jó lenne hogyha magadba néznél egy kicsit. Hogy lehet így viselkedni? – ahogy kimondta ezeket a szavakat, annyira rosszul estek, de egyből kapott is tőlem 1-et
- Jobb lesz ha most elmentek! – Kimi is már kicsit mérges volt
- Igen… jobb lesz….. további szép estét! – mondta Bryan gúnyosan
- 3 hónapig csak hülyített. Ezt nem hiszem el. – Kiminek is elég rosszul estek a dolgok
- Hogy mondhatott ilyeneket? – és elkezdtem sírni. Kimihez bújtam. Olyan jó volt most megölelni, Kimi is erősen magához szorított, majd lassan eltolt magától. Egy könnycseppet letörölt és gyengéden megcsókolt.
- Ne haragudj! – pattant fel és elment
- Semmi baj…. – mondtam halkan
A történteken agyalva, mentem a szobám felé, ahol hát…….. Kate meg Chris……… na….. egymásra találtak úgy látszik, vagyis inkább hallatszik. Örülök neki, hogy a nővérem végre boldog, annyi pasi cserben hagyta már. Igen ám, de akkor én most hova menjek? Lemegyek a kanapéra aludni. Így is tettem. Lementem a recepcióra, ahol kértem egy takarót Jimtől. “Megágyaztam” magamnak, és álomra hajtottam a fejem. Reggel korán ébredtem így felmentem a mostmár csendes szobába. :) Meglepődtem, amikor Chris nem volt ott, viszont Kate nagyban reggelizett.
- Szép jó reggelt! – köszöntem neki
- Szióka! Te eddig beszélgettél? –kérdezte vidáman
- Nem Kate! Nem beszélgettem eddig, én kb. hajnali 1.kor feljöttem ide, csak hallottam hogy a szoba most foglalt, és most rettentő fájdalommal jöttem fel a kanapéról! – mondtam neki kissé morcosan.
- Bocsiii
- Semmi……….. csak tudod majd máskor szólj.
- Oksa! Csináltam reggelit, ott van a …………. – és csöngött a telefon
- Hallo! – szóltam bele. Anyu volt az, kihangosítottuk így 5-en beszéltünk egyszerre. Jó volt hallani a hangjukat. Mindent elmeséltünk, apáék is beszámoltak arról, hogy a nagyi a közelbe költözött, és nagyon szépen lett berendezve a háza. Kb. fél óra múlva letettük. Kate elment, én pedig lefeküdtem hogy normálisan kialudjam magam, de ahogy a párnára ért a fejem, csengettek.
- Ki az? – mondtam nyűgösen
- Én vagyok az…. Kimi
- Pillanat – rendbe szedtem magam gyorsan, majd kinyitottam
- Szia!
- Szia! Gyere be!
- Öhm…… nem ….. csak szerettem volna bocsánot kérni, a tegnapi miatt. Nem tudom, hogy miért csináltam.
- Óóó….. hát…… jó, semmi baj nincsen, csak meglepődtem
- Elhiszem…….. én is – mosolyodtunk el mindketten – asszem megzavartalak. Kissé nyomott vagy, nem aludtál jól?
- Hát.. ami azt illeti a kanapén aludtam a hallban. A szoba tudod foglalt volt :), és hát nem vmi kényelmes a kanapé, ha alvásról van szó
- Értem. Akkor hagylak aludni! – és már ment volna ha én nem szólalok meg
- Kimi…. Elmegyünk snowboardozni? Már úgysem tudnék elaludni.
- Öhm……. Aham, menjünk. Hozom a deszkám…….. 5 perc múlva lent a hallban találkozunk
- Oké! – bár nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet…. de hát legyen
2 óra deszkázás után, hullafáradtan mentünk vissza a szállásra. Mondanom se kell, hogy amint bementem a szobámba, azonnal a fürdő felé vettem az irányt. 1 órát ücsörögtem a kádban, át is melegedtem. Kikászálódtam, és amikor a köntöst vettem fel kopogtatás zavart meg. – Ki lehet az ilyenkor? – gondolkodtam, már nincs nyugta az embernek
- Szia! Bocs hogyha megzavartalak, csak azért jöttem hogy ma buli lesz a Eshovarban. Ha gondolod gyere el. Pá
- Szia! – ez volt a köszönés és elköszönés egyben. Egy csinibaba volt az. Életemben nem láttam. Na jó, gondolom Kate is tud róla. Az Eshovar egy kis bár szerűség, a szállóhoz közel. Hangulatos kis hely. Felvettem egy farmer nacit, meg egy fekete felsőt, felfogtam a hajam, egy kis smink és már indultam is. Már majdnem ott voltam, amikor egy őrült belémszáguldott és kis híján felnyársalt.
– Hééé! Vigyázhatnál jobban is – mondtam kissé ingerülten, a térdem úgy fájt, hogy azt hittem ott helyben lepetézek
- Bocs! - még neki áll följebb – majd máskor tegyél fel egy jelzőlámpát
- Te vagy felháborodva, amikor te jöttél belém? Te normális vagy…… sötétben síelni?
- Semmi közöd hozzá hogy mikor síelek és hogy hol. Na pá – és ment tovább, mintha semmi nem történt volna
- Bunkó!! Áááááááá – nem tudok felállni, nagyon fáj a térdem
- Asley! Jól vagy? Gyere beviszlek a kórházba – jött oda Kimi.
- Te meg hogy kerülsz ide?
- Baj hogy jöttem? – hoppá nem így kellett volna fogalmaznom
- Nem, csak …. azt hittem bent vagy az Eshovarban.
- Ó… igen ott voltam, csak kijöttünk a haverokkal hógolyózni – és elvigyorodott :) Hány éves is?
Csendben mentünk a kórházba. Ahogy megérkeztünk, felküldtek a vizsgálóba. Hála semmi bajom azon kívül, hogy a s*ggfej miatt ketté vált a porc a térdemen. Ezt nem hiszem el.
- Na? Mit mondtak? – érdeklődött Kimi
- Ketté vált a porcom. Holnap után jövök mert meg kell műteni. Szerencsére megengedték hogy összepakoljam a cuccomat.
- Az nem jó .. segítek gyere
- Köszi
Az úton felhívtam Kate-et.
- Szia! Mizu?
- Szia! Kórházból jövök, mert egy őrölt síző belémjött
- Mi történt veled? Kivel vagy most?
- A térdemen több db porc van mint kéne… Kimivel vagyok – Kimi ekkor kis mosollyal rám nézett
- Oké, visszamegyek, segítek összepakolni
- Oké! Köszi, szia!
- Szia!
- Jó hogy kint voltál a haverjaiddal. Nem tudom, hogy meddig kellett volna ott fagyoskodnom! – mondtam mosolyogva
- Áááá … semmiség. Este ha ránk jön, mindig fogyatékoskodtunk :DD - itt hatalmasat röhögtünk mindketten. A szobámban már várt Kate. A holmim nagy részét már összepakolta.
- Na halika! Hogy veled mindig történik vmi!! :)
- Szia! Köszi! Na jól van, akkor mehetünk is. Asszem mindent összepakoltunk.
A hallban már várt Kimi, segített a csomagokat bepakolni. Lassan megérkeztünk a kórházba. Ismét itt. Jaj de jó…. :( A recepciónál, megmondták hogy hova kell menjek. Az orvos rendelőjében ültem, de a doki még sehol. 10 perc után, méltóztatott bejönni.
- Jó estét. Dr. Morison vagyok. Én fogom majd megoperálni.
- Nem jó az estém. Mikor lesz a műtét? – tértem a lényegre
- Látom csak a lényeg érdekli! Rendben. A műtét holnap reggel 6-kor lesz. Még előtte elvisszük a szükséges vizsgálatokra.
- Értem. A térdem megfog annyira javulni, hogy megint tudjak snowboardozni?
- Ezt nem lehet előre megmondani. Most el kell mennem. Akkor majd találkozunk holnap. Viszlát!
- Viszlát és köszönöm!
- Na mit mondott? – támadott le Kate
- Csak annyit, hogy holnap 6-kor lesz a műtétem, és hogy előtte még elvégzik a szükséges vizsgálatokat. De arra hogy tudok e majd megint snowboardozni, nem tudott válaszolni. –szomorodtam el
- Most nem ez a legfontosabb, hanem az hogy meggyógyulj, és rendesen tudj járni! – korholt le nővérem. Tovább is folytatta volna, csak felhívták és kiment a folyosóra
- Ne izgulj minden rendben lesz. A lábad jobb lesz mint volt, és csak úgy szántod majd havat. :D - vidított fel Kimi
- Köszi! Ez jól esett! Legyen igazad :)
- Igazam lesz, majd meglátod.