-Ezt nem hiszem el!!! –fakadtam ki, ugyanis anyu éppen egy szál köntösben volt, Flavio meg alsónadrágban enyhén félreérthető helyzetben.

-Te jó ég, te meg hogy jöttél be?? –esett nekem anyu.

-A kulcsommal. Ő meg mit keres itt??

-Halie, hidd el, ez nem az, aminek látszik –próbált Flavio magyarázkodni.

-Aham, mert a nyelve teljesen véletlenül tévedt bele anyu szájába, igaz??

-Ne magázz már!!

-Halie, próbálj megérteni -kezdett bele anyu- egyedül vagyok, ti már kirepültetek, magányos vagyok.

-Én pedig szeretném újra kezdeni édesanyáddal.

-Hát ez egyre jobb. Ha most az jön, hogy be akarod pótolni velem az elvesztegetett időt, akkor szívrohamot fogok kapni.

-Nem, én csak…szeretnék végre az apád lenni. Elismerni téged.

-Jézus, arra köszönöm, de nincs szükségem.

-Pedig akár felvehetnéd a nevem is.

-Na azt már nem!!!!

-Egyébként ki ez a kislány??? –szólt közbe anyu, még mielőtt jobban elmérgesedik a helyzet.

-Alexé.

-KIÉÉÉÉ????????

-Francesca úgy döntött, hogy leadja a gyerekét, mint egy csomagot, és hát az apját találta a legkézenfekvőbbnek, így Alex megtudta, hogy apa.

-Ó te jó ég!!! És hogy hívják??? Biztos, hogy az övé???

-Dorina, és biztos. –válaszoltam tőmondatokban. –Azt hiszem, én most inkább megyek, nem akarok tovább zavarni –azzal fogtam a babakocsit és elindultam kifelé.

-Azért gondold át a neves dolgot –szólt Flavio.

-Nincs mit átgondolni, nem változtatok a döntésemen.

-Én azért szeretném –szólt most anyu. Már ő is az ő pártját fogja??? Ezt nem hiszem el.

-Én meg nem. Remélem érthető voltam. De nem értem, hogy tudod az ő pártját fogni!

-Halie, mostmár elég!! Hogy beszélhetsz így vele!!

-Ahogy megérdemli! Nem tudom, hogy hogy tudsz neki megbocsátani azután amit művelt!

-Képzeld, az emberek néha túl tudnak lépni a dolgokon, nem úgy mint ahogy te teszed!! Ideje lenne már felfognod, hogy Kimivel már nem vagytok együtt!! Lépj már tovább.

-Hát ez aztán jól esett, köszi. Tőled nem ezt vártam. –fogtam Dorinát és amilyen gyorsan csak tudtam, eljöttem onnan a könnyeimmel küszködve. Minden összeomlik, elegem van. Talán az lenne a legjobb, ha egyszerűen szép csendben összecsomagolnék, és lelépnék. Valami kis nyugis helyet kellene találnom, messze innen. Messze Kimitől és messze Flaviotól. A lábaim a közeli parkba vittek, ott találtunk egy kis nyugit Dorinával, aki idő közben elaludt. Vajon mi lesz, ha egyszer neki is megjelenik az anyja? Vagy iránta majd érdeklődni fog? Kétlem, hiszen úgy itt hagyta, mint egy megőrzésre váró csomagot. Viszont az tuti, hogy Alex nem fogja engedni, hogy csak úgy elvigye. De én most mit csináljak?? Fogalmam sincs, hogy hogyan kezeljem ezt az egészet!! Kezembe temettem az arcom, s úgy próbáltam egy kicsit megnyugodni.

-Jól vagy? –szólított meg egy ismerős hang

-Mit érdekel az téged??

-Csak megkérdeztem. Talán szakítottál Fernandoval? –kérdezte Kimi, ugyanis az övé volt a hang.

-Semmi közöd hozzá!

-Hú de érzékeny itt valaki!! Le ne harapd már a fejem! Csak megkérdeztem. Úgy látom veled még beszélni sem lehet.

-Akkor jobban teszed, ha nem szólsz hozzám! Csak egy kis nyugalmat akarok, olyan nehéz ezt megérteni? –néztem rá könnyes szemekkel.

-Békén foglak hagyni, amint elmondod, hogy mi a bajod –ült le mellém. Most látom csak, hogy a futócucca van rajta, tuti edzést tart.

-Én…-nem, nem mondom el neki, már nem rá tartozik- csak összejöttek a dolgok. Semmi egyéb.

-Ezt meséld valaki másnak! Látom, hogy azért ennél többről van szó, gyerünk bökd ki!

-Flavio anyámnál aludt, és azt akarja, hogy vegyem fel a nevét, anyám meg támogatja. Szerinte ezt meg kellene fontolnom. –nem bírtam tovább, muszáj volt valakinek elmondanom- Megáll az eszem! Egyszerűen csak besétál az életünkbe, jópofizik, és azt hiszi, hogy már a nevét is viselném! De nagyon téved!! Azt hiszi, hogy ezzel mindent jóvá tehet?? Anyu meg olyan, mint egy szerelmes tini. Merthogy ő már túltette magát rajta, és nekem is…-hopsz, most jobb ha elhallgatok.

-Szóval te még nem…

-Én…-jesszus, most mit mondjak??

-Mert én még…

-Én sem. –huh, most egy kicsit megkönnyebbültem.

-Akkor talán…jobb lenne…

-Igen….igazad van, egy kicsit kerülni egymást.

-Igen…amennyire lehet.

-Majd igyekszem. De azt nem garantálom, hogy a futamokon nem fogunk összefutni, ugyanis Dorinára én fogok vigyázni.

-Majd megoldjuk, csak Jessica egy kicsit féltékeny, na meg kívánós. Este 11-kor jön rá, hogy csoki fagyit akar enni, én meg rohangálhatok érte –jajj, ne, kérlek, ne kínozz, ne mesélj Jessicáról – aztán meg mire hazaérek a csoki fagyival, közli, hogy bocsi édes, de már nem is kérem, edd meg nyugodtan.

-Terhes, ez érthető –mondtam halkan.

-Bocsi, de mostmár mennem kell –nézett az órájára, majd felpattant –szia.

-Szia. –igazán ideje lenne már továbblépnem. Anyunak igaza volt, de akkor sem így kellett volna megmondania! Ő is igazán megérthetné, hogy igaz, hogy nem sokáig voltunk együtt, de akkor is, én szeretem őt, és minden egyes alkalommal, amikor Jessicával együtt látom, úgy érzem, mintha egy kést forgatna valaki folyamatosan a szivemben.

-Szia csajszi! –huppant le mellém a padra Rita és Viki, milyen furi, ők is éppen kocogtak.

-Sziasztok.

-Kerestünk már, de téged valahogy lehetetlenség elérni –mondta Viki.

-Igen, ki voltam kapcsolva, meg egy kicsit…nem is tudom.

-Na meséld szépen el nekünk, hogy mi is történt –nógatott Rita.

-De mindent ám! –tette hozzá Viki, majd hozzákezdtem, és mindent részletesen elmeséltem, beleértve a vacsit Fernandoval, Dorinát, a mai kis meglepit anyunál és végül a pár perccel ezelőtt lezajlott beszélgetésemet Kimivel.

-De miért nem szóltál nekünk?? –kérdezte Rita.

-Tudod, hogy mi segítettünk volna.

-Tudom, ne haragudjatok, csak… -hirtelen megcsörrent a mobilom- Szia Alex….Rendben…megyünk. Bocsi csajok, de most mennem kell. Legyetek jók. Valamelyik nap tarthatnánk egy csajos-napot.

-Benne vagyok –helyeselt Rita.

-Én is, akkor majd hívlak titeket, okés? –kérdezte Viki.

-Rendben, akkor sziasztok –búcsúztam tőlük. Alex azért hívott, mert holnap lesz anyu szülinapja, amit rendszerint vacsival szoktunk megünnepelni, és akkor szoktuk átadni az ajándékokat is, amit eddig még nem vettünk meg, és amit most fogunk pótolni.

-Szia te kis hercegnő –kapta fel Alex Dorinát, aki időközben felébredt. Azt hiszem mostmár megbarátkozott a gondolattal, hogy apa lett J -Mit találtál ki anyunak?

-Fogalmam sincs, azt hittem, hogy már kész ötleted van.

-Hát az nincs, de majd kitalálunk valamit.

-Mi lenne, ha ékszert vennénk? Annak biztosan örülne.

-Rendben, az jó lesz, akkor menjünk. –betette Dorinát a kisülésbe, összepakolta a babakocsit, majd elindultunk vásárolni. Hála hamar sikerült találnunk egy szép nyakláncot: arany és van rajta egy szép ékkő. Szerintem tetszeni fog neki. Miután megvettük, Alex hazavitt, és megbeszéltük, hogy holnap este értem jön, kocsival mégis gyorsabb. Remélem jól el fog boldogulni Dorinával. Miután felmentem, takarítottam egy kicsit, és közben gondolkodtam is. Holnap tuti, hogy Flavio is ott lesz a vacsin, ha már így sikerült újból összejönniük. Mindegy, lesz ami lesz, mégis csak anyu tiszteletére van ez a vacsi, nem fogok vele veszekedni. Legalább is remélem J Este még becsomagoltam az ajándékot, megnéztem egy filmet, majd aludni mentem, de nem igazán sikerült aludnom. A Kimivel folytatott beszélgetés járt a fejemben. Ezek szerint még ő sincs túl ezen az egészen, de akkor meg miért nem lehetünk együtt?? Én nem akarom megfosztani a kicsit az apjától, de azt sem akarom, hogy ő szenvedjen! Jobban mondva, hogy mindenki szenvedjen, mert nem hiszem, hogy Jessicának is jó az, ha tudja, hogy Kimi nem is szereti őt. Mindegy, ez már veszett dolog. Hirtelen a telefonom csörgése a frászt hozta rám. Idegen szám. Na ez jól kezdődik.

-Tessék, itt Halie.

-Szia, itt Paula –jesszus, Kimi mamája, de mit akar?? –ne haragudj, hogy ilyenkor hívlak, de most biztos voltam benne, hogy tudunk beszélni.

-Ö…nincs semmi baj, hallgatlak.

-Kimi járt nálunk pár napja Jessicával.

-Az jó, gondolom aranyosnak tartjátok. –nem tudtam mást mondani.

-Nem igazán…ráadásul most, hogy feleségül veszi…-ELVESZI???? Uram Isten!!! Paula még mondott valamit, de arra már nem tudtam figyelni, csak az visszhangzott a fülemben, hogy feleségül veszi. –Halie, itt vagy??? –térített vissza Paula.

-Igen….itt….

-Te ezt nem tudtad??  Ó édesem, ne haragudj.

-Nincs semmi baj. –hazudtam, miközben úgy éreztem, hogy a szívem darabokra tört szét.

-Csak Rami mondta, hogy beszélt veled, és te nem akarsz Kimiért harcolni.

-Nézd, már Raminak is elmondtam, hogy miért nem. Csak furcsa, hogy éppen ma váltottunk Kimivel pár szót, de nem említette, hogy megnősül.

-Nagyon sajnálom, hogy így kellett megtudnod….ugye szereted még?

-Erre most mit feleljek?…Igen –ismertem be végül- de ha meg is fordult volna a fejemben a gondolat, hogy esetleg megpróbálom visszaszerezni, akkor ez mostmár teljesen lehetetlen. Sajnálom.

-Hidd el, én is nagyon. Na mostmár megyek, hagylak aludni. Jó éjt, és vigyázz magadra.

-Te is, és puszi mindenkinek. Jó éjt. . –Na ez most aztán szuperjól esett. De miért nem mondta?? Ha Paula most nem hív, akkor vajon honnan tudom meg?? Alex tudta?? Felhívom.

-Hallo –szólt bele álmosan Alex.

-Szia! Te tudtad, hogy Kimi elveszi Jessicát?

-Végre, hogy elmondta. Azt hittem, hogy nekem kell.

-Nem ő mondta el. Mindegy, csak ezt akartam tudni, azért köszi, hogy szóltál. Szia. –Fantasztikus. Ő végig tudott az egészről, és egy árva szót nem szólt. Szuper. Kimentem az erkélyre, és csak néztem az eget. Hajnali 2 fele úgy döntöttem, hogy ideje aludni, és bementem. Az álom sajnos sokáig váratott magára, de a reggel annál hamarabb eljött.