|
XIII.
2007.11.18. 11:48
...már Helsinkiben voltunk. Csodálatos a város este… minden tiszta fény.
- Itt is volnánk!
- Hűűűűűűűű……. Ezt nevezed te kis helynek? Hány emeletes? – ámuldoztam a kocsiból kiszállva
– 5, de a buli mindig csak a 5.-en van …. Tetőterasszal, medencével… de menjünk be
Az ajtónál két nagydarab szekrény állt, de ahogy meglátták Kimit egyből nyitották az ajtót.
– Az igen……. – szálltunk be a liftbe, ahol csak mi ketten voltunk
- Szeretlek! – mondta és megcsókolt
– Én is szeretlek! – az ajtó kinyílt és én tátott szájjal álltam. Rengeted ember volt ott, és nem az a megszokott szórakozóhely volt. Ahova csak néztem mindenhol kanapékat és üvegasztalokat láttam, a sarokban a pulttal no meg persze a DJ sem hiányozhatott. Nagyon jó zene ment, nem volt tucc tucc de nem is melankóliás altató zene ment. Pislogtam kettőt és Kimi már a kezembe is nyomta a martinit jéggel.
– oh…kössz, ez a hely nagyon hely.
– Reméltem hogy tetszik, gyere menjünk táncolni. - húzott magával
Jól kitáncoltuk magunkat, majd kb. olyan hajnali 3 fele visszamentünk a panzióba. Kiminél „aludtam”. Reggel amikor felkeltem, eszembe jutott hogy Kate ma utazik vissza. Gyors felöltöztem és átmentem a szobánkba.
– Jó reggelt! – köszönt két korty kávé között
– Jó reggelt! Felkészültél, hogy a ma az egész napodat velem fogod tölteni?
- Sajnálom hugi, nem így terveztem, de a gépem 2 óra múlva indul….
– Micsoda? Nem úgy volt, hogy csak délután mész? Hogyhogy most indulsz? – kérdeztem nagy szemekkel
– De igen úgy volt…… csak tudod Chris is már vár, és este kaptam egy telefont, hogy a új munka van…. Szóval….
– Értem! Na mind1 akkor ezt az 1 órát töltsük együtt…..
Ez az 1 óra nagyon hamar elment, segítettem bepakolni, bár már a nagy részét összecsomagolta. Kikísértem a reptérre, aztán mint akin átment egy úthenger mentem vissza a panzióba.
– Mi baj édes? – jött oda Kimi
– Kate most ment haza. Menjünk egy kicsit ki, már hiányzik a hó
– Rendben, míg te oda voltál bemondták, hogy szombaton lesz a lejtős megmérettetés!
– Nagyszerű, akkor annál inkább menjünk. Bár oda szerencse is kell, nem csak tudás…..
– No igen. De sikerülni fog én tudom – karolt át.
Adtam neki egy csókot, aztán mentünk is egy kicsit siklani. 2 óra múlva, útba ejtettem a kutyamegőrzőt.
– Szia Tapika! Na gyere kicsim….. – tettem rá a pórázt
Visszamentem a szobámba, megettem Tapit, és elmentem fürdeni. Kimi is mindjárt itt lesz, egy filmmel. Remélem nem fog üres kazit áthozni :D
| |