25. rész:
2006.06.28. 08:51
Reggel „korán” felkeltem, nem igazán aludtam jól. Egy kicsit nyugtalan voltam. Úgy döntöttem, hogy reggeli után bemegyek a kórházba. Úton odafelé vettem nekik péksütit, mégsem olyan finom a kórházi kaja.
-Sziasztok!! Na mit hoztam? –lobogtattam meg előttük a 2 csomag reggelit.
-Péksüti! –találta ki rögtön Apple.
-Ügyes! Meséljetek, hogy vagytok? –adtam át időközben a csomagokat.
-Egyre jobban –szólt Kyle, mert Apple már hozzá is kezdett a reggelihez. –Apple-lel arra gondoltunk, hogy előbbre hozzuk az esküvő időpontját.
-Wáo, ez klassz, de mégis mennyire előre?
-2 hét múlva.
-Micsoda?? Nincs az egy kicsit közel? Mármint elég nehéz lesz megszervezni.
-Tudom, ezért is szeretném a segítségedet kérni. Meg persze anyuét. Le kellene foglalni a helyet, megrendelni a virágokat, a kaját, a meghívókat már kiválasztottuk, de szét kéne postázni, szóval lenne egy kis meló.
-Ne aggódj, rám számíthatsz. És Alex-re is rásózunk egy kis feladatot. –a megbeszélést a telefonom csörgése szakította félbe.
-Szia kicsim! –szóltam bele vidáman.
-Szia! Van egy rossz hírem.
-Mi az? Megijesztesz.
-Valenciában vagyok.
-Hogy hol?
-Tesztelünk, reggel szólt Ron, jobban mondva hajnalban, és muszáj volt mennünk. Alex is itt van. Üdvözöl titeket.
-És meddig maradtok?
-Ezen a héten biztos, a jövő hetet még nem tudom.
-Hát ez gáz, azt hittem, hogy együtt vacsizunk valamelyik este.
-Sajnálom, ez most így alakult. De majd bepótoljuk, rendben?
-Rendben, vigyázz magadra, és üdvözöljük Alexet.
-Átadom, és igyekszem vigyázni. Szia! Szeretlek!
-Én is, szia! Alex kihúzva a listáról- fordultam már Apple-höz. Valenciában tesztelnek.
-Hát ez nem jó.
-Nyugi, megoldjuk, add meg a terem címét, a virágboltét, hogy milyen csokrot és virágdíszeket akarsz, és vedd úgy, hogy el van intézve.
-Köszi Halie!! –borult a nyakamba Apple.
-Ugyan, ez természetes.
Amíg Apple felírta a dolgokat, befutott anya is.
-Sziasztok! –üdvözölt mindenkit vidáman. –Mi a helyzet?
-Apple épp most írja össze a teendőimet.
-Nyúzottnak látszol, minden rendben? –aggódott anyu.
-Persze, csak fáradt vagyok egy kicsit, Kimivel tegnap elmentünk a forma 1-es partira.
-Hogy hová??? –sápadt el anyu, és lett dühös egyszerre.
-A partira.
-De te minek mentél oda??? Semmi keresnivalód ott!!
-Most ugye viccelsz? Kimivel együtt járunk, még szép hogy volt ott keresnivalóm. De elárulnád, hogy mi a bajod? Azóta a hülye hívás óta állandóan ilyen vagy!
-Mégis milyen??
-Hát ilyen! Szóba hozom a forma 1-et, erre te ideges leszel, és ilyen dolgokat vágsz a fejemhez.
-Nem akarom, hogy bármikor is a forma 1 közelébe kerülj, megértetted?
-Ezzel talán egy kicsit elkéstél, nem gondolod? –azzal kikaptam Apple kezéből a listát, és már ott sem voltam. Elegem van. Mi a fene ez az egész??? Eddig semmi baja nem volt a forma 1-gyel. Erre tessék!! Megőrülök!!! De inkább nézzük a listát! Inkább elterelem a figyelmem, különben is, most Apple és Kyle a legfontosabbak. Először a teremhez mentem, és megkerestem az illetékes személyt. Mázlim volt, ugyanis pont egy pár előtt sikerült befutnom, így miénk lett a terem. Apple meg is fojtott volna ha nem J Irány a virágbolt. Jesszus, az a város másik felén van, de jó! Megpróbálok keríteni egy taxit. Úgy negyed óra múlva sikerült fognom egyet. Útközben megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám. De jó!
-Halie McCarthy, tessék.
-Jó napot. Martinez igazgató vagyok.
-Jó napot igazgató úr. Miben segíthetek?
-Nos, beszéltem a bizottsággal, és belementek, hogy újra vizsgázzon.
-Ez…fantasztikus!!! De mégis miért??
-Ez most nem lényeges, készüljön fel, pénteken 9-kor várjuk.
-Rendben, és mégegyszer, nagyon-nagyon köszönöm.
-Ne hálálkodjon, viszlát.
Hm, hát ez furcsa. Elég furi hangnemben mondta. De nem érdekel. Be fogom bizonyítani, hogy tudom az anyagot, és levizsgázom!
-Megékeztünk kisasszony. –zökkentett vissza a gondolataimból a sofőr.
-Megvárna kérem, 10 perc és jövök.
-Természetesen.
Még 10 perc sem kellett, a rendelést hamar felvették. Akárhányszor bemegyek egy virágboltba, mindig elcsodálkozom a szebbnél szebb virágokon. Egyszerűek és mégis csodálatosak. Nem tudtam ellenállni egy kis cserepes virágnak, és megvettem magamnak. Fogalmam sincs, hogy hova fogom rakni, de muszáj volt megvennem. Gyorsan bepattantam a taxiba, és már úton is voltam hazafelé. Otthonról felhívtam Apple-t.
-Szia! Elintéztem mindent, lefoglaltam a termet, és megrendeltem a virágokat.
-Okés, köszi, de … kérdezhetek valamit?
-Persze, mondd csak!
-Min vitatkoztatok anyuval?
-Nem mesélt el semmit?
-Nem, ő is elment, azt hittem utánad ment.
-Nem, nem jött utánam. Egyébként nem tudtam rájönni még, hogy mi a baja. Alex tud valamit, a múltkor jól össze is vesztünk, de nem volt hajlandó semmit sem mondani
-Ez meglehetősen furcsa.
-Szerintem is, de most megyek, mert pénteken vizsgázom, és tanulnom kell, ne haragudj.
-Semmi baj, jó tanulást és sok sikert. Ja és mégegyszer köszi.
-Nincs mit, szia.
A virágot egyenlőre letettem egy kisasztalra. Sunny persze rögtön vizslatni kezdte, majd egy kis idő múlva megunta, és otthagyta. Én viszont belevetettem magam a tanulnivalóba, hogy mostmár senki se akadályozhasson meg a vizsgában. Gyakorlatilag az egész hét így telt el, na meg persze az esküvő szervezésével. Apple és Kyle már nincs a kórházban, haza engedték őket. Apple azóta menyasszonyi ruhákat próbál, hogy megtalálja a tökéletes darabot. De eljött a vizsga ideje. Felvettem a kosztümömet, és rendeltem egy taxit. Időben a suliba értem, még volt időm a gondolataimat is összeszedni, és igyekeztem legyőzni az idegességet. Kimire gondoltam, tudom hogy most ő is gondol rám, megígérte tegnap a telefonban. Szegényke, egész nap csak az autóban ül, de végülis ezt szereti. J De most én vagyok a soron. Bementem, mondhatom nem vágtak valami jó képet ehhez a plussz vizsgához. De nem érdekel, az a dolguk, hát végezzék. Kihúztam a tételt, leültem átgondolni, majd beszélni kezdtem. 10 percen át untattam őket, de ez elég volt, ugyanis 5-öst kaptam. Alig tudom felfogni. Mostmár tényleg kiléptem a nagybetűs életbe!!!!!
|