...lementünk enni. Éppen mentünk volna fel a szobánkba, amikor Jim szólt hogy telefonon keresnek. – Igen tessék? - Szia Asley! - mondta szipogva Kate - Mi történt? - Chris kórházba került, mert egy őrült belérohant a kocsijával. Most itt vagyok a korházba. – Megyek be. Vigyek vmit? - egy jó erős kávé most jól esne. Tudod hogy a korházi kávék milyen rosszak. – Rendben. Mindjárt ott leszek. – Mi történt? -kérdezte Kimi - Chrisnek balesete volt. Bemegyek a korházba. – Megyek én is. – Köszi! Megcsináltam neki az kávét, majd bementünk. A recepción máris irányítottak bennünket tovább. – Szia! – öleltem meg Kate-et – Hogy van? - Enyhe belső vérzése volt, fél órája hozták ki műtőből. Eltört a karja meg kisebb zúzódások vannak rajta. – Mikor lehet hozzá bemenni, nem mondták még? - Hát már voltam bent, csak az orvos kiküldött hogy pihenhessen. Jaj Asley….hogy lehetek ilyen szerencsétlen? - Ne sírj! Na cssssssss – nyugtattam meg nővérkémet - Szia Kate! Jól vagy? – ment oda hozzá Kimi - Szia! Kössz hogy bejöttél. Hát lehetnék jobban is. Nektek nem kéne gyakorolnotok? - De igen. De most az a fontos hogy itt legyek veled! - Asley menj nyugodtan. Mostmár jobban vagyok, hogy bejöttél. – Biztos? - Persze. Menjetek csak! Köszi hogy bejöttetek, ha vmi van telefonálok. Sziasztok! - Rendben! Szia! - Szia Kate! Hazafele csendben voltunk. Majd én törtem meg a csendet. - Szegény Kate……mindig kifogja – mondtam halkan - Ezt mire érted? – azt hittem hogy nem hallotta - Tudod…..volt egy barátja aki ugyanígy járt. De ő nem épült fel. – Sajnálom. De Chris az tuti felfog épülni, kemény gyerek az - Remélem is. – Figyu! Mi lenne, ha ma nem edzenénk? Ránk férne a pihenés, nem? - Kimi! Tegnap este pihentünk eleget. Én meg akarom csinálni, de ha te pihenni akarsz, akkor pihenj. – érkeztünk a panzióhoz – Héééé, jól van nyugi. Csak felvettem. – Bocsi, csak tudod……… én komolyan megakarom csinálni. És veled akarom megcsinálni. Érted? - Értem, és meg is fogjuk csinálni! – magához húzott és gyengéden megcsókolt. A hangosbemondó szakított félbe minket: - Sziasztok! Most kaptuk a hírt, hogy egy oktatónkat baleset érte. Már túl van a nehezén, de még mindig nincs jól. Reméljük hogy rendbe jössz Chris. Mi melletted vagyunk! – Menjünk gyakorolni! Gyere! – húzott magával Kimi Kemény 3 órát edzettünk. Különböző figurákat csináltunk meg a kettős versenyre, ami 1 hónap múlva lesz. – Jesszusom, de kifáradtam. – dobtam egy hátast a hóba – Te akartál gyakorolni! – vigyorgott Kimi, miközben mellém feküdt - Ez igaz, de szerintem nem csak én akarom megnyerni a versenyt. – Úgy érted hogy túlélni! - Mért akarsz minden áron meghalni? - Én nem akarok meghalni. De te mindig elfelejted, hogy a lejtőn való versengés nem egy kupáért megye, hanem azért, hogy túléld! - De én most a versenyről beszélek! Látszik hogy nem figyelsz rám! – vágtam be a durcit - Én figyelek rád kicsim. Csak tudod csak abban az esetben beszélhetsz arról hogy megnyerjük a versenyt, ha a lejtőt túléljük!!! - Nem bírom tovább! - erre egy hatalmas hókupacot csaptam rá az arcára – inkább ne is beszéljünk róla, mert mindig veszekedünk rajta. Este majd találkozunk! Szia! – álltam volna fel, hogyha Kimi nem ránt vissza - Te akartad! - és elkezdett tömni hóval. De persze én se hagytam annyiban a dolgot. Elkezdtünk hócsatázni, össze-vissza hemperegtünk. – Áúúúúúúú! Mi a …….? – kezdtem volna bele a mondókámba, amikor megláttam , hogy egy fának koppant a fejem. – Nagyon fáj? - Igen! Eléggé….. – simogattam a sajgó fejem - Na hadd lássam! – Kimi adott rá egy puszit, majd rövid időn belül megtalálta a számhoz vezető utat. – Mostmár jobb? – mosolygott - Fázok! - Mid fázik? - A szám! – magamhoz húztam és megcsókoltam. Percegik vagy órákig csókolóztunk, amikor arra lettem figyelmes, hogy már tök sötét van. – Ideje lenni bemenni nem? – kérdeztem Kimit - Aham! – de mintha nem is hallotta volna, elkezdte csókolni a nyakam. – Kimi! Tényleg bekéne menni, már tök sötét van. – Jól van! Mindjárt bemegyünk! – és folytatta tovább - Kimi!!! – lelöktem magamról – lécci! - rendben – látszott rajta hogy nem nagyon csípi amit csináltam, de már kezdtem kihűlni. – Majd bent folytatjuk – súgtam a fölébe, mire ő megcsókolt – mondom bent! – toltam el magamtól Az utunk már egyből a szobájába vezetett. - Lekell szaladjak egy percre, Rami hívott! Mindjárt jövök! - Rendben! Na akkor addig én lefürdök egy kád forró vízben. Már épp vettem volna fel a köntösömet, amikor hátulról átölelt valaki - Fölösleges felvenned, úgyis lekerül rólad – súgta a fülembe - Biztos ebben uram? - fordultam meg - Teljesen! – elkezdtünk csókolózni, egyre hevesebben. Lassan lekerültek rólunk a felesleges ruhadarabok, és Kimi ott csókolt ahol csak tudott. A testünk izott a vágytól, kényeztettük egymást, majd egybeforrt a testünk. Csodálatos éjszaka volt. Reggel, amikor felébredtem nem találtam sehol Kimit. Elmentem megfürödni, majd mikor mentem volna le, hirtelen belépett az ajtón. – Jó reggelt! – csókolt meg - Jó reggelt! Hol voltál? - Az meglepetés. Megyünk edzeni? - Aham…..csak még eszek pár falatot. – Oké!