Csak álltam Paula előtt, és nem tudtam, hogy mit mondjak. Mert ha elkezdek ellenkezni, akkor még azt hiszi, hogy tényleg Ramira bukok, ha meg nem, akkor meg azért hiheti azt. Na szép kis helyzet mondhatom.

-Nagyon sajnálom….

-Gyere, menjünk vissza enni –szakított félbe Paula, de az arckifejezése nem hagyott nyugodni. Olyan furcsa volt.

-Minden rendben kicsim? –kérdezte Kimi amint visszaültem.

-Igen, csak nem nagyon akart kijönni a folt. –mi mást tehettem volna, hazudtam. Nem vagyok olyan, aki ebéd közben kitálal mindent. Zavarban éreztem magam, amikor megfogta a kezem. Ebéd után felajánlottam a segítségemet az asztal leszedésénél, de sajnos elutasító választ kaptam, pedig reméltem, hogy legalább a konyhában el tudnám mondani, hogy mi történt. De ezek szerint, erre nem lesz lehetőségem. Kimi is észrevette, hogy valami nincs rendben, mert kérdőn nézett rám, amire nem tudtam, hogy hogy reagáljak. Így hát semmit nem tettem.

-Köszönöm a varázslatos ebédet, de nekem sajnos mennem kell –szólal meg imádott Melissa. Elbúcsúzott a szülőktől és tőlünk, ill. csak Kimitől, majd Ramihoz lépett, és enyhén szólva forrón megcsókolta. Szerintem ha nem lett volna itt senki, akkor letépte volna Ramiról az összes ruhát. –Szia édes! –majd távozott.

-Elnézést, de nekem most telefonálnom kell. –mondtam gyorsan, és elindultam az emeletre. Matti pedig a feleségének sietett segíteni a konyhában, így Kimi és Rami egyedül maradtak.

-Szerinted mi történt a lányok között a fürdőben? –kérdezte Rami öccsétől.

-Fogalmam sincs, de mindjárt megtudom. –azzal utánam indult.

Nekem persze nem kellett telefonálnom, csak muszáj egy kicsit egyedül lennem, hogy eldöntsem, hogy most mi legyen. Kimi lépett be a szobába, hangtalanul mögém lépett és átölt.

-Mi bánt kicsim? Mi történt Melissával?

-Semmi különös, nincs semmi baj. –a további kérdésektől megmentett a telefonom csörgése. Kiszabadítottam magam Kimi karjaiból, és felvettem.

-Szia Hugi!

-Szia! Hallom Finnországban vagytok! Mesélj! Mi újság? –időközben Kimi magamra hagyott, hogy nyugodtan telefonáljak. Tudta, hogy neki el fogom mondani, hogy mi bánt, mert neki szemmel láthatólag nem akartam.

-Katasztrófa!!! –nem vettem észre, hogy az ajtóban Paula áll, mert én még mindig az ablakon bámultam kifelé. –A szülei nagyon kedvesek, csak volt egy kis összetűzésem Kimi bátyjának a barátnőjével, miután sikerült leenem magam. Kimentem a mosdóba, erre utánam jön, és közli velem, hogy Kimi az övé lesz, és hamarabb elszedi mint ahogy én észre venném, aztán meg nyakonönött egy pohár vízzel.

-Erre te? Ne mond hogy hagytad magad!

-Fogtam és kisétáltam, nem állok le egy ilyennel vitatkozni, csak az volt a gáz, hogy amikor kimentem, szembe találtam magam Kimi mamájával, Melissa meg úgy állította be az egészet, mintha én akarnám elszedni tőle Ramit. Na ezek után képzelheted hogy érzem magam.

-Szegénykém! Hát most nem irigyellek.

-Otthon mi a helyzet?

-Kyle megkérte a kezem!

-Hugi!!!!!!! És ezt csak így mondod??? Gratu!!! Sok boldogságot!!!

-Köszi, de most mennem kell. Szió, puszi!

-Szia! Puszilom anyuékat! –letettem, és amikor megfordultam, magam előtt láttam Kimi mamáját.

-Ne haragudj, nem akartam hallgatózni, csak éppen erre jártam, és…

-Semmi baj. Csak a húgom volt.

-Ne haragudj, hogy nem hittem neked, csak tudod, sokan a pénzére utaznak, nem őt szeretik, hanem a pilótát.

-Tudom. Valószínűleg Melissa is. De én szeretem Kimit. Nem a pénzét, nem azt, hogy pilóta, hanem azt a szőke, vidám, édes pasit, akit megismertem benne.

-Gyere, hagy öleljelek meg! –és megöleltük egymást! Annyira jól esett. Úgy érzem, elfogadott!!!

-Köszönöm! Ez annyira jól esik!

-Na gyere, menjünk le! A fiúk már biztos hiányolnak! –nagy kő esett le azért a szívemről. És ezt valószínűleg Kimi is észre vette. Leültem mellé, de azt nem sejtettem, hogy mi készül éppen.

-Srácok, beszélnünk kell –szólalt meg Paula- Melissáról.

-Miért mi a baj?- érdeklődött kicsit nyugtalanul Rami, én meg kérdőn néztem Paulára. Úgy látszik meg akarja osztani velük a mi kis nézeteltérésünket.

-Melissa nem hozzád való!

-Ezt talán hagy döntsem el én, nem gondoljátok?

-Nekiesett Halie-nek a fürdőben, mert Kimire fáj a foga, aztán amikor meglátott, akkor pedig előállt azzal a mesével, hogy Halie-nek te tetszel! Én meg sajnos bedőltem neki.

-És honnan tudod, hogy nem Halie hazudik?! –Rami egyre idegesebb lett. Hogy én hazudok??? Azért álljon meg a menet!

-Halie nem szokott hazudni! –védett meg rögtön Kimi. Na tessék, máris egy szép kis veszekedés kerekedett ebből a beszélgetésből. Csodás!

-Azt akarod mondani, hogy Melissa hazudott?

-Azt! –vágta rá gondolkodás nélkül Kimi.

-És mi van ha te akarod megkapni?? Hm?

-Te megbuggyantál!!

-Vagy már le is feküdtetek? Már megvolt neked?

-Neked elmentek otthonról! Egyeltalán felfogod, hogy miket mondassz vagy a szavak csak kiesnek a szádon?

-Nem gondoltam volna, hogy ilyen szemét vagy! Azt hiszed, hogy minden lányt megkaphatsz?? Halie sem elég neked? Melissa is kellett?  -majd fogta magát, és behúzott egyet Kiminek. De mielőtt még Kimi viszonozhatta volna az ütést Paula közéjük állt, én meg megfogtam a kezét, és igyekeztem egy kicsit hátrébb vonszolni. Szegénykém jó nagyot kapott! Még a szája is kicsattant.

-Mostmár elég legyen Rami! –szólt Paula meglehetősen mérgesen!

-Te meg! –nézett rám Rami- minden férfi ágyába ilyen könnyen bemászol vagy Kimivel tettél kivételt? –na ez már nekem is sok, most én léptem a tettek mezejére, és lekevertem neki egy nagyot.

-Gyere –ragadott karon Kimi- egy percig sem maradunk itt tovább –és maga után húzott vérző szájjal az emeletre csomagolni. Nem is a ütés fájt neki a legjobban, hanem az, amit a testvére gondol. Mégis hogy lenne képes a testvére barátnőjét elszeretni? Ez még csak meg sem fordult a fejében, és az, hogy a barátnőjével is így beszélt, azzal végképp betelt a pohár. Még sohasem láttam ennyire mérgesnek!! Én is csomagoltam, mit tehettem volna. Paula feljött, igyekezett maradásra bírni, de sikertelenül. Kimi hajthatatlan volt. Hívott egy taxit, ami 5 perc múlva már meg is érkezett, felkapta a csomagokat, és már indultunk is.

-Megpróbálok beszélni vele –súgtam oda Paulának.

-Én meg Ramival. Remélem sikerrel járunk.

Kifelé menet még vetett egy csúnya pillantást egymásra a testvérpár, de egyikük sem szólt egy szót sem. Az udvaron még volt szerencsék találkozni a befelé igyekvő Melissával. De letörölném a képéről azt a mesterkélt vigyort, de azzal csak Kiminek ártanék ebben az amúgy sem rózsás helyzetben.

A taxiban Kimi megadta a címet, legalábbis gondolom, hogy a címet, ugyanis egy kukkot sem értettem. A kocsiban Kimi egy szót sem szólt, és én sem akartam nyaggatni, ha eljön az ideje, úgyis beszélni fog. A közeli hotelbe mentünk. Hála még volt egy kiadó szobájuk, amit gyorsan ki is vettünk. Amint felértünk Kimi elment lezuhanyozni, de inkább csak egyedül akart lenni egy kicsit. Miután kijött, átölelt, tudtam, hogy most egy kis gyengédségre vágyik, így simogattam egy kicsit a hátát, hátha megnyugszik.

-Nem értem, hogy miért volt ilyen. Az a hülye liba teljesen megváltoztatta. Ugye nem gondolod, hogy én meg ő…

-Nem dehogyis, ez meg sem fordult a fejemben, de ugye te sem, hogy Rami és én…

-Nem, persze, hogy nem. De ez akkor sem vall Ramira.

-Nyugi, majd lenyugszik. Holnap már nem így fogja gondolni. Majd reggel szépen visszamegyünk, és megbeszélitek a dolgot.

-Azt már nem.

-Mi az hogy nem?

-Nem én voltam szemét, nem én ütöttem meg őt, és nem én szidtam a barátnőmet. Jöjjön ő.

-Istenem de makacs vagy, és büszke is!

-Nem érdekel, akkor is ő jöjjön.

Kísérletem, hogy kibéküljenek, kudarcba fulladt, de nem baj, lesz még alkalmam rá, az tuti. Már körvonalazódott is a fejemben egy terv. Amíg Kimi tusolt, gyorsan kiírtam a telójából Rami számát. A vacsi után aludni mentünk, de valami illetve valaki ismét megzavarta az álmunk.