Az elmúlt pár nap nagyon mozgalmasra sikeredett. Apple szerencsésen megérkezett Kínába, és a szituhoz képest elég jól elvan. A szomszédja nagyon rendes, segít neki egy csomó dologban. Kyle persze megpróbálta elkérni az ottani számát vagy a címét, de be kellett érnie azzal, hogy elküldtem melegebb éghajlatra. Alex egész jól van. Mintha nem is történt volna semmi, de olyan érzésem van, hogy ez csak nekünk szól. Szerintem nagyon beleesett abba a szemét Nicole-ba. Anyuval viszonylag jól elvagyunk. A tesztről továbbra sem beszélünk. A mindennapos táncpróbák viszont eléggé fárasztóak, ráadásul most, hogy kezdődik az idény, Kimi szinte az egész napot a McLarennel tölti. Elég keveset találkozunk. És ez ma sem lesz másként, ugyanis ma egy csajos estét terveztünk, méghozzá Ritánál, ugyanis még tartozik nekünk egy élménybeszámolóval a nyaralásáról, hiszen a Bahamákon volt J. De azt hiszem jobb ha most elkezdek készülődni. Még lesz tánc, aztán egy kis ebédszünet, aztán megint tánc, gyorsan hazajövök, letusolok és már indulok is Ritához. Kimi sajnos már elment. A csapat kihasznál minden egyes pillanatot, hogy minél jobban felkészüljenek az elkövetkezendő futamokra. Nekem, és Marknak viszont most az a dolgunk, hogy a lehető legjobban felkészüljünk a táncversenyre, ami nem fog menni, ha el fogok késni. Gyorsan felkaptam a táskám és a kabátom és már ott sem voltam. Szegény Sunny, mostanában ő is sokat van egyedül. Mark és Mary már ott voltak, szupi, megint sikerült elkésnem. Pedig annyira igyekszem.

-Sziasztok! Bocsi a késésért, fél perc és kezdhetjük. –gyorsan lepakoltam, és már kezdtük is. Meg sem álltunk egészen 12-ig. Addigra sikerült teljesen kifulladnunk mind a kettőnknek. A közeli kis étteremben sietve megebédeltünk, hogy minél többet tudjunk próbálni. Estére már hulla fáradt voltam. Kimi sajnos még nem ért haza. Mindegy, letusolok, aztán hagyok neki egy cetlit. Így is tettem. Negyed óra múlva már Ritánál voltam. Viki már ott volt, így csak én hiányoztam.

-Na kezdődhet a dumaparti? –kérdezte Viki

-Részemről mehet. Rita most mindent el kell mesélned –dobtam le magam a kanapéra.

-De részletesen ám!

-Rendben csajok. Szóval Jenson egyszerűen csak felhívott egyik este, hogy pakoljak össze néhány ruhát, mert kirándulni megyünk. Másnap reggel meg már a reptéren kötöttünk ki, és közölte, hogy a Bahamákra megyünk.

-Wow, ez klassz –szakította félbe Viki.

-Szerintem is –értettem vele egyet.

-Aztán az egész olyan varázslatos volt. Teljesen elkényeztettük egymást. Csak egymásra figyeltünk.

-Azt meghiszem, és néha ki is mentetek a szállodaszobából? –kérdezte nevetve Viki.

-Hát…-nevetett Rita is- igen, néha kimentünk. De nem sokszor.

A következő fél órában még hallgattuk Rita áradozását. Annyira jó boldognak látni őket. Úgy éjfél körül jónak láttam ha elindulok haza, Kimi már tuti otthon van, és még azt sem tudom, hogy mikor fog indulni Bahreinbe. Elköszöntem a csajoktól és hazamentem. Kimi már otthon volt, de még nem aludt.

-Szia kicsim, te még ébren vagy?

-Szerettelek volna megvárni.

-Jól tetted. Mikor kell Bahreinbe indulnod?

-Holnap kell indulnunk, délben.

-Indulnunk?

-Csak nem képzeled hogy téged itthon hagylak?? –húzott közel magához.

-Háát, nem tudom, hogy mit akarsz –csókoltam meg.

-Nem? –nézett rám hamiskásan. –Akkor megmutatom –hirtelen felkapott az ölébe és a háló felé igyekezett. Az éjszaka nagy része nem alvással telt el, így reggel enyhén kómásan ébredtünk fel. Délelőtt gyorsan bepakoltunk, és indultunk a reptérre. A reptéren egy „kisebb csoport„ várt minket, gondolom Kimi szerelői, akik kicsit mintha furcsállanák, hogy én is vele tartok.

-Sziasztok –köszöntünk nekik egyszerre.

-Sziasztok –köszöntek ők is egyszerre

-Szeretném bemutatni nektek a barátnőmet, ő itt Halie.

-Sziasztok –köszöntem mégegyszer.

-Muszály volt őt is elhoznod? –kezdte az egyik szerelő- olyan csinos, hogy elvonja a figyelmünket a kocsidról, aztán még a végén csak második leszel –nevetett végül. Huh, már kezdtem megijedni, tök komoly volt az arca ahogy elkezdte mondani.

-Ahhoz azért nekem is lesz egy-két szavam –lépett elő a híres-hírhedt Ron Dennis. –Mindenestre nem szeretném, ha a barátnőd elvonná a figyelmedet a versenyről – á máris célozgat. Mondjuk megértem, nem igazán bír.

-Ne aggódjon, nem akarom elvonni a figyelmét, én is azt szeretném, hogy nyerjen. –válaszoltam neki, de én nem voltam gúnyos, legalábbis nagyon remélem. Nem akarom, hogy miattam veszekedjen a főnökével. Befutott végre Alex is, így amíg Ron félrevonta Kimit, én addig odamentem hozzá, majd nem sokkal később felszálltunk a gépre. Néhány óra múlva már meg is érkeztünk. Jesszus de meleg van itt. Én nem tudnék itt élni, az tuti. A reptéren egy kisebb fogadóbizottság várt minket. Néhány interjú és pár autogram után már el is tudtunk jönni onnan. Odakint megláttam a Renault csapatfőnökét, Flavio Briattore-t.

-Kimi, miért bámul folyton?

-Kicsoda?

-Briattore. –időközben ha jól tudom Fernando Alonso is csatlakozott hozzá.

-Nem tudom, de ne is foglalkozz velük, gyere menjünk –azzal beszálltunk a taxiba és elindultunk a hotelba. De miért bámult?? Ráadásul olyan furcsán. És egyáltalán nem zavarta, hogy láttam, hogy hogy bámul. Hála a hotel nem volt messze, ugyanis a kocsiban iszonyatosan meleg volt. Mindenki megkapta a szobakulcsát, és elindultunk felfelé, hogy megkeressük a saját szobánkat. Akkora ez a hotel, hogy simán el lehetne tévedni benne. Végre sikerült megtalálni. És van légkondi!!! Szuper!!

-Kicsim, nekem mindjárt el kell mennem. Ron megbeszélést tart.

-Rendben, én addig letusolok, és lehet, hogy sétálok is egyet.

-Nem akarsz velem jönni?

-Inkább kihagyom. Ahogy észre vettem nem igazán csíp. Nem akarok zavarni.

-Te sosem zavarsz.

-Nem baj édes, akkor sem megyek. 

-Rendben, akkor én most lépek. Szia –adott egy búcsúcsókot.

-Szia!  -hát egyedül maradtam. Gyorsan letusoltam, és elindultam felfedezni a környéket. Eszméletlenül szép itt minden, csak ez a nagy hőség ne lenne. Az emberek is nagyon kedvesek. Mire visszaértem már Kimi is letusolt.

-Nos, mi a helyzet?

-A pálya állapota nem rossz, csak még egy kicsit sok a homok rajta. A kocsi jónak tűnik. És már nagyon várom a futamot.

-Nyerni fogsz.

-Szeretnék, de az még messzebb van.

-Drukkolni fogok.

-Az rám is fér.

-Nincs kedved sétálni egyet?

-De, aztán már úgysem lesz sok időm.

A séta nagyon jó volt, már kezdett egy kicsit sötétedni, és így minden sokkal varázslatosabb. A vacsorát az erkélyen fogyasztottuk el, majd gyönyörködtünk a csillagokban egymást átölelve. A következő napokban már én is kilátogattam a pályára. Hogy mekkora ott a nyüzsi??!! Mint egy felbolydult méhkas. Mindenhol szerelők, alkatrészek, fotósok, riporterek. A „közös” büfénél leültem egyet kávézni, amíg Kimi megbeszél valamit az egyik szerelőjével, hiszen mindjárt kezdődik az első szabadedzés.

-Szia, Fernando vagyok,  leülhetek? –jött oda hirtelen Fernando.

-Szia, ö..igen, persze, én Halie.  –hirtelen fogalmam sem volt, mit válaszoljak, így megengedtem.

-Először leszel kint futamon?

-Igen.

-Pedig Alex a tesód. Hogyhogy nem voltál vele kint?

-Egyszerűen nem voltam kíváncsi.

-Bocsi, de most mennem kell –álltam fel, mert megláttam, hogy Kimi közeledett felénk.

-Találkozhatunk még?

-Ha összefutunk…-hagytam rá.

-Ez meg mit akart? –kérdezte Kimi, amint odaértem hozzá.

-Fogalmam sincs, csak odaült.

-Elnézést, Halie, beszélhetnénk? –lépett oda hozzánk Flavio.

-Ö…igen. Egy pillanat. Menned kell? –kérdeztem Kimitől

-Igen, kezdődik a szabadedzés.

-Rendben, szia. Szeretlek.

-Én is szeretlek.  –eközben Flavio egy kicsit arrébb várakozott. Még egy kétségbeesett pillantást küldtem Kimi felé, majd követtem Flaviot a motorhome-ba. –nos? Mi lenne az? –kérdeztem rögtön.

-Nézd, ehhez nehéz hozzáfognom.

-Nekem viszont nincs sok időm –Halie! Mi ütött beléd?? Te nem vagy ilyen! Nyugi, egy kis jómodor még senkinek sem ártott meg.

-Látom te is türelmetlen tipus vagy. Ebben rám ütöttél.

-Nem vagyok….mi?????  Én nem ütöttem semmiben sem magára.

-Ugyan már Halie –tett egy lépést felém, én pedig egyet hátra.

-Mit ugyan már?

-Hát nem veszed észre? –nyúlt felém, de ellöktem a kezeit.

-Mit kellene észre vennem?? –a sírás folytogatta a torkom, valószínűleg már tudtam mit készül kimondani.

-Hogy én vagyok az apád!

-Nem, maga nem az!!! Az nem lehet –de ekkor beugrott a teszt. Fla…..tore, vagyis Flavio Briattore. –Oh, te jó ég!! Nem, ez valami tévedés. Egy vicc. Nekem semmi közöm magához. Soha nem is volt, és nem is lesz!

-De kislányom! –próbálkozott újra megérinteni.

-Ne nyúljon hozzám!!! Hagyjon békén!! –löktem félre a kezeit, s kirohantam a motorhomeból egyenesen Fernandoba.

-Hé, minden rendben? –nézett rám furcsán. Nem látott még síró embert vagy mi?

-Engedj el! –löktem el őt is magamtól s igyekeztem minél messzebbre menni ettől a helytől. Minél távolabb Flaviotól. De most hova menjek?? Egyedül akarok lenni, itt viszont rengeteg az ember. Kimi már a pályán. Alex. Megvan, felhívom.

-Szia hugi, hol vagy? –kiabált bele a telóba, hiszen a motorok hangjától nem sokat lehetett hallani.

-Szia!…Megmondanád, légyszi Kiminek …hogy…visszamentem a hotelba? –mondtam sírva

-Mi a baj???

-Semmi, szia. –azzal letettem, s a kijárat felé igyekeztem. Hála találtam egy üres taxit, így bepattantam, s megadtam a hotel címét.

-Minden rendben van kisasszony? –kérdezte a sofőr a zokogásomat hallva.

-Igen, köszönöm.

-Nem úgy néz ki. De ne aggódjon, biztos meg fog oldódni a problémája. –milyen kedves. Még vigasztal is. Én a helyében már régen kidobtam volna magam, nem igazán tudom elviselni ha valaki sokat bőg egyfolytában, de ez most teljesen kikészített. Amint odaértünk, kifizettem a taxis, és már rohantam is a szobába. Egyedüllét. Csak erre tudtam most gondolni. Átgondolni mindent. Ez kell most nekem. Anyu végig tudta, de nem mondta el. Mostmár értem, hogy miért nem akarta, hogy Kimivel járjak, vagy hogy a futamra eljöjjek. Félt, hogy találkozom vele. Ezért lett olyan ideges a parti miatt. Mostmár mindent értek, összeállt a kép! Csak ültem az ágyon, és sírtam. De hogy viselkedjek ezután? És Flavio mit várt? Azt, hogy a lábai elé borulok, hogy végre megtaláltam vagy ő talált meg. Vagy hogy el van nézve minden? Hát nem! Abból nem eszik. A telefon csörgése egy kicsit megijesztett, úgy belemerültem a gondolataimba. Hm, pont anyu az.

-Szia! Na mi a helyzet? –szólt vidáman.

-…..-nem tudtam mit mondani. Még csak egy sziát sem tudtam kinyögni.

-Halie, itt vagy?

-Igen –mondtam végül halkan.

-Mi a baj?

-Ugye Flavio az? –anyu hirtelen szóhoz sem jutott, majd végül néhány másodperc múlva így válaszolt:

-Igen, ő az. Ezek szerint találkoztál vele.

-Igen, de ne haragudj, most nem szeretnék senkivel sem beszélni. Szia –azzal letettem. Tudom, hogy nem voltam valami kedves, de most így érzek. Sajnálom. Szükségem van egy kis levegőre. Megmostam az arcom, és elindultam egy kis sétára, kivételesen a mobilom nélkül. Igen, ki kell szellőztetnem a fejem, és át kell gondolnom, hogy hogyan tovább.