Reggel iszonyatosan fáradtan ébredtem. Az éjjel gyakorlatilag semmit nem tudtam aludni. Kavarogtak a gondolatok a fejemben, de semmire sem jutottam. Álmosan felkeltem és csak remélni tudtam, hogy a tusolás egy kicsit felébreszt. A tükörbe nézve azonban, rá kellett jönnöm, hogy nagyot tévedtem. Szerintem még egy zombi is jobban néz most ki, mint én. Egy kicsit rendbe szedtem magam, megittam a kávém, és elindultam a próbára. A próbára érve Mary azonnal kiszúrta, hogy nincs valami rendben.

-Jézusom Halie, szörnyen nézel ki. Mi történt?

-Sziasztok, semmi.

-Na tudod ki veszi be ez a sületlenséget. Ha neked nincs semmi bajod, akkor én vagyok Madonna.

-Melyik tánccal kezdünk? –kérdeztem, jelezve, hogy nem akarok erről beszélni.

-Rendben, ha nem hát nem, nem erőszak –vette a lapot Mary, de ahogy látom, egy kicsit meg is sértődött. –ma csak a latin táncokat fogjuk gyakorolni. A szambával kezdünk.

Felvettük a kezdő pozíciót, és a zenére vártunk. A zene felcsendült, mi pedig táncolni kezdtünk, de ma valahogy nem megy. Sorra rontom el a lépéseket, fejben teljesen máshol járok.

-Álljunk le, ez így nem megy –szakított minket félbe Mary. –Merre jársz Halie?

-Sajnálom, összeszedem magam. –vettem pár mély lélegzetet, és visszaálltam. Ismét táncolni kezdtünk. Egy fokkal javult a helyzet, de még mindig sokat bakiztam. –Nagyon sajnálom –rohantam a cuccomhoz, majd otthagytam az egész próbát. Egyszerűen nem tudtam tovább ott maradni. Úgy éreztem, hogy megfulladok. Na nem úgy, csak elegem van. Besokalltam. Kell egy kis nyugalom. Túl sok ez most nekem. Azt hiszem hazamegyek, és magamra zárom az ajtót. Nem akarok senkit sem látni. Csak egyedül lenni. Otthon leraktam a cuccaimat, és kikapcsoltam a mobilom. Elővettem egy nagy rajzlapot, s rajzolni kezdtem. Csak úgy, a kezem vezetett, nem terveztem meg, hogy mit akarok, mégis, Kimi körvonalazódó arca nézett vissza rám a papírról. Még most is őt látom, mindenhol és mindenben, ennek ellenére folytattam a rajzolást. Gondolataimból a kopogtatás zökkentett ki. Nem nyitom ki, nem akarok senkit sem látni.

-Halie, Kimi vagyok. –abban a másodpercben kiesett a kezemből a ceruza, s az ajtóhoz rohantam. Nyugodtságot erőltettem magamra, miközben a szivem majd’ kiugrott.

-Szia –köszöntem mosolyogva, de a mosolyom csak addig tartott, amíg felfedeztem Kimi komor arcát, és a Kimi mögött álldogáló Ron Dennist. –Jó napot! –köszöntem neki is és kitártam az ajtót, hogy bejöhessenek.

-Nem akarlak sokáig zavarni –kezdett bele a mondandójába fagyosan Kimi. Óó, nincs valami jó előérzetem. Az arcáról semmit nem lehet leolvasni, úgy látom ezt tökélyre fejlesztette. Ron ezzel szemben nem leplezte az érzéseit. Leültünk az asztalhoz és csak néztük egymást.

-Hallgatlak.

-Megtudhatnám, hogy mi jelentsen ez?? –dobott elém néhány fotót. Lassan elvettem, s tanulmányozni kezdtem őket.

-Semmit. –válaszoltam nyugodtan.

-Hogyhogy semmit?? Szerintem ez a kép elég egyértelmű –mutatta azt, amin Fernando átölel a kávézóban –meg ez, amin éppen kézen fogva távoztok.

-Féltékeny vagy?

-Én??? Van okom??

-Akarsz??

-Halie, ne játszadozz itt velem!!

-Én játszadozom?? Tudtommal édesem éppen szünetelteted a kapcsolatunkat, és a volt barátnőddel vagy.

-Az más!

-Á, ha már te csinálod, akkor más. De ha én, akkor már megcsallak. –álltam fel az asztaltól és járkálni kezdtem. Ron időközben megtalálta a rajzot, felvette és tanulmányozni kezdte. Fantasztikus, már csak az hiányzott, hogy meglássa miket rajzolgatok. –Mondd ki végre, hogy mit akarsz!! Velem lenni, vagy Jessicával, ugyanis a kettő együtt nem fog működni!

-És te? Velem vagy Fernandoval??

-Neked elment az a maradék eszed is!!! –emeltem fel a hangom.

-Díjaznám, ha nem ordibálna vele, ügyelnie kell a jóhírére –szólt közbe Ron.

-Maga csak ne szóljon bele, rendben? Ez a mi ügyünk. Nos Kimi? –fordultam vissza mostmár hozzá.

-Jessica. –tessék??? Ez nem lehet igaz, hogy őt választja!!! Okés, ő a gyermeke anyja, már ha tényleg ő!

-Biztos, hogy te vagy az apja? –szegeztem neki a kérdést.

-Tessék?? Jessica nem csalt meg, ha erre gondolsz. –mondta dühösen.

-Én ebben nem lennék olyan biztos…

-Na ez aztán már több a soknál!! Hogy mersz ilyeneket mondani azok után amit kértél tőle??!!

-Áááá, elegem van. Tudod mit?? Csinálj amit akarsz!! Csinálj neki még vagy hat gyereket!!

-A hét jobban tetszene!! De tudod mit?? Nekem is elegem van!! Ezennel vége köztünk mindennek!!

-Jó!!

-Jó!

-Akkor szia. És ne hagyd itt a főnököd sem! –nyitottam ki az ajtót, majd bevágtam amikor elmentek. Nekidőltem, s csak arra gondoltam amiket egymás fejéhez vágtunk. Odamentem az asztalon lévő képekhez, és megnéztem őket, majd leültem a kanapéra, és hagytam, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak. Kezeimbe temettem az arcom, s csak zokogtam. Egy kis idő múlva úgy döntöttem, hogy össze kell szednem magam. Igaz, hogy úgy éreztem, hogy kiszakítottak belőlem egy darabot, de ez van. A legjobb lesz, ha megkérem Alexet, hogy hozza át a cuccaimat. Szegény, neki is van elég baja, erre még én is ráteszek egy lapáttal. Alex már a második csörgés után felvette, ami nála rekordnak számít.

-Szia hugi, mi a helyzet?

-Szia, átmennél Kimihez a cuccaimért?

-Miért?? A cuccaidért?? De mi történt?

-Szakítottunk. Eléggé összevesztünk, és nem akarok vele találkozni. –pedig most mit nem adnék, ha csak egy percre is láthatnám vagy megérinthetném.

-Rendben, átmegyek. Még ma, jó?

-Jó, köszi. Szia.

-Nincs mit, szia.

Jó fej. Mindig segít, ha kell. De most még Maryt is fel kellene hívnom. Szegényeket úgy otthagytam.

-Hallo!

-Szia Mary, itt Halie.

-Á, szia.

-Csak szeretnék bocsánatot kérni a mai miatt. Nagyon sajnálom.

-Nézd, én megértem, ha problémáid vannak, de nagyon kérlek, azt ne a verseny kárára intézd, rendben?

-Igen, és még egyszer ne haragudj. Holnap megyek, és minden rendben lesz. –legalábbis remélem.

-Rendben, szia.

-Szia.

Na, ezen is túlestem. Azt hiszem be kellene fejeznem a rajzot. Talán az jót tenne, talán akkor sikerülne elfogadnom mindent, vagy még jobban megviselne. A rajzot végül elraktam, mégsem fejezem be. Inkább veszek egy forró fürdőt, és megvárom Alexet. Mire elkészültem, meg is érkezett.

-Szia hugi –jött be nagy dobozokkal.

-Szia, tedd csak oda le –mutattam az egyik sarokra.

-Annyira sajnálom –ölelt át.

-Én is –bújtam oda hozzá, mint kiskoromban.

-De mi történt?

-Csodálom, hogy még nem tudod. Jessica terhes.

-Tessék?? Jézus!

-Hát az. És a kis…inkább nem mondom ki, hogy mi azt hazudta, hogy el akartam vetetni vele a gyereket. Kimi persze rögtön nekem esett. Aztán…-meséltem el neki miközben csináltam kakaót.

-Ez durva. –hirtelen megcsörrent a telefonja. –Bocs, ezt fel kell vennem.

-Rendben. –én addig bevittem 1-2 dobozt a szobába. Alexnek hirtelen el kellett rohannia, így megint egyedül maradtam. Kipakoltam a dobozaimat, majd megpróbáltam aludni. Reggel azonban valaki heves kopogtatással kiverte az álmot a szememből. Nagy nehezen kikászálódtam, s ki volt az ajtóban? Fernando.

-Szia. Felébresztettelek? Ne haragudj.

-Szia. Semmi baj, gyere be.

-Hallottam, hogy szakítottatok Kimivel. Sajnálom.

-Szuper, ezek szerint, már a fél világ tudja. –mondtam morcosan. Hát igen, reggelente nem mindig vagyok kedves.

-Ne is figyelj oda rájuk, de tudod miért jöttem?

-Nem, de gondolom mindjárt elmondod.

-Jaja, elviszlek egy luxusautó kiállításra.

-Nem, köszi, nincs kedvem menni.

-Nem kérdeztem, hanem mondtam, na gyerünk öltözni. –indított el a szobám fele, miközben hevesen ellenkeztem, de végül sikerült rábeszélnie. Hihetetlen energiabomba ez a pasi, nem tudom hogy csinálja. Rendbe szedtem magam, s már indultunk is. Az egyik extranagy bevásárlóközpont földszintjén volt. Ennyi csodálatos autót még nem is láttam egy helyen!! Fantasztikus volt. A nézelődés után felmentünk meginni egy kávét az első emeleten levő kávézóba. Komolyan, kellemesen csalódtam Fernandoban. Az újságok nem éppen jó fényben tüntették fel, legalábbis azok nem, amiket az utóbbi időben olvastam. Erre tessék. Vigasztal, ilyen helyre hoz. Azt hiszem megkedveltem. A liftre egy kicsit várni kellett, mert lusták voltunk lépcsőzni. A lift azonban alig tett meg néhány centit, megállt.

-Na ez szép. Beragadtunk –állapítottam meg.

-Nagyon úgy néz ki. –értett egyet velem Fernando. Mindketten leültünk a liftben amíg vártuk, hogy újra elinduljon.

-Tudod, nagyon kellemesen csalódtam benned.

-Komolyan? Miért milyennek hittél??

-Nem is tudom, az újságok szerint…

-Az újságok sokszor nem írnak igazat.

-Igen, erre már rájöttem. –egy percre elhallgattam, mert eszembe jutottak azok a cikkek, amik akkor íródtak amikor még Kimi és én…na mindegy. Az már a múlt.

-Kérlek ne légy szomorú –úgy látszik Fernando is észre vette.

-Nem leszek –erőltettem az arcomra egy mosolyt.

-Annyira szép vagy, amikor mosolyogsz. –fogta meg a kezem, és egyre közelebb hajolt, mígnem végül lágyan megcsókolt. Nem tudom miért, de egy ideig hagytam magam. Azt hiszem elgyengültem.

-Ne, kérlek ne –toltam el magamtól, miközben a lift nagyot döccenve elindult.

-Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém. Nagyon sajnálom. –nem tudtam neki mit válaszolni, csak otthagytam faképnél a liftben. Te jó ég, mit műveltem!!! Hagytam hogy megcsókoljon!! Nem vagyok normális. Nem vagyok normális. Ezt nem lett volna szabad!!! Ilyen nincs!!! Kellett ez nekem??? Totál idióta vagyok!! Hogy mi fog ebből kisülni?