Az éjjel szinte semmit nem aludtam. Járt az agyam, hogy mit mondjak Kiminek. Valójában még azt sem tudom, hogy jó ötlet-e rögtön bemenni. És félek is. Tuti nem akar látni sem. Jesszus, nekem ma táncom lesz. Szuper, na ehhez most végképp nincs kedvem. Tusolás után fel is fogom hívni Mary-t. Így is tettem.

-Szia Mary, itt Halie. Lehetne egy nagy kérésem?

-Szia, ne kímélj.

-Ma nem tudok bemenni a próbára.

-Hogyhogy nem tudsz?? Nem, Halie, jössz.

-De ma tényleg nem jó, ne haragudj! El kell intéznem egy nagyon fontos dolgot.

-Ne haragudj, de nem érdekel, fél óra múlva a teremben kell lenned, különben kereshetsz új edzőt.

-Köszi, ez igazán jól esik, akkor ott találkozunk. Szia.

Hát ez csodás!! Miért nem lehet egy napig nélkülözni??? Így csak délután tudok bemenni Kimihez. Szuper.

-Szia –vettem fel az időközben megcsörrenő telefonom. Alex hívott.

-Mi a fene történt köztetek??

-Neked is szia, köszi csodásan érzem magam, és te?

-Halie, ne szórakozz! Totálisan úgy néz ki, mint akin átment egy úthenger, vagy mint egy felmosórongy. Ron tajtékzik, mert Kimi vagy ötször elgondolkozott egy nagyon fontos megbeszélésen, majd a kellős közepén felállt és kiment. Amikor megkérdeztem, hogy mi a baja, azt mondta, hogy kérdezzelek meg téged. Nos?

 -Most közlöm veled, hogy én sem vagyok jobban. Az éjjel nem aludtam, a nyulak szeme az enyémhez képest világos, ugyanis vörösre bőgtem az enyéimet. Emlékszel Scottra?

-Igen, de most hogy jön ide Scott?

-Nos, tegnap éppen a számba erőszakolta a nyelvét, amikor Kimi meglepetést kiabálva nyitotta ki az ajtót.

-Te jó ég! Mondhatom ezt jól megcsináltad.

-Kösz, hogy együttérzel, hogy mellém állsz, nagyon rendes vagy.

-Csak megakadályozhattad volna.

-Amikor valaki totálisan váratlanul megcsókol, nem tudom te hogy vagy vele, de én éppen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, de szerinted nem gondoltam már százszor arra, hogy miért nem csináltam valamit???

-Bocs, csak… ti annyira összeilletek.

-Aham, szerintem is, figyu, délután bent lesz a McLarennél?

-Igen. Mire készülsz?

-Semmire, csak beszélni akarok vele.

-Rendben, valahogy itt tartom, ha el akarna menni.

-Okés, köszike, bocsi de most mennem kell. Szia.

-Szia!

Felkaptam a cuccom, és indultam a próbára. Az úton végig Kimi járt az agyam. Most jövök csak rá, hogy mennyire rossz, ha az ember szeret valakit, és elveszíti, méghozzá egy buta hiba miatt. Az utcán menve egy kicsit furin nézett rám pár ember. Egy kettő még mormogott is valamit, de nem értettem. Pár perccel később azonban minden világossá vált. Az egyik újságosnál megpillantottam magam Scottal a címlapon, „Megcsalták a Räikkönen”-t  címmel. Szuper!!! Azt hittem, már ennél rosszabb nem lehet. Pont az a kép van a címlapon, amikor megöleltük egymást a szupermarketben Scottal, csak azt nem tudják, hogy akkor éppen gratuláltam neki a babájához. Te jó ég! Mi van, ha ezt Kimi meglátja??? És mi van, ha már látta??? Ez nem lehet igaz!! Dühösen fizettem ki a magazint, mégiscsak kíváncsi vagyok, hogy mit hordtak össze. Egy kicsit korábban értem be a próbára, így volt pár másodpercem, hogy beleolvassak. Az újság szerint bebizonyosodott, hogy csak a pénzért és a hírnévért voltam Kimivel, nem is szerettem bla bla bla. Könnyek gyűltek a szemembe, de gyorsan letöröltem, mert nyílt az ajtó, és Mary lépett be Mark társaságában. Igyekeztem gyorsan elpakolni az újságot, és nem mutatni, hogy legszívesebben itt hagynék csapot-papot, és rohannék Kimihez.

-Halie, minden rendben van? Szörnyen nézel ki.

-Aham, minden okés. Kezdhetjük? –tereltem el a szót, nem akartam, hogy tovább kérdezgessenek.

-Persze, álljatok be, berakom a CD-t.

Elfoglaltuk a helyünket, és próbáltam a gondolataimat a tánc köré csoportosítani. Kevés sikerrel. Ahol csak rontani lehetett, ott sikerült is, és még ott is, ahol elviekben nem.

-Ez így nem ér semmit, vagy összeszeded magad, vagy hagyjuk –szólt rám Mary.

-Kaphatnék 5 percet? –kértem Maryt, mert éreztem, hogy mindjárt elbőgöm magam. Tánc közben eszembe jutott egy csomó minden. Eszembe jutott az első találkozásunk, Finnország, a szülei, a Valentin nap. Csupa szép emlék. És mim van most?? Semmim. Emlékek, amelyek emlékeztetnek, hogy hogy követhettem el ekkora hibát. Kimentem a levegőre, hogy egy kicsit összeszedjem magam. Néztem a sétáló párokat, és még rosszabbul éreztem magam. Úgy döntöttem, hogy amint lehet beszélek Kimivel. Visszamentem a terembe, mégsem hagyhatom abba a próbát, mert Mary kinyír. A próbát 3-kor fejeztük be. Után egyenesen a McLarenhez mentem.

-Jó napot! –köszöntem a portásnak. –Kimi Räikkönenhez jöttem. Bemehetek?

-Milyen ügyben keresi?

-Személyes ügy.

-Jaj kisasszony, tudja hányan akarnak így bejutni hozzá? –nézett rám rosszallóan a portás.

-De ez komolyan személyes ügy, és nagyon fontos.

-Jobb ha megfordul, és szépen elmegy.

-Akkor engedjen be Alex Wurzhoz.

-Ejha! Maga aztán nem adja fel egykönnyen.

-Nézze, csak szeretnék a bátyámmal beszélni. –kezdtem egy kicsit dühbe gurulni, de ennél a mondatomnál leesett a portás álla.

-Alex a bátyja?

-Igen.

-Akkor, várjon egy kicsit, mindjárt szólok neki. –azzal fogta a telefonját, és Alex pillanatokon belül feltűnt a bejáratnál.

-Szia hugi!

-Szia! Itt van még?

-Aham, de most nem biztos, hogy a legjobbkor jöttél.

-Miért?

-Hát…elég sok a dolga… szerintem gyere vissza holnap.

-Nem, ha már egyszer eljöttem, nem fogok visszamenni.

-Biztos ezt akarod??

-Miért nem akarod, hogy bemenjek?

-Hát…ő…nincs egyedül.

-Tessék?

-Most van egy kis megbeszélése a sajtósával.

-Okés, akkor megvárom.

-Rendben, ahogy akarod.

A központ valami hihetetlenül fantasztikus. Rengeteg ember nyüzsgött, olyan mint egy nagy méhkas. Mindenki teszi a dolgát, nem zavarja meg őket semmi. Alexszel már egy csendesebb folyosón haladtunk, végül egy teljesen más világ tárult elém. Itt már egyáltalán nem nyüzsögtek, sőt, alig találkoztunk egy-két emberrel. Minden ajtón szerepelt egy név, ezek közül csak az Alexé és persze a Kimié, Montoyáé és De La Rosáé volt ismerős. Ez volt a pilóták és még néhány ember kis „pihenőövezete”. Alex kinyitotta az ő ajtaját, majd bementünk. Nem volt nagy a szoba, de pont elfért benne egy ágy, asztal, tv és egy fotel.

-Várj itt, idehívom.

-Rendben –ültem le a fotelba, és próbáltam gondolkodni, próbáltam összeszedni magam, rendezni a gondolataimat. Nyugi Halie, menni fog. De abban a pillanatban, amikor Alex betuszkolta az ajtón, minden gondolatom elszállt.

-Mit akarsz itt? Nem megmondtam, hogy nem akarlak látni??

-Szia! Beszélnünk kell.

-Nem, nekünk nem kell beszélnünk.

-A francba, Kimi –fakadt ki belőlem, amin még ő is meglepődött. –Elegem van. Hányszor akarod még, hogy elmondjam, hogy mi történt?? Hm?? Hányszor??

-Nem akarom, hogy bármit is mondj, és most elmegyek.

-Na azt már nem! –álltam el az útját. –Most az egyszer végig fogsz hallgatni.

-Eszem ágában sincs!

-Az engem mostmár egy cseppet sem érdekel. –a sírás határán álltam, de nem akartam sírni. Azzal valószínűleg rontanék az egészen. Na nem mintha nem lenne elég rossz már így is a helyzet. –Scott és köztem nincs semmi. Semmi, érted? Ki volt borulva, mert azt hiszi, hogy a nem ő a születendő gyerek apja, próbáltam vigasztalni..

-Ez sikerült.

-Ne szólj közbe! Végig akarom mondani. És akkor hirtelen megcsókolt.

-És te nem tudtál volna semmit sem csinálni, igaz?

-Nem, teljesen váratlanul ért az egész.

-És most azt várod, hogy ezt elhigyjem?

-A fenébe is! Én megkérdeztem bármikor, hogy a teszteken mit csinálsz esténként?? –na most meglepődött. Hosszas várakozás után végre válaszolt:

-Nem, de ez nem jelent semmit.

-De igen, azt, hogy maximálisan megbízom benned, mert szeretlek, de ezek szerint te nem bízol bennem, és nem szeretsz. Csak akkor nem tudom, hogy mit várunk ettől az egésztől. –hirtelen odaléptem hozzá, és megcsókoltam. Te jó ég!! Mit művelek?? A csók után Kimi alig jutott szóhoz.

-Ez meg…mi volt?

-Tudtál védekezni??

-Tessék?

-Tudtál tenni valamit az ellen, hogy ne csókoljalak meg?? –néztem rá, miközben könnycseppek folytak végig az arcomon. Inkább megfordultam, és elindultam kifelé. Hirtelen karon ragadott, maga felé fordított, és szenvedélyesen megcsókolt.

-Nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Ha az előbb nem csókolsz meg, akkor valószínűleg nem bocsátottam volna meg. Igazad volt abban, hogy tényleg nem tudtam tenni ellene, gondolom téged is meglepett Scott.

-Végre!!! Én is nagyon szeretlek!! –szorosan öleltük egymást, mintha bármelyik pillanatban elszakíthatnának egymástól minket. –Ugye soha többet nem veszekszünk?? –néztem rá könnyes szemmel.

-Egy feltétellel.

-Mi az?

-Költözz hozzám! –szóhoz sem jutottam. –Költözzünk össze, tudom, hogy hirtelen ötlet, de miért ne?

-Benne vagyok!!! –ugrottam a nyakába. –Mikor akarsz pakolni?

-Minél hamarabb! Szerintem az lenne a legjobb, ha elkezdenél összepakolni, holnap nincs semmi dolgom, átpakoljuk a cuccaid! Okés?

-Rendben, akkor nem is zavarlak tovább. Megyek, keresek dobozokat, de készülj fel, hogy elég sok cuccom van –néztem rá mosolyogva. Búcsúzóul gyorsan megcsókoltam, és hagytam dolgozni. Gondoltátok volna, hogy egy csókon mennyi minden áll vagy bukik?? Én nem, az tuti, de mostmár a saját bőrömön tapasztaltam. Azt viszont végképp nem gondoltam, hogy az összeköltözéssel áll elő. J Mozgalmas nap ez a mai, az tuti. Mostmár nincs más hátra, mint csomagolni.