és meglepetésemre mád Kate is fenn volt. - Jó reggelt! - Szia! Hát te? Hogyhogy már fennvagy? -kérdezte Kate meglepetten - Nem tudtam aludni. Kate nem beszélhetnénk egy kicsit, olyan régen beszéltünk már, mindig csak rohanunk, pedig kikapcsolódni jöttünk ide. - ..de igen, tudod engem lefoglal Chris, ami nem baj, csak ….. - Csak mi? Összevesztetek? - Jaj, dehogy. Tudod most Chrisnek elkellett utaznia 1 hétre. Ma hajnalban indult, azért is vagyok fenn már ilyenkor. Csak már hiányzik. És veled mi van? Ha jók a pletykák akkor te meg összejöttél Kimivel? – kérdezte kíváncsian - Öhm…. elcsattant egy csók és semmi több nem lett belőle…. Mert, igaz hogy tök jól elvoltunk, meg minden, csak megláttam egy másik csajjal csókolózni. Összevesztünk, aztán telebeszélte az új snowboard oktató fejet, Alexét, aki engem is oktatott, és otthagyott engem. Kimi csinálta az egészet. Csak nem tudom hogy miért? - Hát szerintem pedig pofon egyszerű. Olyanok vagytok mint az óvodások. Azok is bántják azt aki tetszik nekik. :D - De én nem bántottam őt…….. és nem engedi hogy induljak a lejtőn. És amikor megkérdeztem tőle, hogy miért nem, azt mondta hogy nem akarja hogy bajom essen. De arra hogy miért nem tudott válaszolni. - Micsoda? Nem indulsz te semmilyen lejtőn. Már megint az agyadra ment valami? - Nem, jól érzem magam. És indulni fogok. Téma lezárva - Látom már nem hallgatsz rám. Hát jó……. de ezt anyáéknak is elfogod mondani. - Megörültél? Hagyjuk az egészet Kate. Inkább megyek a hóba. Szia! - becsaptam magam után az ajtót. Hát ez k*rva jó. Itt vagyok 20 éves, és nem dönthetem el Kate, vagy a szüleim nélkül hogy mit szeretnék. Ezt nem hiszem el. - Hoppá! Szia! – mondta egy ismerős hang, akibe belementem a nagy gondolkodásomban - Bocs! Szia! - Nagyon elgondolkoztál! Hogyhogy ilyen hamar fennvagy? -kérdezte Kimi - Felébredtem. Nem tudtam tovább aludni. Most meg itt vagyok. - Értem. Ugye meggondoltad magad a lejtővel kapcsolatban? - Nem éppen. Megyek jelentkezni. - Hogy mi? Te tényleg komolyan gondoltad? – kérdezte Kimi nagy szemekkel - Igen. Mért? Van ellenne valami kifogásod? Nagy csend, csak annyit látok mintha mondani akarna vmit, de nem mondja, csodás. - Akkor elindulok, ha nincsen mondani valód. Szia! Már kb. 3 méterre haladhattam el, amikor meghallottam a nevem. Visszafordultam. - Kérlek ne tedd! - És miért ne? - Azért mert…… mert……… - Ez nem jó érv – azzal sarkon fordultam és indultam volna tovább. – Mert szeretlek! Na itt fagytam le. Hirtelen megálltam, és nem is tudtam mozdulni. Erre vártam, de viszont nem tudom hogy ez helyes lenne e. - Mert szeretlek! – súgta mostmár a fülembe Kimi, miközben átkarolt. - Én is szeretlek téged. – fordultam meg az ölelésében - Akkor ugye nem indulsz? – jaj azok a szemek - Remélem, ezt nem csak azért mondtad, mert azt akarod, hogy ne induljak?!! – néztem rá kérdőn - Nem. Már tegnap is megkellett volna mondanom. - Kimi! Én szeretnék indulni. És…. - Akkor induljunk! - vágott a szavamba. Karon ragadott, majd egyenes a bódé felé vette az irányt. - Köszönöm. Megállítottam és lágyan megcsókoltam. - Nincs mit. Egy kisebb sor állt ott. Mindenkiben van egy kis fölös energia úgy látszik. Kb. 15 perc múlva mi kerültünk sorra. - Jó napot! Szeretnénk jelentkezni a versenyre. - Jó napot! A nevüket kérném. - Kimi? Te is jelentkezel? – mondtam egy kicsit halkabban, mire ő csak rámnézett, mosolygott egyet, majd bediktálta a nevünket. - Itt vannak a rajtszámok, sok szerencsét. A következőt! – mondta a néni kicsit rekedtes hangon - Tessék, te leszel a 0214-es én pedig a 0269-es. - Hogyhogy te is indulsz? Én azt hittem, hogy te nem fogsz…… - odatette az ujját a számhoz - Párban indulunk. – mosolyogva rámnézett, majd megcsókolt.