Szeretem és nem kellett volna bántanom. Fel kell hívjam a nővéremet. - Szia! - Jaj Asley! Szia! Olyan jó hallani a hangod. Kimivel is minden rendben? - Jah, jól volt egy darabig. Csak veszekedtünk, és eldurvult a helyzet. – mondtam nyugodtan - Mi az hogy eldurvult? – lepődött meg - Hát ……. Lefejeltem. De nem akartam, csak kérdezett vmit, és nem válaszoltam rá, aztán magához rántott, én meg hát…de nem akartam – válaszoltam bűnbánón - Mire nem válaszoltál neki? - Tom. - Tom? De hát honnan tud róla? Mért nem mondod el neki? Szeret téged és te is őt! - Hát amikor elindultunk a lejtőn…. – és elmeséltem neki az egészet - Jesszusom! Még jó hogy nem történt nagyobb baj! De akkor is beszélnetek kéne. - Tudom, de majd holnap, most a kanapén alszom. Ki kell tisztuljon a fejem. És még Ramival is beszélnem kell, szegényt nagyon megbántotta. - Rendben. Jaj….anyuék kitalálták, hogy holnap menjünk el Mary nénihez. Hiába mondtam neki, hogy engem nem nagyon bír az öreglány, de hát….nekik nem lehet nemet mondani. - Hát igen, talán a tavalyi ottlétünk óta, nem nagyon szeret minket. Talán nem kellett volna a macskáját beletekerni az karácsonyfa izzóba és utána az ajtóra akasztani… - tört ki belőlem a nevetés - Igen….de akkor is az a rühes dög belepiszkított a cipőmbe. És amúgy is, milyen név az egy 300 kg-os macskának, hogy Kincsőke? – mondta a végén már nevetve - Ez igaz – nevettem – de légy erős, és Chris-t készítsd fel. Megyek alukálni! Szia, puszilom anyuékat. - Oké, vigyázz magadra, és beszélj Kimivel! Szia puszi! Jaj nekem…kimegyek egy kicsit levegőzni. Majd holnap beszélek Ramival is, de nem is nekem kéne, hanem Kiminek, hisz még is csak ő bántotta meg, nem én. Miután, kicsit sétálgattam, visszamentem az „ágyamhoz” és eltettem magam holnapra. Reggel mikor felébredtem, felmentem a szobába. Látom Kimi még mindig alszik, addig én csinálok egy kis reggelit. Mire kész lettem, fel is ébredt. - Szia! – köszönt halkan - Jó reggelt! Csináltam kaját, gyere egyél. – válaszoltam - Oké, köszi – mintha egy kicsit visszahúzódó lenne, mondjuk én is ilyen lennék, ha lefejelne az akit szeretek. Miután megette, elmosogattam, majd leültem az ágyra. Kis idő múlva Kimi is csatlakozott. - Fáj? – kérdeztem a puplira mutatva - Hát……eléggé, mondjuk nem annyira mint tegnap – végre egy kis mosoly - sajnálom, csak tudod, nem szeretem, ha erőszakosak velem - Nem voltam erőszakos. Sosem lennék az, csak tudod tegnap feszült voltam a verseny miatt, és azért is mert majdnem elvesztettelek, aztán meg Rami…. - Ne folytasd. A tegnapira visszatérve, tényleg nem akartam, csak tudod ez érzékeny pont az életemben, és erről csak a nővérem tud. Tegnap beszéltem vele, azt mondta hogy mondjam el neked. – tördeltem a kezem - Csak akkor, ha beszélni akarsz róla. – fogta meg a kezem - Szeretnék! – és jobban hozzá fordultam – amint említettem én benne voltam egy bandában, és Tom is bandatag volt. Egyszer csináltunk egy hülyeséget, és az ottani banda tagjaival…...hát verekedtünk. Leütöttek és elvittek. Tom követett minket…egy régi raktár épületbe vittek, ahol kikötöztek és otthagytak. Tom megvárta, amíg elmennek, majd kiszabadított. Onnan fogva, úgymond elkezdtünk járni, csak hogy ő többet akart. Akkor még csak 16 voltam, és nem voltam kész rá, meg nem is szerettem volna még. A többit szerintem sejted, hogy mi volt. – a történet végét már könnyes szemmel mondtam – ezért nem szeretem, ha valaki erősen megfog, és látom a szemeiben a düh-t. Nem bírom elviselni, és olyankor elvesztem a fejem. Amikor megtörtént a dolog, egy hét múlva megláttam az utcán. Neki mentem, amiért 3 hónap felfüggesztettet kaptam. - Sajnálom…és azt is, hogy így viselkedtem. De a koma szavait nem értettem. – ölelt át Kimi - Azt azért mondta, hogy a fia, Tom szeret engem, mert igaz is volt. A történtek ellenére, belémszeretett. És az apja nem tudta elviselni, hogy én nem tudok vele együtt lenni. Állítólag a drogokhoz is hozzányúlt, meg öngyilkos akart lenni. Persze ezért megint én voltam a hibás. - A rendőrségnek nem szóltatok, amikor történt a dolog? – kérdezte - Nem. Azt hogy mért nem, azt nem tudom, nem mertem szólni, amikor meg már elmondtam Kate-nek, akkor már meg nem tudtam volna bizonyítani, hogy mi is történt. Ezért annyiban maradt. - Értem. Öhm…ne is beszéljünk többet róla, látom hogy megviselt. – simogatta meg az arcom Kimi – szeretném ha itt maradnál! – nézett mélyen a szemembe - Köszönöm! Én is szeretnék itt maradni. Viszont akkor kell vállalnom vmit munkát. De mielőtt hozzálátnék a kereséshez, szeretném, ha beszélnél Ramival. Tudod, nagyon megbántottad, pedig ő csak aggódott. - Igen. Beszelek vele. Szeretlek! – mondta, majd lágyan megcsókolt - Én is szeretlek téged – mondtam mikor elváltak ajkaink Ezután Kimi elment beszélni a testvérével, én meg egy kicsit lefeküdtem aludni, mert a kanapé az még mindig alkalmatlan az alvásra. Jól esett, hogy elmondtam neki. Rövidesen elnyomott az álom, csak arra keltem fel, amikor Kimi betakart és adott egy puszit. - Mennyi az idő? – kérdeztem kómásan - Fél 3. De aludj nyugodtan, én is ledőlök egy kicsit. Ramival megbeszéltük a dolgokat és minden rendben van. – majd átkarolt és elaludtunk.