- Bocsi! Nem figyeltem! – kért egyből bocsánatot a srác – Alex vagyok
 - Semmi baj! Asley
 - Nem tudod, hogy hol kell jelentkezni az állásokra, mert én vagyok a másik snowboard oktató
 - Véletlenül tudom. Gyere megmutatom. Amúgy én készülök a versenyre, és még nincsen igazából oktatóm. – Kimihez, tuti nem fogok odamenni
 - Az jó…. akkor majd megmutatod, hogy mit tudsz, és talán elvállallak! – vigyorgott a srác
 - Oh, köszi. Csak tudod, most lett megműtve a térdem, és igaz hogy már sportolhatnék, de nem merek még.
 - Semmi gond. Majd ahogy érzed.
Elkísértem az igazgatóságra. Sikeresen bejelentkezett, majd kimentünk és lassan felálltam a deszkára. A lábam remegett, mint egy nyárfalevél.
 - Nyugi! Nem lesz semmi gond. – fogta meg a vállam Alex
 - Oké! Csak tudod, nem szeretnék megint a műtőben kikötni
 - Elhiszem! Na, én is felállok a deszkára, és szépen lassan elindulunk. Majd máskor meg a kanyarodásokat gyakoroljuk! J - mosolygott rám
 - Köszi, aranyos vagy. J – felállt a hátam mögé, már amennyire tudott, és lassan elindultunk. Kb. egy fél óra után, befejeztük.
 - Akkor majd holnap, ugyanitt? - kérdezte
 - Rendben!
 - Szia!
 - Szia!
Elindultam befelé, amikor odajött hozzám Kimi.
 - Azt hittem, hogy én foglak úgymond tanítani!
 - Én is azt hittem. De tudod….közbe jött pár dolog – és enyhén céloztam az elmúlt napokra
 - Jaj, de csak ezért? Az a csaj nem komoly. Csak egy fellángolás volt. Annak már vége. Ezt nem hiszem el, és különben is nem én kezdtem a bunkóskodást hanem te!
 - Úúgy? Szóval én? Hát nem is tudom. Kezdjük ott, hogy egyik percben azt hiszem hogy velem akarsz lenni, tök jól elvagyunk meg minden, a másik percben meg egy másik csajjal smárolsz. És én is csak egy fellángolás vagyok?
 - Féltékeny vagy? – kérdezte egy kis mosollyal
 - Nem vagyok az.
 - Dede…. Te féltékeny vagy. – egyre jobban mosolygott és közeledett
 - Ki kell hogy ábrándítsalak…. Nem vagyok az
 - Totál belémzúgtál – mondta suttogva az arcomtól kb. 3 cm-re. Ezek a szemek, én mentem elolvadok
 - Nem vagyok szerelmes, ezt itt már el is buktad.
 - Aham…… na ezt majd még megbeszéljük – mondta távolodva
 - Nincs mit megbeszélni! – kiabáltam utána
Ezt nem hiszem el. Hogy feltételezhet ilyet? Még hogy én belezúgtam? Kész vicc. Vagy…….. még sem…annyi szent hogy nem vagyok szerelmes. De ahogy rá tud nézni az emberre…… jaj. Másnap korán keltem, csináltam reggelit, és még mielőtt Kate felkelt volna, már el is indultam a „tanáromhoz”.
 - Jó reggelt!
 - Jó reggelt! Ilyen korán? – kérdezte kissé álmosan Alex
 - Minél előbb, annál jobb! Szeretnék tanulni. …. Kezdhetjük?
 - Aham! Na szóval állj rá a deszkára, kissé guggolt helyzetben.
 - Már bocsi, de minek kell leguggolnom? – értetlenkedtem
 - Azért, mert így jobban tudsz fordulni, de ezt nem kéne magyaráznom neked, hiszen te tudsz már snowboardozni.
 - Oké! Bocsi. Csak akkor jó szót használj, mert nem leguggolni kell hanem a térdet egy kissé berogyasztani.
 - Ha így tudod, akkor csináld meg magadtól! – mondta dühösen
 - Most mi bajod van?
 - Nem szeretem ha kioktatnak! Ennyi! Befejezetem, amúgy is tök igaz volt amit mondott a srác. Szia!
 - Milyen srác? Alex! Alex!  -kiabáltam utána, de hiába. Kis idő múlva Kimi tűnt fel a színen.
 - Ugye nem te tömted tele a fejét mindenféle marhasággal? – löktem egy kicsit rajta
 - Hééé! És ha igen? Csak az igazat mondtam. – erre visszalökött
 - És mit mondtál neki?  - kérdeztem egyre dühösebben
 - Azt, hogy neked már nem kell oktató, mert már mindent tudsz.
 - Te normális vagy? Ezt azért csináltad, hogy te taníthass ugye?
 - És ha igen?
 - És mért akarsz engem tanítani? Rossz volt látni, hogy egy másik sráccal vagyok? – és mentem egyre közelebb hozzá, ő pedig hátrálni kezdett, mire egy fába ütközött
 - Nem, nem volt rossz látni
 - Ja persze. Féltékeny vagy? – hajoltam közel hozzá
 - Één? Ugyan! Mért kérdezel ilyen marhaságokat?
 - Nem is tudom. Tegnap te is marhaságot kérdeztél tőlem. És…… - hirtelen a hangosbemondóra lettünk figyelmesek:
 - Na fiúk lányok figyelem! Úgy látszik, idén sem maradhat el a Halál lejtőn való száguldozás. Nevezni a lejtő előtti kis bódénál, vagy az Eshovar bárban lehet. De csak azok jelentkezzenek akik bíznak magukban, és nem utolsó sorban a deszkájukban.
 - Hűűűűűű! Itt az én időm! Bocsi, de most megyek….. – indultam volna, amikor Kimi megfogta a karom
 - Ne csinálj hülyeséget. Megakarsz halni? Ez nem vicc, nem emlékszel hogy mit mondtam neked a lejtőről.
 - Nézd Kimi! Értékelem az aggodalmaskodásodat, de én indulni fogok. Vagy a te döntéseddel, vagy anélkül!
 - Ezt viszont én nem engedem meg! És nem is fogsz indulni!
 - Mond mit képzelsz te magadról? Mért nem mindegy neked, hogy mit csinálok?  – lettem egyre idegesebb
 - Azért, mert nem akarom hogy bajod essen. – ezen egy kicsit meglepődtem. Egy lépést közelebb mentem, és folytattam
 - És miért nem akarod hogy bajom essen? – mondtam neki kicsit halkabban, az arcához közel
 - Azért…. Azért, mert…. Mert
 - Látod? Nem tudsz válaszolni. Szia! – megfordultam és mentem. Ez egyszerű kérdés volt. Asszem mára elég volt ennyi, veszek egy jó kis fürdőt. Így is tettem. Fél órát áztam benne kb.

****

 - Szia öcskös!
 - Szia Rami!
 - Mért lógatod az orrod?
 - Azért mert egy számomra egyszerű kérdésre nem tudtam válaszolni.
 - No! És mi lenne az? – kérdezősködött Rami
 - Asley indulni akar a lejtőn, és mondtam neki hogy nem akarom hogy baja essen. Erre megkérdezte hogy miért nem…… és nem tudtam rá válaszolni…. Pedig tök egyszerű
 - Mi lett volna a válaszolod? Ugye nem azt akarod mondani, hogy….
 - De igen! Szeretem!