„Reggel”, ami tulajdonképpen fél 11 volt, én ébredtem hamarabb, Kimi még mélyen aludt mellettem. Olyan aranyos!!! Jó lenne egész nap itt maradni. Csendben. Kizárni a világot, ahol az emberek többségét a siker, a pénz, a csillogás érdekli. A fotósoknak nem szent az ember magánélete, és most nem az enyémre célzok, mert hála én nem vagyok ismert, annak ellenére, hogy Kimivel járok. Éppen fel akartam kelni, amikor Kimi hirtelen átöltelt.

-Ne hagyj itt! Maradj velem! –talán még félig alszik, a szemét sem nyitotta még ki.

-Csss, nem megyek sehova, aludj nyugodtan. –simogattam meg az arcát. Ettől egy kicsit megnyugodott, mostmár tudom, hogy még alszik, de még mindig ölel.

-Ne hagyj el!! Szeretlek!! Nem akarlak elveszíteni!!

-Semmi baj!! Én is szeretlek, és nem fogsz elveszíteni. –simogattam tovább. Biztos rossz álma van. De felébreszteni nem akarom.

-NE!!! –kiáltott fel, amire fel is ébredt.

-Kicsim, mi a baj?? Itt vagyok! –rémülten nézett rám, én meg azt sem tudtam, hogy mit csináljak. –gyere ide –öleltem át mégjobban.

-Jézus, de szörnyű volt!

-Az álmod?

-Aha.

-Elmeséled?

-Összejöttél Fernandoval. Én meg hiába könyörögtem neked, azt mondtad, hogy amiért Jessica telefonálgat, megérdemlem.

-Kicsim, ilyet soha nem tennék. Nagyon szeretlek –adtam a homlokára egy puszit. –de most ki az ágyból hétalvó!! –próbáltam egy kicsit felvidítani, mert úgy tűnt, még mindig az álma hatása alatt van. –még rengeteg dolgod van, és nekem is.

-Muszáj?? Mi lenne, ha az egész napot itt töltenénk?

-Szép volna, de a főnököd a fejemet szegné, hogy nem engedem dolgozni a világ legjobb pilótáját.

-Ezt ismételd meg!

-Mit? Á, a világ legjobb pilótájára gondolsz?

-Aha, jó hallani. –nézett rám vigyorogva.

-Rendben, te világ legjobb pilótája, de ha most nem kelsz fel, akkor csak jó pilóta leszel.

Mindketten felöltöztünk, majd haza vitt. Lent elbúcsúztunk egymástól, hiszen neki is át kéne öltözni, mielőtt beesik dolgozni, bár nem hiszem, hogy a főnöke díjazni fogja, hogy csak délutánra megy be. Amint felértem, Sunny már szinte követelte a reggelijét, így adtam neki kaját, majd a zuhanyzó felé vettem az irányt. Csöpögő hajjal jöttem ki, és mentem a hajszárítóért. Miután sikerült rendbe tennem az ábrázatomat, megint egy nagy adag alapozóval, mert ugye a monokli még mindig látszik, valami ebéd után néztem. De hopsz, a telefont még be sem kapcsoltam. Na nem mintha olyan sokan keresnének, de szeretem, ha elérhető vagyok. Alig tettem le a bekapcsolás után, máris megszólalt. Egy sms jött, miszerint hangposta üzenetem van. Szuper. 15 új üzenet – közölte a gépi hang. Te jó ég!!! 15??? Mi történt?? Elég volt az elsőt meghallgatni ahhoz, hogy rohanni kezdjek lefelé a lakásból. Alex hagyta az üzeneteket. Apple és Kyle baleseteztek. Istenem!!! Miért???? Miért volt pont most kikapcsolva a telefon???? Odalent hála, sikerült gyorsan taxit kerítenem. A kórház viszont nem volt éppen közel hozzám, így beletelt egy kis időbe míg odaértünk. Én persze egyre idegesebb lettem. A taxist kifizetve rohantam be a kórházba.

-Jó napot! Apple McCarthyt keresem.

-Sajnálom, csak családtagok mehetnek be hozzá.

-A nővére vagyok.

-Ó, értem, egy pillanat. –és belemerült a számítógép monitorába, -4. emelet 325-ös szoba.

-Köszönöm. –és már ott is hagytam. Nem akartam több időt elvesztegetni, mint amennyit muszály. Hála a lift lent volt, így arra sem kellett várnom. A 4-re kilépve azonnal megpillantottam Alex-t, és ő is engem.

-Mi történt?? Hogy vannak??? Mondj már valamit!!!! –könnyeimmel küszködtem, tudtam, hogy ha Alex hallgat, és ahhoz ilyen képek vág, akkor nagy a baj.

-Apple jól van a körülményekhez képest, de Kyle….-itt elhallgatott.

-Mi van vele?? Ugye ő is jól van??

-Nem igazán. Még nem tért magához.

-De mi történt?

-Elmentek vacsorázni –kezdett bele a mesélésbe Alex- aztán meg egy moziba, végül táncolni. 3-körül indultak haza, de az egyik kereszteződésben beléjük hajtott egy másik kocsi. Teljesen vétlenek voltak. Az a másik egyszerűen átment a piroson. Felfogod ezt?? Át a piroson!!! –éreztem, hogy Alex majd’ szétrobban a dühtől.

-Istenem! Hol van Apple?

-Anyu van vele, próbálja nyugtatni, és visszaparancsolni a szobájába, de mindig Kyle mellett akar maradni.

-Te is ideértél vége?? –jött ki anyu Apple szobájából, és úgy néz ki, hogy eléggé dühös rám.

-Ne haragudj, nem voltam bekapcsolva.

-Azt észre vettünk. A bátyád hagyott egy csomó üzenetet.

-Tudom, ne haragudj.

-Luxus lett volna, ha elérhető lettél volna???

-Nem de, hidd el, ha tudtam volna, akkor…

-Hagyjátok már abba!! –vágott közbe Alex –Inkább menj be Apple-höz.

-Rendben. –s a szobája felé vettem az irányt. Alex közben váltott pár szót anyuval. Féltem belépni. Féltem a látványtól, féltem Apple reakciójától, de végül erőt vettem magamon, és bementem. Apple feküdt az ágyon, és bámult ki az ablakon. Fején egy nagy kötés, és a karján is volt egy.

-Szia!

-Halie!! –felült az ágyban, és sírva fakadt.

-Jól van -öleltem át őt is, mint délelőtt Kimit. –Minden rendben lesz!

-Annyira félek!! Mi van, ha…

-Erre ne is gondolj! Erős, túl lesz rajta, hidd el.

-De nem ébred fel!! Mi van, ha soha nem tér magához?? Én azt nem élem túl!!

-Magához fog térni. Tudom. Titeket nem lehet elválasztani.

-Remélem igazad lesz.

-Tuti. De most pihenned kell.

-Nem, Kyle-hoz akarok menni. Mellette akarok lenni, amikor felébred.

-De tudod, hogy nem lehet. Neked is pihenned kell! De mellette is leszünk, és azonnal szólunk, ha valami változás van, rendben?

-Ígérd meg!!

-Ígérem. De most aludj.

Szótlanul visszafeküdt, és megpróbált pihenni. Én pedig Kyle szobája felé vettem az irányt. Rajta több kötés volt. És sok kék-zöld foltot is sikerült összeszednie. Halkan leültem, és beszélni kezdtem hozzá.

-Szia! Halie vagyok, nem tudom hogy hallasz-e. És azt sem nagyon tudom, hogy ilyenkor miket szoktak mondani. De Apple iszonyatosan aggódik. Nagyon kétségbe van esve. Szeret. Nagyon. Kérlek siess felébredni! Okés? –mivel semmi reakciót nem láttam, így halkan kimentem.

-Ne haragudj az előbbiért! –állt meg előttem anyu.

-Semmi baj. Mindannyian idegesek vagyunk.

-De veled mi történt? –fogta meg az állam, és méregette az arcom.

-Volt egy kis nézeteltérésem az egyik évfolyamtársammal, de megoldottam.

-Azt látom. Mi lett volna, ha gyerekkorodban Alex nem verekedni tanít?

-Akkor most még több monoklija lenne-termett ismét mellettünk Alex 3 kávéval.

-Fúj!! Ez iszonyatosan rossz. –állapítottam meg, amint belekortyoltam. Pechemre éppen egy nővére haladt el mellettem, és elég csúnyán nézett.

-Tőle kértem, hogy ne az automatából kelljen vennem –mutatott rá a nővér viselkedésének okára Alex.

 -Sajnálom, de ez akkor is pocsék.

Velem ellentétben anyu és Alex megitták a kávét. Én inkább kihagytam. A csendet Alex mobilja törte meg. Azt hiszem a főnöke volt, ugyanis sikerült neki olyan hangosan „beszélnie”, hogy szerintem csak az nem hallotta, aki nem akarta. Alex udvariasan közölte vele, hogy ma akkor sem megy be ha a fene fenét eszik is. Nem sokkal később az én telefonom szólalt meg. Kimi volt az. A főnökétől hallotta, hogy mi történt. Megnyugtattam, hogy a körülményekhez képest minden viszonylag rendben van, és nem kell otthagyni a munkát, hogy bejöjjön. Az órák lassan teltek, változás nem volt. Alexnek sikerült kiharcolnia, hogy mivel jegyesek, lehetnek egy szobában. Apple így legalább megnyugodott egy kicsit, de még így is pokolian feszült volt. A kórterembe bevittünk 3 széket a folyosóról, és reméltük, hogy „kényelmesen” eltölthetjük az éjszakát, ugyanis senki nem volt hajlandó hazamenni. Az éjszaka közepén azonban mind a hárman felriadtunk, amikor orvosok hada özönlötte el a szobát.