Megint a telefon csörgésére ébredtem, és már előre rossz érzésem volt. Kimi álmosan vette fel.

-Kimi Räikkönen, tessék….Jessica? Tudod te hány óra van?

Ez nem lehet igaz!!! Muszáj ennek a nőnek mindig az éjszaka közepén telefonálni??? Hajnali 1 óra van!!! Felkeltem, magamra kaptam a köntösömet, és inkább a kis előtérbe mentem, onnan pedig ki a teraszra. Nagyon hideg van, de inkább a hideg, mint Jessica!!! De mi a fenét akar még tőle??? Még percekig álltam odakint, mikor Kimi kijött és rámadta a kabátom.

-Ne haragudj!!! Legközelebb kikapcsolom.

-Aha. –valahogy csak ennyit tudtam kinyögni, és inkább visszamentem a szobába. Kimi persze jött utánam:

-Tudom hogy zavar, de hidd el engem is.

-Tényleg zavar, de megpróbálok nem foglalkozni vele, de egyvalamit kérlek árulj el! Miért hívogat az éjszaka kellős közepén? Eddig nem akartam megkérdezni, de ez most már nem hagy nyugodni.

-Minden áron találkozni akar. Meg hajtogatja, hogy ő még mindig szeret, és meg tudna bocsátani ha visszamennék hozzá.

-De ezt miért nem tudja nappal közölni??? Miért kell ehhez éjszakának lenni?

-Nem tudom, de menjünk vissza aludni, mert vele szemben mi tudjuk, hogy mire lehet az éjszakát használni –nézett Kimi a vágytól égve.

-De a mai éjszakát csakis alvásra fogjuk használni, már ami megmaradt belőle. –mondtam, majd bementem és megpróbáltam visszaaludni. Kimi is jött, megcsókolt, majd szépen lassan álomra szenderült. Nekem sajnos nem volt ilyen szerencsém. Gyakorlatilag semmit sem aludtam. Járt az agyam, hogy hogyan békítsem ki Kimit, és egyeltalán, hogyan tudnám bebizonyítani Raminak hogy Melissa hazudik? Na meg persze Jessica sem hagyott nyugodni. Valami nem tiszta. Valószínűleg azért hívja éjszaka, mert arra gondolhat, hogy akkor tud vele úgy beszélni, hogy én esetleg nem vagyok ott. De eddig ez nem jött össze. Legalábbis remélem, hogy máskor nem hívogatta!! Úgy 5 körül meguntam, hogy nem tudok aludni, és inkább felkeltem. Mire letusoltam, Kimi már nem volt sehol, csak egy cetlit hagyott: „Lementem a konditerembe, majd jövök. Csók Kimi!” Csodás! Mostmár egyedül is vagyok. De ez lehet hogy nem is nagy baj, mert így legalább fel tudom hívni Ramit. Szóval előkaptam a telóm, és tárcsáztam.

-Hallo! –hűha, ő sem a korán kelés bajnoka.

-Szia! Halie vagyok. Bocs ha felébresztettelek, de szeretnék beszélni veled.

-Nincs megbeszélni valónk.

-Kimiről van szó, ne légy már ilyen!!

-Nem érdekel, nem érted!

-Engem meg te nem érdekelsz! Fél órán belül várlak a hotelben, 25-ös szoba! –azzal letettem a telefont. Bízom benne, hogy elég kíváncsi lesz ahhoz, hogy eljöjjön. Addig megpróbálom egy kicsit elrendezni a bőröndöm tartalmát ugyanis az este egy cseppet gyorsan pakoltunk. Már majdnem kész voltam, amikor kopogtak! Tudtam!! Tudtam, hogy el fog jönni!!! Gyorsan mentem ajtót nyitni, de egy Barbie-babát láttam magam előtt, na jó csak Melissa volt. Talpig rózsaszínben, ismét, de most volt rajta  egy fehér kis kabát, ami egy cseppet fidres-fodros volt. Én egy percig sem tudnék ebben a göncben lenni.

-Te meg mit akarsz itt?

-Jöttem meglátogatni Kimit.

-Hát ilyen nincs. Mégis mit képzelsz magadról?? Ide jössz csak így?

-Látni akarom Kimit!

-Én meg a Marson élni. Mégsem lehetséges.

-Engedj be! –és már el is indult felém.

-Csak a holt testemen keresztül!! –ekkor megpillantottam Melissa háta mögött Ramit, aki csodálkozva állt- egyébként miért mondtad Paulának, hogy Ramira bukok?

-Hülye lettem volna elmondani neki, hogy el fogom tőled szedni Kimit! Úgyis  az enyém lesz! De ne felejtsd el, én figyelmeztettelek! Okosabb vagyok mint te.

-Én erre nem vennék mérget Barbie-baba! –és Ramira mutattam.

-Édesem, te itt? –próbálta menteni a menthetőt, de már késő volt.

-Tűnj innen! –azzal megkerülte Meslissát, és bejött a szobába, én meg becsuktam az ajtót.

-Mostmár mindent értek. Hol van Kimi?

-Lement a konditerembe. Mindjárt telefonálok neki.

-Köszi, és Halie!

-Igen? –fordultam vissza.

-Ne haragudj!

-Semmi baj, te se a pofonért.

-Megérdemeltem.

Kibékülésünk jeleként megöleltük egymást, és ekkor toppant be Kimi.

-Ti meg mit csináltok? –hoppá, ugye most nem érti félre?!

-Halie-nek hála rájöttem, hogy egy emeletes barom vagyok. Meg tudsz bocsátani?

Ők is megölelték egymást, újra szent a béke köztük. Legalább ez sikerült. Megbeszélték, hogy két óra múlva találkozunk a családdal, és egy kis városnézést tartunk, megnézzük Espoo-t és Helsinkit. Gyorsan megreggeliztünk, Kimi letusolt, és indultunk a családért. Espoo egy isteni hely!! Imádom!! Annyira szép itt minden, hogy az hihetetlen. Délután már Helsinki-ben voltunk, megnéztünk egy csomó látványosságot, majd beültünk egy bárszerűségbe, hogy megigyunk egy kis frissítőt, és harapjunk valamit, közben jót beszélgettünk. Nem is figyeltünk különösebben a bárban szóló tv-re, de egyszer amikor odapillantottam még a lélegzetem is elállt. Hogy ki volt a tv-ben? Hát a jóöreg Brian. Még a pohár is megállt a kezemben félúton a szám felé. Igyekeztem kivenni a kis alapzajból hogy mit mond, de csak foszlányokat kaptam el.

-…Halie most éppen Finnországban van….azzal, akivel megcsalt…..faképnél…táncversenyen….idióta pilóta miat…. –Kimi is hátra fordult, mert ő velem szemben ült, így nem láthatta, hogy mit nézek olyan nagyon, úgy ahogy Rami sem.

-Én megölöm!!! Amint visszamegyünk Angliába egyszerűen megfojtom!!! –totál kiakadtam! Nem igaz, hogy az embernek soha nincs egy perc nyugta sem. Hol Jessicák, Melissák és Brianek zavarják meg az embert. Láttam Kimin, hogy ő sem örül a látottaknak, a többiek, meg nem értenek egy szót sem, hogy mi a bajom.

-Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim!! –szólt egy ismerős hang a hátam mögül. Amint hátrafordultam, megláttam a hang forrását, Briant!

-Te szemét disznó!! –fogtam, és a poharamban lévő narancslevet az arcába öntöttem. Közben a bárban minden figyelem ránk szegeződött.

-Gyere ki!! Most!!! –állt fel Kimi!

-Hagyd! Nem ér annyit!! –álltam mostmár én is fel, sőt Rami is. 

-Ugyan Halie! Hagy verjem össze a kis pilótád, még vele úgysem volt szerencsém személyesen találkozni.

-Ki! Most! –szólt újra Kimi, de Brian rögtön nekiesett. Az emberek félrehúzódtak, hogy elég helyük legyen, de senki nem akarta szétszedni őket. Megpróbáltam közéjük állni, de Rami még éppen időben mentett meg egy jobb egyenestől, amit Kimi indított Brian felé, és sikeresen el is találta. Sikerült 3 asztalt is összetörniük meg néhány széket.  Végül Matti és Rami sikeresen szétszedte őket. Mindketten elég csúnyán néztek ki, egy-két monokli, és véraláfutás jelezte, hogy ők nem éppen barátok. Kifelé menet még visszafordultam, és búcsúajándékként és is behúztam egyet Briannek! Ez jót tett az önérzetemnek, de az újságok tuti, hogy holnap a címlapon fogják hozni a történteket. Miután visszaértünk a hotelba, leápoltam Kimit, illetve leápoltam volna, ha hagyta volna magát, mert a jég túl hideg volt neki, de kérdem én, akkor mitől nem fog labda méretűvé feldagadni az arca? De hát pasi, őt ez nem érdekli. De legalább a hideg vizes ruhában kiegyeztünk, az is jobb, mint a semmi. Rendeltünk vacsit, és jól átbeszéltük az éjszaka és a mai nap eseményeit, és arra a megállapításra jutottunk, hogy mindketten meg vagyunk áldva egy ilyen személlyel, mint Jessica és Brian.