Nem tudtam tovább aludni. Kimi még nagyban horpasztott, addig felöltöztem és csináltam reggelit. 7-kor aztán Kimi is felébredt. - Jó reggelt! - Szia! Csináltam reggelit, csüccs le – mondtam vidáman - Jó kedved van úgy látom – mondta miközben elkezdett enni - Hát ja. Sajnálom ami tegnap volt, csak tudod a versenyek mindig kiborítanak egy picit. De most már minden rendben és harcra kész vagyok. Ha megetted akkor majd öltözz fel, és gyere a hallba. Én lemegyek, mert még beszélnem kell Kate-tel. – hadartam el gyorsam, majd kimentem a szobából - Rendben – pislogott Kimi, hogy mi ütött belém Miközben battyogtam lefele, azon gondolkoztam, hogy mi lesz a verseny vége. Vajon túléljük vagy nem? - Szia Asley! – köszönt Jim - Szió! Felhívnám Kate-tet ha nem ba! - Nem dehogy, tessék –adta ide a telót - Köszi! Kb. a 4. csörgésre felvette - Szia! Azt hittem már nem is veszed fel. Tegnap nem tudtunk beszélni, ezért gondoltam felhívlak még a versenyt előtt. Esetleg ha odavesznék, akkor halld utoljára a hangom, de ne félj, mert még sokáig foglak boldogítani. Mi van veletek? Olyan szótlan vagy! –hadartam ismét - Szia! Látom fel vagy pörögve, mert nem is hagytál szóhoz jutni. Ilyen hülyeséget meg ne is mondjál, hogy utoljára hallom a hangod. Amúgy jól vagyunk, Chris-sel majd mindjárt indulunk anyáékhoz. Üzensz nekik vmit? - Jah, puszilom őket és szeretem őket. De ha lehet a versenyt ne mond nekik jó? - Jaj Asley…. Oké, befogom, de ha vége lesz elkell mondanod nekik! - Jó elmondom, ha vége, most le kel tennem, mert jön a partnerem. Szia! - Kicsoda? Szakítottál Kimivel? – ezt már a búgó telefonnak mondta Kiminek még most is elég álmos feje volt, de majd a frisslevegő biztos felébreszti. - Sziasztok emberek! A verseny fél óra múlva kezdődik, úgyhogy lehet a rajthoz állni lassan. Néhány fontos infó: 5-ösével fogtok indulni, akik párban indulnak azok természetesen 1 embernek számítanak. A lejtő végéhez tettünk néhány kötelet, ha vki esetleg lezuhanna, még megtudjon kapaszkodni. Mivel lesiklásról van szó, ezért TILOS tönymörögni és lépésről lépésre haladni a lejtőn. A lejtő 2 oldalán mentő csapatok vannak, ha vmi baj adódna, és egy mentőhelikopter is körözni fog a verseny alatt. Sok szerencsét mindenkinek! – hangzott a bemond srác hangja - Gyere menjünk! Szeretnék a legelső sorból indulni, hogy minél hamarabb túl legyünk rajta – tördelte a kezét Kimi - Ideges vagy? Nézd nem muszáj velem jönnöd, és ezt komolyan gondolom. Ha nem akarsz akkor ne gyere, nem fogok haragudni rád! – simogattam meg az arcát - Dehogy nem! Megyek és kész! – állt meg előttem katonásan - Akkor meg idegesíts, mert én is az leszek! Szeretlek! – mondtam majd megcsókoltam Lassan elindultunk a tömeggel a rajthoz. - Hát mint ne mondjak, tudtam én hogy sok őrült ember van, de azért ennyit még nem láttam, aki az életét felteszi. – gondolkoztam magamban - Akkor úgy látom az első sor már készen is van! Hát akkor……..3…2…1… RAAAJT . Óóó nem, az egyik versenyző megbotlott egy sziklában, juj ez biztos hogy fájt….a többi 4 még épségben száguldozik lefelé…de nem sokáig hiszen az egyik versenyző léce belegabalyodik a mellette lévőébe….neeeeeeee…már van 2 halottja a versenynek. Nyugodjatok békében. - Szegények… - mindenki síri csöndben nézte az óriáskivetítőt és hallgatta a közvetítést. - Hát 3-an szerencsésen visszaértek. Álljon fel a következő sor. - Gyere! – húztam oda Kimit a rajthoz - Minden rendben lesz! – szorította meg a kezem és adott egy gyors csókot. - Na….srácok…megvan az első párunk is… hajrá gyerekek… és 3…2…1…Indulhat a banzáj Egész végig Kimi mellett voltam. Már közeledett a szakadék, de nem tudtam lassítani. - Asley lassíts már! – hallotta, ahogy Kimi ordít - De nem tudok! – kiabáltam vissza – túl gyorsan megyek Ebben a pillanatban véget ért alattam a talaj, és csak szálltam….még épp megtudtam kapaszkodni a kötélben, amikor vki megfogta a kezem. - Végre szemtől-szembe - Maga hogy kerül ide? – ismertem föl a fenyegetőt a hangjáról - Mondtam, hogy gondolkozzál…de látod látod, nem hallgattál rám… milyen itt a semmibe lógni? Hm? - Maga elmebeteg barom! Eresszen el! – ordítottam rá, Kimi hol vagy? - Az nem lenen szerencsés döntés rád nézve… - és ránézett a kezemre, amit csak ő tartott – ha nem bánod a kötelet levágtam – és elkezdett vigyorogni - Mit ártottam én magának? - Nem szeretted a fiam! Emlékszel még rá? Tomra! - Maga az apja? – sápadtam le – Tomnak már van barátnője, mért zaklat engem - Mert én azt szerettem volna, ha te leszel a barátnője…. - Azonnal engedje el! – jelent meg Kimi a háta mögött - Kimi menj el innen! - Jobban tenné, igaza van Asleynek! - Eressze el! – jött közelebb - Kimi ne! Ő fog engem….nincsen kötél – mondtam neki elcsukló hangon - Asley….- nézett rám Kimi könnyes szemekkel - Menj el! Kérlek! – sírva mondtam – nem akarom hogy bajod legyen – s elfordítottam a fejem, amikor megláttam egy kötelet. A szabad kezemmel lecsatoltam a deszkát a lábamról, majd a kötelet a lábam köré csavartam. Még szerencse, hogy mindig függeszkedtem gyerekkoromban és a tesi órán is ezt játszottuk. - Szeretlek! - Asley ne………… - Kislány, ne tedd – mondta az ürge, aki eddig bámészkodott a tájban De már nem vártam meg, hogy mit mondanak, elengedtem magam, és a férfi annyira meglepődött hogy elengedte a kezem, majd a mélybe zuhant. Ott csüngtem és közben kiabáltam - Asley! – jött oda Kimi - Segíts lécci, mert már nem sokáig bírom – nyújtottam a kezem Jó 10 perc után sikerült feljutnom. Amikor felnéztem, mindenki ott állt és éjjeneztek. - Ne hagyj itt soha… - ölelt magához szorosan Kimi - Nem foglak! – mondtam sírva – soha – majd megcsókoltam - A rendőrség is jött már le. Ezt a komát már keresték többször is, de soha nem tudták elkapni. Gyere menjünk föl! - Rendben – elindultunk, majd hirtelen megálltam – a többiek visszaértek? - Igen. Mindenki! Már csak mi hiányoztunk!