Kimi hol van? Az éjszaka egyszer felébredtem, és akkor még itt volt. Hova tűnt??? És miért van 9 órakor tök sötét a szobában??? Amint leért a lábam, valami furcsát éreztem. Nem is tudom pontosan leírni, puha, és egy kicsit selymes. De mivel sötét van, és még az orromig is alig látok el, amit tuti elősegít a monokli, ami valószínűleg ott virít az arcomon. Óvatosan elindultam az ablak felé, hogy egy kis fényt engedjek be. Amikor sikerült, csodás látvány tárult elém. A lélegzetem is elállt. Az egész szoba tele volt szórva rózsaszirmokkal. Kimi még mindig sehol. Ahogy kinyitottam a szobaajtót, hasonló látvány fogadott. Szinte mindent rózsaszirom borít. Az asztal megterítve, de Kimi sehol. Közelebb lépve az asztalhoz megpillantottam a szokásos cetlit, ami azért egy kicsit nagyobb volt a szokásosnál, mégis csalódott vagyok, hogy nincs itt. A cetlin ez állt: „Szia Kicsim!! Kérlek ne haragudj, hogy nem ébredhettem melletted, de Ron megint kitalált a mai napra egy tesztet. De minden egyes percben rád gondolok. Remélem tetszenek a szirmok J és a reggeli is finomnak tűnik. 9-re érted megyek, legyél nagyon-nagyon csinos, bár nem tudom, hogy ez hogy fog menni, mert így is eszméletlenül gyönyörű vagy.  Nagyon szeretlek, és mindig szeretni foglak. Csókol szerelmed, Kimi!”  Miközben olvastam, észre sem vettem, hogy egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Lehet, hogy hülyeség, hogy elérzékenyülök, de nekem még soha senki nem írt ilyen szépet. Lehet, hogy elhamarkodott kijelentés, de úgy érzem, hogy Ő az a bizonyos nagy Ő, akivel az ember el tudja képzelni a hátralévő életét. Még percekig gyönyörködtem a látványban, végül asztalhoz ülte, és elfogyasztottam a királyi reggelit, amit az én drágaságom készített. Este még sokat rágódtam, hogy mi lesz most, hogy megbuktam, és eszembe jutott egy művészeti suli, ahova jelentkezhetek. Szóval aggodalomra semmi okom. Pláne a mai reggel után. Reggeli után összepakoltam és letusoltam. Éppen egy kis sminket kentem magamra, hogy ne nézzen ki olyan szörnyen az arcom, amikor kopogás szakított félbe. Alex volt az, aki egy csokor vörös rózsát tartott mosolyogva a kezében, de mosolya rögtön az arcára fagyott, amint meglátta az ábrázatom. Alex minden Valentin napon anyunak, Apple-nek és nekem vesz egy csokor vörös rózsát szeretete jeléül. Persze a barátnőjét ennél jobban elkényezteti. ;-))

-Egész nap az ajtóban fogsz ácsorogni –mondtam viccelődve, igyekeztem nem emlékezni a múltkori kis vitánkra.

-Te meg hogy nézel ki?

-Lehet, hogy fogytam 1-2 kilót vagy netalán híztam???

-Ne hülyülj! Az arcodra céloztam –jött most már beljebb. –Találkoztál egy fallal?? –vette most már ő is viccesre a formát.

-Ha éppen tudni akarod, volt egy kis nézeteltérésem Nicole-lal. De ne aggódj, ő rosszabbul fest. Legalábbis remélem.

-Remélem nem felejtetted el, hogy mit tanítottam neked, amikor tinik voltunk.

-Nem, ne aggódj, még tudok ütni –ugyanis Alex tini korában annyira a szívén viselte ha piszkálnak, hogy úgy döntött, megtanít verekedni, ami sikerült is, de szegény anyu, mindig frászt kapott, amikor meglátta. De legalább meg tudom védeni magam.

-Ja, ezt neked hoztam. Boldog Valentin napot! –nyújtotta át a rózsát, majd megöleltük egymást.

-Köszi, aranyos vagy! Neked is boldog Valentin napot! És kivel töltöd a ma estét??

-Valószínűleg egyedül.

-Szegénykém.

-Kimi hol van? Akartam kérdezni tőle valamit.

-Dolgozik.

-Dolgozik?? Ilyenkor?? Én úgy tudtam, hogy mára…-harapta el gyorsan a mondat végét.

-Mit tudsz?

-Hogy mára van az a külön tárgyalása!

-Külön tárgyalás?? És kivel?

-Én azt honnan tudjam?? Nekem sem számol be mindenről. –huh ezt megúsztam gondolta magában Alex.

-Pedig azt hittem, hogy igen.

-Akkor csalódnod kell. Nekem viszont mennem, mert még Apple-höz is beugrok.

-Rendben, köszi a virágot. Szia –búcsúztunk el egymástól.  Hm. Meglehetősen furcsa, hogy pont Alex nem tud semmit arról a külön tárgyalásról, pedig ők tudtommal mindent megdumálnak. Beleértve a csajokat! Nagyon remélem, hogy én nem szoktam a beszéd tárgya lenni. De mit is csináljak estig?? ÁÁ, megvan!! DVD. A csajok múltkor hoztak nekem a tavalyi futamokról DVD-t. Fogalmam sincs, hogy hogy csinálták, de Monaco, a magyar, a belga és a japán futamokat megkaptam. Szóval a tv elé vetem magam, és megnézem, hogy hogy végzi dolgát az én drágaságom J Kezdjük mondjuk Monacóval! A pálya valami lélegzet elállító!! De az alagút az félelmetes. Legalábbis nekem. J De tök jó volt végig izgultam, mert nem tudtam, hogy ki fog nyerni. Látszik, hogy nem tudtam futamokat nézni egész évben. És hogy Alex-től miért nem tudom? Mert otthon tubu-téma a munka, én még nem faggattam, csak annyira hogy milyen verseny volt, ő meg a „nyertünk” vagy „vesztettünk”-kel elintézte. Annyira ari volt Kimi, és annyira boldog volt a dobogón!! De az a kitörő öröm, amikor áthaladt a célvonalon!!! Istenem. Remélem az első futamon nyerni fog, mert látni akarom ugyanezt az örömöt az arcán. A japán nagydíjat választottam következőnek. Az utolsó körökben szét izgultam magam J!!! A következő 2 futam előtt tartottam egy kis ebédszünetet, hiszen enni azért kell J Az utolsó 2 futam is fantasztikus volt!!! Egyre  jobban várom már a márciust, hogy élőben láthassam versenyezni Kimit. Hupsz, de szalad az idő! Már 7 óra van!! Illő volna készülődnöm. De mit vegyek fel??? Nincs egy göncöm sem! ÁÁÁ!!! Valószínűleg ezek azok a tipikus mondatok, amit minden csajszi kimond legalább egyszer a készülődések közepette. Egy fekete kisestélyi mellett döntöttem. Na nem mintha olyan sok estélyim lenne. De a fekete az mindig elegáns. A hajamat egy kis konytba tűztem fel. És most jön a legnehezebb feladat! Eltűntetni a foltokat. Akkor először is a korrektor majd az alapozó és a púder. A sminkelés befejeztével megállapíthatom, hogy a foltot sikerült eltűntetni, de az, hogy meg van dagadva, az még látszik. De annyi baj legyen, ha fejre állok sem tudom jobban eltűntetni, fejre állni meg nem akarok J  Már csak Kimi hiányzik, de van még negyed órája. Addig előkaptam egy magazint és olvasással igyekeztem elütni az időt. Kimi pontosan érkezett. Amint ajtót nyitottam, még a lélegzetem is elállt. Ott állt előttem egy fekete öltönybe öltözött szívtipró egy óriási csokor rózsát tartva. Az ő arcán is ugyan az a csodált volt látható, ami az enyémen.

-Fantasztikusan nézel ki –törte meg végül ő a csendet.

-Köszönöm. Te is.

-Szeretlek –nyújtotta át a csokrot.

-Én is szeretlek, nagyon –vettem át a virágokat, miközben megcsókolt.

-Tedd vízbe és menjünk, mert elkésünk.

-Honnan? Hova megyünk?

-Meglepi lesz, szóval siess.

Gyorsan felkaptam a kabátom és a táskám, és már indultunk is. A kocsija a ház előtt parkolt, így nem kellett sokat gyalogolni. Kimi gálánsan kinyitotta az ajtót, majd becsukta amint beültem. Nem mentünk messze. A meglepetés a kikötőben volt.

-Gyere, megérkeztünk. –nyitotta ki ismét az ajtót Kimi.

-És mi lesz a meglepi?

-De kíváncsi itt valaki! Menjünk.

Kézen fogtuk egymást, és elindultunk az egyik sétahajó felé. A feljárónál előre ment, majd segített felszállni. A fedélzeten megterített asztal várt már minket. Amint közelebb értünk, máris előtűnt egy pincér, aki a frászt hozta rám, és amint leültünk, máris pezsgőt töltött, majd sarkon fordult, és eltűnt a fedélzetről.

-Le akarsz itatni? –kérdeztem nevetve Kimiről.

-Megfordult a fejemben –válaszolt ugyan olyan humorosan ő is, mint ahogy én kérdeztem –de akkor nem emlékeznél semmire az estéről, és azt akarom, hogy ez legyen életed legcsodálatosabb estéje.

-Hidd el, ha veled vagyok, akkor minden csodálatos.

Hirtelen a hajó elindult. Szépen lassan haladtunk a kikötőből, addig amíg tisztes távolból láthattuk a kivilágított várost. Meseszép volt.

-Gyere –állt fel Kimi az asztaltól, és a hajó korlátjához vezetett. Megállt a hátam mögött, átöltet és így gyönyörködtünk a kilátásban. Néha apró csókokkal borította el a nyakam, én pedig még jobban hozzábújtam.

-Ez annyira gyönyörű.

-Tényleg szép a város.

-Nem arra értettem, hanem erre az estére.

-És még nem is láttál mindent!

-Mire készülsz?

-Csak van még egy-két meglepi. –hirtelen valami idegen tárgy a nyakamhoz ért. Egy lánc volt. Egy arany nyaklánc. Amin egy szív medál volt rajta.

-Belevésettem a kezdőbetűket, hogy mindig tudd, hogy szeretlek.

-Köszönöm, de ezt medál nélkül is tudom. –köszönet képpen a nyaka köré fontam a karom, és lágyan megcsókoltam.

-Én is találtam ám neked valamit. Nem ilyen romantikus, de rögtön te jutottál az eszembe, és úgy éreztem, hogy ez hozzád illik. –odasétáltam a táskámhoz, és egy kis dobozkát vettem elő.  –remélem tetszeni fog. –nyújtottam felé a dobozt. Kimi is egy csókkal hálálta meg, majd bontani kezdte a csomagolást. Komolyan, olyan volt mint egy kisgyerek, aki éppen most kapta meg a karácsonyi ajándékát. Ragyogott a szeme. Egy karórát vettem neki. Egy sportos karórát. Amikor megláttam, tényleg rögtön ő jutott az eszembe, annyira Kimisnek látszott J Egyszerűen nem tudtam elmenni mellette.

-Ez nagyon tetszik!!

-Komolyan? Nem csak úgy mondod?

-Viccelsz?? Ezt rám szabták! Köszönöm édes! De mostmár üljünk asztalhoz, különben éhen halok.

A vacsorát csendben elfogyasztottuk, majd Kimi levezetett a kabinba, ahol egy kisebb táncteremnek is elment volna J de lehet hogy csak nekem tűnt nagynak.

-És most olyat teszek, amit remélem nem fogok megbánni. –indult el nevetve Kimi a hifi felé, és bekapcsolta. Persze a CD már bele volt készítve.

-Csak nem? Táncolni fogunk?

-Igen! De csak neked, csak ma és csak itt. –ölelt át, és lassan táncolni kezdtünk.

-Nem is mondtad, hogy ilyen jól táncolsz!

-Ugyan már, egy fának is több a ritmus érzéke.

-Nem…annyira J

-Á, szóval így állunk –és Kimi hirtelen felkapott az ölébe.

-Most hova viszel??

-Megmutatom, hogy máshoz van érzékem –azzal átmentünk egy jóval kisebb kabinba, ahol csak egy asztal állt, és egy ágy, mondanom sem kell, teleszórva rózsaszirmokkal. Az asztalon előre behűtött pezsgő és 2 pohár állt. Kimi óvatosan letett az ágyra, majd a pezsgőhöz ment.   -Tölthetek?

-Igen, de ne sokat.

A pezsgőből nem sokat kortyoltunk, inkább átadtuk magunkat az éjszakának és egymásnak.