Telefon csörgése ébreszt. 2:30-at mutat az óra! Te jó ég! Ilyenkor ki az a lökött, aki telefonál. Gyorsan megkeresem a köntösöm, és igyekszem ki a nappaliba halkan, nehogy felébresszem Kimit. Olyan édesen alszik. J Bár mondjuk nem tudom, hogy hogy nem ébred fel a telefonra. Na mindegy. Hoppá! Nem is az enyém csörög. A Kimié. Nézzük ki az! Ha fontos, akkor felébresztem, ha nem, akkor nem. A kijelzőn találjátok ki, hogy kinek a neve virított. Jessicáé. Hát persze. Miért is ne! Elvégre hajnali fél háromkor kell telefonálni. Legszívesebben felvettem volna és jól beolvastam volna, de akkor Kimi azt hinné, hogy egy hisztis, féltékeny liba vagyok. És ez nem igaz, legalábbis most a hisztis része nem. Fogtam a telefont, és szépen visszamentem a szobába, és felébresztettem Kimit.

-Mi az? –nézett rám álmosan.

-Telefonod van.

-De ki az aki ilyenkor hív? –némán átadtam a telefont, és kimentem a konyhába. Elővettem egy bögrét, majd teát főztem. A gondolataim folyton Kimi és Jessica körül jártak. Miért hívja fel még az éjszaka közepén is? A teám készen van, és ők még mindig beszélnek. Nyugi Halie, nyugi! Azzal nem érsz el semmit, ha hagyod hogy megszálljon a zöldszemű szörny, és előadsz egy féltékenységi jelentet. Csak magatoknak ártanál vele. Inkább fogtam a teám, és leültem a kanapéra. Végre kijött Kimi is.

-Nem is tudom, mit mondjak. Ne haragudj, de nem gondoltam hogy fel fog hívni.

-Semmi baj, nem kell semmit sem mondanod –pedig szívesen hallanám, hogy mi volt az a fontos dolog, ami nem várhatott volna reggelig.

-Csak azért hívott fel, hogy elmondja, hogy még midig szeret.

-Értem. –nem tudtam, hogy mit kellene válaszolnom. Végül is nem Kimi tehet róla, hogy felhívta. –gyere, menjünk aludni, és felejtsük el a hívást.

-Hogy csinálod ezt?

-Mit? Általában lefekszem, becsukom a szeme, és egy idő után magamtól elalszom J

-Nem erre gondoltam. Más már ilyenkor balhézott volna.

-Miért tenném? Nem tehetsz róla, hogy felhívott, miért balhéznék, de most már tényleg aludjunk, mert álmost leszek reggel, és nem akarsz morcosan látni ugye? Olyankor elviselhetetlen tudok leni ;-)

-Ezt nem hagyhatom, irány aludni.

Reggel friss kávé illatára ébredtem. Hogy lehet, hogy mindig ő ébred korábban? Na mindegy. Végül is el lehet viselni, ha egy kicsit kényeztetik az embert, nem ;-)

-Isteni illatokat érzek.

-Isteni reggeli az én isteni barátnőmnek.

-Ezt nem hagyhatom jutalom nélkül –és forrón megcsókoltam.

-Tudod mi jutott az eszembe?

-Nem, de remélem megosztod velem J

-Mit szólnál hozzá, ha elmennénk Finnországba? Bemutatnálak a szüleimnek.

Huh, ez egy kicsit gyorsan jött. De végül is, miért ne! Ő is ismeri már anyut, Applet és Alexet is.

-Rendben!

-Komolyan? Azt hittem hogy nemet fogsz mondani.

-Komolyan. És mikor akarsz menni?

-Mit szólnál a holnaputánhoz?

-Rendben, de akkor még el kell mennem vásárolni. Azt hiszem szükségem lesz néhány meleg holmira.

-Azt jól teszed, mert igen csak fáznál. De én most megyek lezuhanyzom, ha nem baj.

-Nem persze, én addig megkeresem a bőröndömet.

A bőrönd megvolt, már csak a ruhák hiányoznak belőle. Felhívom a csajokat, remélem ráérnek holnap. Először Vikit hívtam:

-Szia, itt Halie.

-Szia! De rég beszéltünk! Mizu?

-Arra gondoltam, hogy holnap tarthatnánk egy csajos napot vásárlással egybekötve. Na?

-Szuper! Szólok Ritának is. Találkozzunk 8-kor a plázában!

-Rendben ott leszek! Szia! - Ez szuper! Végre egy jót dumcsizunk.

Kimivel az egész napot pihenéssel töltöttük. Teljes nyugalomban, végre nem zavart minket senki és semmi. Csak egymással voltunk elfoglalva. Nyugodtan megállapíthatom, hogy Kimivel minden perc csodás J Az éjszakát sajnos már nem tölthettük együtt, mert másnap korán be kellett mennie, ezért maradtam egy filmnél, persze Sunnyval az ölemben, majd én is korán lefeküdtem.

Másnap korán kidobott az ágy, így bőven volt időm elkészülni. A csajok pontosan érkeztek, így nem kellett sokat várnom. Nagyon örültünk, hogy végre megint együtt tölthetünk egy napot.

-Nos, melyik üzlet az első célpont? –kérdezte csillogó szemekkel Rita, ugyanis imád vásárolni Vikivel egyetemben ;-)

-Meleg cuccokat kellene beszereznem, de rátok bízom magam!

Széles vigyor jelent meg mindkettejük arcán, ami egy kis félelemre ad okot, ismerve őket.

-Előre látom a sorsom, az egész napot próbafülkékben fogom tölteni, igaz?

-Igen –vágta rá gyorsan Viki

-Amíg men nem találjuk a megfelelő ruhákat –egészítette ki gyorsan Rita.

Majd nevetve indultunk az első boltba. Három pulcsit próbáltam fel, de a csajok mindet megvétózták. Így jöhetett a következő, majd a következő, egészen addig amíg meg nem találtuk a tökéletes boltot, ahol mindent sikerült beszereznem. Utána beültünk egy cukrászdába, meghívtam a csajokat egy sütire. A süti mellett természetesen megbeszéltük a pasis dolgainkat. Majdnem az egész napot a plázában töltöttük. Délutánra már csak a csomagolás maradt, meg persze anyunak telefonálni, hogy hova megyek. Gyorsan bepakoltam, remélem nem hagyok itthon semmit, majd fogtam a telót és hívtam anyut.

-Szia!

-Szia! Mi újság?

-Csak szólni szerettem volna, hogy ne keressetek a héten, mert elmegyünk Finnországba. Kimi szeretne bemutatni a szüleinek.

-Nem lesz ez egy kicsit gyors?

-Szerintem nem, bár nekem is ez volt az első gondolatom, de ti is ismeritek őt.

-Ez igaz. És ki fog addig Sunnyra vigyázni?

-Tulajdonképpen rád gondoltam.

-És mikor indultok?

-Holnap.

-Már holnap??

-Aham, akkor nem baj, ha ma átviszem Sunnyt?

-Nem, persze, itthon vagyok.

-Rendben, akkor indulok.

Sunnyt gyorsan beleraktam a ketrecbe, és már indultam is.

Félúton jutott eszembe, hogy a kajáját nem raktam össze, na mindegy, már nem fordulok vissza.

Anyu és Sunny azonnal megtalálta a közös hangot J Én meg gyorsan elbúcsúztam, nem szeretek búcsúzkodni. Anyu persze ellátott a szokásos, vigyázz magadra, mindened megvan? Telefonálj ha megérkeztetek stb. dolgokkal és már mentem is haza. Szeretném magam kipihenni a holnapi nap előtt. Így csak egy forró fürdőt vettem, és már mentem is aludni.