- Jó reggelt! Mennünk kell a vizsgálatokra.
- Aham, jó……. majd egy-két óra múlva jöjjön vissza
- Tessék felkelni! – erre lerángatott az ágyról
Elmentünk, megvizsgáltak. Minden rendben, mehetek a műtűbe. Egy kicsit félek, mert nem jött el senki, hogy itt legyen velem.
- Na Asley! Ne pityeregjen. Semmi gond nem lesz! – nyugtatott meg a doki
- Igen, azt tudom, de senki nem jött el, hogy itt legyen velem. – és még jobban sírtam. Ekkor valaki megfogta a kezem
- Itt vagyok!
- Kimi! – néztem rá könnyes szemekkel
- Kint megvárlak. Itt leszek! – annyira megnyugtatott
- Ha gondolja bejöhet a műtőbe. – kínálta fel a lehetőséget Dr. Morison
- Tényleg bejöhet?
- Persze, ha gondolja
- Gyere be, kérlek.
- Jól van, bemegyek.
Amikor ott feküdtem a műtőasztalon, olyan .. nem is tudom milyen érzés fogott el. Furcsán éreztem magam. Eltakarták a térdemet, hogy ne lássam. Nem mintha láthattam volna, mert pár percen belül elaltattak. Kimi kézét fogtam, és a szemébe néztem amikor elnyomott az álom.
- Szikét! ………………
- Doktor Úr! Megszorította a kezem. Ez normális dolog. – kérdezte Kimi
- Igen. Hiába van elaltatva, valaki egy kis részt érzékel a külvilágból. Semmi baj, nyugodjon meg!
- Oké!
Az 1 órás műtétem után, jó volt megint felébredni. Főleg ha egy gyönyörű szempár néz az emberre. J
- Jó reggelt!
- Szia! Köszönöm hogy itt voltál velem.
- Szívesen. Kate is akart jönni, csak….
- Tudom, beszéltem vele, még a műtét előtt. Csak nem tudtam hogy te itt leszel velem.
- J Tudod amíg műtöttek, én gondolkoztam…. és ha felépülsz, és megint belelendülsz a deszkázásba, akkor benevezhetnénk a páros versenyre.
- Ezt komolyan mondod? Mert én benne vagyok! De én azt hiszem hogy én hozzád képest még túl amatőr vagyok.
- Nem vagy nagyon az… J Egy kis gyakorlás, és egy szinten leszünk, kb. J
- Oké!
Pár napig még benntartottak, hogy minden rendbe legyen. Alig vártam hogy leteljen az utolsó nap és végre hazamehessek. Kate és Kimi is bejött hozzám minden nap.
- Nos Miss McDown? Hogy érzi magát?
- Köszönöm doktor úr. Sokkal jobban.
- A vizsgálatai rendben vannak, de hetente 3-szor járni kell gyógytornára, hogy rendbe jöhessen a térde. Ha hazamegy ne nagyon terhelje, inkább pihenjen. Ne emeljen nehezet. – látott el infókkal
- Rendben. Úgy lesz. – mosolyogtam el magam, közben álltam fel
- A gyógytorna időpontot majd a leletében megtalálja. Hát akkor, viszlát! – köszönt el a doki, és ahogy ő kiment már jött is be Kate
- Szia nővérkém! Annyira hiányoztál! – öleltem meg
- Szia! Hűha, pedig tegnap is itt voltam.
- Nem baj. Készen állok a “hazamenetelre”.
- Értem katona! – és tisztelegtünk egyet, persze utána jót röhögtünk J J
Kis idő múlva már a kocsiban ültünk, úton “hazafelé”. El sem hiszem hogy végre “itthon” vagyok. Kate-nek ügyköd vmit, ezért én úgy döntöttem, hogy felviszem a cuccomat a szobámba. A tatyómat letettem az ágy elé, és az asztalomon észre vettem egy kis borítékot.
Hát ez meg mi? Na nézzük csak. A levélben ez állt: “ Bocs, hogy nem tudtam elmenni eléd, amikor kiengedtek! Este meglátogatlak! Csók Kimi “