Reggel csak egy üzenetet találtam az ágyban: „Jó reggel kicsim! Nem volt szivem felébreszteni, annyira aranyosan alszol, nekem viszont mennem kell dolgozni. Légy jó! Szeretlek!” Jesszus!! Hány óra van??? Már ilyen késő lenne??? Az óra szerint igen, ugyanis 10 órát mutat. Mondhatom jól elaludtam! Nagy nehezen kimásztam az ágyból, és a konyhában mesés látvány várt. Megterített asztal, egy csomó finomsággal, és vázában egy szál vörös rózsával. De édes!!! J Még erre is volt ideje!! Hogy csinálja?? Én akármit akarok csinálni, mármint így meglepit az általában nem sikerül, vagy rosszul sül el J De hát ez az én formám. Na mindegy! Inkább elfogyasztom ezt a bőséges reggelit, vagy legalábbis megpróbálkozom vele. Sunny is már régen felkelt, és ezek szerint meg is reggelizett, hála Kiminek. Reggeli után lepakoltam, és úgy döntöttem, hogy felhívom Kimit, hogy megköszönjem a reggelit, de sajnos ki volt kapcsolva. Végülis az egy munkahely, nem zavarhatom állandóan. Inkább akkor elkezdek tanulni. 4 nap múlva vizsga!!! Már előre félek, nem tudom, hogy miért, mert tudom az anyagot, meg még van bőven időm, hogy pontosítsak mindent, de maga az a szitu, amikor bemész, és beszélned kell, és minden szem rád szegeződik, mégha csak 5 ember lesz is bent, az nekem akkor is nyomasztó. Remélem nem fogok felsülni. Már csak ez az egy vizsga hiányzik, és mehetek dolgozni!! A legjobb az egészben, hogy az a szálloda, ahol gyakorlaton voltam, máris ajánlott egy szerződést, de természetesen csak a vizsga után kezdhetek ott dolgozni. Ez annyira jó!! Na de ha most nem ülök le tanulni, akkor nem lesz meg a vizsga és ugrott a munkahely. Szóval, irány a könyvekért és a jegyzetekért.

Amikor legközelebb az órára pillantottam, már 2-t mutatott! Huh, hogy elrepült az idő! Rámfér egy kis pihi, a lakásra meg egy kis takarítás, úgyhogy irány átöltözni és takarítani! A hifibe beraktam a Sugababes CD-t, valahogy ahhoz volt kedvem, és elkezdtem a munkát. 5-re mindennel készen lettem, az egész lakás csillog-villog. Amint éppen munkám gyümölcsében gyönyörködtem, hívott az egyik csoporttársam telefonon.

-Szia! Nicole vagyok! Csak szólni akarok, hogy a prof megkért, hogy szóljak mindenkinek, aki 13-án vizsgázik, hogy elmarad a vizsga. Ugye te is akkor mennél?

-Igen. De miért marad el?

-Nem tudom, azt nem mondta. A lényeg az, hogy majd értesít, hogy mikor lesz.

-Köszi, hogy szóltál, akkor legalább nem kell annyit tanulni J

-Igen, lesz egy kis szabadidőnk. Na mostmár leteszem, mert még szólni kell néhány embernek.

-Okés, még egyszer köszi.

Hát ez fantasztikus!! Hirtelen nem is tudom, hogy mit kezdjek a rám szakadt rengeteg idővel J

-Nyitva! –szóltam a kopogtató embernek, aki vagy Kimi vagy Alex.

-Szia! –jött be Alex és már az arcáról lehetett látni, hogy valami nincs rendben, de nagyon nincs.

-Mi a baj?

-Voltam anyunál –kezdett bele mondandójába- és hát…igazából elmondta, hogy mi volt a baj, de…megkért, hogy semmi szín alatt ne mondjam el neked. Nekem is csak azért mesélte el, mert nagyon ki van bukva, és muszály volt valakinek kiönteni a szívét.

-De miért nem? Alex mi folyik itt??

-Rólad van szó, éppen ezért nem mondhatom el, érted??? Csak azért jöttem most el, és nem telefonon mondom, mert biztos akarok lenni abban, hogy nem fogsz kérdezősködni anyunál!

-Ezt mégis hogy gondolod? Vagy anyu? Rólam van szó, és pont én nem tudhatok róla??? Nem gondolod, hogy ez egy kicsit furcsa?? Jogom van tudni!!

-Állj már le! –lassan már kiabáltunk egymással, pedig nekünk nem szokásunk- szerinted nekem milyen, hogy tudok valamit, ami veled kapcsolatos, és mégsem mondhatom el neked?? Szerinted jó érzés?? Hm??

-Okés, biztos nem, de nekem jó érzés??? Tudsz valamit, de nem vagy hajlandó elárulni, és ebből arra következtetek, hogy valami pokolian fontos dologról van szó. És erre tessék! Itt állsz és ááá. Elegem van! De én is tudok valamit, ami neked is lehet hogy fontos, de nem szólok egy szót sem.

-Miről beszélsz?

-Kimről és a McLarenről! –váltottam támadó állásba J nagyon meg akartam tudni, hogy mi lehet az a fontos dolog, amiről nem szerezhetek tudomást.

-Kivele!

-Addig nem, amíg nem mondod el, hogy mi folyik itt.

-ÁÁ szóval innen fúj a szél! Kitalálsz egy hazugságot, hogy kiszedd belőlem igaz?

-Miről beszélsz? –igyekeztem ártatlan képet vágni hozzá, pedig ő rögtön átlátott rajtam.

-Sziasztok!! Huh de fagyos a hangulat!! –toppant be Kimi. A nagy veszekedésben észre sem vettük, hogy valaki kopogott.

-Semmi, én már éppen menni akartam. –vágta ki magát gyorsan Alex.

-Most nem mehetsz el, hallod?? Még nem fejeztük be!!

-Részemről be van fejezve! Szia hugi –és vigyorogva már indult is. Tudta, hogy ezzel fel tud mérgelni, ha éppen nem sikerült volna már eddig is.

-Alex!! Most ne merj elmenni!! Hallod?? –de már csak a becsukódó ajtó jelezte, hogy drága bátyám már nem fog válaszolni a kérdésemre.

-Mi volt ez? Veszekedtetek?

-Aham –válaszoltam röviden, mert igyekeztem visszaemlékezni, hogy Alex hogy fogalmazott. –Elmondta, hogy anyu mindent elmesélt neki, és rólam van szó, de én, aki leginkább érintett az ügyben, nem tudhatok róla.

-Biztos nyomós okuk van rá, hidd el. Nem úgy ismertem meg Alexet, aki ilyen dolgokban átverne.

-Tudom, és éppen ez a baj, ha már ő is azt mondja, hogy jobb hogy nem tudok róla, akkor valami nagyon komoly lehet, és ettől félek. Viszont van egy jó hírem!!

-Igen? És micsoda?

-Állítsd szépen le a fantáziádat J

-Honnan tudod, hogy mire gondoltam? –nézett rám ártatlan szemekkel Kimi, de tudom, hogy valójában fele ennyire sem ártatlan gondolatai támadtak J

-Szóval, elmarad a vizsgám, így gyakorlatilag szabad a hetem. –fontam a karjaimat a nyaka köré –ja és majdnem el is felejtettem megköszönni a csodás reggelit! –majd lágyan megcsókoltam.

-Csak ennyi? –és visszacsókolt. Óvatosan az ölébe vett, és elindultunk a háló felé. Viszont Kimi megbotlott valamiben, és a kanapéra zuhantunk J

-Egészben vagy? –kérdezte Kimi?

-Teljesen egészben –és ott folytattuk, ahol abbahagytuk.

-És mit fogsz csinálni a szabadidődben? –tévedt a szája a nyakamra.

-Hát…nem is tudom. Van valami ötleted?

-Hát…azt hiszem megoldhatjuk a dolgot –majd újra forrón megcsókolt. Néhány órával később már a csillagokat néztük egymás karjaiban az erkélyen. Olyan csodálatos minden. Úgy döntöttem, hogy nem fogok rágódni azon a fontos dolgon, ami kapcsolatos velem, inkább élvezem a pillanatot. Kimivel.