A tegnapi nap után boldogan keltem fel reggel. Még az sem zavart, hogy Sunny az egyik kint hagyott ruhámon aludt, ami egyébként nem szokása, na mindegy, úgy is ma itt az ideje egy kis takarításnak. De előtte elmegyek bevásárolni. Este Kimi hívott, hogy hogy sikerült a vizsgám. Szegénykém elég fáradt lehetett. Csodálom őket, hogy hogy lehet bírni. De ezt szereti J Na mindegy, irány bevásárolni. A szupermarketbe mentem, ott legalább mindent egy helyen megkapok. Jó lenne tudni, hogy Kimi mikor jön haza, mert akkor csinálnék egy kis meglepi-vacsit. Remélem fel fog hívni. Az egyik sorban összefutottam az egyik volt évfolyamtársammal, aki a tanév közepén rájött, hogy hoppá, ez mégsem tetszik, és átiratkozott egy másik suliba.

-Szia Halie, de rég láttalak.

-Scott, szia. Tényleg régen találkoztunk. Mi a helyzet?

-Semmi különös, képzeld, Laura, a barátnőm babát vár.

-Gratulálok –öleltük meg egymást, és adtam neki 2 puszit –És kisfiú lesz vagy kislány?

-Kislány. Az ultrahangfelvétel kimutatta. Én nem gondoltam volna, hogy egy csöppségnek, akit csak képen látsz, ennyire tud az ember örülni.

-Ez természetes. Majd ha már a karodban tartod, az lesz csak az igazi. Hidd el.

-Laura is ezt mondja. De veled mi a helyzet? Te nem tervezel még babát? Hallottam, hogy azzal a pilótával jársz. –a beszélgetés közben lassan haladtunk a sorban, mégsem állhatunk meg a közepén, annak ellenére, hogy sokaknak ez a kedvenc időtöltésük.

-Igen vele, de még nem, nem tervezünk. Túl korai lenne, és még fiatalok vagyunk.

-Szerinted én jó apa leszek? –bukott ki hirtelen belőle.

-Tuti, hisz imádod a gyerekeket. Hidd el, jó apa leszel.

-Remélem –időközben elértünk az újságokhoz. Ha tehetem, általában megnézek néhányat, így most is ez volt soron.

-Halie?

-Igen? Mi az?

-Ezt nézdd! –mutatta Scott az egyik bulvárlapot. A címlapon Rita volt, amint Jenson volt barátnőjével tépik egymást, persze nem teljesen úgy, ahogy akkor történt.

-Wáó –ennyit tudtam csak kinyögni, és hitetlenkedvem kezdtem olvasni a cikket, ami szerint Viki kavart Chrisen kívül Kimivel, Rita meg Chrissel, én meg Jensonnal. Na szép. A képeket montázzsal gyönyörűen megcsinálták. Csak kár, hogy ezekből egy szó sem igaz. Gyorsan bedobtam a magazint a kosárba, majd megmutatom a csajoknak is. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a véleményük. De ebben a percben beugrott valami. –Figyel Scott, nekem van otthon egy-két könyvem a gyerekneveléssel kapcsolatban, még anyutól kaptam, vagyis mind a hárman kaptunk belőle, ha gondolod, szívesen kölcsön adom.

-Ez klassz lenne. Neked jó, ha ma délután felugrok érte?

-Persze, otthon leszek.

-Rendben és köszi. Most viszont mennem kell, mert Laura már tuti izgul, most egy kicsit túlreagál mindent.

-Renben, szia, és üdvözlöm Laurát.

-Köszi, átadom.

Scott távozása után magányosan folytattam tovább a bevásárló körutamat. Vettem még néhány dolgot, majd fizettem, és hazamentem. Kipakoltam, mindent a helyére raktam, majd takarítani kezdtem. Tartottam egy kis pihenőt, amíg megebédeltem, aztán folytattam a takarítást. Éppen végeztem, amikor kopogtak. Scott volt az.

-Szia, gyere be! –invitáltam be.

-Szia, köszi. Laura nagyon örülni fog a könyveknek, már ő is vett egy rakással, de sosem elég.

-Ülj le, mindjárt megkeresem. Kérsz egy narancslevet?

-Igen, köszi. –kivettem a hűtőből, és töltöttem mindkettőnknek.

-Annyira klassz lehet, hogy apa leszel.

-Aham, tényleg az. –mondta egy kicsit furcsán.

-Mi az? Mégsem örülsz?

-Tudod nem vagyok biztos benne, hogy az enyém.

-Ó –erre valahogy csak ezt tudtam mondani.

-Aha, én is így gondolom. Tudod, éppen aznap jelentette be, hogy terhes, amikor szakítani akartam.

-De ez még nem bizonyít semmit. Az is lehet, hogy véletlen az egész.

-Nem hiszem. Tudod egy ideje már nem vagyunk jól. Már korábban gyanakodtam arra, hogy megcsal, csak nem volt rá semmi bizonyíték. –nézett rám szomorúan.

-Ne aggódj, idővel minden rendeződni fog, most csak a babára koncentrálj, ő a fontos. Neki nem szabad semmit észre vennie abból, hogy mi a helyzet köztetek. És ha megszületik, és még mindig bizonytalan vagy, akkor még mindig kérhetsz egy apasági tesztet. –jesszus, ilyen helyzetben még sosem voltam. Remélem nem hordok össze sületlenségeket.

-Jajj, ne is figyelj rám, össze-vissza beszélek, biztos untatlak. Tényleg ne haragudj!

-Ugyan, semmi baj, nem untatsz.

-Köszi, csak, tudod senkivel nem tudok mostanában beszélgetni. Azonnal rohanok mindig haza, hogy mellette legyek, mert veszélyeztetett terhes. Nem bocsátanám meg magamnak, ha valami történne a babával.

-Minden rendben lesz, női megérzés –mosolyogtam rá biztatóan, erre hirtelen átölelt.

-Köszönöm Halie!! Annyira rendes vagy!

-Ne köszönd, nem tettem semmit.

Ebben a pillanatban hirtelen megcsókolt. Annyira váratlanul ért, hogy teljesen lebénultam.

-Meglepe…tés -nyílt ki az ajtó, és Kimi állt ott egy nagy csokor vörös rózsával. Scott abban a pillanatban elengedett, én meg egyszerűen nem tudtam, hogy mit mondjak, csak néztem rá. Kimi azonnal sarkon fordult, bevágta az ajtót és már el is tűnt. Azonnal felálltam, és rohantam utána, ahogy csak bírtam.

-Kimi!! –kiáltottam a lépcsőházban utána. Állj meg, kérlek!!

-Minek?? Menj vissza nyugodtan hozzá, és folytassátok csak amit félbeszakítottam. –állt meg végre az első emeletnél.

-Ez tényleg nem az, aminek látszik. Tudom, hogy közhelyesen hangzik, de tényleg nem az. Hallgass meg!! Kérlek!!

-Nincs szükségem egy kitalált mesére. Nem vagyok rá kíváncsi. Megértetted??

-5 percet kérek, csak 5 percet.

-Rád már annyi időm sincs. –azzal sarkon fordult, de hirtelen mégis megtorpant. –Mióta tart?

-Mi mióta tart?

-Hát te meg az a pasi!

-Nem tart, el sem kezdődött semmi, nem érted? Ha adnál 5 percet, akkor mindent elmagyaráznék.

-És én hülye, még rózsát is hoztam. Látni sem akarlak többet, nem akarok tudni rólad, ki akarlak törölni. Megértetted? –azzal elindult lefelé. A sírás folytogatott, nem akarom, hogy vége legyen!!

-Kimi!! –kiáltottam utána, és futottam le, de ő már bepattant a kocsijába és el is tűnt. Zokogva álltam az utcán, és bámultam utána. Ez nem lehet! Minden szava a fülembe cseng. Annyira fáj amiket mondott. Látni sem akar!! Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Scott volt az.

-Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém. Annyira sajnálom. –próbált mentegetőzni.

-Most jobb, ha elmész –rántottam el magam, és elindultam fölfelé. Persze, hogy összefutottam Mrs. Roberts-szel. Miért van az, hogy ő mindenhol ott van???

-Látod, látod? Megmondtam én, hogy miféle nő vagy te!

Annyi erőm sem volt, hogy válaszoljak neki, csak ránéztem, láttam a szemében a megvetést. Ekkor jöttem rá, hogy Kimi szemében is ugyan ezt láttam. Istenem!!! Miért????? Hogy lehettem ennyire gyenge??? Hogy engedhettem, hogy megcsókoljon?? Észnél kellett volna lenne, meg kellett volna akadályoznom!! Amint felértem a lakásba, becsuktam az ajtót, leültem elé. Egyre csak Kimi szavai jártak a fejemben, és egyre jobban sírtam. Sunny próbált vigasztalni, de hiába.  Úgy éreztem, mintha kitéptek volna egy darabot belőlem. Nem tudom mióta csöröghetett a telefon, mire észbe kaptam, hogy fel kellene venni. Mi van ha Kimi az?? Élénkültem fel rögtön. Mi van, ha mégis beszélni akar??? Meg sem néztem, hogy ki az, csak felkaptam.

-Hallo?

-Szia, láttad a képeinket a magazinban? –Rita volt az. –Ezek tisztára nem normálisak, hogy merészelnek ilyeneket állítani?? Viki és a többiek is kiakadtak. Hallod Halie?

-Tessék? –de ebben a percben nem bírtam tovább, és elkezdtem zokogni.

-Hékás! Halie! Mi történt??

-Én….szakítottunk!

-Átmegyek, okés, ne mozdulj, indulok, szólok Vikinek is. –azzal le is tette. Én meg csak ültem, és fogalmam sem volt, hogy mit kellene tennem. Hívjam fel Kimit?? Vajon meghallgatna? Próba szerencse. Igyekeztem összekapni magam, nem akarom, hogy hallja, hogy sírtam. Kicsöng….kinyomta. A kezeimbe temettem az arcom, és utat engedtem ismét a könnyeimnek. Annyira üresnek érzem magam! Istenem, milyen lehetett neki látni!! Én így is belepusztulok. Annyira…nem tudom szavakkal kifejezni. Rita és Viki gyorsan ideért. Kisírt szemekkel nyitottam ajtót.

-Annyira aranyosak vagytok, hogy idejöttetek –öleltük át egymást egyszerre.

-Ez természetes! –szólt Rita.

-Gyere, meséld el, hogy mi történt, és ígérem, kitalálunk valamit, okés?

-Aham… -kifújtam az orrom, majd elregéltem nekik, hogy mi is történt.

-Hát ez nehéz ügy. –töprengett Viki.

-Meg sem akar hallgatni, mintha egy idegen lennék. Hirtelen olyan lett, mint egy jégcsap, mit jégcsap, jéghegy. Ráadásul itt vannak ezek az képek is –mutattam az újságra. –Azokkal mi legyen?

-Majd arról én és Jenson gondoskodunk, hidd el. De most koncentráljunk rád és arra a fafejű jéghegyre.

-Menj be hozzá a McLarenhez. –ajánlotta Viki.

-Ez jó ötlet?? És ha ott sem akar meghallgatni??

-Ennél már úgysem lehet rosszabb –győzködött Rita. –Alex meg úgyis elmondja, hogy mit mondott most Kimi, mert tuti, hogy beszéltek.

-Lehet, hogy igazatok van. Ennél már tényleg nem lehet rosszabb.

-Akkor gyerünk. Kiválasztjuk a ruhát, hogy holnap mit veszel fel, és utána meg megnézünk egy filmet felejtőnek, okés? –és már húzott is Viki a szoba felé Ritával egyetemben.

-Hogy csináltátok ezt?

-Mit?  -kérdezték egyszerre.

-Hogy felvidítottatok. Köszi. –öleltem meg ismét őket.

-De mostmár hagyd abba a sírást, különben bedagad a szemed, és hogy fogod úgy visszahódítani Kimit?

-Én már most sem látok rá sok esélyt –szomorodtam mégjobban el.

-Ezt meg ne halljuk mégegyszer –szólt rám Rita. Időközben Viki kivett egy farmert, és hozzá egy toppot, és közölte, hogy ebbe fogok holnap a McLarenhez menni. Majd leültünk DVD-zni. Rita elővarázsolta a táskájából a Karib-tenger kalózait. Emlékeztek rá, hogy ezt akartam a múltkor kikölcsönözni, csak nem volt bent. Kezdtem egy kicsit jobban érezni magam, hála a csajoknak, sikerült egy kis reményt is táplálniuk belém. Remélem igazuk lesz, és kibékülünk. Ha nem, akkor nem tudom, hogy hogy élem túl.