|
VI.
2007.07.03. 08:08
Ettem pár falaltot, majd lefeküdtem egy kicsit pihenni.
Rám is fért, mert a kórházban nem nagyon tudtam aludni. Valami „halk” lépkedésekre ébredtem fel. Kimi volt az. Leült az ágyamra és adott egy puszit az arcomra.
- Szia! Nem akartalak felébreszteni.
- Szia! Elhiszem, de tudod olyan voltál mint elefánt a porcelánboltban. J - erre mind ketten elnevettük magunkat. Lassan, de biztosan kikászálódtam az ágyból.
- Asley nem megyünk el moziba?
- Kimi! A lábam… - és mutattam rá – pihentetnem kell
- Tudom, csak vicceltem. De nincsen baj, mert a mozi jött ide. J
- Milyen filmet nézünk? – kíváncsiskodtam
- Majd meglátod. Lehet, hogy már láttad, de én imádom ! – és betette a DVD-t.
Azt hittem, hogy nem hiszek a szememnek. Kimi ugyanis az Oroszlánkirályt tette be.
- Kimi? Ugye ezt nem mondod komolyan? Mert nekem nincsen semmi bajom ezzel a filmmel, mert én is imádom, de mi már kinőttünk ebből a korszakból nem gondolod?
- De igazad van. Viszont ha a haverokkal hógolyózni szoktunk, és a házakra paradicsomot dobálunk, akkor szerintem és még ebben a korszakban vagyok. Te nem így gondolod?
- De igen! J - adtam egy puszit az arcára, átkarolt , és így néztük végig a filmet.
- Éhes vagyok! Te nem? – álltam fel
- Öhm…. de igen, én is megéheztem
Lementünk a konyhára. Egyből a kedvenc shefemhez mentem oda.
– Ááá.. szia Asley! Egy betegnek az ágyban van a helye. Mit kértek enni?
- Hát nem is tudom. Nekem jó lesz: 1 sajtos-majonézes jól megtömött hamburger és 1 fagyikehely. És te mit kérsz Kimi? – néztem rá kíváncsian
- Hu…. Hát én csak egy egyszerű szenyát kérek.
- Milyen filmet néztetek? – fordult oda Kimihez Josh
- Az Oroszlánkirályt. Miért? – nézett értelmetlenül Kimi
- Gondoltam, akkor szokta ezt a menüt kérni. – mosolyodott el Josh
- Értem.
- Na, hogy áll a kajcsi?
- Asley, te hányszor nézted meg itt az Oroszlánkirályt? – kérdezte Kimi
- Öhm……. Josh elmondtad neki? Hát… mindig megnézem amikor itt vagyok. – lesütöttem a szemem, mintha egy kicsit bánnám a dolgot – de imádom, amit mondtam is neked! – és elvigyorogtam magam J
A kaja nem soká készen lett. Leültünk egy asztalhoz, és csendben megvacsiztunk. Kaja után, elálmosodtam, ezért finoman céloztam arra, hogy én felmegyek.
- Maradj még!
- Kimi, én nagyon álmos vagyok. Ne haragudj, de a lábam is fáj, és pihentetnem kell.
- Oké, rendben! Felkísérlek! A jó éjt kívánás után, lefürödtem, és ledőltem aludni. Iszonyú kényelmetlen volt bekötözött lábbal aludni. Már ha tudtam aludni, egyszerűen csak akkor nem fájt a lábam, ha felpockoltam, és úgy forgolódni ki*aszott nehéz. 10-kor arra ébredtem, hogy Kate pakolászik.
- Kate! Mit csinálsz?
- Szia! Pakolok, ahogyan észrevetted. J Ekkora nagy rendetlenséget már nem birok elviselni.
- De Kate, ez az én szobám, nem zavar az az apró tény?
- Nem – mondta nemes egyszerűséggel és pakolt tovább
Na jó, ezt már nem bírtam, ezért végleg felkeltem, felöltöztem nagy nehezen, és lementem kajálni. Az egyik asztalnál helyet foglaltam, és csendben megreggeliztem. Nézelődtem jobbra balra, és megláttam Kimit, amint egy csajjal falják egymást. Ezt nem hiszem el. De mért érzem magam ilyen szarul? Nem bírom elviselni a látványt. Visszamegyek a szobámba. Éppen a lift felé tartottam, amikor valaki befogta a szemem.
- Na ki vagyok? – kérdezte az „idegen” hang
- Nem is tudom. Talán…… Kimi?
- Honnan tudtad?
- Megérzés.
- Nem akarsz… nem is tudom, filmet nézni? – és elkezdett vigyorogni
- Nem bocs! Gyógytornára kell mennem. És mit néztünk volna, a Hófehérkét?
- Most mi bajod van? – kérdezte meglepődve
- Semmi, csak tudod láttalak.
– Mi? – nézett értetlenül rám
- A csajszikával, ott faltátok egymást kinnt. Rémlik?
- És? Ennek zavarnia kéne?
- Óó, dehogy, csak tudod egyszer engem csókolsz, meg ölelsz, máskor meg mást? Na jó, szia! – megfordultam és beszálltam a liftbe. Kimi meg csak állt ott, mint egy darab fa. Átöltöztem és elindultam a tornászhoz. 1 órát kellett ilyen meg olyan feladatokat csinálnom. A végén azt hittem már, hogy elalszom. Amikor visszaértem a szállodába, megint a nyalifali párost pillantottam meg, szerencse, hogy Kimi pont elment. Pechemre a csaj megszólított.
- Áááá… te vagy az az Asley vagy ki? – kérdezte a csaj lenézően
- Igen, mert?
- Hallottam rólad, egyet s mást!
- Kíváncsian hallgatom!
- Majd biztos elmondom neked. Ki vagy te? Csak úgy rámászol más pasijára? – Kimi ekkor jött vissza
- Kimi! Állítsd le a barátnődet! – néztem rá kicsit dühös szemekkel
- Mert? Már megint mi van?
- Semmi drágám, csak belémkötött, mert hogy mi együtt vagyunk. – kezdte a mesét a csajszika. Na ekkor durrant el az agyam.
- Te hallod, hogy mit mondasz? Te szóltál hozzám lenézően.
- Asley, jobb ha most elmész! – mondta nekem Kimi
- Igen, jobb ha elmész, vagy baj lesz. – trónfolt rá a csaj
- Baj? Jól mondod. Baj lesz, ha még egy ilyen megjegyzést célzol az irányomba. - és egy lépést közelebb mentem
- Állítsd le magad! – állt fel Kimi
- Kimi velem jár, jobb lesz ha elfogadod.
- Kérlek! – vetettem egy gúnyos pillantást, majd otthagytam őket. – Jössz még te az én utcámba!! – gondolkodtam magamban.
- Szia Asley!
- Szia Chris! Hogy vagy?
- Jól köszi. És te? Hallottam Kate-től hogy mi történt. Eszméletlen, hogy milyen őrültek mászkálnak itt.
- Jahh, de azért London egy kicsit veszélyesebb. – mosolyodtam el
- Elhiszem. J Kate hol van? Nem láttad?
- Reggel láttam utoljára. Biztos segít Jimnek. Nézd meg bent.
- Oké. Köszi! Szia!
- Szia!
Teltek a napok, és hála már rendbe is jött a térdem. De azért még nem mertem felállni a deszkára, nehogy vmi baj legyen.
Éppen sétáltam ki a szállásról, mikor egy srácba ütköztem.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
