Ez nem lehet igaz!!! Mit képzel ez a csaj??? Ő majd belibeg ide, és azt hiszi, hogy megijedek ilyen kis piti fenyegetéstől?? Komolyan azt hiszi, hogy majd félre állok?? Hát ha igen, akkor óriásit fog tévedni. Nem fogom csak úgy, ölbe tett kézzel hagyni, hogy tönkre tegyen mindent, az fix. Időközben visszaértem a pályára, s újra elfoglaltam a helyem Connie mellett.

-Na hogy állunk? –próbáltam jókedvet erőltetni magamra.

-Jól, mind a ketten nagyon jól haladnak, de sajnos Alonso vezet.

-Sokkal?

-Egy kicsit, de azért még behozható.

-Sikerülni fog. –Connie az arcomat fürkészte, majd hirtelen megkérdezte:

-Minden rendben? Eléggé zaklatottnak tűnsz.

-Aha, csak van egy kis problémám, de majd megoldom.

-Tudok esetleg segíteni?

-Aranyos vagy de nem, ezt nekem egyedül kell megoldanom.

-Ahogy gondolod, de ha kell segítség csak szólj.

-Köszi. –hát nem egy rendes nő? Alig ismerjük egymást, mégis segítene. Viszont lehet, hogy tényleg jól jönne a segítsége. Az is lehet, hogy ismeri Jessicát, ami nem lenne hátrány. Hirtelen azt vettem észre, hogy Ron nagyon csúnyán néz rám. Úgy érzem, hogy a legszívesebben megfolytana egy kiskanál vízben. De most, mintha „csak” a szemeivel akarna megölni. Ember! De hát ebbe meg mi ütött?? Szuper! Most még akkor vele is kell foglalkozon, nem beszélve Jessicáról és Flavioról. Na meg mostmár Fernandoval sem láthatnak együtt. Nem mintha lenne valami köztünk, csak nem akarok alapot szolgáltatni Jessicának. A futam szépen lassan az utolsó köreihez közeledett. Fernando áll az első helyen, sajnos Kimi a második, Juan pedig a harmadik. Igazán történhetne azzal a Renault-val valami. Milyen klassz lenne a kettős győzelem. De tudjuk, itt bármi lehetséges. Még az utolsó körben is történhet valami, amit most fognak elkezdeni. Minden szerelő felállt, és a boxutca rácsos korlátjához ment, ami elválasztja azt a pályától. Connie is felállt, s ő is velük tartott, egyedül én maradtam. Valószínűleg Ron nem örülne a látványomnak. Ülve maradtam, és a monitorról figyeltem tovább az eseményeket. Már csak 2 kanyar volt. Na mostmár nem érdekel Ron, akkor is oda fogok menni. Le van sajnálva. Így is tettem. Mennyei érzés volt látni őt így. A végeredmény maradt: Alonso győzött, Kimi pedig a második lett Juan előtt. Mire visszaértek, s kiszálltak a kocsiból már én is a csapattal és Connie-val tartottam. Kimi levette a kesztyűjét, s gratulált Juannak és Fernandonak, majd a csapat következett. Én sajnos nem tudtam gratulálni neki, a csapat kicsit háttérbe szorított, de nem baj, ami késik, nem múlik J A hivatalos emberek máris tuszkolni kezdték őket a mérlegelésre és a dobogóra. A himnuszok alatt végig egymást néztük. Nem tudom miért, de nem tudtam levenni róla a szemem. Egyszerűen megigézett. Annyira édes volt, ahogy ott állt. Tekintetünk egymásba fonódott, s az ajkairól a „szeretlek” szót olvastam le. A serlegátadás és a pezsgőzés után eltűntek az interjúkra, mi pedig visszamentünk a boxba. A szerelők máris elkezdték összepakolni a cuccaikat. Pár perc múlva Kimi is feltűnt a boxban, s miután fogadta a többiek gratulációját, végre én is tudtam neki gratulálni.

-Fantasztikus voltál!! –öleltem át, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

-Köszi, de ha most ez a jutalmam, akkor mit kapok, ha nyerek? –vigyorgott hamiskásan.

-Hááát….azt majd meglátod, ha nyersz.

-Kimi gyere, még meg kell beszélnünk néhány dolgot –lépett hozzánk egy kicsit mérgesen Ron.

-Rendben, menj csak, én addig visszamegyek a hotelba és elkezdek csomagolni.

-Rendben kicsim, menj csak, ígérem sietek.

-Okés, szia –azzal elindultam. Úgy láttam, hogy jobban teszem, ha nem leszek Ron útjában. Nem akarom, hogy Kimit esetleg miattam piszkálja. Az senkinek sem lenne jó. A hotelbe érve letusoltam, majd elővettem a bőröndömet, s szépen csomagolni kezdtem. Kimi is nemsokára visszaért és ő is csomagolt. Nem sokára már a reptéren voltunk, és indultunk haza. Miután hazaérkeztünk, fáradtan dőltünk be az ágyba, s reggelig nem is keltünk fel. A reggeli után azonban nem várt vendégünk érkezett: Jessica. Kimi nyitott ajtót, így teljesen meglepődtem, amikor a nappaliban találtam őket.

-Á Halie, Szia. Jó hogy itt vagy. –mondta gúnyosan –így legalább tisztázhatunk mindent.

-Mire gondolsz? –nézett rá kérdőn Kimi.

-Arról –kezdett bele Jessica-, hogy tegnap volt egy kis nézet eltérésem Halie-vel.

-Ti találkoztatok? –csodálkozott Kimi.

-Igen, de örülök, hogy végre neked is el tudom mondani a nagy hírt, de remélem te nem úgy fogod fogadni, mint a barátnőd.

-Hallgatlak, ki vele.

-Terhes vagyok, és te vagy az apja. –MIII??????? Ez nem lehet igaz!!! Ilyen nincs!!! Kimire néztem, teljesen elsápadt, ahogy én is.  –Halie azt akarta, hogy ne tartsam meg a gyereket, sőt ne is szóljak neked, mert az ártana a hírnevednek.

-Tessék???? Ez hazugság. Tegnap nem is erről volt szó!! Azt sem tudtam, hogy terhes!!

-Jól játszol. Tegnap világosan megmondtad, hogy le fogod tagadni, ha el merem mondani ezt Kiminek, de még szerencse, hogy készítettem hangfelvételt.

-Ugyan már! Mégis milyen hangfelvételt?

-Hát ezt. –azzal előkapott egy diktafont, s elindította. Te jó ég!!! Ez tényleg az én hangom, de én egy szóval sem mondtam soha ilyeneket!!! Ezeket nem én mondtam. A felvétel után Jessica papírokat tolt Kimi orra elé, amivel a terhességét igazolta. –Ezeket itt hagyom, természetesen mindenről van másolat. További szép napot –sétált ki a lakásból Jessica. Ez egy igazi biszorkány!! Kimi tanulmányozni kezdte a papírt, majd felállt és járkálni kezdett.

-Kimi…-kezdtem bele, de közbe vágott.

-Te tényleg abortuszra akartad küldeni?? –emelte fel a hangját

-Nem, ez nem igaz, hogy képzeled? Jessica hazudik.

-De ott a felvétel!!! –már lassan kiabáltunk egymással. Gratulálok Jessicának. Elérte amit akart. Olyan megvetően nézett rám Kimi. Mintha egy utolsó….lennék.

-De azt nem én mondtam, nem érted?? –próbáltam közeledni felé, de ő hátrált.

-Ugyan Halie! Azt te sem gondolod, hogy Jessica manipulálna ezzel!! Sosem gondoltam volna, hogy képes vagy ilyet kérni!

-Neked nem jut el az agyadig, hogy ez hazugság és én ilyet nem mondtam? Mégis minek nézel te engem?? Bízol te egyáltalán bennem??

-Hagyjuk a bizalmat!

-Nem, én tudni akarom. Kiben bízol jobban? Benne vagy bennem?? - Erre nem tudott válaszolni.- köszi, ez most igazán jól esik. Sosem kérnék senkitől sem ilyet.

-Azt hiszed, hogy nekem ez most olyan könnyű?? Nem tudom, hogy kinek higyjek.

-Azt hittem, ez egyértelmű. Nem érted, hogy nekem nem akadály az a gyerek?

-Akkor nem értem, hogy miért akartad, hogy elvetesse.

-Én meg azt nem értem, hogy miért nem tudod felfogni, hogy nem akarom, hogy elvetesse!!

-Fogalmam sincs, hogy most mit kellene tennem, csak azt tudom, hogy nem akarom, hogy apa nélkül nőjön fel. Nem akarom, hogy úgy éljen, mint egy ….

-Mint egy mi?? Félember?? Vagy mi? Képzeld én is normális életet éltem apa nélkül.

-Nem úgy gondoltam.

-De, pontosan úgy.

-Fontos vagyok egyáltalán neked? Szeretsz?

-Persze, hogy szeretlek, de ez most nem ilyen egyszerű.

-Nem egyszerű –ismételtem meg halkan amit mondott. Már elegem volt ebből a veszekedésből. Ennyire nem bízik bennem?? Ennyire nem számít, hogy mit mondok? Világos, hogy jobban hisz Jessicának. -Szereted még? –kérdeztem meg hirtelen.

-Nem…én….

-Ez nem lehet igaz!!

-Nézd, most szerintem nem tudunk hideg fejjel gondolkodni –lépett az ablakhoz, s bámult ki rajta- a legjobb lesz, ha szünetet tartunk.

-Mi??

-Szüneteltetnünk kellene a kapcsolatunkat. Szeretnék mindent normálisan, nyugodtan átgondolni.

-Értem –bementem a bőröndömért- a maradék cuccom…

-Majd Alex átviszi.

-Rendben, hát akkor gondolkodj nyugodtan, én nem foglak zavarni –azzal bevágtam magam mögött az ajtót, s magam mögött hagytam a szívem egy darabját. Visszamentem a régi lakásomba. Ezek szerint ennyit érek neki. De miért nem érti, hogy én nem akarom, hogy elvetesse Jessica azt a gyereket? Felőlem lehet az apja, semmi kifogásom ellen. Azzal, hogy mi együtt vagyunk, az nem változna, hogy ő egy fantasztikus apa lenne. Lepakoltam, de nem tudtam mit kezdeni magammal. Muszály beszélnem valakivel. Viki ki volt kapcsolva. Rita viszont nem.

-Szia Halie, mizu?

-Szia, ráérsz, beszélhetnénk? –kérdeztem szipogva, mert már a sírás folytogatta a torkom.

-Jesszus, megijesztesz. Mi történt?

-Kimivel szakítottunk.

-Nagyon sajnálom.

-Tudunk találkozni valahol? Nem tudok itthon ülni.

-Persze, mindjárt indulok. Találkozzunk a kedvenc helyünkön. Az most jót fog tenni.

-Rendben, akkor ott. És köszi.

-Jajj, ugyan már, nincs mit.

Felkaptam a táskám, és indultam. Nem volt messze a kávézó, így nem volt sok idő, hogy járassam az agyam, és egy kicsit összeszedjem magam. Leültem az egyik asztalhoz, és rendeltem egy kávét. Hiába vártam, Rita nem jött, majd egyszer megszólalt a telefonom.

-Jajj, Halie, annyira sajnálom, megjelent a nagynéném a 2 unokájával, és nálam hagyta. Ne haragudj, de nem tudok elszakadni tőlük. De ha gondolod, később átmegyek.

-Semmi baj, nem, nem kell. Elvagyok.

-Biztos?

-Tuti, majd beszélünk szia.

-Rendben szia.

Istenem, miért nem jön nekem semmi sem össze?? Kezd elegem lenni. Hirtelen egy ismerős hangot hallottam.

-Szia, nem zavarlak? –Fernando volt az.

-Szia, nem. –válaszoltam szűkszavúan.

-Minden rendben van?

-Nem igazán.

-Mesélj, szívesen meghallgatlak.

-Nem akarlak untatni.

-Nem untatsz, és hidd el, jót fog tenni.

-Rendben, te akartad –adtam be végül a derekam. –megjelent Kimi exbarátnője, aki terhes, és azt hazudta, hogy én azt akartam, hogy elvetesse a gyereket. Kreált valahogy egy hamis hangfelvételt és Kimi szakított. Röviden tömören ennyi.

-Jézusom, nagyon sajnálom –fogta meg a kezem Fernando. Nem tudom miért, de nem húzódtam el. Valahogy jól esett, hogy valakinek elmondhattam. –Ne aggódj, biztos rendbe fog jönni minden. Kell egy kis idő neki, hogy mindent átgondoljon. Biztos, hogy össze van most zavarodva.

-De engem nem zavar a baba, érted? De mégcsak egy szikrányira sem merül fel benne a kétely, hogy esetleg Jessica hazudik. Az én szavam nem ér semmit –nem tudtam tovább visszafolytani a sírást, így Fernando átkarolt, és vigasztalt.

-Gyere, hazaviszlek. Az lesz a legjobb, ha most veszel egy forró fürdőt, és kialszod magad.

-Nem, már így is sokat tettél értem azzal, hogy meghallgattál –töröltem le a könnyeimet- köszönöm.

-Nincs ellenkezés –azzal kézen fogott, és a kocsijához vezetett. Miután hazavitt, öleléssel búcsúztunk, majd felmentem a lakásba, vettem egy forró fürdőt, és lefeküdtem aludni. Legalábbis próbáltam aludni, de nem nagyon tudtam. Folyton Kimi járt az eszemben. Annyira fáj. Nem hiszem, hogy rajta kívül fogok még valaha valakit így szeretni.