Reggel úgy ébredtem, mint akit fejbe vágtak. Semmi kedvem nincs a mai naphoz. Pláne nem Amandával. Kimivel akarok lenni. Csak vele. Miért pont most kell Amandának jönnie. :-S Kár ezen gondolkodnom, úgysem változtathatok a dolgokon, kivéve ha elutaznék valahová, de ezt nem tehetem meg, sajnos. Irány a fürdő, és elkell készülnöm. Fürdés után a telefonért nyúltam, és Alexet hívtam. Remélem nem dolgozik.

-Szia Alex!

-Szia! Rég beszéltünk. Mi újság?

-Semmi különös, azon kívül, hogy a szeretett Amanda ma érkezik.

-Tessék?????? Amanda? Ide? Ma? –örülök, hogy nem csak én reagálok így :-D

-Igen, 3-kor érkezik a gépe, és arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem elébe. Gondolom lesz egy rakás csomagja.

-Okés, anyánál fog aludni?

-Nem, sajnos én élvezhetem a társaságát.

-Szegénykém –ezt kuncogva mondta, látom mennyire megviseli a dolog. :-)

-Akkor gyere ½ 3-ra. Rendben? Jah, és szólj Apple-nek is, remélem ő is díjazni fogja a dolgot.

-Okés, szia.

Gyorsan takarítok egy kicsit, főleg a szobámat, ugyanis tuti elfoglalja az ágyam, nekem meg a kanapé marad :’( Anyuval is meg kell még beszélnem, hogy mikor lehetne nagycsaládi vacsit tartani. Tanulni is kéne :-S Jujj de sok dolgom van.

Végre megérkezett Alex.

-Indulhatunk?

-Igen, csak veszem a kabátom. –gyorsan felöltöztem, és már indultunk is. Az autóban Alex törte meg a csendet:

-Láttam a magazint. Jól mutattok :-D

-Igen? Köszi :-) Nem mindenki gondolja így.

-Kicsoda? Miért?

-Csak Mrs. Roberts oktatott ki, de látod mennyire izgat –ezen mindketten jót nevettünk, mert Alex is ismeri hallomásból, már amennyit én meséltem róla. –És hogy sikerültek a tesztek?

-Egyenlőre úgy néz ki jól, bár még pár adatra szükségünk van.

-Ennek örülök :-) Taposs bele!

-Mi van?

-Ott száll le a gép –mutattam jobbra, ugyanis látni lehet a le- és felszálló gépeket. És ez nagyon is landolni akart. Mi meg még nem vagyunk ott. Amanda tuti óriási hisztit le fog vágni, már kiskorában is mindenért hisztizett. :-S Kb. 10 perc múlva értünk oda, és egy kisebb hangzavar fogadott minket Amanda körül. Miért is ne, most is valami zűrbe keveredett.

-Mi történt? –fordultam Amanda felé.

-Ez a nem normális ember –mutatott az ellenőr felé- bele akar nézni a kézitáskámba!! –szinte ordította.

-És mi a probléma? Mutasd meg neki! –néztem értetlenül rá.

-Azt már nem! –csattant föl. –intézd el, hogy hagy mehessek végre.

Alex csak szótlanul nézte, ahogy kiveszem Amanda kezéből a táskát, és tartalmát az ellenőrző pultra borítom. Mindketten elsápadtunk, amikor Amanda táskájának oldalzsebéből egy titokzatos kis tasak került elő, benne fehér porral.

-Most velem kell jönnie! –közölte ellentmondást nem tűrő hangon az ellenőr, majd mindannyiunkat  egy belső iroda felé vezetett. Már tudtam mi következik ebből, így odafordultam Alexhez, és a fülébe súgtam:

-Ne gyere be, csak ártanál magadnak, inkább hívj egy ügyvédet. –Alex értetlenül nézett rám. –Ne gyere be, -ismételtem mégegyszer- a Mercinél nem örülnének, ha bajba kerülnél. Rendben? Én elintézem, okés?

-Rendben, kösz, sietek. –Azzal elviharzott, én pedig gyorsan Amanda és az ellenőr után mentem. Az irodában leültették, minden cuccát kipakolták, megmotozták. Még 2 kis „csomagocska” került elő. Azonnal hívták a rendőrséget, ami meglehetősen hamar ki is ért, és a szemem láttára tuszkolták be a kocsiba, én meg csak álltam, és azon csodálkoztam, hogy hogy változhatott meg ennyire Amanda. Mi történhetett, ami miatt ide jutott?  Ekkor hirtelen Apple parkolt le mellettem.

-Ugorj be, megyünk a rendőrségre.

-Alex hívott?

-Igen, mondta, hogy elküldted, jól tetted.

-Remélem. Amandával most mi lesz?

-Kihallgatják, és majd utána eldől. Nem sok jót jósolhatok neki. De majd meglátjuk.

Megérkeztünk a rendőrségre. Kicsit eltévedtünk az épületben, de végül megtaláltuk az irodát, de sajnos nem mehettünk be. Bevallom őszintén, féltem Amandát. Akármennyire utálom, na jó ez erős, szóval nem kedvelem, azért aggódom érte. Fel-alá járkáltunk a folyosón, közben a rendőrök is jöttek-mentek. Az egész délutánt ott töltöttük, vártuk, hogy mit mondanak.  Végül megjelent a kihallgató tiszt, és közölte, hogy Amandát benntartják. Kitöltetik vele a papírok, meg a többi ilyenkor szokásos dolgot.  Minket meg hazaküldtek. Apple hazavitt, majd elment anyuhoz, hogy neki is elmondja az eseményeket. Legnagyobb meglepetésemre, Kimi ült az ajtóban. Azonnal felpattant, amint meglátott. Szótlanul dugtam a zárba a kulcsot, és mentünk be a lakásba. Letettem az asztalra a cuccom, és szorosan átöleltem Kimit.

-Semmi baj, itt vagyok. –súgta a fülembe miközben a hátamat simogatta.

-Annyira jó, hogy most itt vagy –mondtam halkan. Örültem hogy nem vagyok most egyedül. Igazából nem is értem, hogy miért visel meg ez annyira, hiszen nem vagyok oda Amandáért, de szörnyű volt látni, ahogy elkísérik, ő pedig szinte figyelembe sem veszi őket, annak ellenére, hogy a reptéren milyen patáliát csapott.

-Gyere, feküdj le, aludnod kéne.

-Ne menj el –kérleltem –maradj itt.

-Rendben, maradok. –bekísért a szobába, -jó éjt –és egy puszit nyomott a homlokomra. Megvárta, míg elalszok, ami bevallom, nem nagyon sikerült.  Kavarogtak a gondolatok a fejemben. Miután sikerült elaludnom, Kimi óvatosan kiment a nappaliba, és megágyazott magának a kanapén, majd Sunny társaságában elaludt.