Jacques már a reptéren várt. Bepakoltunk a kocsiba, majd elindultunk a lakás felé. Monte-Carlo egyszerűen mesés este. Az a rengeteg fény….egyszerűen leírhatatlan. A lakás a központban van, egy csinos kis tömbház 5. emeletén. De hála, itt van lift!! Hát igen, itt már adnak erre az emberek. Belülről mindenhol rend és tisztaság fogadott. A lakás bútorozott, így nem kell már arra sem gondot fordítanom. Jacques elmagyarázott mindent, kaptam néhány jó tanácsot a szomszédokhoz, meg majd az álláskereséshez, majd ő is haza ment. Hát…egyedül maradtam. És most tényleg egyedül. Egy idegen országban. Jó, itt van Jacques, de őt mégsem zargathatom minden apró-cseprő dologgal. Neki is megvan a maga élete, ahogy Kiminek és Fernandonak is. Ron pedig egyenesen örül neki, hogy eljöttem.

-Hallo –szóltam bele a megcsörrenő telefonomba.

-Ugye most nem ott vagy, amire tippelek?? –kérdezte mérgesen Alex.

-Attól függ, mire tippelsz.

-Egyáltalán nem vagyok vicces kedvemben. Elárulnád végre, hogy hol a fenében vagy?? –hoppá, tényleg dühös.

-Monte-Carloban. Jacques lakásában, de nem akarom, hogy Fernando vagy Kimi tudomást szerezzen róla.

-Komolyan mondom, ha nem lennél, ki kéne találni. Ezt mégis hogy képzeled?? Lelépsz se szó se beszéd? És én még tartsam is a számat??

-Alex, kérlek! Már így is elég vacakul érzem magam.

-Érezheted is!

-Kérlek, szükségem van erre!

-Halie, Kimi vagyok  -vette át a telefont. –Hol vagy???

-Szia. Ne haragudj, de nem szeretném, ha találkoznánk vagy beszélnénk, és ez Fernandora is vonatkozik.

-Kérlek Halie, ne tedd ezt! Az emlékek vissza fognak jönni, minden rendbe fog jönni. –Istenem, hallom, hogy szenved- kérlek ne menj el, én nem tudok nélküled élni. Te vagy a legjobb dolog az életemben.

-Kimi, kérlek ne kínozz! Mindenkinek jobb lesz így.

-Kinek mindenkinek???

-Hát mindenkinek, Ron szerint is…

-Hogy jön ide Ron??? –szakított félbe Kimi.

-Hát…-jujj, ezt most nem kellett volna- nem lényeges, új életet akarok kezdeni, egyedül, távol a múlttól, távol mindenkitől. Sajnálom, add át kérlek Alexnek, hogy majd felhívom még, szia.

-Ne, ne tedd le, kérlek Halie…-kész, megnyomtam a gombot,  bontottam a vonalat, s talán most zárult le végérvényesen az életem ama szakasza, ami Kimihez és Fernandohoz kötött. De vajon jól döntöttem??? Biztos ezt akarom??? Halie, innen már nincs vissza út, eljöttél, tessék most már itt boldogulni. Előbb-utóbb úgyis összeismerkedem a szomszédokkal és találok munkát, meg barátokat. Legalábbis nagyon remélem. Ha vissza kellene mennem, az olyan lenne, mintha veszítenék. Vagy mintha nem tudnék megállni a saját lábamon. Azt pedig végképp nem akarom, hogy azt halljam, hogy „én ezt előre megmondtam”. Inkább lementem a közeli boltba valami harapnivalót venni, ugyanis a kocsiból kiszúrtam egy kis boltot. Vacsi után vettem egy forró fürdőt, majd felhívtam anyut.

-Szia, én vagyok. Csak szólni akartam, hogy épségben megérkeztem, és nincs semmi bajom.

-Szia, na végre már, hogy hívtál. Már aggódtam.

-Jól vagyok, nincs aggodalomra ok, de légyszi beszélj Alex-szel. Egy kicsit összekaptunk, de a címem mindenképp titokban akarom tartani, csak ti, meg a csajok tudhattok róla. Rendben?

-Majd meglátom, hogy mit tehetek.

-Köszi, szeretlek titeket, és puszi mindenkinek. Szia.

-Szia, és vigyázz magadra!

Miután anyuval mindent megbeszéltem, még írtam Ritának és Vikinek egy sms-t, hogy ők is tudják, hogy minden rendben. Még egy kicsit kimentem az erkélyre, gyönyörködtem a kilátásban, majd bementem és álomra hajtottam a fejem az új lakásomban.

***

Kimi még mindig a Halie-vel folytatott beszélgetésén töprengett. Nem hiszi el, hogy Ron képes lett volna beszélni vele, hogy menjen el. Vagy mégis?? Ezt ki kell derítenie. És ki is fogja, rögtön az értekezlet után. Te jó ég!!! Az értekezlet!! Elkezdett rohanni a motorhome felé, és csak remélni tudta, hogy Ron nem fogja nagyon leszúrni a késésért.

-Elárulnád, hogy mi tartott annyi ideig, hogy ne érj ide az értekezlet kezdetére? –förmedt rá Ron. Hát igen, az idő pénz. A pénz pedig nagyon fontos. Nem csak a kiscsapatok számára, hanem az élcsapatoknak is. Ez a mozgatórugója gyakorlatilag mindennek.

-Ne haragudj, elnéztem az időt –mondta Kimi, majd gyorsan leült a helyére, Juan Pablo és Alex közé.

-Tehát, mint tudjuk, a mai nap nem éppen úgy alakult, ahogyan azt elterveztük…-kezdett bele Ron a mondandójába.

-Hé, Alex, hívott már azóta Halie? –súgta barátjának Kimi.

-Nem, még nem.

-De mégis kinél van? És hol? –faggatózott halkan továbbra is Kimi.

-Kimi, vagy ide figyelsz, vagy jobb, ha kimész –szakította félbe őket Ron.

-Maradok. –testben legalábbis igen, lélekben azonban messze járt. Egész értekezlet alatt Halien járt az esze. Vajon merre lehet? Jó helyen van? Hogy fogja kibírni a napokat Halie nélkül??

-…Mit szólsz ehhez Kimi?

-Ö….mihez? –nézett Kimi értetlenül Ronra.

-Ez nem lehet igaz!! Merre jársz?? Méltóztatnál egy kicsit ide is koncentrálni?? A csapat fele érted dolgozik, és érted húz le a nap 24 órájából hétvégente gyakran 20-at. Nem ártana, ha egy kicsit legalább értük, ha már másért nem ide koncentrálnál.

-Igyekszem. –válaszolt Kimi tőmondatban, valahogy nincs kedve most bájcsevegni Ronnal. Ha tényleg ő beszélt Halie-vel, akkor iszonyatosan mérges lesz. Nem avatkozhat bele csak úgy az életébe csak azért, mert ő a főnöke. Még a saját menedzsere sem tesz vele ilyet. De az is tuti, hogy akkor már nem lenne a menedzsere.

-Nos akkor elmondanád, hogy mi a véleményed a mai napról?

-Katasztrófa –mondta, de nem csak a 2 tesztre gondolt, de nyilván ezt Ron nem érthette.

-Egyet értek, szeretném ha a holnapi nap sokkal jobban sikerülne. A főmérnökök megkapták az utasítást, és kezdjék el a munkát, lehetőleg még ma. Rendben, akkor most mindenki elmehet. –mindenki felpattant, olyan volt a kis helyiség, mint egy felbolydult méhkas. Egyedül Kimi maradt ülve és várta, hogy egyedül maradhasson Ronnal. Mikor végre mindenki elment, rögtön nekiszegezte a kérdést. Nem volt az a kertelős típus. Rögtön a lényegre tért.

-Beszéltél Halievel?

-Igen. –Ron sem ködösített. Ő is egyenes ember volt, őszintén válaszolt a kérdésekre. Kivéve, ha néha a sajtó már túlfeszítette a húrt, akkor legtöbbször nem vett róluk tudomást, és otthagyta őket. 

-És mit mondtál neki, ha szabad tudnom? –Kimi egyre idegesebb lett. Tehát mégis Ron volt a hunyó. Ezt nem gondolta volna. Szerette volna, ha valaki más lett volna.

-Azt, hogy eldönthetné, hogy elhagy, vagy veled marad, mert nem tesz jót neked, romlik a teljesítményed.

-Hát ez aztán igazán fantasztikus. És elmondanád, hogy mégis ki kért meg erre?? –emelte fel Kimi a hangját. Erre elég ritkán került eddig sor, és ezt Ron is nagyon jól tudta.

-Senki, de néha tudni kell közbeszólni. –válaszolt hasonlóan Ron.

-Közbeszólni. Érdekes módon te mindig csak közbeszólni tudsz!!! –lassan már ordítoztak egymással.

-Ha tudni akarod, a szíved csücske nem nagyon ellenkezett.

-Mégis hogy ellenkezne, ha azt sem tudja, hogy ki vagy?? Az amnézia mond neked valamit???

-Igen, képzeld mond, de mostmár fejezd be, megértetted?? Menj vissza a hotelbe, és aludd ki magad.

-Már azt is meg akarod mondani, hogy most mit csináljak?? –folytatták továbbra is a kiabálást, valahogy egyikük sem akart engedni.

-A fenébe is!!! Amíg az én pilótám vagy, addig azt teszed, amire utasítalak!!!

-Igen, addig, csak nehogy már a szezon elején új pilóta után kelljen nézned!  -azzal Kimi fogta magát, és kiment, maga mögött jól bevágva az ajtót. Kint persze jónéhány riporter várta. Biztos hallották a kiabálást, így idiótábbnál idiótább kérdésekkel traktálták.

-El akarja hagyni a csapatot?? Min vesztek így össze?? A vasárnapi futamon indulni fog?

-Hagyjanak békén –próbált Kimi átverekedni a tömegen, majd egyenesen a kocsija felé vette az irányt. Bepattant, majd a szálloda felé vette az irányt, de nem aludni ment, hanem csomagolni. Igen, Kimi Räikkönen éppen csomagolni készült. Felérve a szobájába már elő is kapta a bőröndjeit, s elkezdte beledobálni a ruháit.

-Hé haver, mi ütött beléd?? –jött be kopogás nélkül Juan.

-Éppen csomagolok.

-Hova akarsz menni?? –nézett rá kérdőn Juan.

-Megkeresem Haliet. Ron telebeszélte a fejét, hogy jobb lesz neki nélkülem.

-Ugyan már, ne légy hülye. Nem mehetsz el éppen most. Mit fog hozzá Ron szólni? És a sajtó?? És mit gondolsz mi lesz a veleménye Bernie Ecclestone-nak??

-Teszek a véleményükre. Szeretem őt, érted?

-Persze, hogy értem. De ülj le egy kicsit, és figyelj rám. –Juan tudta, hogy maradásra kell bírnia Kimit, különben óriási botrány lesz. Ron sosem bocsátaná meg Kiminek, ha cserben hagyja. Kimi nagy nehezen abbahagyta a ruhái bepakolását és leült, Juan pedig belekezdett a mondandójába. –Gondold magad a helyébe. Amnéziája van, Fernando össze-vissza hazudozik, még Jessica is beszélt vele. Azt sem tudhatja, hogy kinek higyjen, nemhogy kivel járjon. Természetes, hogy nyugalmat akar. Hidd el, ha visszatérnek az emlékei, minden rendbe fog jönni, fel fog hívni vagy elmegy hozzád, és mindent tisztáztok. Rontól tényleg nem volt szép, hogy beleszólt, de ez van. Csak azt kérem, hogy maradj. Ne Ron miatt, hanem Halie-nek hagyj időt. Meg egy kicsit magadnak is.

-De még a címét sem akarja megadni. –vetette ellen Kimi.

-Egyel több ok, hogy hagyj neki időt.

-Azt hiszem, igazad van –látta be egy kis idő múlva Kimi- rendben, maradok, de csak Halie miatt.

-Ez a beszéd, akkor meg pakolj ki, és vágd be magad az ágyba, mert ma olyan voltál, mint egy fűnyíró –vette viccesre a figurát Juan.

-Csak várd ki a holnapot! Fernando pedig jobb, ha vigyáz.

-Hé!! Mire készülsz??

-Semmire, a pályán viszont nem akarok összetalálkozni vele.

-Pedig biztos, hogy össze fogsz, de ne csinálj semmi hülyeséget, hallod?

-Ne aggódj, nem fogom hazavágni a kocsit. Abból nem eszik.

-Kezdek megijedni. De most komolyan. Légy észnél!

-Ne aggódj, minden rendben lesz.

-Ajánlom is, na megyek, tedd el magad holnapra, jó éjt.

-Jó éjt. –azzal Kimi bement letusolni, majd lefeküdt, de elég sok időbe telt, mire sikerült elaludnia.