-Kicsim, Kimi vagyok, nem ismersz meg??

-Sajnálom, de nem –mondtam halkan, s lehajtottam a fejem. Annyira ciki, szemmel láthatóan fáradozik, én meg még a nevére sem emlékszem. Úgy érzem magam, mint aki egy sötét szobában van és nem találja a kiutat. Tapogatózik, de nincs meg az ajtó, csak a sötétség, az ismeretlen. –Alex kicsoda? –kérdeztem bátortalanul.

-Ő a bátyád, és van egy húgod is, Apple, de ő most Kínában van.

-Ne, kérem ne mondjon neki többet –szólt közbe az orvos- fontos, hogy maguktól jöjjenek vissza az emlékek.

-De ugye minden vissza fog jönni?? –kérdeztem rémülten.

-Az esetek legtöbbjében igen, de sajnos az is előfordult már, hogy nem minden. Reméljük a legjobbakat. Elnézést, de most mennem kell –mondta, miután a csipogójára nézett.

-Sajnálom. –mondtam ismét.

-Ugyan, semmi baj. Ne aggódj, minden rendben lesz. –fogta meg Kimi gyengéden a kezem. A következő pillanatban megjelent az ajtóban két férfi és egy nő.

-Kicsim, magadhoz tértél??? –jött oda a nő, s ölelt szorosan át- Hogy érzed magad??

-Ö…még fáj a fejem –esdeklőn néztem Kimire, hogy segítsen.

-Ő az édesanyád, Elisabeth. Ő pedig a papád, Flavio, és ő itt Alex. –mutatta be az „ismeretleneket”, miközben ők úgy néztek rám, mint egy űrlényre.

-Hát nem ismersz meg minket?? –jesszus, mindjárt sírni fog, neee, csak azt ne. Csak megráztam a fejem, nem igazán tudtam semmit sem kinyögni. –Azonnal beszélni akarok az orvossal!! Hol van?? –nézett szigorúan Kimire. Meglepett ez a hirtelen váltás.

-Szerintem az irodájában, menjünk, keressük meg. –majd anyu és Kimi el is indultak.

-Sajnálhatod, hogy az ágyat kell nyomnod Malajzia helyett! –viccelődött Alex- amíg mi a pályán leszünk, te csak a tévéből nézhetsz minket, de aztán szurkolj ám innen is.

-Mi lesz Malajziában?

-Forma 1 –mondta Flavio. –Igaz nem egy csapatban vagyunk, de azért nem jövünk ki rosszul, igaz? –mosolygott Alexre.

-És te pilóta vagy?

-Tesztpilóta, Kimi a versenyző. Flavio meg a Renault csapatfőnöke.

-Értem, és én mit csinálok?

-Szálloda-ismereteket tanultál, és versenytáncos vagy, igaz otthagytad a partnered, de nem baj.

-Ó, én táncos? –jesszus, egy kicsit félelmetes. Ráadásul versenytáncos?? Kezdek megrémülni magamtól J

-Jó hírem van!! –jött vissza boldogan anyu-Az orvos megengedte, hogy hozzunk be neked néhány fotót, hátha úgy hamarabb jönnek az emlékek!

-Szuper, az nagyon jó lenne.

-Sajnáljuk, de nekünk mostmár mennünk kell –mondták a srácok egyszerre- még be kell csomagolnunk, pár óra múlva indul a repülőnk. –folytatta Alex.

-Nekem is mennem kell, én innen egyenesen a reptérre megyek. –mondta Flavio, majd megölelt és adott a homlokomra egy puszit –vigyázz magadra, és mire visszajövök remélem már otthon leszel.

-Én is, szia. Ti pedig nagyon vigyázzatok magatokra -mondtam a 2 srácnak, miközben megöleltek.

-Igen mami -viccelt Alex kifelé menet.

-Én is megyek, és hozok be fotókat, rendben? Vigyázz magadra, ja és Viki és Rita is be fog nézni!  -meg sem várva a válaszomat anyu kiviharzott a kórteremből. Huh, lassan kezdek fáradni, de már csak egyet kellene megtudnom: ki az a Rita, és ki Viki? Ez annyira....nem is tudom. Nem igazán lehet kifejezni, hogy milyen. Csak azt tudom, hogy rossz. Annyira szeretnék emlékezni, mindenre amiről most csak mesélnek nekem. Hirtelen egy óriási vörös rózsacsokor jelent meg az ajtóban.

-Virágot a virágnak!! –szólt az ismeretlen, majd előbújt a csokra mögül. Egy sötét hajú srác volt az lezser öltözetben. –Édesem úgy szeretlek!! Nem tudod elképzelni mennyire aggódtam! –mi van??? Kimi is ezt mondta?? Te jó ég!! Mit műveltem én??? Egyszerre 2 pasi??? Nem, az tuti nem lehetett, nem, biztos nem. Vagy igen?? Már a kezemet fogja, miközben a legkülönfélébb beceneveket aggatja rám. Ó te jó ég, mit vétettem??? Nem elég, hogy nincsenek emlékeim, még ez is??? Okés, Halie, akkor szólalj meg!! Gyerünk, mondj valamit!!! Még mielőtt…de miért közelít felém??? Pár másodperc múlva megkaptam a választ: megcsókolt.

-Itt maradt a….-lépett be Kimi. –Te meg mi a fenét keresel itt??

-Lassan a testtel!!! Nehogy már megszabd nekem, hogy mikor látogatom meg a menyasszonyomat!!!

-A midet???? –nézett ránk Kimi elképedve, és legalább úgy nézhettem én is. Gyűrű. Ha jegyesek vagyunk, van gyűrű is!!! Nincs gyűrű!!!

-Én….nem emlékszem rád!!! –vágtam rá gyorsan- nem lehetek a menyasszonyod, nincs gyűrűm sem!! –mutattam fel mindkét kezem. Istenem, nem lehet, hogy a menyasszonya vagyok!! Vagy mégis??

-Ugyan már kis vaníliás palacsintácskám!!!

-Jesszus, kérlek ezt hagyd abba….-hupsz, hogy is hívják??

-Fernando –segített ki.

-Hát így állunk, be akarod neki mesélni, hogy a vőlegénye vagy???

-Nem bemesélés, hanem tény.

-Srácok, hagyjátok abba –szuper még csak nem is figyelnek rám, de még egy kis palacsintácska, és tuti a fejére öntök valamit.

-Hogy lehetsz ennyire undorító??

-Én??? Soha! Csak meg akarom védeni Haliet, mert tudtam, hogy be akarod neki mesélni, hogy ti ketten együtt vagytok, pedig Halie az én menyasszonyom!

-Én akarom neki bemesélni??? Az az apró tény nem zavar, hogy erről az eljegyzésről senki az égadta világon senki nem tud???

-Elegem van!!! Kifelé!!! –kiabáltam el magam, mire mind a ketten elhallgattak és rám néztek.

-De kis nyuszómuszóm…

-Kifelé!! –ismételtem meg újból- elegem van a veszekedésből, egyikőtöket sem akarom egy ideig látni!!! –azzal befelé fordultam a fal felé, jelezvén, hogy szeretném, ha kimennének. Ez kezd egyre bonyolultabbá válni!! Az nem létezhet, hogy Fernando menyasszonya vagyok!! De ezek szerint mégis. De Kimiről nem tudom elhinni, hogy képes lenne arra, hogy elhitesse, hogy vele járok. Jajj, annyira bonyolult. Nyuszómuszó??? Ennél már csak a vaníliás palacsintácska a jobb. Istenem, én tényleg vele készülök összekötni az életem??? Vajon én is hasonlóan becézem őt??? Nem, az kizárt. Megőrülök!!! Mindenhol csak újabb kérdésekbe ütközöm, a válaszokat persze sehol nem találom. Ráadásul még a folyosóról is lehet hallani a veszekedésüket. Óvatosan lemásztam az ágyról. Huh, de forog  a világ!! Megkapaszkodtam az ágyban, majd átoldalaztam a falhoz, és kinyitottam az ajtót. Ők ketten persze észre sem vettek, annyira el voltak magukkal foglalva.

-Abbahagynátok végre??? –jesszus de forog itt minden.

-Halie, jól vagy?? –nézett rám ijedten Kimi.

-Persze…csak egy kicsit szédülök, de igazán díjaznám, ha ezt most befejeznétek. 

-Na de mézespuszedlim? Mégiscsak a vőlegényed vagyok!

-Honnan tudjam, hogy tényleg az vagy?

-Igen, senki nem tud az eljegyzésetekről! –támadt neki Kimi.

-Persze, hogy nem, titkos volt. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én nem szeretem, ha a sajtó a nyakunkon van. Ugye cukorborsóm??

-Még egy kajanév és megfojtalak!

-Pedig imádod, ha így hívlak kiscicám! Különben is, holnap jön az anyakönyvvezető.

-Miért is??

-Holnap lesz a titkos esküvőnk. 

-Az nem lehet….úgy értem…nem most.

-De plüssmackóm, már nincs visszaút.

-Azt mondta, hogy nem, nem értetted??

-Te csak húzz szépen Malajziába!! De mondjuk felesleges, úgyis enyém lesz a bajnokság, kár törnöd magad, ráadásul Halie a feleségem lesz és….már nem tudta befejezni a mondandóját ugyanis Kimi egy óriásit behúzott neki, amitől kis híján elterült a földön, majd Fernando is neki esett, és csak ütötték egymást.

-Elég már!!!…..Halljátok???….Hagyjátok már abba!!! –ebben a pillanatban azonban valami furcsa történt. Magam előtt láttam magam, amint összeverekedtem egy csajjal. Csak pár másodperc volt, de huh, eléggé hogy is fejezzem ki magam….mély benyomást hagyott maga után.

-Maguk mégis mit képzelnek?? –jött oda mérgesen az orvos- nem az óvodában vannak, ez egy kórház, ahol a betegeknek pihenésre van szükségük. Vagy viselkedjenek normálisan vagy egyikük sem jöhet be többet.

-Én a vőlegénye vagyok….

-Halie, minden rendben van?? –nézett rám az orvos, ugyanis én még mindig a „pillanatképem” hatása alatt álltam.

-Ööö…beszélhetnénk??

-Persze, de közben feküdjön vissza.

-Kis Ferrerrorochém, veled megyek.

-Nem, elegem van belőled!!! Hagyj már békén!!! –ordítottam le a fejét, s még magam is meglepődtem. –Menjetek el, mind a ketten!! –azzal fogtam magam, és visszafeküdtem.

-Jól tette, hogy elküldte őket –mondta komoran az orvos.

-Az agyamra mentek. De az előbb történt valami.

-Mire gondol?

-Amikor a srácok verekedtek, bevillant valami. Csak néhány másodperc volt, de eléggé hogy is mondjam, ütős.

-Nyugodjon meg, semmi baj. Jönnek az emlékek szépen lassan. Ez mostmár így lesz. Aggodalomra semmi ok.

-Hoztam fotókat!! –jött be boldogan anyu. –Jó napot doktor úr.

-Jó napot, nos akkor én most megyek, és nyugodjon meg, ez teljesen természetes.

-Rendben, köszönöm. Viszlát.

-Viszlát.

-Micsoda a természetes? –kérdezte anyu aggódva.

-Csak az előbb amikor Kimi és Fernando éppen püfölték egymást bevillant amikor verekedtem valakivel. Csak még nem tudom kivel. –néztem rá mosolyogva. –Kérdezhetek valamit?

-Persze kincsem.

-Kimivel vagy Fernandoval jártam?

-Huh, hát ez egy kicsit bonyolult. Egy ideig Kimivel jártál, de aztán a volt barátnője bejelentette, hogy terhes, és Kimi hogy is fogalmazzak…inkább vele maradt, te pedig elkezdtél Fernandoval randizni. Aztán beállított egy vacsin Kimi anyja, mert kinyomozta, hogy a gyerek Fernandoé, és nem Kimié, te pedig oltárian leordítottad a fejét, aztán nem tudom, hogy azóta beszéltetek-e.

-Jesszus. Miért ennyire bonyolult minden????

-Azt hiszem, egy kiadós alvás most jót tenne, hidd el segítene.

-Inkább mutasd meg a képeket.

-Rendben, itt vannak ….-azzal elkezdte mutogatni a képeket, és magyarázta, hogy ki kicsoda. Szinte mindenki ismeretlen volt, Alex és Kimi na meg persze anyu kivételével. Viszont egy valami feltűnt: apu egyik képen sincs rajta. Éppen ennek az okát készültem megkérdezni, amikor 2 vidám csajszi lépett be a kórterembe, gondolom ők lehetnek a barátnőim: Rita és Viki.

-Szia te kis hétalvó. –üdvözölt Rita.

-Halálra ijesztettél minket, ugye tudod? –mosolygott Viki.

-Sajnálom, nem akartam. Ti ugye Viki és Rita vagytok? –kicsit furcsán néztek rám, de bólogattak.

-Nem ismersz meg minket??? Viki vagyok.

-Nem, sajnálom. Ez annyira kínos.

-Ugyan már, ne törődj ezzel. Majd mi szépen az eszedbe juttatunk mindent. –mosolygott Rita.

-Én most magatokra hagylak titeket, beszélgessetek csak nyugodtan. –mondta anyu, majd kiment.

-Ti ismeritek Fernandot és Kimit?

-Persze –vágták rá egyszerre.

-És tényleg Fernando felesége akarok lenni??

-Micsoda??? Ki mondta ezt a hülyeséget?? –nézett rám Rita elképedve.

-Fernando.

-El ne hidd neki!!! –mondta gyorsan Viki- csak arra megy ki a játék, hogy elvegyen Kimitől. Kimivel vagytok az ideális pár. Már össze is költöztetek, a szüleinek is bemutatott.

-Könyörgöm ne higgy Fernandonak. Hallgass a szivedre és az ösztönödre.

-Igyekszem. Köszönöm. 

-Sajnálom hölgyeim, de jön a vizit, menniük kell.

-Rendben, megyünk. Vigyázz magadra! És ne feledd, Kimiben bízz!! –puszilt meg Rita.

-Igen, Fernandoval vigyázz!! –adott Viki is egy puszit.

-Sziasztok. Köszi, hogy bejöttetek.

-Ugyan, semmiség. Szia. –miután elmentek, a doktor elvégzett 1-2 vizsgálatot, majd ismét egyedül maradtam. Mostmár csak egy „apró” feladatom maradt mára: eldönteni, hogy Kimi vagy Fernando hazudik. Pompás program, mondhatom.