Fernando gálánsan viselkedett, előre engedett a kijáratnál és kinyitotta a kocsiajtót. Az úton azonban Rami szavaira gondoltam, pedig nem akartam. Jól akarom érezni magam, már amennyire lehet.

-Valami baj van? Nagyon csendben vagy.

-Ööö…igen, semmi baj. –mosolyogtam rá.

-Rendben, mindjárt ott vagyunk.

-Az szuper.

-Szereted a spanyol ételeket?

-Igazából még nem kóstoltam.

-Akkor éppen itt a legfőbb ideje. –mosolygott ő is. –Á, itt is vagyunk. –parkolt le, majd kinyitotta előttem az ajtót. –parancsolj!

-Köszi.

-Jó estét! Két személyre foglaltam asztalt Alonso névre.

-Igen, Señor. Fáradjanak utánam –majd kimért eleganciával az asztalunkhoz vezetett minket. És tudjátok kiket pillantottunk meg rögtön?? Azt hittem, hogy elájulok. Hát persze, hogy Jessicát és Kimit. Tőlünk 3 asztalnyira ültek és vacsoráztak. Miért nem tudtak máshova menni??? Olyan nagy ez a város!!

-Ezt nem hiszem el!! –csúszott ki a számon.

-Elmenjünk?

-Nem, nem fogják elrontani az esténket.

-Akkor üljünk le. –lovagiasan alámtolta a széket, majd ő is helyet foglalt, miközben Kimi és Jessica árgus szemmel figyelt minket. A pincér hamarosan feltűnt, és az étlap áttanulmányozása után rendeltünk. Még szerencse, hogy Fernando segített, különben nem tudtam volna eligazodni a kaják között. Miközben a vacsira vártunk Fernando a táncosokat nézte, majd a kezét nyújtotta felém:

-Gyere, táncoljunk –egy ideig csak néztem rá, ezt most komolyan gondolja?? Biztos. Így hát a táncparkettre kerültünk. Éppen egy pörgős szám ment, valami spanyol zene, de nagyon jó volt. Fernandon meglepődtem, ugyanis jól tálcol, bár melyik spanyol férfi nem táncol jól. J Néha-néha Kimire pillantottam. Féltékeny, látom rajta. De nem tudom eldönteni, hogy ennek most örüljek, vagy ne. Halie, most Fernandoval vagy, ne Kimivel foglalkozz!! Ő már éli a saját életét, nélküled, így neked is ezt kell tenned!! Egymás után jöttek a pörgős számok, és egy kis idő múlva már Kimi és Jessica is mellettünk táncolt. Van egy olyan érzésem, hogy ennek így nem lesz jó vége. És tessék, máris itt az első probléma: kirakta a lábát, és majdnem átestem rajta, még szerencse, hogy Fernando elkapott.

-Nem tudsz vigyázni?? –ordította le majdnem a fejem.

-Talán ha nem raknád ki azt az elefánt nagyságú lábad, akkor nem esne mindenki át rajta. –vágtam vissza neki.

-Hogy lehetsz ilyen egy terhes nővel –kezdett el bőgni.

-Tudjuk, csak a hormonok, de az, hogy terhes vagy, nem jelenti azt, hogy neked mindent lehet –azzal megfogtam Fernando kezét, és arrébb mentünk. –Egyszerűen falra mászom ettől a csajtól!!

-Nyugi, ne is foglalkozz vele.

-De…olyan..áá, igazad van, nem fogok foglalkozni vele. Inkább táncoljunk. - Hopsz, már vége is a számnak, és most Ronan Keatin If tomorrow never comes című száma csendült fel, ez olyan szép, lassú, imádom, mondjuk kicsit furi, hogy a sok spanyol szám után egy nem spanyol jön. Na mindegy,  Fernandoval lassúzni kezdtünk, átölelt, de nem szorosan, tuti érzi még, hogy enyhén szólva bizonytalan vagyok. Azonban pár másodperc múlva Kimi és Jessica ismét mellettünk tűnt fel. Kimi tökre átölelte Jessicát, te jó ég, ennyire még engem sem ölelt soha. Hát mondhatom szép!! És eközben folyamatosan egymást néztük, de egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Pedig ez egyáltalán nem jó! Kimi egyre szorosabban ölelte Jessicát, én pedig egyre közelebb bújtam Fernandohoz, miközben ő a hátamat simogatta, majd lágyan megcsókolta a nyakam. Teljesen összerezzentem, de igazából nem magától a csóktól, hanem valami mástól. Annyira zavar, hogy Kimi is itt van. Ráadásul most éppen smárolni kezdenek. Úgy érzem, mintha kést forgatnának bennem!

-Annyira gyönyörű vagy –súgta Fernando.

-Köszi, te is jól nézel ki.

-De te egyszerűen fantasztikus vagy –majd gyengéden a kezébe fogta az arcom, és ugyan olyan gyengéden, félénken megcsókolt. Nem mondom, hogy rosszul csókol, de Kimi…mindig is ő marad „A Férfi”.  A csók után szorosan hozzábújtam, és letöröltem a könnyeimet, mert egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne hasonlítgassam Kimihez. Tudom, hogy nem kellene, de akkor sem megy, ráadásul ők meg olyan szenvedélyesen csókolóznak, hogy mindjárt lángra lobban ez az egész hely. A szám után visszaültünk az asztalhoz, vártuk a vacsit.

-Kimegyek egy percre a mosdóba –álltam fel az asztaltól. Szükségem van pár perc teljes nyugalomra, össze kell szednem magam.

-Rendben, menj nyugodtan. –azzal a mosdók felé vettem az irányt. Halie, ez így nem mehet tovább!! Döntened kell. Illetve, nincs mit eldönteni, tulajdonképpen inkább el kell fogadni ami van. Már éppen a kilincs után nyúltam, amikor egy hangot hallottam:

-Várj meg! –Kimi volt az, a frászt hozta rám

-Mit akarsz?

-Ti együtt vagytok, és még te voltál felháborodva a fotók miatt??

-Most komolyan ezért jöttél ide?? Inkább fogd a terhes barátnődet, és menjetek egy olyan helyre, ahol csak ketten vagytok!!

-Zavar, hogy itt vagyunk??

-Nem, miért kellene, hogy zavarjon? Szerintem őt zavarja, hogy mi itt vagyunk, nem gondolod?

-Féltékeny vagy –mondta vigyorogva.

-Egyáltalán nem vagyok féltékeny, sőt, ha tudni akarod, akkor nem zavar, hogy együtt vagytok.

-Komolyan? –még mindig vigyorog. Most komolyan, melyik része ennyire vicces a dolgoknak?? Mert én is szeretném tudni, és szeretnék nevetni. De nekem valahogy ez egyáltalán nem vicces.

-Most mi a fenén vigyorogsz??

-Azon, hogy te féltékeny vagy.

-Nem vagyok féltékeny!!

-És nem zavar, hogy átölelem őt? Vagy hogy megcsókolom??

-Nem!!

-És ez most zavar?? –hirtelen megragadta mindkét csuklómat, magához rántott, és hevesen megcsókolt. Próbáltam egy ideig ellen állni:

-Te meg….mit…művelsz??

-Szerintem nyilvánvaló –csókolt tovább úgy, mint eddig még soha. Éreztem, ahogy egyre hevesebben vert a szíve, s már nem kellett a csuklóm fognia, hogy ne lökjem el, egyszerűen akartam őt. Minden egyes porcikám. Olyanok vagyunk, mint egy kitörni készülő vulkán, de ez a vulkán többé már nem törhet ki.

-Ne…hagyd abba! –löktem el magamtól. Azt hiszem eljutott a tudatáig, hogy most nem éppen helyesen cselekedett. Bementem a mosdóba, s remegő kézzel megnyitottam a csapot. Hideg vízzel próbáltam lehűteni magam. Komolyan, még egy perc, és ki tudja mi történt volna. Istenem, most még jobban szenvedek Ráadásul Fernando odakint van. Szuper, mi meg egymásnak esünk a folyosón. Hirtelen kinyílt az ajtó, és Jessica lépett be. Na már csak ő hiányzott. Komolyan, muszáj ma estére mindennek összejönnie? Éppen próbálom magam megnyugtatni, de ez mostmár tuti kudarcra van ítélve.

-No lám, ki van itt –gúnyolódott, de nem vettem róla tudomást, hátha van valami a fejében, amivel képes felfogni, hogy hagyjon békén. –Nem is beszélsz velem?? Na mindegy, akkor majd én beszélek. Nagyon jól mutattok Fernandoval, így remélem nem forgatod a fejedben, hogy visszaszerezd Kimit. . –Elzártam a csapot, és egyszerűen otthagytam, visszamentem Fernandohoz.

-Minden rendben?? Kicsit zaklatottnak tűnsz. –milyen jól megérez mindent.

-Igen, semmi baj, csak –hirtelen megszólalt a telefonom, huh, ez most pont jókor jött- ne haragudj, ezt most fel kell vennem, Alex az –olvastam le a kijelzőről.

-Semmi baj.

-Szia, mondd.

-Segítened kell! Nem tudom elhallgattatni.

-Alex, minden rendben?? Kit nem tudsz elhallgattatni??

-A lányom.

-A MIDET????

-A lányom, segítened kell!!

-Neked nincs is lányod!!!

-De van, eddig én sem tudtam róla, de ma feltűnt Francesca, és azt mondta, hogy ez a gyerek az enyém, de ő már nem tudja tovább gondozni, és egyszerűen itt hagyta!!

-Okés, máris indulok. Vigyek valamit??

-Csak magad, meg a tudományod!

-Rendben, de miért nem anyut hívtad??

-Mert ki van kapcsolva, de légyszi siess!!

-Okés, szia. –jesszus, ez így most tömény volt. –Ne haragudj, de el kell mennem -vettem fel a táskám.

-Minden rendben?

-Azt nem mondhatnám, segítenem kell Alexnek. Ne haragudj.

-Semmi baj, majd bepótoljuk valamikor.

-Rendben, aranyos vagy, szia –azzal elrohantam, miközben Kimi és Jessica árgus szemekkel figyelt mindent. Fogtam egy taxit, és hamarosan Alex ajtaján kopogtam.

-Hála, hogy itt vagy. Nem tudom, hogy mit csináljak vele. –nyomta kétségbeesetten a kezembe a kicsit.

-Evett már??

-Igen, azt mondta, hogy előtte megetette.

-Pelenka?

-Mi van vele?

-Van?

-Ja igen, azt is hozott. –Bementünk a szobába, és tisztába raktam a picit, hát persze, hogy az volt szegénykémnek a baja.

-Na máris készen vagy édesem, gyönyörű vagy, ugye tudod?- beszéltem a kicsihez.- egyébként mi a neve?

-Dorina. De figyi, nem maradnál itt éjszakára? Én nem tudok bánni vele.

-Rendben, itt maradok, de csinálj a kicsinek fürdővizet, aztán lefektetjük, okés?

-Okés, imádlak –azzal adott egy cuppanós puszit, és máris ment a fürdőbe. Te jó ég, még soha életemben nem fürdettem gyereket. Mi lesz még itt ma este??