-Kész a fürdővíz –jött vissza Alex.

-Na gyere te kis hercegnő, megyünk pancsizni –vettem fel óvatosan. –mennyi idős?

-Három hónapos. De…az sem biztos, hogy az enyém.

-Ugye most viccelsz?? Az orra és a szeme a tied, ez 100%. Fogd meg egy kicsit, megnézem a vizet.

-De én…

-Semmi de –adtam oda Dorinát. A víz egy kicsit meleg volt, így engedtem még hozzá hideget, majd átvettem Dorinát, levetkőztettem, és hála sikeresen megfürdettem. Csak egy kicsit sírt, de alapjában véve csendes és jó kis baba.

-Észre sem vettem, hogy te meg így ki vagy öltözve, honnan rángattalak el? –jellemző, pasi J

-Csak vacsorázni voltam.

-Kibékültetek Kimivel?

-Nem.

-Most ne már, hogy mindent harapófogóval kell kihúzni belőled.

-Ha tudni akarod, Fernandoval voltam.

-KIVEL????

-Halkabban, megijeszted! De igen vele.

-Ugye nem mondod komolyan hogy te meg ő?

-Hanyagoljuk ezt a témát, jó? Így ni, készen is vagyunk –bugyoláltam be egy törülközőbe Dorinát. Visszamentünk a szobába, és ráadtam a kis pizsijét. Komolyan, olyan mint egy kisangyal. Máris megszerettem. –Lefekteted?

-Én???

-Nem, a szomszéd, hát persze, hogy te. Fogd szépen a karodba –adtam közbe oda- és kezd el ringatni. Közbe beszélhetsz is hozzá, de csak valami aranyosat.

-Istenem, de annyira pici. Én nem tudok róla gondoskodni. A futamokra nem vihetem magammal, fogadjak mellé dadát?

-Nem, az nem megoldás, de ne aggódj, majd kitalálunk valamit. Minden esetre holnap elmegyek veszek neki ruhákat, úgy látom az anyja nem sok holmit hozott neki, meg veszek törlőkendőt is.

-Köszi, hogy segítesz.

-Nincs mit, ez természetes. De nézd, mindjárt elalszik. Nagyon jól csinálod.

-Komolyan?

-Tuti, és hidd el, jó apa leszel.

-Remélem, bár nagyon félek.

-Majd segítünk, én is és anyu is.

-Elaludt. Leteszem.

-Okés, ettél már?

-Nem, a kicsit nem mertem egy percre sem magára hagyni.

-Akkor csinálok melegszendvicset, okés?

-Rendben, köszi. Addig letusolok.

-Okés, menj csak. –mire végzett, már készen voltak a szendvicsek. Megvacsiztunk, majd Alex megágyazott: nekem az ágyon, neki meg a földön egy matracon. Én is letusoltam, és fölvettem az egyik pólóját meg a rövid naciját, mondhatom jól nézek ki J Alex hamar elaludt, nekem meg egyre csak Kimin és a csókon járt az agyam. Miért kell mindennek ennyire bonyolultnak lennie?? Elegem van. Én is totál zakkant vagyok, miből gondolom, hogy ha Fernandoval vagyok, akkor egy csapásra el fogom felejteni Kimit? Ráadásul Fernandoval szemben sem vagyok tisztességes, hiszen még akkor is Kimire gondolok, ha vele vagyok. Holnap fel fogom hívni, és elmondok neki mindent. Igen. Ebben a percben Dorina hangos sírása ijesztett meg.

-Jól van, gyere ide, nincs semmi baj –vettem föl gyorsan.

-Mi az??? Mi történt??

-Semmi, csak felsírt. –ringatni kezdtem, s néhány perc múlva máris álomra szenderült.

-Fantasztikus anya lennél.

-Ugyan már, ahhoz több kell.

-De, komolyan. Figyi, holnap délután nem tudnál rá vigyázni?? Muszáj bemennem a McLarenhez.

-De, persze. De mostmár aludjunk, mert lehet, hogy még párszor fel fog minket ébreszteni a kis hercegnő.

-Rendben, jó éjt

-Jó éjt.

Reggel én ébredtem hamarabb, hála Dorina végig aludta az éjszakát, pedig azt hittem, hogy fel fog kelni. Amíg alszanak, csinálok nekik reggelit. Azt hiszem a rántotta meg is fog felelni. Mire készen lettem, Alex is felébredt, majd egy kis idő múlva Dorina is. Miután mindenki jól lakott, hazamentem. Kíváncsi vagyok, hogy addig hogy boldogul Alex. Gyorsan letusoltam, és már indultam is vásárolni, mert fogalmam sincs, hogy mennyi időbe fog beletelni, míg ki tudom választani a megfelelő cuccokat. Bementem a plázába, ott úgyis van azt hiszem 3 bababolt. Kellenek ruhák, kiságy, babakocsi. Ó te jó ég, mire vállalkoztam J Lehet, hogy Alexnek is el kellett volna jönnie. De furi, hogy az én bátyóm már apa lett. J

-Szia, segíthetek? –lépett oda az egyik eladó

-Szia, babaruhát szeretnék.

-Lányt vagy fiút?

-Lányt.

-Rendben, akkor erre gyere. –mutatta az utat a csajszi. Hirtelen kiket pillantottam meg?? Komolyan, ez már extra röhejes. Jessicát és Kimit. Ők is babaruhát néztek. Szuper! A tegnapi este után Kimit akartam most a legjobban elkerülni, erre tessék. Na mindegy. –ezek közül válogathatsz.

-Köszi. –azzal a csajszi magamra hagyott, én pedig válogatni kezdtem. Jajj, annyira aranyosak ezek az apró kis rucik. Egyik szebb, mint a másik. Már vagy 4 kisrucit kiválasztottam, amikor is Kimi lépett oda halálsápadt arccal:

-Halie, te mit csinálsz itt??

-Szia, szerintem egyértelmű. Ruhákat válogatok.

-Csak nem vagy…

-Terhes?

-Igen.

-Semmi közöd hozzá. –azzal ott hagytam, és mentem kiságyat nézni.

-Állj meg, ne csinálj úgy, mintha ez nem tartozna rám, ha például az enyém…

-Mi lenne akkor? –néztem rá kérdőn. Tudom, nem szép, hogy nem szólok semmit, de ezt most élvezem. Legalább egy kicsit ő is szenved, már ha szenved. –talán otthagynád Jessicát?? Nem tudsz kétfele szakadni.

-Nem Fernandoé?

-Na ebből mostmár elég. Ha tudni akarod, akkor nem vagyok terhes, se tőled, se mástól, világos?

-Mi??? De…akkor…

-Csak ruhákat veszek Alex lányának, na szia. –azzal végleg otthagytam, és mentem a babakocsikhoz és a kiságyakhoz. Miután kiválasztottam a cuccokat fizettem, és megadtam Alex címét, hogy tudják, hogy hova kell küldeni, én meg fogtam magam, és elindultam hozzájuk. Mire odaértem, a cuccok már ott is voltak. Huh, de gyors ez az üzlet.

-De jó, hogy már itt vagy, Ron most telefonált, hogy menjek be.

-Tiszta haszon mi? –vettem át tőle Dorinát. –Elmegyek vele anyuhoz, nála még vannak játékok is.

-Okés, akkor sziasztok –megpuszilta Dorinát és már el is ment.

-Na, angyalka, tisztába teszlek, aztán elmegyünk a nagymamihoz. Huh, de meg fog lepődni. –tisztába tettem, megetettem, tettem el a babakocsiba pelust, meg cumisüveget, meg egy csörgőt, majd útnak indultunk. Hoppá, még Fernandot is fel kell hívnom, na akkor hajrá. Hála, hamar felvette:

-Szia, mi a helyzet?

-Szia, ne haragudj, hogy így telefonon mondom, csak…

-Mi a baj? Megijesztesz.

-Sajnálom, de az lesz a legjobb, ha nem találkozunk többet.

-Halie, ne csináld már, de miért nem?

-Nézd, én még nem vagyok túl Kimin, és ez veled szemben így nem tisztességes. Muszáj egy kicsit egyedül lennem, rendbe akarok tenni mindent. Ne haragudj.

-Jól van, megértem. Köszi, hogy elmondtad.

-Szia.

-Szia. –hát ez nem is volt olyan nehéz. És mindjárt anyuhoz is odaérünk. Kb. 15 perc múlva már ott is voltunk. Anyu nem nyitott ajtót a kopogásomra, így elővettem a pótkulcsom, és azzal mentem be. A nappaliban azonban olyan látvány fogadott, amire álmomban sem gondoltam volna.