...„ Én ott bántalak, ahol a legjobban fáj! A helyedben megnézném a kutyádat!” - Tappancs! – kiáltottam és elkezdtem rohanni az állatmegőrző felé – Neeeeeeeeeeee.. – kezdtem el sírni hangosan - Asley, sajnálom! Gyere menjünk be! – emelt fel a földről Kimi - Hogy tehet vki ilyet? - álltam föl lassan - Gyere! – húzott Kimi - Nem! Addig nem amíg nem temetjük el! – mentem a szerszámoshoz és megfogtam egy ásót. Egy fenyőfa mellett ástam neki egy gödröt, amit kibéleltem fenyőágakkal, majd belettem Tappancs élettelen testét. A sírra tobozokat tettem, meg egy fenyő ágat, virág híján. - Most már mehetünk – kullogtam szomorúan Ahogy felértem a szobába, elkezdtem megint sírni. Befeküdtem az ágyba, s Kimi szorosan magához ölelt. Egy kis idő múlva el is aludtam. Reggel kisírt szemekkel ébredtem. Fájt a fejem, a szemem, ezért be is vettem egy fájdalomcsillapítót. Felöltöztem, majd a konyhában csináltam magamnak kávét és egy pirítós kíséretében elfogyasztottam. - Jó reggelt! – köszönt Kimi álmos fejjel - Szia! – köszöntem halkan – öltözz fel, utána megyünk ez kicsit edzeni - Asley! – guggolt le mellém – nem szeretnél inkább pihenni egy kicsit? - Nem. Túl kell tennem magam rajta, igaz hogy nehéz lesz, de sikerülni fog. És mennünk kell, hiszen holnap verseny! - Ahogy érzed. Akkor sietek. – állt föl és adott egy puszit a homlokomra - Rendben. Nem bírtam tovább egy helyben ülni és várni Kimit, aki már vagy 10 perce készülődik. Felkaptam a cuccomat és kimentem a sírhoz. Elkezdtem pityeregni, mikor hátulról két kéz ölelését éreztem. - Gyere menjünk! – húzott fel Kimi Kb. 4 órát gyakoroltunk, mikor pihenés képen leültünk egy padra. Csendben ültünk, majd én törtem meg: - Kimi! Ugye sikerülni fog? – néztem rá könnyes szemekkel - Sikerülni fog! – ölelt át - Akkor jó, mert nem akarlak téged is elveszíteni - Nem fogsz! – felemelte a fejem és gyengéden megcsókolt - Megint egy szép napra ébredtünk! A versenyzők remélem már készülődnek, hiszen holnap van a megmérettetés a lejtőn! Úúúú micsoda nap lesz! Aki jelentkezett az legyen holnap reggel 9-kor a lejtő melletti kisbódénál! További szép napot! Császtok Hallottuk a hangos bemondóban a srácot. Holnap 9-kor minden eldől… - Hahóóóó! Kicsim itt vagy? – zökkentett ki gondolatmenetemből Kimi - Mi? Jah, persze, figyelek - Nem jössz vmit enni? Nagyon kajás vagyok - Nem vagyok éhes, menj nyugodtan, mindjárt megyek utánad. – adtam neki egy puszit - Rendben Amikor Kimi elment, eldöntöttem, hogy sétálok egyet a fák között. Olyan gyönyörű a táj. Leültem az egyik sziklaszirtre és néztem le a mélybe. Milyen aprók a házak és a kocsik. Eszembe jutott, amikor Kate-tel kiskorunkban mindig kiültünk a Falpa Mia hegy szikláira és onnan bámészkodtunk lefele. - Szia Jim! - Szia Kimi! Mit adathatok? Asley jobban van? - Hát…. Megvan, majd túlteszi magát rajta. Egy szendvicset kérek…pulykásat meg egy teát - Mindjárt adom Mikor megettem, kimentem Asleyhez, bár azt mondta, hogy mindjárt jön utánam. - Asley? Asley? - nem hiszem el, hogy megint eltűnt - Szia! Bocsi, de nem láttatok egy kb. ilyen magas barna hajú lányt akin fekete fehér sícucc van? - De…….egy jó fél órája láttam hogy a sziklaszirt felé sétált. Hátha még ott van - Köszi! Sziasztok! - Asley! Gyere beljebb! Hallod? Éhes lettem, enni kéne vmit, de olyan szép ez a hely, hogy nem bírom itt hagyni. - Asley! Gyere beljebb! Hallod? – hallottam meg Kimi hangját - Nyugi! Nem fogok leesni! – néztem hátra - Azt mondtad hogy mindjárt jössz! Erre tessék, én halálra aggódom magam, hogy hova tűntél megint, te meg itt üldögélsz halál nyugodtan a sziklaszirten! Mond te normális vagy? – kiabált velem - Igen, normális vagyok! Egyedül akartam lenni, bocsáss meg! – kiabáltam már én is miközben felálltam - Most meg hova mész? – ordibált utánam - Enni! – ordítottam vissza Ezt nem hiszem el! Miért kell rám mindig mindenkinek ennyire vigyáznia? Mindenki kislánynak néz…. – beszéltem magamban, mikor a szállóba értem - Szia Jim! Egy nagy adag sült krumplit kérek, és egy nagy adag sajtos hambit. - Szia! Máris hozom! Látom ideges vagy, nyugi – tette a vállamra a kezét - oké, megpróbálok lenyugodni! – erőltettem egy kis mosolyt az arcomra Miközben vártam, az egyik kiszolgáló srác hozta a telefont hogy engem keresnek. - Igen? - Szia hugi! Mi van veled? - Szia Kate! Semmi különös! Megvagyok. És te és Chris? - Mi is jól vagyunk! Kimi? - Nem tudom. Az előbb összevesztünk… - mondtam unottan - Majd kibékültök! – bíztatott nővérkém - Jah. NA jól van, majd még beszélünk, nekem mennem kell, mert kihozták a kajám. Puszilom Christ és téged is szia! - Puszi szia! Farkas éhes vagyok. Leültem az egyik asztalhoz és épp a hokit néztem , mikor láttam, hogy vki leül mellém. - Elnézést, de szeretné…. - Sajnálom, hogy kiabáltam veled! – mondta megbánón Kimi - Tudod, már hozzászoktam. De most szeretnék egyedül lenni, ha nem baj és gondolkozni. Majd holnap reggel 9-kor találkozunk! Szia! – álltam fel az asztaltól - Asley! Ne csináld már! Kérlek! – Mondta Kimi, miközben ,megfogta a kezem - Engedj el kérlek! Nem akarok veled most is veszekedni! - húztam ki a kezem - Miért vagy ilyen makacs? – emelte fel a hangját - Hagyjál békén! – mentem fel a szobámba Vettem egy nagy fürdőt és már éppen készültem volna lefeküdni, mikor Kimi berontott a szobába. - Nem zavar, hogy aludni készültem? – akadtam ki - Nem! Mi a fene bajod van? Már bocsánatot kértem! – jött közelebb - Igen, tudom! Most meg ha nem haragszol… - tuszkoltam volna kifelé - Nem megyek sehova! - csukta be mögötte az ajtót és bezárta - Kimi menj ki! Egyedül akarok lenni! – már a sírás kerülgetett az idegtől - Nem megyek! Ne küldj el! Kérlek! Veled akarok lenni. – jött közelebb és megölelt - Neeee! - toltam volna el, de magához szorított mégjobban - Asley! Fejezd be a hisztit! - Menj ki! – és elkezdtem ütni a mellkasát, immáron sírva - Asley! – mondta halkan, mire sírva megöleltem - ne haragudj! - Nincs semmi baj! Gyere alaudjunk. – mentünk az agyhoz Szorosan hozzábújtam és sikerült megnyugodnom. Nehezen, de sikerült elaludnom.