Mire visszaértem a szállodába, ami kb. 3-4 óra múlva volt, Kimi már idegesen járkált fel-alá a szobában. Amikor beléptem a szobába, azonnal átölelt.

-A frászt hoztad rám, ugye tudod? –kérdezte az ölelés közben.

-Ne haragudj –suttogtam.

-Gyere, mesélj. –húzott a kanapé felé. Leültünk, s az ölébe feküdtem.

-Flavio az apám. –böktem ki egyszerűen.

-Briattore???

-Aha.

-Huh, hát…tényleg a Fla…….tore.

-Először én is azt hittem, hogy csak egy rossz tréfa, de aztán a teszt is eszembe jutott, meg anyu nagy forma 1-ellenes viselkedése, meg hogy szakítsunk. Szépen összeállt minden.

-És most mit fogsz tenni?

-Fogalmam sincs. Nem tudok úgy tekinteni rá, mint az apámra. Nem is ismerem.

-És meg akarod ismerni?

-Nem tudom. Talán. Egyszer, de nem most.

-Bárhogy döntesz, segítek mindenben.

-Köszi, édes vagy.

-Te is.

-És milyen volt a szabadedzés? Hogy sikerült?

-Egész jól. A kocsival nem volt semmi baj, eléggé megbízhatónak tűnik.

-Ennek örülök.

-Gyere, menjünk le vacsizni, a többiek már úgyis várnak –nézett az órájára Kimi.

-Rendben, menjünk. –lementünk a hotel éttermébe, és családias hangulatban elfogyasztottuk a vacsinkat. Közben jobbról-balról szakszavak tömkelegét hallgattam, de jól éreztem magam. Úgy érzem, a szerelők megkedveltek, vagy ha nem, de legalább elfogadták, hogy Kimi barátnője vagyok. Csak Ronnak van baja velem, de mindegy, egyszer úgyis megbékél, ha meg nem, az az ő baja. A vacsi után felment mindenki a maga kis szobájába, letusolt, és mély álomba szenderült. Egyedül nekem nem ment ez olyan könnyen. Állandóan a beszélgetés visszhangzott a fejemben Flavioval, de egy idő után sikerült nekem is elaludnom. Reggel Kimi korán kelt. Gyorsan letusolt, majd engem is felébresztett.

-Szia édes, ne haragudj, hogy felébresztettelek, csak szerettem volna megkérdezni, hogy kijössz ma a pályára?

-Szia, mmm, nem tudom, talán az időmérőre. Addig inkább itt maradnék.

-Rendben, de nekem most mennem kell. Itt hagyom a VIP-kártyád.

-Okés, köszi. Szia.

-Szia. –azzal már el is tűnt. Még egy kicsit pihentem az ágyban, majd letusoltam és megreggeliztem. Elindultam körülnézni a boltokban, mégiscsak kellene valami kis ajándékot vinni nekik. Jobbnál jobb cuccokat láttam, így nehéz volt választanom, de sikerült. Hopsz, hogy rohan az idő, mindjárt időmérő. Gyorsan fogtam egy taxit, és már a pályán is voltam. Gond nélkül sikerült bemennem, hála a VIP-kártyának. Csak Flavioval ne fussak össze!! Helyette Fernandoval sikerült összetalálkoznom. Egy kicsit hülyén érzem magam a tegnap miatt. Ő csak segíteni akart.

-Hello –köszöntem előre.

-Szia.

-Ne haragudj a tegnapi miatt, csak egy kicsit ki voltam bukva.

-El van nézve, de ne haragudj, most mennem kell, mindjárt kezdődik az időmérő.

-Ja igen, én is azért jöttem. Akkor szia.

-Szia. –azzal mind a ketten elindultunk a boxok felé. Kimi már be volt öltözve, de még nem ült a kocsiban.

-Hála, már azt hittem, hogy nem is fogsz jönni.

-Soha nem hagynám ki. Vigyázz magadra, és mosd le őket a pályáról. –adtam neki egy „szerencsecsókot”.

-A kedvedért mindent. –azzal felvette a tűzálló maszkot, majd a sisakot, és már be is pattant a kocsiba. Így most már mind a ketten a kocsiban ültek: Juan és Kimi is. Én Alex mellé ültem le, és onnan figyeltem az eseményeket. Szépen egymás után gördültek a pályára a kocsik, de Kimi és Juan még kivárt. Közben Alex elmagyarázta miért: A többiek felgumizzák a pályát, így jobb lesz a tapadás, gyorsabb köröket lehet menni. Így már minden érthető. Ron viszont elég csúnyán néz. Biztos nem tetszik neki valami. Jó pár perc telt el, mire Kimi is a pályára gördült. Feszülten figyeltem a monitort. Csak semmi baj ne legyen. Néhány másodperc múlva azonban olyan történt, amire senki nem számított. Kimi kocsija irányíthatatlanul sodródott ki a pályáról, annak köszönhetően, hogy a jobb hátsó felfüggesztése úgy döntött, hogy önálló életet fog élni, és eltört. Az egész csapat egy emberként jajdult föl. Szegénykém, számára véget ért az időmérő. Az edzést megszakították, amíg eltakarították az alkatrészeket, Ron pedig a szerelőknek magyarázott nagyon valamit. Pár perc múlva Kimi tűnt fel, és rögtön a mérnökéhez ment. Elmagyarázta neki a történteket, én addig türelmesen vártam, hiszen nem én vagyok a legfontosabb, az a legfontosabb, hogy Kimi holnap győzzön, de így?! Miután Kimi mindent megbeszélt a mérnökével, a szerelőkkel és Ronnal, odajött hozzánk is.

-Hát ennek a mai napnak lőttek –szegénykém, totál letört.

-A holnap jobb lesz. –vigasztaltam.

-Bocs, de most megyek, Ron hív –hagyott minket magunkra Alex.

-Ne haragudj, de még ki kell elemeznünk ezt az esetet, és ki kell dolgoznunk holnapra valami használható stratégiát is. Nem tudom, hogy mikor tudunk visszamenni a szállodába.

-Nem baj, tedd csak a dolgod, én jól elvagyok. Lemegyek, megiszok valami üdítőt, beszélgetek Connie-val, majd elleszek, ha meg megunom, akkor visszamegyek. Miattam tényleg nem kell aggódnod.

-Annyira imádlak. –kapott fel a levegőbe és megpördült.

-Én is imádlak, de tegyél le.

-Akkor én most megyek. Szia –azzal máris a szerelői között volt, és máris elkezdték megbeszélni, hogy hogyan tovább. Én kimentem a büfébe, de Connie nem volt ott, oh tényleg, hiszen Juan még a pályán van. Na szupi, úgy látszik egyedül leszek. Na nem baj, legalább egy kicsit van időm átgondolni mindent, már amennyit enged ez a nagy zaj. Vettem egy őszilevet, és leültem az egyik asztalhoz. Nos, vegyük csak sorra a dolgokat. Kisgyermekként arra vágytam, hogy megismerjem az apám, aztán nem akartam még csak hallani sem róla, most meg, amikor itt a lehetőség, azt sem tudom, hogy mi legyen. Egyrészről jó lenne megismerni, megtudni, hogy milyen ember, hogy miket szeret vagy nem szeret. Van-e felesége, vagy esetleg vannak-e még testvéreim. Másrészről viszont még csak nem is érdeklődött felőlem. Egyszer sem hívott fel sem a szülinapomon, sem karácsonykor. Soha. De mi van, ha csak nem volt bátorsága?? Vagy valaki nem engedte neki?? Nekem ez már túl bonyolult. Tényleg nem tudom, hogy mit akarok. Félek a csalódástól. Félek a visszautasítástól, viszont mégis csak a lánya vagyok. Ebből mostmár elegem van! Nem igaz, hogy nem tudok dűlőre jutni. És a vele való találkozást sem kerülhetem el az idők végezetéig. Előbb-utóbb úgyis össze fogunk futni. Na mindegy, kezdem már unni magam, úgyhogy valószínűleg mindjárt visszamegyek a szállodába. Már éppen menni készültem, amikor megpillantottam Connie-t. Még leültünk beszélgetni, s észre sem vettük, hogy mennyire elrepült az idő. Mostmár tényleg ideje visszamenni a hotelba. Kimi meg hagy végezze a munkáját. Fogtunk egy taxit, és együtt indultunk vissza. Amint visszaértem, letusoltam, néztem még egy kicsit a tv-t, majd aludni mentem. Kimi olyan 11 körül jöhetett vissza, felébredtem, amikor mellém bújt.

-Szia –suttogta- ne haragudj, hogy felébresztettelek.

-Szia –suttogtam én is- semmi baj.

-Jó éjt –adott egy csókot.

-Jó éjt.

Nemsokára már mindketten az igazak álmát aludtuk, nem is sejtve, hogy holnap mi vár ránk.

Reggel Kimi villámgyorsan tusolt le, és reggelizett meg. Én viszont megint lustálkodtam egy kicsit. Úgyis ráérek.

-Szia édes, indulok. Még átbeszéljük a taktikát.

-Szia kicsim, majd én is megyek.

-Rendben, szia. –adott egy búcsúcsókot, s már csak a becsukódó ajtó hangját hallottam.

Kíváncsi vagyok nagyon a mai napra, még sosem láttam egy forma 1-es futamot sem, szégyenemre. De nem baj, most mindent bepótolok. A délelőtt még elszöszmötöltem, majd kimentem a pályára. A hangulat nagyon feszült volt. Mindenki izgatottan várta rajtot. A lelátókra már egy tű sem férne fel, annyira megtöltötték az emberek. Nagyon drukkolok, hogy Kimi jó eredményt érjen el annak ellenére, hogy hátulról indul. Connie-val még leültünk csevegni, s megint azon kaptuk magunkat, hogy mindjárt itt a rajt, így bementünk a McLaren boxába, s leültünk egy-egy kis monitor elé, és feszülten figyeltünk. Már csak pár pillanat volt. A szerelők mindegyike nagyon ideges volt. Kigyulladtak a piros lámpák, majd elindult a mezőny a felvezető körre. A csapat egy kicsit megnyugodott, amikor látták, hogy Kimi gond nélkül el tudott indulni a rajtrácsra. Mire visszaért újra mindenki, és elfoglalta a helyét, a csapat összes tagja ismét ugyan olyan ideges lett. A piros lámpák után a motorok felbőgtek, s kezdetét vette a futam. Connie-val mindketten örültünk, hiszen Kimi és Juan is nagyon jól rajtoltak. Hirtelen azonban valami rezegni kezdett a zsebemben. Huh, ez a telóm J Ismeretlen szám.

-Tessék, itt Halie –kerestem egy kicsit csendesebb zugot.

-Szia, itt Jessica. –TESSÉK????? Ki??????? Na neeeeeeeeeee. Jessica??? Ezt nem hiszem el!!

-Szia.

-Tudom, hogy most nagyon meglepődtél, de szeretnék veled találkozni.

-Ne haragudj, de szerintem nekünk nincs miről beszélnünk. –próbáltam elutasítani.

-Szerintem meg igenis van. Jobban jársz, ha eljössz. –megadta egy kis kávézó címét- 10 perc múlva találkozunk. –azzal letette.

Huh, hát ez eléggé a falhoz vágott. Mi a francot akarhat?? Most komolyan menjek el?? De pont futam van!! Mindegy, megtudom mit akar, és már jövök is vissza.

-Connie, most el kell mennem, sietek vissza. Addig drukkolj a nevemben Kiminek is.

-Rendben, de siess, nem tudok sokáig két embernek drukkolni –mosolygott Connie.

-Okés. Sietek –azzal kisiettem a boxból, s elindultam a kávézóba. Pár perc alatt ott is találtam magam. El kell ismernem, hangulatos kis hely. Terasz, virágok. Leültem egy asztalhoz, és rendeltem egy jeges teát. Pár perc múlva Jessica ült le velem szemben. Hm, egy kicsit mintha meghízott volna. Na mindegy, ez az ő baja.

-Szia. Jessica vagyok.

-Halie. Szia. Hallgatlak, de remélem, hogy gyors leszel.

-Nincs sok mondanivalóm, ne aggódj. Csak annyi, hogy azt akarom, hogy szakíts Kimivel.

-Te nem vagy ép! –bukott ki belőlem.

-Nem érdekel a véleményed. Ha nem szakítasz, akkor lesz egy nagyon szép kis történetem Kiminek rólad és Fernando Alonsoról.

-Mi??? –ez tényleg nem normális. –Te is tudod, hogy nincs Fernando és köztem semmi, és ezt Kimi is nagyon jól tudja.

-Én a helyedben azonban félre állnék. Még nem tudod mire vagyok képes. Főleg Kimiért. Te nem érdemled meg őt. Ő túl jó hozzád, és ő is csak a legjobbat érdemli, és az nem te vagy.

-Mostmár állítsd le magad –álltam fel az asztaltól, és emeltem fel a hangom. A körülöttünk ülők mind ránk figyeltek. –Kimi már nem szeret. Engem szeret, és én is őt. Semmilyen mesterkedésed nem fog bejönni, arra mérget vehetsz. –azzal fogtam és otthagytam, de még hallottam, amit utánam kiabál:

-Azt majd meglátjuk!