Az elmúlt egy hét fantasztikus volt!!! Kimi szinte minden nap itt aludt, éppen csak átöltözni ment haza, na meg persze dolgozni és edzeni ment. Én meg addig azért tanultam egy kicsit, hiába lesz elhalasztva a vizsga, jobb ha egy kicsit mégis készülök, így majd nem kell olyan sokat ismételni. Kimit az ajtóból figyelem egy bögre kávéval, hogy milyen édesen és nyugodtan alszik. Én meg nem tudok aludni, így inkább felkeltem, és csináltam reggelit. Na nem mintha olyan korán lenne. Már fél 10 van JMivel Kimi nem adta jelét, hogy ébredezne, visszasétáltam az asztalhoz, és inkább ott kortyolgattam a kávémat. Éppen a tegnapi újságot lapozgattam, amikor megszólalt a telóm.

-Szia Rita! Mizu?

-Szia! Hol vagy?

-Itthon, miért?

-Hogyhogy otthon??? De ma vizsga!!! A prof már háromszor szólított!! Azt mondtuk, hogy dugóba kerültél. De már nagyon ideges, a bizottság is csak rád vár.

-Ez nem lehet igaz –az újság kiesett a kezemből- de Nicole azt mondta, hogy el lesz halasztva a vizsga!!

-Akkor ezek szerint az a liba átvert. Nem baj, kapd össze magad, Vikivel feltartjuk a vizsgáztatókat. Szia!

-A francba!! A francba!!! Ilyen nincs!! –pattantam fel, és rohantam be a szobába, de úgy, hogy a kávé kiborult, egyenesen a krémszínű szőnyegre, de most még az sem érdekelt. Egyenesen a szekrényhez rohantam, és nem éppen csöndben sikerült kinyitnom. Szegény Kimi fel is ébredt, és ilyedten nézett rám.

-Történt valami?

-Ma van a vizsgám –válaszoltam tömören, mivel igyekeztem felráncigálni magamra a fekete nacit, és már nyúltam is a fehér ing után. –Be tudnál vinni? –még be sem gomboltam az inget, máris mentem cipőt húzni. Kimi is kipattant az ágyból, és máris öltözni kezdett. Én még mindig a cipőmmel bíbelődtem, de mostmár Kimi is csatlakozott hozzám. Felkaptam a kulcsom és már indultunk is. Lefelé rohanva gomboltam be a blúzom, és hála megint kivel sikerült összefutnunk? Hát Mrs. Robertssel. Mondhatom végképp egy sarki nőnek nézett, de abszolút nem érdekel. Mire leértünk a kocsihoz, már mindenem be volt gombolva, de rájötem, hogy nem fésülködtem meg. A kis tükröt lehajtva nyugtázhattam, hogy egy szénaboglya rendezettebb, mint most az én hajam.

-Nincs itt valahol egy fésű??

-Kicsim, én nem tartok magamnál fésűt.

-Igaz, te pasi vagy J , de nem tudunk egy kicsit gyorsabban menni?

-Törvényszegésre buzdítasz? –nézett rám kérdőn- Benne vagyok –vigyorodott el, és máris beletaposott a gázba. A mercedes csak úgy suhant az utcán, pedig sok autó volt az úton. Most még a piros lámpák sem számítottak, tisztára mint egy filmben, amikor a főhőst üldözik. De most nem üldözött senki senkit.

-Nem hiszem el, hogy átvert az a csaj –fakadtam ki.

-Nyugi kicsim, odaérünk időben, te pedig remekül fogsz vizsgázni.

-Kétlem, alig készültem fel, ráadásul nem jó pont, hogy még ők várnak rám.

-De felkészültél és tudni fogod, nyugodj meg, ha ideges vagy, még rosszabb lesz.

-Igazad van, de nem tudom, hogy hogy fog menni.

Kimi farolva állt meg a parkolóban. Még sikerült bénáznom egyet a biztonsági övvel, de végül kiszabadultam J

-Itt várlak, és ne aggódj, menni fog –bíztatott Kimi.

Kiszálltam, és igyekeztem a lehető leggyorsabban az épületbe érni, amennyire a magas sarkú cipő ezt lehetővé tette. A vizsga a kiírás szerint a második emeleten van. Hurrá, még lépcsőzhetek is, mert ugye lift nincs. Viki és Rita rohantak felém, ahogy felértem.

-Itt vannak még? –kérdeztem lihegve.

-Épp az előbb vonultak ki. –válaszolt gyorsan Viki.

-Ha sietsz, még utol éred őket, mi addig feltartjuk Nicole-t, van egy olyan érzésem, hogy beszélni akarsz vele. –javasolta Rita.

-Az biztos, köszi csajok. –azzal otthagytam őket, és már rohantam is a vizsgáztatók után. A folyosó legvégén sikerült végre utol érnem őket.

-Elnézést. Halie McCarthy vagyok, és ma kellett volna vizsgáznom, de történt egy félre értés, és késtem…

-Sajnálom, maga már nem fog vizsgázni –válaszolt egy magas, lángvörös hajú nő, aki valahová az emberiség fölé helyezte magát, legalábbis a viselkedése és a gesztusai alapján ezt szűrtem le róla.

-De nekem nagyon fontos lenne ez a vizsga

-Mint bárki másnak –szólt ismét a nő. Ő volt az egyetlen nő a vizsgáztatók közül, de a többi férfi úgy látszik, hogy nem igazán akart közbe szólni. Ezek szerint ő az elnök.

-Tudom, de ez egy óriási félreértés. Kérem adjanak 10 percet, higgye el, tudom az anyagot, nem a vizsgát akartam elkerülni. Ha így lenne akkor nem lennék itt.

-Ebben biztos vagyok, de ez egy cseppet sem érdekel, nekem nincs időm magára, és ha lenne, akkor sem engedélyezném. Ön megbukott. Találkozunk a következő vizsgán. Remélem arra eljön.

Azzal ott hagyott az egész bagázs. Én meg álltam ott, megsemmisülten. Megbuktam. Ezt nem tudom elhinni. Én még sosem buktam meg semmiből. Ez nem lehet igaz. Mihez fogok most kezdeni?? Á megvan, először is megfojtom Nicole-t. Ő éppen a barátnőivel vihogott valamin, nagyon ajánlom, hogy ne én legyek a vihogás tárgya.

-Remélem jól szórakozol –fogtam bele a mondandómba cseppet sem nyugodtan.

-Igen, nagyon jól. Annyira sajnálom, hogy lekésted a vizsgád, nem is tudom hogy fordulhatott elő. –nála még egy mérges kígyó is jobb.

-Ha azt hiszed, hogy most poénos vagy, akkor csak szólok, hogy baromira tévedsz. És nehogy azt hidd, hogy ezzel minden el van intézve.

-Jujj, de megijedtem. Gyere ha mersz! Akkora a szád, de mindig a „szuper-pilóta” pasid mögé bújsz! –na kb eddig bírtam, és behúztam neki egyet. Nem ám pofon volt, rendesen ököllel. Szépen ki is csattant a szája, de ő sem váratott sokáig magára, és ő is nekem esett. Egymás haját is téptük, de azért kapott rendesen. Viszont én is. A fejemet elég jól bevertem, amikor a földre zuhantunk, fáj is rendesen, de nem érdekel, engem ez a kis liba nem fog elintézni, az biztos. A csajok választottak szét minket, különben valószínűleg egész nap püföltük volna egymást. Elég vacakul néz ki, meg kell hagyni.

-Ezt még nem hagyom annyiban!!! Arra mérget vehetsz kisanyám –kiabált még vissza Nicole, amikor a barátnői elcibálták onnan. Rita és Viki mellettem maradt, kikísértek a mosdóba, hogy legalább megmosakodjak. A tükörből egy elég csúnya kép vigyorgott vissza, és akkor még szépen fogalmaztam. Az én szám is kicsattant, a blúzom véres volt, ami részben a Nicole, részben az én vérem. A jobb szemem kezdett bedagadni, a bordáim és a fejem fájt.

-Most aztán szépen nézek ki!

-Ugyan, ő többet kapott! –próbált vigasztalni Viki.

-Aham, csak ő nem lesz holnap a címlapokon, és nem Kimi fejét fogja leszedni a főnöke, hogy milyen nő a barátnője.

-Ugyan már, ezzel most ne foglalkozz. Inkább meséld el, hogy mit mondott az elnök. –kérte Rita.

-Közölte, hogy esze ágában sincs levizsgáztatni, és hogy megbuktam. Röviden és tömören ennyi.  -Miután megmostam az arcom, elindultunk kifele. Az épület előtt elbúcsúztam a csajoktól, és a kocsi felé vettem az irányt.

-Jézusom, veled meg mi történt??? –futott elém Kimi. –Azt hittem vizsgázni mentél, nem verekedni. –próbált egy kicsit felvidítani, ugyanis a kedvem az valahol a béka feneke alatt volt.

-A vizsgáztató nem engedett levizsgázni, megbuktam, és elintéztem a dolgokat Nicole-lal.

-És ez lett az eredménye? Kezdek félni tőled kicsim. De ugye engem nem intézel el, ha most azt mondom, hogy szörnyen nézel ki?

-Ezt inkább bóknak veszem. –megpróbáltam mosolyogni, de a szám nem nagyon örül neki, és baromira fájt.

-Gyere, elmegyünk egy orvoshoz.

-Arra semmi szükség, jól vagyok. Csak egy kicsit fáj a szám meg a szemem, ennyi.

-Biztos? Nem hazudsz jól, mondtam már? Ki vele, mid fáj még?

-Semmim, mondtam már. –Kimi most úgy néz rám, mint egy apa a csemetéjére, aki valami rosszat csinált, de nem akarja bevallani. –Jól van, fáj a fejem, és az oldalam. Most boldog vagy?

-Aham, de irány az orvos.

-Mondtam, hogy nem megyek. Kérlek vigyél haza, hagy jegeljem le a szemem és a szám, és már jobban is leszek. Rendben?

-Egy feltétellel!

-Mi az?

-Engeded, hogy ápoljalak.

-Tartod a jeget?

-Igen, szeretem tartani a jeget –azzal megcsókolt. –Na gyere, menjünk.

Most Kimi már a megengedett sebességgel vezetett, nem ment gyorsan.

A lépcsőházban megint sikerült összefutnunk Mrs. Robertssel, aki szörnyülködve látta, hogy milyen szépen nézek ki. Tuti elindítja a legújabb pletykát.  A lakásba érve Kimi a hűtőhöz ment, és jeget vett elő, amit törülközőbe csavarva nyomott az arcomhoz.

-Mihez fogok most kezdeni? –néztem kétségbe esetten Kimire.

-Majd megkeresed az iskola igazgatóját, és mindent elmondasz neki. Biztos hogy meg fogja érteni, és enged vizsgázni. Ha meg mégsem, amit kétlek, akkor elvégzed mégegyszer a félévet. Na bumm, bárkivel elő fordulhat, ettől még nem dől össze a világ.

-De már állásajánlatot is kaptam. A szálloda, ahol gyakorlaton voltam, már ajánlott egy állást. És már a jövő hónapban kezdhettem volna.

-Az nem jó.

-Miért nem jó? –néztem rá elképedve.

-Mert akkor nem tudnál elkísérni az első futamra. Hogy venné ki magát, ha már a második héten szabadnapot vennél ki?

-Most ne viccelődj! –de már én sem voltam annyira elkenődve.

-Ne ess kétségbe. Talpraesett lány vagy, megoldod. Én tudom. De most menj, zuhanyozz le, én addig összeütök valami ebédet.

Bárcsak én is annyira biztos lennék magamban, mint amennyire ő. De majd meglátjuk, hogy mit tartogat a holnap.