A tegnapi nap után kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat a Sors mára. De ha jól hallom, akkor nem kell sokáig arra várnom, hogy megtudjam, ugyanis kopognak. Óóóó, nem tudtam, hogy mi hiányzik még az életemből, de úgy látszik Mrs. Roberts tudja.

-Jó reggelt.

-Nem szégyelli magát???? –rontott nekem

-Már megint mit csináltam???

-És még nem is tudja???? Hogy lehet ennyire könnyűvérű??!!

-Micsoda??? Minek nevezett? Maga komolyan mondom nem ép!!

-Én a helyedben inkább meggondolnám, hogy mit csinálok!!! Hogy voltál arra képes, hogy arra kérd szegény lányt, hogy vetesse el a gyermekét??? Nem csodálom, hogy elhagyott az a férfi, nade hogy máris mással találkozgass, és ilyen szemérmetlen dolgot művelj!!

-Mostmár állítsa le magát, és jobban teszi ha elmegy, különben feljelentem zaklatásért, és rágalmazásért!! –hozzám vágta a kezében tartott újságját (úgy látszik ez a mániája), majd sarkon fordult és elment. Hát ebből már elegem van!!!!! Állandóan beleavatkozik az életembe!!! A címlapon Fernando és én vagyunk, amint éppen megcsókol a liftben –„A világbajnok új hódítása” –címmel  Hát ez egyre jobb. Azt hittem, hogy ennél már rosszabb nem lehet, de úgy látszik igen. A gondolataimból a mobilom csörgése térített vissza a földre.

-Igen, tessék.

-Szia, itt Fernando. –óóó, most mit csináljak??

-Szia.

-Csak szeretnék még egyszer bocsánatot kérni a tegnapi miatt, meg az újság miatt is, gondolom láttad.

-Igen, éppen most olvastam el.

-Szeretnélek kiengesztelni, mit szólnál egy vacsorához?

-Nézd, nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

-Rendben, nem akarok erőszakos lenni, akkor még egyszer bocs, szia. –azzal letette. A francba, most valószínűleg megbántottam, de fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Nem tudom, hogy hogy kezeljem ezt a szitut. Azt hiszem, elmegyek reggelit venni, az most jót fog tenni. Mármint maga a séta. Néhány perc múlva már péksütivel sétáltam, amikor hirtelen megpillantottam az egyik újságosnál egy magazint, címlapján Kimivel: „Nem élhetek egy olyan nővel, aki elvetetné a gyermekem!”  Fantasztikus. Oda mentem és megvettem a lapot, nem bírtam ki. Pedig nem akartam, hogy érdekeljen!! De ez van. Haza érve leültem a kanapéra, és végigolvastam. Hát, mondhatom nyoma sincs a szavaiban annak, hogy érez valamit irántam, maximum csak az útálatot. Azt viszont eléggé jól észre lehet venni. Azt hiszem itt már véglegesen megromlott, ami még megromolhatott, de azért szivesen megtudnám, hogy mi a jó ég vezette el odáig, hogy ilyeneket nyilatkozzon, jobban mondva, hogy egyáltalán nyilatkozzon. Így fogtam a telóm, és tárcsáztam.

-Szia, megtudhatnám, hogy minek köszönhetem a hívásod?? –hú de udvarias itt valaki!

-Szia, ne aggódj, nem akarom a drága időd vesztegetni, csak gondoltam megkérdezem, hogy miért nyilatkoztál?

-Talán zavar??

-Nem, egyáltalán nem zavar, illetve de! Zavar, nem értem, hogy miért kell az egész világnak tudnia mindenről.

-Én meg nem értem, hogy minek kell az egész világnak tudnia arról, hogy mit csináltatok Fernandoval a liftben.

-Á, szóval innen fúj a szél. Féltékeny vagy?

-Nem, csak…legyetek boldogok. –azzal lerakta. Ez aztán pompás. Még ő érzi magát sértve, hogy ezt látta. És én??? Engem nyugodtan nevezhet gyerekgyilkosnak!! Nem számít!! De könyörgöm, ő szakított!! Akkor meg, minek ez a hercehurca?? Az lesz a legjobb, ha mind a ketten továbblépünk. És ezt jobb minél hamarabb elkezdeni, így fogtam a telefont, és tárcsáztam.

-Szia Fernando, itt Halie.

-Szia –valószínűleg meglepődött, lehet hallani a hangján.

-Áll még a vacsorameghívás? –biztos ezt akarom??

-Persze –élénkült fel. –És minek köszönhetem ezt a gyors meggondolást??

-Hát…fogalmazzunk úgy, hogy azóta megváltozott pár dolog.

-Mindegy, ez fantasztikus, akkor ma este érted megyek 8-ra, rendben?

-Tökéletes. Akkor szia.

-Szia.

Most így visszagondolva, nem tudom, hogy jó ötlet volt vagy sem. De ezen nem tépelődhetek tovább. Még próbára is kell mennem. Gyorsan megreggeliztem, majd elmentem a próbára.

-Sziasztok…hopppá, bocsi, egy kicsit korán érkeztem, majd visszajövök –s azzal sarkon fordultam és kimentem, ugyanis Mary és Marc éppen „mandulavizsgálatot” tartottak, ha értitek mire gondolok. Lehet, hogy jobb ha kések?? Valószínűleg J De nem is tudtam, hogy ők együtt vannak, nem vettem észre semmit. Valószínűleg túlságosan el voltam foglalva a saját problémáimmal. Vettem egy kávét az italautomatából, majd kényelmesen elfogyasztottam. Hirtelen Mary állt meg előttem.

-Szia, ne haragudj, hogy megzavartalak titeket, nem akartam. –szegény, totál elpirult.

-Szia, semmi baj. De gyere, különben sosem leszünk kész.

-Okés, megyek. –a terembe belépve Marc is ugyan úgy elpirult, mint Mary. Már kezdem magam így kínosan érezni. –Hé, szupi, hogy együtt vagytok, nincs ezzel semmi gond. –próbáltam oldani a feszültséget, de úgy látszik, még rosszabbá vált a helyzet, ugyanis Marc még vörösebb lett.

-Feleségem van –bökte ki gyorsan.

-Micsoda?? –néztem rá elkerekedett szemekkel.

-Kérlek, ne beszélj erről senkinek!! Mind a kettejüket szeretem. Ami nincs meg Kate-ben, az megvan Mary-ben, és fordítva.

-Te nem vagy eszednél!! És Mary, te pedig tudtad és mégis belementél???

-Szeretem őt –szabadkozott- de szerintem jobb ha hallgatsz.

-Tessék?? Mire akarsz célozni??

-Te és Fernando, miközben Kimivel is…

-Na álljon meg a menet!! Azt hittem, hogy azért ennél jobban ismersz!! Csak hogy tudd, Kimivel szakítottunk, Fernandoval pedig az egy véletlen volt, de fogalmam sincs, hogy minek magyarázkodom. Köszi a bizalmat, ez igazán jól esik. –azzal fogtam a táskám, és otthagytam őket.

-Várj Halie!!! –rohant utánam Marc.

-Mi az? Neked mi nem tetszik.

-Nem arról van szó! Akkor ugye nem beszélsz arról amit láttál??

-Nem érdekelnek az ügyeitek, és oldjátok meg a versenyt is, ahogy akarjátok, én ugyanis nem fogok indulni.

-Micsoda??? –ért oda Mary is.

-Ahogy hallottátok. Sziasztok. –azzal sarkon fordultam és otthagytam őket. Elegem van. Azt hittem, hogy legalább ők bíznak majd bennem, vagy legalább nem kérdőjelezik meg ezt az egészet és esnek így nekem. Dühösen haza mentem, és elkezdtem kicsomagolni azokból a dobozokból, amiket Alex hozott el Kimitől. 2 óra alatt végeztem az egésszel, és mindent a helyére is raktam. Megnéztem még egy filmet, egy vígjátékot, rám fért a nevetés, és ki is takarítottam.  Hoppá, mostmár ideje lenne készülődni, ugyanis mindjárt itt lesz Fernando. Letusoltam, és felvettem egy fekete rucit. Szeretem ezt a ruhát, jól érzem magam benne. Nem túl mini (éppen a térdem fölött végződik), nem túl kihívó, pont jó. Már éppen  befejeztem a sminkelést, amikor kopogást hallottam. Te jó ég!! Máris itt lenne?? Az nem lehet, még csak fél 8 van. Legnagyobb meglepetésemre Rami állt az ajtóban. Igen. Kimi tesója.

-Szia.

-Szia, gyere be.

-Azt hiszem pont rosszkor jöttem –célzott a rucimat látván.

-Nem zavarsz. –mondtam mosolyogva.

-Olvastam a mai újságot, és Kimivel is beszéltem.

-Ha azért jöttél, hogy kérdőre vonj, és hogy szemre hányást tegyél, akkor kár volt.

-Nem. Teljesen más miatt.

-Nocsak! Hallgatlak.

-Szerintem nem Kimié a gyerek. És nem értem, hogy az én kisöcsém erre miért nem gondol. Jessica már akkor is kihasználta, mielőtt veled összejött volna. Nem szabad elengedned. Kérlek harcolj érte. –huh, hát ezzel most jól meglepett. Mindenre gondoltam, de erre nem.

-Nem. –válaszoltam annyira határozottan, amennyire csak tudtam.

-De miért nem?? Annyira összetartoztok.

-Ha olvastad az újságot, akkor gondolhatod, hogy milyen jól estek a szavai. Nem, nem fog rángatni, mint egy rongybabát.

-De ő is rá fog jönni, hogy mekkora hibát követ el, de félek, hogy akkor már késő lesz.

-Nem…-a kopogás félbe szakított a mondandómba.

-Szia –állt Fernando az ajtóban egy nagy csokor vörös rózsával a kezében. –Virágot a virágnak!

-Köszi, aranyos vagy –vettem át a csokrot –gyere be, mindjárt vízbe rakom. Ő itt Rami, Kimi bátyja. Rami, ő Fernando.

-Hello –köszönt egymásnak a 2 srác.

-Azt hiszem, most jobb ha megyek –állt fel Rami- Halie, kérlek gondold át amit mondtam, és ne csinálj te is hülyeséget –célzott Fernandora.

-Sajnálom, de nem.

-Azért gondold még át. Sziasztok.

-Szia.

-Megkérdezhetem, hogy mire célzott? –gondolatolvasó lett?

-Nem fontos, semmiség.

-Biztos? Nekem nem úgy hangzott.

-Biztos.

-Rendben, akkor menjünk. –Felsegítette a kabátom, és magunk mögött hagytuk a lakásom. Remélem jól döntöttem. De ez már mindegy, nem vonhatom vissza a szavam, csak remélem, hogy szép esténk lesz.