Reggel totál fáradtan ébredtem. A próba teljesen kimerített, nem beszélve a kék-zöld foltjaimról. Valami viszont hiányzik! De nagyon. Á, megvan! Sunny JReggeli után útnak indultam, hogy végre haza vigyem imádott lakótársam. Anyu nagyon megörült mikor végre meglátott.

-Halie! De jó, hogy itthon vagy! Mikor érkeztél? Milyen volt az út? Gyere és mesélj! –tessékelt beljebb, miközben nem hagyott szóhoz jutni.

-Szia anyu! –öleltük meg egymást, nekem is hiányzott már. Lehuppantam Sunny mellé a kanapéra –Szia Suunny! –de amikor meg akartam simogatni, duzzogva kivonult a szobából.  Na szép! –Ennyire megsértődött? –fordultam anyuhoz.

-Nem igazán tetszett neki, hogy így lepasszoltad J

-Pedig tudom, hogy nálad jó helye volt. De majd kiengesztelem. J
-Helyes, de most inkább mesélj! Mindenre kíváncsi vagyok! –anyu az a személy, akivel mindent meg tudok beszélni. Mindig meghallgat, és ellát jótanácsokkal. Nem tudom, hogy hogy csinálja, de mindig bejön neki. Bármikor bármi történik, ő segít. Igyekeztem részletesen elmesélni a Finnországban töltött pár nap eseményeit, beleértve Jessica hívását is. Anyu szerint biztos valami fontos dolog miatt hívogathatja, hiszen személyesen akar vele találkozni. De ezzel valahogy nem nyugtatott meg. Nem Kimiben nem bízom, hanem rossz érzésem van. És ez az, ami nyugtalanít. Végül beavattam, hogy új táncpartnert kaptam, aki minden bizonnyal nagyon kényelmetlenül fogja érezni magát a mai próbán. Anyu telefonjának csörgése félbe szakította a meseáradatot.

-Hallo!…Te?? Mit akarsz??…-anyu idegesen a konyhába ment, egyedül hagyva az idő közben visszasétáló Sunnyval. Ez valahogy furcsa, ugyanis sosem szokott félre vonulni. Mikor visszajött még idegesebb volt, és fal fehér.

-Anyu, minden rendben? Fal fehér vagy! –néztem rá aggódva.

-Igen, de most menj el, kérlek.

-Biztos minden rendben? Nem tudnék…

-Menj már! –szólt most már erélyesebben, de a hangjából hallani lehetett, hogy a sírás szélén áll. Beláttam, hogy most azzal tudok a legtöbbet segíteni, ha magára hagyom. Így gyorsan bedugtam Sunnyt a ketrecbe, és már indultam is. Az ajtóból azért még visszafordultam:

-Ha bármi kell, kérlek szólj! –anyu nem szólt semmit, csak becsukta az ajtót, én meg csak álltam, és nem tudtam, hogy mit tehetnék még érte. A legjobb lenne, ha Alex „véletlen” beugrana hozzá délután. Hátha neki elmondaná. Útközben gyorsan előkaptam a mobilom, és hívtam Alexet:

-Szia Hugi! Mi a helyzet?

-Szia! Anyuról van szó –Alex a vonal végén elhallgatott egy percre, gondolom megijedt.

-Történt valami? Jól van?

-Éppen nála voltam, amikor hívta valaki telefonon. Kimenekült a konyhába, hogy ne halljam miről van szó, de nagyon ideges lett, és még idegesebb volt amikor visszajött. Szinte elzavart. Te érted ezt?

-Nem, ez nagyon furcsa. De délután lesz egy szabad órám, majd beugrok hozzá, hátha elmondja.

-Okés, de nem tőlem tudod, rendben?

-Rendben. Kimi csókol! Itt áll mellettem, és kalimpál, hogy adjam át J

-Én is őt J Szia!

Időközben haza értem, és kiszabadítottam Sunnyt börtönéből.

-Mit szólnál egy tonhal konzervhez? A hallgatásod bele egyezésnek veszem J -azzal előkaptam a tálját és már falni is kezdte a bele kerülő tonhalat- Nekem viszont mennem kell. Még a végén elkések a próbáról. Útközben végig azon a rejtélyes híváson gondolkodtam. Ki lehetett az, akitől ennyire ideges lett, és akivel ne lehet előttem beszélni? Lenne valakije? Á, tuti nem, nem hiszem hogy amiatt lenne ilyen ideges. Inkább mérgesen ideges volt. De az biztos, hogy történt valami.

Mark és Mary már a teremben volt, mire én oda értem.

-Bocs a késésért –igyekeztem gyorsan lepakolni és a táncra összpontosítani. A keringőkkel kezdtük, és valami csoda folytán egyszer sem estünk el. Pedig mindkét keringőt négyszer táncoltuk el, biztos ami biztos alapon, persze tartottunk egy kis szünetet. Éppen a rumbát kezdtük volna táncolni, amikor óvatosan nyílt az ajtó és Kimi jött be a terembe. Mary rögtön hellyel kínálta, mert a rokonok vagy hozzánk közel álló személyek bármikor megnézhetik a próbát.

-Te jó ég!!! Láttad ki jött be?? –súgta reszkető hangon Mark.

-Kimire gondolsz? –kérdeztem vissza mosolyogva, bevallom, egy kicsit mulattatott, hogy így meglepődött.

-Ismered???

-Igen, együtt járunk.

Ettől a mondattól Mark lába földbe gyökerezett, sajnos megint éppen a tánc kellős közepén, de hála most nem estünk el. Mary abban a pillanatban rosszalló pillantást vetett Markra, aki ha lehet még jobban zavarba jött, és mostmár sikerült elesnünk.  Komolyan, már kezdek hozzászokni. Az esésig egészen mulatságos volt, hogy Mark így zavarba jött J Hő de gonosz itt valaki! J Mary megmentett minket a „Mára ennyi volt” felkiáltásával. Mark gyorsan el is tűnt. Vajon miért zavarja őt ennyire Kimi? Na mindegy, én inkább szívem választottjához siettem.

-Szia Kicsim! Nagyon ügyes voltál –mondta egy széles vigyor kíséretében –még esni is szépen tudsz. J

-Töröld le a képedről a vigyort, különben nem kísérhetsz haza J

-Hm. Azt hiszem jobb lesz ha megkomolyodom.

-Meg ne próbáld! –majd gyorsan megcsókoltam, nehogy még ellenkezni tudjon, majd útnak indultunk. Az úton Kimi törte meg a csendet, mert látta, hogy eléggé belemélyedtem a gondolataimba.

-Hallottam, hogy aggódsz anyukád miatt.

-Igen, eléggé a frászt hozta rám az a hívás, de mindjárt megtudom, hogy mire ment Alex. –és már tárcsáztam is.

-Szia! Na elmentél anyuhoz?

-Igen, de nem engedett be.

-Nem engedett be? Hogyhogy?

-Kinyitotta az ajtót, majd közölte, hogy most nem ér rá, és menjek vissza holnap.

-Hát ezzel nem lettünk okosabbak. Apple-nek szóltál?

-Még nem, de egyenlőre ne is szóljunk, most úgyis az esküvőjét szervezi, ne idegesítsük, viszont…

-Viszont?

-Láttam a ház előtt egy autót.

-Igen és?

-Tuti hogy volt nála valaki.

-De vajon ki?

-Fogalmam sincs, még hangot sem hallottam.

-Ez furcsa. De holnap elmész hozzá?

-Persze, és majd hívlak. Szia!

-Szia!

Kimivel még tettünk egy kitérőt a park felé, és közben elmeséltem neki mindent, és „megnyugodtam”, hogy ő is furinak találja a dolgokat, nem csak én. Remélem holnap Alex sikerrel jár.