Jó sokat aludtam, igaz a kanapé meg az egész tegnapi nap nagy hatással volt rám. Felkeltem és lementem a halba. - Szia Jim! Hogy vagy? – kérdeztem még álmosan - Szia Asley! Jól köszönöm. Kérsz egy kávét, mert úgy nézel ki mint aki most kelt fel. – és már öntötte is - Igen köszi, és tényleg most keltem fel. – kortyoltam bele - El is hiszem, hogy a tegnapi nap kimerített. Kate hogy van? - Tegnap beszéltem bele, jól vannak. Chris is jól van. Mikor is lesz a verseny? – érdeklődtem - Január 6-án. Mért? - Öhm…nem semmi, csak elfelejtettem – mosolyogtam Kávézásomat Kimi szakította félbe amikor lerohant a lépcsőn, mint egy őrült és egyből a pulthoz sietett. - Szia Jim! Nem láttad Asley-t? Amikor felkeltem már nem volt sehol. Remélem nem csinál semmi hülyeséget – aggódott tovább. Csak mosolyogni tudtam, annyira édes volt. - Kimi szerintem kérdezd meg tőle – mutatott felém - Hali! Nem akartalak felkelteni és a cetli íráshoz meg lusta voltam. Ne haragudj! – sütöttem le a szemem - Jaj semmi baj! De máskor ne légy lusta. Azt hittem, hogy valami hülyeséget csinálsz. – ölelt át - Azt csinálok most is – néztem rá komolyan - MI? – kérdezte meglepődve – Most is? - Igen. Tudod a túlzott kávéfogyasztás nem jó a szervezetnek. – mondtam teljes komolysággal - Nagyon vicces! – mosolygott Kimi - Tudom. De egyben igaz is. – válaszoltam mosolyogva Miután megittam a szervezetrombolómat visszamentünk a szobába. Megnéztünk egy filmet majd ettünk. Lehetett kb. 8 óra, amikor Kimi megszólalt - Nem megyünk el az Eshovarba? - Mért is ne. Úgy sem tudok aludni – azzal elkezdtem készülődni - Oké, akkor ezt megbeszéltünk – és már ő is öltözött Kb. egy fél óra múlva már indultunk is. Szinte az egész helységtele volt. Meglepődtem mert sosem szoktak ennyien lenni, kivéve ha valami nagy ünnep van. - Jós sokan vannak. – lepődött meg Kimi is - Jah…lehet valami ünnep van, vagy nagyobb buli, amiről mi nem tudunk – s közben mentünk a pulthoz - Sziasztok! Mit adhatok? – kérdezte Bill a csapos - Szia Bill! Nekem egy vodkásnarancs lesz és te Kimi? - Én…öhhmmmmmmm…hát… - vakarta a fejét - Oké….neki is ugyanez lesz – adtam le a rendelést – mi a baj? Mindig szoktad tudni hogy mit akarsz inni, most meg elgondolkoztál! Van valami? – érdeklődtem - Nem nincs semmi, csak nem is tudom, most a gondolkodáshoz túl fáradt vagyok - Kimi, akkor menjünk vissza, ha fáradt vagy, mondjuk te mondtad hogy jöjjünk ide, nem értelek… - simogattam meg az arcát - Nem úgy vagyok fáradt, testileg, hanem agyilag. – bizonygatta igazát - Ahham…oké. Oh....nézd csak itt az italunk. Egészségünkre! – koccintottunk. Nem tetszik ez nekem, még hogy agyilag fáradt. Amióta idejöttünk a pulthoz mindig elkalandozik. Nem csodálom, táncos lányok a toppon. Csodás. De mióta érdeklik Kimit az ilyen lányok? - Kicsim, most egy kicsit elmegyek jó – megsem várva válaszom, már le is lépett - Oké – mondtam magamnak, hát persze. Menj csak el, jól elleszek. Megittam a poharam tartalmát, fizettem, majd utánamentem. Bent nem volt sehol, ezért kimentem körbenézni - Kimi, én még mindig szeretlek! Kérlek hagyd ott Asleyt, hidd el nem bánnád meg – és elkezdte simogatnia az arcát - Nézd Emily én szeretem Asleyt, és nem én léptem félre, hanem te. Úgyhogy hagyj engem békén! - tolta el magától Ezt nem hiszem el…….forr bennem a méreg. Áááá - Szia Emily! Nem láttad Kimit erre? Kijött a bárból és nem találom! – néztem rá mosolyogva - Nem Asley! Sajnálom. Én is őt keresem, mert tudod amikor összevesztetek, nálam volt…szeretném visszaadni neki a boxert. – vigyorgott a képembe - Ohh….tényleg? Hallottam mindent, a jó előbb. - mosolyogtam Erre már nem tudott válaszolni, látszott rajta hogy most igazán meglepődött. Sarkon fordult és elment. Én meg Kimi után mentem. Elment a Halál lejtőhöz. Ott ült egymagában…tudom hogy van vmi baja, de mért nem mondja el. - Szia! - ültem le mellé - Szia! Hát te? – nézett rám nagy szemekkel - Öhm….utánad jöttem. Kimi mi a bajod? Emily? Vagy esetleg én? - Asley, Emily meg én köztem már nincs semmi. Nem érdekel. Csak tudod, gondolkoztam… - Kettőnkről igaz? Amikor összevesztünk igaz? Erről van szó… - halkult el a hangom - Igen! És… - És szakítani akarsz igaz? Mert ha ingen, akkor mond meg nyugodtan, nem fogok rád haragudni! - vágtam a szavába - Nem, dehogyis! Csak annyi, hogy… - Hogy már nem úgy szeretsz mint régen? – ismét közbevágtam. - Nem! – és már a kezét a számra is tette, amikor meglátta hogy nyitnám ki újra – csak annyi az egész, hogy most gondolkoztam el kettőnkről és…mindjárt itt a karácsony, és nem tudom, hogy mit szólnál hozzá, ha elmennénk a szüleimhez? De ha nem akarod akkor nem megyünk, csak egy ötlet volt. – vette el a kezét - Csak ennyi? Kimi ne nézz madárnak…ezért nem gondolkozik ennyit egy ember…a pultnál láttam, hogy a táncos csajokat nézted, nem tudtam hogy érdekelnek – néztem rá - Igazából, amikor ránéztem a lányokra, akkor tudatosult bennem, hogy téged szeretlek, mert már nem is érdekelnek más lányok, mert te vagy nekem a legfontosabb. Amúgy meg, ezen kívül tényleg a közös karácsonyon gondolkodtam, hogy hol lehetne a legjobb. - Annyira szeretlek! – csókoltam meg