, kifáradtam rendesen. A versenynek nemsokára vége lett, szerencsére, nem lett több halott. Visszamentünk a szobába és egyből megrohamoztam a fürdőt. - Asley hol vagy? - A kádban - Na szép… és nekem nem is akartál szólni? – ült be a kád másik végébe - Bocsika – adtam neki egy csókot , majd nekidőltem Áztunk vagy egy óra hosszát, már kezdtünk bealudni, amikor felriadtunk arra, hogy vki beront az ajtón. - Jaj……..azt hittem már hogy vmi baj van! – láttuk meg Ramit idegesen - Rami! Drága bátyám…KIMENNÉL? – mondta az utolsó szót hangosabban. 2 perc múlva hallottuk is, hogy elment - Nyugi Kimi! Csak aggódott. Amúgy se látszik semmi, mert tele van az egész kád habbal - Milyen könnyen fogod fel – állt fel mögülem, és kiszállt - Most mi a fene bajod van? – kérdeztem idegesen - Hogy mi bajom van? Az hogy a bátyám, csak úgy bejön, te meg itt vagy anyaszült meztelen a kádban. Ez a bajom! – tekerte be magát egy törcsibe - Csak aggódott. És amúgy is, 1. tele volt habbal a kád, 2. látott már ilyet szerintem, 3. nem vagyok szégyenlős. – szálltam ki közben, és a köntösbe bújva kimentem a konyhába meginni egy pohár üdítőt, majd mentem felöltözni - Az hogy ő már látott ilyet, nem hat meg, mert téged ne lásson így. Az meg hogy nem vagy szégyenlős, nem nagyon érdekel. – öltözött fel Míg ezeket mondta, teljes harcidíszbe vágtam magam. - Tudod mit? Jobb lett volna, ha nem fogom meg azt a qrva kötelet. – fogtam magam és nőiesen bevágva magam mögött az ajtót, angolosan távoztam. - Asley!!!!!!!! - kiabált utánam, de hiába Utálom, hogy mindig ilyen kis apróságokon veszünk össze. Megértem hogy félt, meg hogy megakar óvni, de azért ne vigyük túlzásba a dolgokat. Leültem egy padra és csak gondolkoztam. Arról, hogy mik történtek velem, és arra jutottam, hogy visszamegyek Angliába. Igen… visszafogok menni. Kis idő múlva visszamentem. Kimi épp egy hoki meccset nézett. Amikor észrevette, hogy ott vagyok, azonnal kikapcsolta. Meg is lepődtem picit. - Remélem nem gondoltad komolyan, amit a jó előbb mondtál? – nézett a szemembe - Félig-meddig igen. Mindig ilyen kis apróságokon veszekszünk. Elegem van már ebből. Hétfőn visszamegyek Angliába. Ezt már végleg eldöntöttem. – azzal kimentem a konyhába - Asley! Ezt nem mondhatod komolyan… - és gyengéden magafelé fordított - …ugye nem mondod komolyan? - De igen. Tudod, nem jó ez így. Hiába szeretjük egymást, ha mindig összebalhézunk, és mindig kibékülünk az igaz, de egyre sűrűbben veszekszünk. Ma túléltem ezt az egészet, túléltük, pedig én nem voltam benne biztos hogy életben maradok. Azt képzeltem, hogy majd együtt eltöltjük az időt, örülünk egymásnak, erre egy apró kis semmiségen vitatkozunk. - Szerintem nem apró.. - Látod, te is máshogy fogod fel, meg én is. – vágtam a szavába - Amikor azt mondtad, hogy nem vagy szégyenlős azt hogy értetted, ha nem lett volna hab, akkor is ezt mondtad volna? – kérdezte kicsit dühösen - Igen. Tudod és 15-18 éves koromig bandáztam. Én voltam az egyedüli lány a csapatban. A srácok olyanok voltak nekem mint a testvéreim, és ők se tekintettek rám máshogy. Volt amikor, csak poénból kimentünk egy nudista strandra, és nem volt semmi belőle. Amikor megszúrtak 17 évesen a mellem alatt, a srácok állították el a vérzést…. - Mi az hogy megszúrtak, a sebet nem láttam!? – vágott a szavamba Kimi - Megszúrtak igen. A sebet pedig azért nem látod, mert teljesen begyógyult a műtét után. De nem is ez a fontos. Alig tudsz rólam vmit, és én se tudok sokkal többet rólad. - Akkor beszéljük meg a dolgokat. Nem mindenre a menekülés megoldás. - Nem gondolod, hogy egy kicsit késő megbeszélni a dolgokat. – kérdeztem tőle nyugodtan - Nem! – mondta határozottan – Ki volt az a Tom? - Egy srác. – ezzel el is intéztem és kanyarodtam a szoba felé, de megfogta a kezem Kimi és visszarántott - Bolond vagy? Ez fáj ember! – löktem rajta egy nagyot - Látod, nem is akarsz beszélgetni! – lett ideges – kérdeztem vmit, te meg elintézed egy szóval - Ha elmondanám, nem akarnál beszélgetni. – mondtam az arcába - Óóó…vagy úgy…..akkor most már egyre kíváncsibb lettem. Hallani akarom! - Erről még senkinek sem beszéltem. És ha megakarsz ismerni, nem a legnagyobb titkommal fogom kezdeni a mondókámat. Asszem be is fejeztük a beszélgetést. Jó éjszakát. – hagytam egyedül. - De én még nem fejeztem be. – szorított magához - Engedj el! - Nem, amíg nem beszélgetünk! - Te akartad! – azzal a mozdulattal lefejeltem – ha vmit nem akarok, akkor nem is fogom. Ne gyere utánam, nem szeretnék veled verekedni. - Bass.za meg. Mért nem? – fogta a fejét - Mit mért nem? - értetlenkedtem - Verekedni? - Azért mert szeretlek! Így talán nem fog annyira fájni… - nyomtam a fejére egy kis jeget - Sajnálom… - vágott szomorú arcot - Mit? - Ezt az egészet. A mai nap egy kicsit sok volt, ezért vagyok ingerültebb. Nem ismerjük egymást igazad van. Ettől függetlenül, szeretném ha maradnál. Szeretlek, még így is, hogy lefejeltél elég durván. – jelent meg egy kis mosoly az a arcán Amikor ezeket mondta, akaratlanul is bekönnyezett a szemem. Nem bírtam tovább adtam neki egy csókot, majd gyors felpattantam és mentem az ajtó felé, de még visszafordultam. - Lent alszom a kanapén. Gondolkozzunk egy kicsit mindketten és kérlek ne gyere utánam. Jó éjt! - Jó éjt! – mondta Kimi a becsukódó ajtónak